Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-13 / 37. szám, kedd
BeIpolitikai kommentár Felkészültek a nagy eseményre Az Interhotel bratislavai üzemei a műkorcsolya világbajnokság előtt A műkorcsolya világbajnokság megnyitásának határideje közeleg. Erre a jelentős eseményre nemcsak a versenyzők, a sportemberek, hanem a vendéglátók, Szlovákia fővárosa is készül. Hogy az Interhotel üzemei hogyan készültek fel a világbajnokságra, efelől érdeklődtünk dr. Igor Clementistől, a vállalati igazgatóság dolgozójától. Hol helyezik el a vendégeket? — Bratislavában öt, mégpedig a Devin, a Carlton, a Kryip, a Palace és a február 15-én próbaüzembe helyezendő Kijev szálló, az aranyhomoki motel, a Zochová chata, és a pieš- fanyi Magnólia szálló várja vendégeinket. A Devínben kap helyet a szervező bizottság, a Nemzetközi Műkorcsolyázó Szövetség vezetősége és a bírák. A Carltonban a versenyzőket és a sportszakembereket, míg a Kijevben a külföldi újságírókat szállásoljuk el. A világbajnokság szükségleteinek kielégítésére 1362 ágyat bocsátottunk a Čedok, illetve a rendező bizottság rendelkezésére. # Mondana néhány szót a Kijev szállóról és arról, milyen átalakítást eszközöltek az egyes szállodákban? — A Kijev szálló sorsát csaknem mindenki ismeri. Az építkezés menete meggyorsult, ami főleg a külföldi építkezési dolgozók munkájának köszönhető. A világbajnokságra így is csak a szállodai rész — 418 ágy készül el. Ennek ellenére frissítőkkel, meleg, de főleg hideg ételekkel is szolgálhatunk büfénkben, amelyet erre a célra állítunk fel. A szálloda éttermi részét csak az utolsó negyedévben adják át. Ami a kérdés második részét illeti, a Devín szálló szobáit átalakítottuk, a falakat kitapétáztuk, a bútorokat kicseréltük. A Carltont, és részben a Palacet is új berendezésekkel láttuk el. Ebben hathatós támogatást kaptunk mind a fővárosi, mind pedig a kormányszervektől. # Hogyan készítették fel a személyzetet? — Egyelőre azt mondhatom: jól. A világbajnokság ideje alatt hosszabb lesz a nyitvatartási idő, ezért a piešťanyi szállodai iskolától, tanonciskolánktól és a testvérüzemektől mintegy száz pincért és felszolgálót kaptunk kisegítésként. Ha a szükség megkívánja, továbbiak is rendelkezésünkre állnak. Nem feledkeztünk meg a nyelvtudás fejlesztéséről sem. A múlt év végén alkalmazottaink részére nyelvtanfolyamokat szerveztünk, és szakmai téren értekezni tudnak a vendégekkel. Egyébként is a személyzet összeállításánál figyelembe vesszük, melyik üzemben milyen nemzetiségű vendégek vannak elszállásolva. Bízunk abban, hogy 17 szocialista munkabrigádunk — amelynek 363 tagja van — mint máskor, most is kitesz magáért. Nem érdemtelen megemlíteni, hogy a februári győzelem 25. évfordulójának tiszteletére dolgozóink 44 kollektív és 82 egyéni kötelezettségvállalást tettek. Ez is nagyban hozzájárul a világbajnokságra Való jó felkészülésünkhöz. # Milyen szolgáltatásokra számíthatnak a vendégek? — Amint már említettem, üzemeink nyitási ideje korábbi, zárási ideje pedig későbbi lesz. A Carlton és a Devín szállóban a nap 24 órája alatt a vendégek szolgálatára állunk. Zenés helyeink számát növeltük, programjukat színvonalasabbá tettük. A Carltonban lesz egyébként az ún. étkezési központ, ahol a külföldiek bejelenthetik, milyen ételkülönlegességre, nemzeti ételre tartanak igényt. Szakembereink erre a feladatra is felkészültek. Egyébként szervezési és operatív ütemtervet dolgoztunk ki, így semmi komolyabb nehézségnek nem volna szabad előfordulnia. Dolgozóink kellően tudatosítják, hogy a külföldiek előtt a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot képviselik. # Miként propagálják a világbajnokságot? —- A világbajnokság emblémájával ellátott étlapok kerülnek forgalomba. Ezenkívül több konspektus áll a vendégek rendelkezésére, mondhatnám az összes világnyelven. Üzemeink külső és belső díszítését is a világbajnokság és a februári győzelem 25. évfordulójának jegyében végezzük el. A világbajnokság népszerűsítéséhez természetesen nemcsak mi, hanem más szervek és szervezetek is hozzájárulnak. % Mivel egészíti még ki az elmondottakat? — Talán szükséges megmondanom, hogy a világbajnokság ideje alatt nemcsak a személyzet, hanem az irodai munkaerők is teljes „készültségben“ lesznek, üzemeink e nagy események napjaiban természetesen a hazai vendégek fogadására is felkészültek. Nemcsak mi, hanem más vendéglátóüzemek is velünk együtt felkészülve várják a nagy vizsgát. Helytállásunkhoz szükséges, hogy a kivitelező vállalatok is eleget tegyenek kötelességeiknek, idejében és jó minőségű árut, nyersanyagot szállítsanak. Mi megtettük a szükséges lépéseket. Bízom abban, teljesítjük küldetésünket. N. f. Felvétel Prága Zahradni mésto lakótelepének egyikt korszerű házáról. (Felvétel: Vladimír Uhlír — Pressfoto) Érdekes esemény a hangversenyteremben Johann Sebastian Bach: Magnificat NDK-beli karmester, négy Ugyancsak kelet német énekes szólista, két lengyel művésznő, egyik a zongora, másik a csembaló mellett... ezek voltak február második bérleti estjének külföldi vendégei. A hangversenyt Mozart Linzi szimfóniájának (C-dúr,. K. 425) kissé akadémikus tolmácsolása nyitotta meg. Philip Emanuel Bach csembalóra, zongorára és zenekarra írt koncertjének előadása mintegy hangulatelőkészítő szerepet töltött be az est fénypontjához, bár a nagy Bach fia kompozíciós munkásságában elkülönült apja zenei eszményeitől. A versenymű zongoraszólamát Halina Czerny- Stefafíska, csembalószólamk* pedig Elzbieta Stefahska-Luko* wicz adta ©16. Anya és lánya ... a két egyformán öltözött művésznő már finom, bájos megjelenésével is elnyerte a közönség rokonszenvét. Halina Czerny- Stefaňska elsőrangú pianista, aki már nem egy szép estével örvendeztetett meg minket. Ezúttal nem nyílt alkalma, hogy széleskörű tudását megcsillogtassa. A versenyművet stílusban hitelesen és formálásban szabatosan szólaltatták meg, keresetlen művészi egyszerűséggel, de nyitott kérdés marad: helyes-e ennyire szűkre vonni maguk körül a stílusszabta keretet? Elzbieta, a fiatal művésznő igen kellemesen, muzikálisan kezeli a csembalót, de a stíluselképzelésén talán lazítania kellene, mert a közlés személyes erejének hiánya megköti a produkciót. Johann Sebastian Bach századokat túlélő Magnificatját Lipcsében komponálta 1723 kará csonyára. A csodálatosan plasztikus, képszerű alkotás rendkívül tömör és koncentrált. A mű kristálytiszta világa, bensőséges, belülről fénylő szépsége elbűvöli a hallgatót. Az est vendégdirigense, Helmut Koch tulajdonképpen kó- rus-szakember, és így természetes, hogy a Magnificat megszólaltatásában talált igazán magára. A Szlovák Filharmónia hivatástudattal felelt meg szép feladatának, az énekkar ezúttal is minden dicséretet megérdemel. A vokális kvartett vendégművészei (Sybylle Suske, szoprán, Heidi Riess, alt, Günther Neumann, tenor és Siegfried Haussmann, basszus) stílusos, színvonalas produkciót nyújtottak. A nagy bachi alkotás egésze fölött valami szóba nem fogható jóság lebeg: a szeretet hangja. Bachnak, a muzsika melegszívű költőjének humanizmusa a mai hallgatóhoz is megtalálja az utat. HAVAS MARTA Aranyfedezetünk a munka Kis rosszmájúsággal azt mondhatnánk, hogy a legelterjedtebb és nagyon sok családban a legtöbbre becsült könyvek közé — ha éppenséggel nem viszik el a pálmát — a betétkönyvek tartoznak. „ Közkedveltségükről“ tanúskodik, hogy például Szlovákiában tavaly a takarékpénztárak nem kevesebb mint 3,5 millió betétkönyvet tartottak számon. S ez — most már félre a tréfával — egyik fontos jegye annak, hogy emelkedik a lakosság jövedelmi szintje, életszínvonala, s egyidejűleg megszilárdult pénznemünk iránti bizalma. Ez annál figyelemre méltóbb, mivel a néhány évvel ezelőtti helyzettel ellentétben ma bátran leszögezhetjük, hogy a lakosság jövedelme gyarapodásának aranyfedezete a társadalom javára végzett munka. Tulajdonképpen ennek köszönhető az is, hogy mostanában csak rossz álomként kísért az infláció, amely nem is olyan régen még reális veszélyt jelentett. Nem vitás, hogy a három ás fél millió betétkönyv még akkor is meglepően nagy szám — Szlovákiának jelenleg mintegy 4,6 millió lakosa van —, ha tekintetbe vesz- szük, hogy átlagról van szó, vagyis vannak azért családok, amelyekben nincs betétkönyv, és vannak olyanok is, amelyek többel is rendelkeznek. A betétek átlag ötezer koronás szintje is arról tanúskodik, hogy most már van miből és érdemes is takarékoskodni*. Az elmúlt, 1972-es esztendőben gyarapodott a betétek összege az eddigi legnagyobb mértékben, mégpedig 3,5 milliárd koronával. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy ez év elején csak Szlovákiában óriási összeget, hozzávetőleg 23 milliárd koronát képviselt a lakosság megtakarítása, nem is beszélve arról a pénzről, amelyet egyesek — lényegében a saját kárukra — odahaza tartogatnak, rejtegetnek. Az ilyen hatalmas tétel természetesen veszélybe sodorhatná a népgazdaságot, ha valamilyen pánik miatt hirtelen dobnák piacra, vagy ha jelentős hányadát célszerű, körültekintő kereskedelempolitikával nem tudnánk rendszeresen elvonni. Szerencsére felfelé ívelő termelésünk és javuló kereskedelmünk lehetővé teszi a megtakarított pénz jelentős hányadának ésszerű körforgását. Erről tanúskodik például az, hogy az 1970—1971-es években, ha 100-nak vesszük a takarékpénztárakba került összeget, akkor mintegy 75 volt az indexe annak az ösz- szegnek. amely visszakerült a körforgásba, vagyis amelyet az emberek különféle célokra, főleg vásárlásra kivettek. Jelenleg az a célunk, hogy ahol csak lehet, vagyis ahol megfelelő készletekkel rendelkezünk, fokozzuk a vásárlóközönség érdeklődését. Elég, ha megemlítjük, hogy az utóbbi időben már a gépkocsik vásárlására is előnyös hitel kapható, pedig néhány évvel ezelőtt nemcsak hogy nem lehetett azonnal gépkocsihoz jutni, hanem évekre előre kellett bankba helyezni a vételár jelentős részét. Ez az egyik járható útja a túlságosan nagy betétek és készletek csökkentésének. A másik az árrendezések célravezető politikája, de a legfontosabb talán a harmadik út, mégpedig az, hogy a keresletnek megfelelő mennyiségben, választékban és minőségben termeljük a piacon igényelt ipari árucikkeket. A leghelyesebb ezeknek a módszereknek dialektikus egységben való alkalmazása, ami egyet jelent azzal is, hogy az adott helyzetnek megfelelően ez vagy az a módozat kerül előtérbe. Nyilvánvalóan jelenleg főleg a hiánycikkek fokozottabb termelésére, a választék bővítésére és a minőség javítására kell törekednünk, hogy az eddiginél még nagyobb mértékben kielégíthessük a lakosság igényeit és ellensúlyozzuk vásárlóerejét. GÁLY IVÁN Az énekművészet mestere 100 éve született Fjodor Saljapin 1873-at írtak akkor, amikor az öreg Európa egyszerre három operaénekessel ajándékozta meg a világot, akiknek a neve — Fjodor Saljapin, Enrico Caruso és Leo Slezak — mindörökre beíródott az operaművészet aranykönyvébe. Saljapin Kazányban született február 13-án egy kishivatalnok legidősebb gyermekeként. Kezdetben cipész, majd asztalosinas, aztán egy ideig rakodó- munkás, irodaszolga, mígnem beteljesedik egyetlen vágya, és egy vándortársulathoz szegődve minden előképzettség nélkül felcsap színésznek. Mindössze tizenhétéves, s egyetlen vagyona szép hangja és valami ősi veleszületett színészi rátermettség, melynek birtokában nyeri el élete legnagyobb kitüntetését, a „legnagyobb énekes-színész és a legnagyobb színész- énekes" jelzőt. Vándorszínészettel kezdi pályáját, de a vándorlás az első pétervári letelepedéssel nem ér véget, hanem végig kíséri zaklatott életén. A Néva-parti operetténekesi évek után következik a moszkvai Nagy Színház színpada, a nagy felfedezés színhelye, amely ugródeszka a világhír felé. Harmincévesen kezdi a világot járni, és minder mitt, ahol megjelenik, sikerektől hangos az operaház. Egymás után hódítja meg Bécs, Milánó, majd New York közönségét, de Carusoval ellentétben megtelepedni, fészket alapítani sehol som tud. Az egyértelmű siker és elragadtatás nem is csoda, mert ez az autodidakta művész ekkor már birtokában van híres nagy szerepeinek, melyekben csodálatosan szép basszbaritonját megcsillogtatja. Szerepeinek láncolata az orosz népdaloktól kezdve Gounod elegánsan sziporkázó, hidegfejűen kegyetlen sátánján — Mefisztón keresztül a Borisz Godunov címszerepéig terjed, magába foglalva hangbeli adottságainak megfelelően a teljes idevágó repertoárt. A világvándort, aki azonban lélekben és szokásaiban mindenkor hű maradi orosz hazájához, a háború haza hívja, A forradalom nehéz napjait és éveit otthon tölti. Ismeri Lenint, közvetlen barátság köti Gorkijhoz és élete legnagyobb élményeként találkozott az agg Tolsztojjal is, akiről így emlékezik: „... saját szememmel láttam azt az embert, akinek gondolatai az egész vilápot lázba hozták". Művészi pályájának természetes menetrend jét követve azonban 1922 után, mikor művészete éppen delelőjén van, újra útnak indul. Fantasztikus honoráriumokért szinte minden operaszínpadon fellép, és nálunk is életre kelti parádés Mefisztóját. Élete utolsó évtizede Párizshoz köti. Hangja már veszített fényéből, de művészete még mindig lenyűgöző. A tengerentúlra is készül, de tüdőgyulladást kap, megtámadott tüdeje felmondja a szolgálatot, és 1938- ban elindul utolsó útjára a párizsi temetőbe. Saljapin is azok közé a szerencsések közé tartozik, akiknek hangját a technika jóvoltából megörökíthették, s így ma, századik születésnapján a mi nemzedékünk is —- áttételesen ugyan — de élvezheti páratlan művészetének ragyogását. VARGA JÓZSEF ÚJ szó 1973. II. 13
