Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-14 / 38. szám, szerda

A bécsi Hofburg, ahol az európai haderő- és fegyvercsökken, tési elo'készítő konzultációk folynak. A SZOVJET—NYUGATNÉMET GAZDASÁGI EGYÜTTMÜKODES TÁVLATAI Moszkva — A szovjet sajtó kedden nagy terjedelemben fog­lalkozik o szovjet-nyugatné­met gazdasági és tudományos­műszaki kapcsolatok eddigi eredményeivel és kedvező táv­lataival. A Szovjetszkaja Rosszija sze­rint az NSZK-ban talán egy olyan nagyvállalat sincsen, amely ne teremtett volna máris gazdasági kapcsolatot a Szov­jetunióval. A szovjet vegyipar számára 1072-ben teljesített nyugatnémet szállítások 182 millió márkát tettek ki. Ugyan­ebben az évben az NSZK a szovjet bútoripar számára 22.3 millió, az autóipar számára pe­dig 238 millió márka értékben szállított. Hans Friedrichs nyugatnémet gazdaságügyi miniszter, aki az NSZK küldöttségét vezeti a gaz­dasági együttműködési bizottság jelenlegi moszkvai ülésszakán, interjút adott a Szelszkaja Zsizny című lapnak. A többi között kijelentette, hogy az ed­dig létrejött nagyszabású meg­állapodások még korántsem me­rítették ki a szovjet—nyugatné­met kereskedelem további nö­velésének lehetőségeit. Megér­téssel fogadjuk a szovjet fél­nek azt a törekvését, hogy nö­velje az NSZK-ba szállítandó ipari termékeinek listáját. A magunk részéről reméljük, hogy szélesíteni tudjuk a mi szállítá­saink választékái is“ — mon­dotta a miniszter. A nyugatnémet fél — jegyez­te meg Hans Friderichs — ér­deklődést tanúsít az egyesített európai energiarendszer megte­remtésére irányuló szovjet ter­vek iránt. Ezek a tervek ugyan­is magukban foglalnák a szov­jet energialelőhelyeknél felépí­tendő hatalmas villamos erőmű­vek közös építéséi és finanszí­rozását. Az erőművek pedig biztosítanák a villamosenergia folyamatos szállítását az NSZK területére. EGYIPTOM A KÖZEL-KELETI RENDEZÉS ELŐMOZDÍTÁSÁRA TÖREKSZIK 1973. II. 14. Kommentárunk V asárnap Paraguayban par­lamenti és elnökválasztá­sokat tartottak, amelyek pontos eredményét „csodálatosan“ elő­re tudták. Az 1954 óta hatalmon levő diktátor, Alfredo Stroess- ner és pártja, a Colorado a szavazatok 80 százalékát sze­rezte meg. Nem a modern tudományos prognosztizálás eszközeinek, a computereknek számítási ered­ménye, nem is boszorkányság műve volt ez a pontos előrelá­tás: a legklasszikusabb latin­amerikai diktatúrában egysze­rűen úgy mennek a dolgok, ahogyan az uralkodó junta szö­vegkönyve előírja. Bár Paraguay a legelmaradot­tabb latin-amerikai országok kö­zé tartozik és rendszerét tekint­ve is az olyan elriasztó példák között emlegetik, mint amilyen a haiti véres rendszer, vagy a dominikai és guatemalai rend­szer, a megfigyelők „elismerés­sel“ szólnak a diktátorról, aki csúcstartó a klasszikus latin­amerikai parancsuralmi rend­szerekben: immár 19. éve tartja kezében a hatalmat. A paraguayi viszonyokat nem­csak a gazdasági-társadalmi élet általános mutatói jellemzik — a 80 százalékos írástudatlan­ság, a betegségek nagy száza­lékaránya, az 50 százalékot meghaladó munkanélküliség, az egy főre jutó évi 280 dollárnyi lyozta, hogy Egyiptom habozás nélkül felhasználja a harc ösz- szes formáit az izraeli agresz- szió felszámolása érdekében és a palesztinai nép önrendelkezé­si jogának védelmében. Kairóban leplezetlen csalódás, sál kommentálják Husszein jor­dániai király washingtoni láto­gatását és ellentmondó nyilat­kozatait. A Gumhurija szerint Husszeint nem vezette őszinte szándék, amikor hozzájárult a keleti front újjáélesztéséhez és lemondott az Izraellel kötendő különbéke tervéről. Husszein — mutat rá a lap — továbbra is kitart korábbi álláspontja mel­lett. Folytatódnak a többoldalú eszmecserék Bécs — Az európai haderők és fegyverzet csökkentéséről kezdeményezett előzetes konzul­táció keretében kedden délelőtt folytatódtak a többoldalú esz­mecserék. Az osztrák kormány hivata­los lapja, a Wiener Zeitung kedden arról számolt be, hogy a tisztázandó eljárási kérdések­ben közeledés tapasztalható. Konferencia-körökre hivatkoz­va megerősítette azt a korábbi információt, hogy valószínűleg kétfajta résztvevői státuszban állapodnak meg az érdekeltek: „teljesjogi“, vagy „megfigyelői“ joggal rendelkező államok ül­nek majd le a tárgyalóterem­ben. Ami viszont a résztvevők körére vonatkozik, a bécsi lap is utal a még fennálló véle­ményeltérésekre. A VDK ELÍTÉLI LAOSZ TÖMEGES BOMBÁZÁSÁT NEW YORKBAN megnyílt az ENSZ gazdasági és szociális ta­nácsa szociális bizottságának 23. ülésszaka. A 32 állam kép­viselőit magában foglaló bizott­ság az ülésszak elnökévé Vin­cent Sanchez chilei delegátust választotta meg. WASHINGTONBAN hétfőn 72 ország részvételével nemzetkö­zi környezetvédelmi értekezlet kezdődött. Az értekezlet célja olyan konvenció kidolgozása, amely megtiltaná bizonyos ki­halófélben lévő állatfajták va- dászását. SANTIAGÓI jelentések szerint Valparaiso kikötőjébe megérke­zett a kubai nép által Chilének ajándékozott 12 ezer tonna cu­kor. Az első részlete annak a 40 ezer tonnás ajándéknak, amelyet Salvador Allende 1972 decemberében lelt kubai láto­gatása alkalmával jelentettek be. A VILÁG országai 1972-ben az előző évi 2 471 000 000 ton­nával szemben 2 598 000 000 ton­na kőolajat termeltek ki. A Shell konszern jelentése sze­rint a tavaly a Közel-Keleten ki­termelt kőolajmennyiség elő­ször haladta meg az amerikai földrészen kitermelt kőolaj mennyiségét. AZ INDONÉZ hatóságok per­be fogták Mohamed Munirt, az Indonéz Kommunista Párt Poli­tikai Bizottságának tagját, aki a kommunista és a szakszerve­zeti mozgalom régi harcosa In­donéziában. Az ARA hírügynök­ség jelentése szerint azzal vá­dolják, hogy részt vesz egy „a kormány ellen irányuló össze­esküvésben“. (Folytatás az 1. oldalról) Kedden nem tartott ülést sem a négyoldalú kutonai vegyesbi­zottság, sem pedig a nemzet­közi ellenőrző és felügyelő bi­zottság küldöttségvezetői — kö­zölték Saigonban a két testű leihez közelálló körökben. NEFB-nek a korábbi tervek szerint kedden délután kelleti volna összeülnie. A kanadai de­legáció szóvivője azonban kö­zölte, a napirenden egyetlen olyan jelentős probléma sem szerepel, amely indokolná a küldöttségvezetők ülésének meg tartását. Nyugati hírügynökségi jelen­tések szerint kedden csak a há­rom vietnami fél és az Egyesült Államok képviselőit magában foglaló — négyoldalú katonai vegyesbizottság katonai és ügy­rendi albizottsága tartott ülést. A VDK delegációjának egyik tagja azt mondotta, hogy az al- bizottsági üléseken egyebek kö zött a Han Me Thuot-i incidens­ről — amelynek során saigoni provokátorok brutálisan meg­támadták és megsebesítették a VDK-küldöttség tagjait —, vala­mint a vietnami békemegálla­podásban és a csatolt jegyző­könyvekben a bizottsági képvi­selők számára biztosított jogok­ról és előjogokról volt szó. Washington — A Dél-Viet- namban állomásozó amerikai csapatok kivonásának határidő­re tervezett befejezése után Saigonból Thaiföldre helyezik át az amerikai légierő délkelet­ázsiai főhadiszállását — közölte hétfőn az amerikai hadügymi­nisztérium. A főhadiszállás a laoszi határ közelében lévő Na- korn Phanomban lesz. A Laosz és Kambodzsa elleni amerikai légitámadások „szintje változatlan marad“ — közölte hétfőn Jerry Friedheim, ameri­kai szóvivő. A szóvivő múlt pénteken úgy tájékoztatta a sajtót, hogy ame­rikai repülőgépek naponként át­lagban 280 támadást hajtanak végre Laosz felszabadított kör­zetei ellen. Kambodzsával kap­csolatban azt mondotta, hogy amerikai repülőgépek napon­ként „néhány tucat taktikai be­vetésben“ vesznek részt. A külügyminisztérium szóvivő­jének tájékoztatóját Honolulu ban megerősítette a Csendes­óceán térségében állomásozó amerikai fegyveres erők főpa­rancsnokságának szóvivője is. Elmondotta, amerikai repülőgé­pek hétfőn is folytatták légitá­madásaikat Észak-Laosz ellen. Azt állította, hogy e bombatá­madásokat a vientianei királyi kormány kérelmére hajtják végre. Hanoi — Henry Kissinger, Nixon amerikai elnök nemzet biztonsági főtanácsadója — a Vietnami Demokratikus Köztár­saság vezetőivel szombat óta folytatott megbeszéléseinek be­fejeztével — kedden délben (helyi idő) elutazott Hanoiból. A nemzetbiztonsági főtanács­adó és kísérete — nyugati hír- ügynökségi jelentések szerint — megérkezett a hongkongi nem­zetközi repülőtérre. Kissinger Hongkongban két napig pihen, majd tovább uta­zik Pekingbe, ahol február 15- től 19-ig fog tárgyalni a Kínai Népköztársaság vezetőivel. Bangkok — Az ázsiai körúton lévő Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára — aki Bangkokban három napig tárgyalt a thai­földi vezetőkkel — kedden Hongkongba utazott. A „tavaszi munka hete" Hanoiban Hanoi — Az esős idő ellené­re sok ezer hanoi lakos tartott február 11-én szocialista vasár­napot, munkájával járulva hoz­zá a főváros két olyan terüle­tének újjáépítéséhez, amely a legsúlyosabban szenvedett a de­cemberi bombázásoktól. A szo­cialista vasárnap fejezte be Ha­noiban a „nagy tavaszi munka hetét". A fővárosi vállalatok munká saival együtt az állami intéz­ményeknek, a pártszervezetek­nek, a szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának és az Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága titkárságának alkalmazottai is részt vettek az újjáépítési mun­kában. A „barátság hídja" Moszkva — A harcoló vietna­mi népnek nyújtott szovjet se­gítség eddig ismeretlen részle­teinek egész sorát hozta nyil­vánosságra az SZKP Központi Bizottságának lapja, a Pravda. Keddi számában megszólaltatta erről Sz. A. Lukjancsenkot, a ten­geri flottaügyi miniszter helyet­tesét. A miniszterhelyettes nyilatko­zatából kitűnik, hogy a Szovjet­unió és Vietnam közötti tengeri „hídon“ a vietnami háború jövedelem, hanem még egy sa­játos körülmény. A „Numero Unó"-ként emlegetett államfő, mint neve is elárulja, német te­lepesek leszármazottja, a fele- lősségrevonás elől az Újvilágba Slreessner ötödször menekült náci háborús bűnösök jótevője. A „Numero Uno“ olyan jelző­ket is kiérdemelt, mint a „pa­raguayi hentes“, a „paraguayi Göring“, s ez normális körülmé­nyek között egy cseppet sem hí­zelgő. Többen feltették a kér­dést, mi a titka Stroessner ha- talmonmaradási „művészeté­nek“? Először is. az, hogy az észak-amerikai monopóliumok­nak olyan előjogokat biztosí­tott, mint amilyenekre más la- tin-amerikai ország nem volt képes. Tehette ezt azért, mert a hadsereggel és a rendőri ap­parátussal csírájában elfojt minden szabadságkövetelő meg­nyilatkozást. Ennek szemléltető példáját láthattuk már szeptem­berben, amikor Stroessner be­jelentette jelöltetését és megin­dult a választási kampány. A diktátor ravasz fogáshoz folya­modott. Engedélyezte két pol­gári „ellenzéki“ párt indulását a választásokon, persze előre meghatározott korlátok között, de emberei kínosan vigyáztak arra, nehogy igazi demokraták is feltűnjenek a kampányban. Amikor diákok és demokratikus jogokat követelő polgárok cso­portja Asunciónban részt vett egy választási gyűlésen, az egy­kori barnainges, majd a jelen­legi olaszországi neofasiszta módszerekre emlékeztetve do­rongokkal felfegyverzelt suhan- cok támadtak rájuk és verték szét a demokraták gyűléseit. Stroessner hatalmának másik pillérét a paraguayi tisztikar al­kotja. Tábornokait a világ leg­jobban fizetett tisztjeinek tart­ják. Amellett, hogy előszeretet­tel ráteszik kezüket állami va­gyonra, vagy földjeikről egysze­rűen elűzik a parasztokat, in­diánokat, jövedelmük legna­gyobb forrása a csempészés. Paraguay lakosságának 75 százaléka paraszt, de a megmű­velésre alkalmas földek 93 szá­zalékát mintegy 1500 földbirto­kos család sajátítja ki, köztük sok a külföldi. A parasztcsalá­dok 40 százalékának még vas­ekéje sincs. Bár van egy tör­vény, amely korlátozza a föld­birtoktulajdon nagyságát, a Par Oil Company észak-amerikai társaságnak megengedték, hogy 300 ezer hektár földel sajátít­hasson ki. Paraguay viszonyaira jellem­ző még, hogy bizonyos területe­ken szabályosan vadásszák az indiánokat. A törvény ugyanis megengedi az elhagyott, senki által meg nem művelt földek birtokba vételét. A legújabb bot­rány az ache indiánok elleni irtóhadjárattal kapcsolatban tört ki, s mint kiderült, az akcióban Stroessner is érdekelt volt. Stroessner ötödik elnöki meg­bízatását rekordnak tartják, mert a század elejétől 1954-ig, Stroessner hatalomátvételéig 35 kormány váltakozott az ország élén. A diktátor hatalmon ma­radása azonban csak a szélső­séges terrorral magyarázható. A chacoi és lucumi fogolytábo­rok zsúfoltak, a kommunista párt már több mint másfél év­tizede illegalitásba kényszerült. Jelenleg nincs legálisan szerve­zett ellenzék, amely gátat tud­na vetni Stroessner rémuralmá­nak. A statariális viszonyok kö­zött megrendezett választások meghosszabbították a Slroess- ner-diktatúra fennállását, de a nép lassú öntudatosodásával párhuzamosan kialakul és erő­södni fog egy igazi tényleges ellenzék, amely a latin-ameri­kai dolgozók, világszerte a ha­ladó emberek támogatását él­vezve képes lesz felvenni a harcot Stroessner sötét diktatú­rájával. L. L. egyes szakaszaiban a VDK te­herforgalmának kétharmadát bonyolították le. Havonta négy ven óceán járó horgonyzott lo ezekben az időszakokban a VDK kikötőiben, amelyek sok millió tonna árut szállítottak a har coló vietnami népnek. A „barátság hídját" fenntartó szovjet tengerészek a miniszter helyettes szerint önfeláldozó és igen veszélyes munkát végez­tek. A Szuezi-csatorna kiesésé­vel még inkább megnövekedelt távolságok miatt gyakran fél évig is távol voltak családjuk­tól. A Pravda megemlékezik egész sor szovjet matrózról és tenge­résztisztről, akik életüket áldoz­ták e nemes feladat teljesítése közben. Méltatja azoknak a szovjet tengerészeknek a hő­siességét, akiknek hajói a hai- phongi kikötő elaknásítása után a vietnami partoknál rekedtek. Ebben az időszakban a tíz szov­jet hajó, valamint az ugyancsak ott rekedt kubai, NDK-beli és lengyel hajók legénysége a leg­szorosabb elvtársi kapcsolato­kat építette ki egymással és a vietnami kikötői személyzettel, s így sikerült a rendkívül gya­kori bombázások közepette is kitartaniuk. Lukjancsenko miniszterhelyet­tes végül közli a Pravda olva­sóival, hogy a szovjet óceáni flotta — nem várva meg, amíg az Egyesült Államok végrehajt­ja a VDK-kikötők aknazárának eltávolításával kapcsolatos kö­telezettségét — már hetekkel ezelőtt megkezdte a háború utáni szállításokat. A Dalnyij nevű szovjet motoros teherhajó január 30-án élelmiszerszállít­mánnyal befutott a haiphongi kikötőbe, s kirakodása is be­fejeződött, még mielőtt a kikö­tőt megnyitották volna. A háború utáni szovjet segít­ségnyújtásról a miniszterhelyet­tes elmondta, hogy a további együttműködés előtt a népgaz­daság helyreállításához szüksé­ges áruk szállítására összponto­sul majd. Kairó — El Zafjat külügymi­niszter hétfői parlamenti expo­zéjában, amelynek során beje­lentette, hogy Egyiptom a kö­zeljövőben nagyszabású politi­kai és diplomáciai erőfeszítése­ket tesz a közel-keleti rendezés előmozdítására, leszögezte: kor­mánya nem kapott semmiféle amerikai ajánlatot és nem is számít semmiféle „amerikai megoldásra". Az egyetlen meg­oldás, amelyet Egyiptom elfo­gad, az ENSZ-közgyűlés és a Biztonsági Tanács határozatai­nak a végrehajtása. Szadat elnök a libanoni ál­lamfő tiszteletére adott hétfői banketten ugyancsak hangsú-

Next

/
Thumbnails
Contents