Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-12 / 36. szám, hétfő

ÚT sző

Az atomerőmű műszertermének egy része.

(V. Vegyakin faivétele]

GIGÁSZI ATOMERŐMŰ

A Szovjetunióban, üzemben levő vagy építés alatt álló atomerőmüvek között különös jelentőséget tulajdonítanak a Novij Voronyezs-i atomerőműnek, amelyet joggal nevezhetünk a szovjet atomerő-gazdál- kodás gigászának. Ma ez az ország legnagyobb atomerőmű- ve. Teljesítménye már meghaladja az egymillió kilowattot és a közeljövőben eléri a 2,5 millió kilowattolt.

1972 végén elnyerte a Szovjetunió 50. évfordulója üzem nevet.

1964 szeptembere. Üzembe helyezik az első energetikai blokkot. Tervezett teljesítménye 210 000 kilowatt.

1969 decembere. A második energetikai blokk kezdett áramot szolgáltatni az egységes energiahálózatba. Ennek a tílokknak a teljesítménye 365 000 kilowatt. Reaktorja ugyan hasonló méretű, mint az első blokk reaktorja, de jelentős konstrukciós újdonságok alkalmazásával sikerült jelentékenyen növelni a teljesítményét.

A Novij Voronyezs-i erőmű bizonyos szempontból kísérleti egység az atomerő-gazlálkodás további fejlesztésében. Itt próbálnak ki és alkalmaznak egy új berendezést, amely első a 440 000 kilowatt teljesítményű energetikai blokkok sorozatában, s attól, hogy milyen alaposan és sokoldalúan próbálják ki ennek a blokknak lehetőségeit és tárják fel az esetleges Hibáit, függ a további nagy atomerőművek építésének üteme, egyebek között a szocialista országokban is. Például a Novij Voronyezs-i atomerőmű építése körül szerzett tapasztalatokat fölhasználták az első csehszlovák atomerőmű építésénél is.

Az első tipizált energetikai blokkot (ez sorrendben már a harmadik a Novij Voronyezs-i atomerőműben) egy évvel ezelőtt helyezték üzembe. Az építők, a szerelők és az enegeti- kusok a Kurcsatov Atomenergia Intézet, a tervező intézetek és a kivitelező vállalatok dolgozóival együtt biztosították valamennyi szükséges munkálat elvégzését. S ez alapja volt a további sikereknek. A tervezett teljesítmény elérésére 12 hónapi határidőt tűztek ki, de az energetikusok kollektívája teljesítette a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulójára tett vállalását, és csaknem fele idő alatt érte el a kitűzött célt.

Most egy azonos teljesítményű további energetikai blokk üzemi)« helyezése van soron.

Mindkét energetikai blokk úgy áll egymás melleit, mint az ikrek. Egyelőre egy könnyű alumínium lemezfal választja el őket. Az egyik oldalon van az ideálisan tiszta műszercsarnok. A hatalmas narancsszínű kupola, a reaktor védőburkolata alatt, mélyen betonba ágyazva bömbölnek a népgazdaság számára villamos energiát termelő ciklotronok. A műszereken nyugodtan világítanak a zöld villanykörték, amelyek azt tanúsítják, hogy a radioaktivitás szintje nullával egyenlő.

Állandóan jönnek-mennek az emberek, az atomerőmű dolgozói.

S a fal másik oldalán olyan a légkör, mely minden építkezésre jellemző. A lakatosok, a szerelők, a villanyszerelők birodalma ez. Többen már az első három blokk építésén is dolgoztak. Most fejezik be a negyedik blokk szerelési munkálataid. Ennek üzembe helyezése után lebontják az ideiglenes falat, s aztán az „ikrek“ — a harmadik és a negyedik energetikai blokk — egy tető alatt fognak dolgozni.

A mindkét reaktor számára tervezett közös központi csarnok kizárja az áramszállító berendezés ketlős igénybevételének lehetőségét. Egyébként ez a reaktor méreteiben hasonlít az első blokk reaktorához, de kétszer akkora a teljesítménye. Az új blokkot technológiai berendezésének munkájáról szükséges információk gyorsaságát elektronikus számítógépek biztosítják.

F. Ovcsinyikov állami díjas, a műszaki tudományok kandidátusa, az atomerőmű igazgatója azt mondja, hogy az olyan teljesítményű atomerőmű, mint amilyen a harmadik vagy a negyedik blokk, a gazdasági mutatók tekintetében ma kon- kurrálhat az importált tüzelőanyaggal dolgozó hőerőművekkel. A legközelebbi években még csökkennek az atomerőművekben előállított villamos energia költségei. A berendezések tökéletes szigetelése teljesen kizárja, hogy bármiféle káros hatást gyakoroljon a környezetre. Ezt bizonyltja az állandó dozimetrikus (sugármé- réses) ellenőrzés.

Távozunk a Novij Voronyezs-1 atomerőműből. Sohasem felejtjük el azt az egyik jelszót, amit itt láttunk: „Az atom legyen munkás és ne katonai“.

K. Nyikolujev

A togliatti gépkocsigyárban

1973.

II. 12.

Ember u javából

A togliatti Volgái Autumobilüzemben a múlt év végén üzembe helyezték a gyár harmadik részlegét. Az üzem évente 600 000 személygépkocsit fog gyártani. Felvételünkön: A brigádtagok m jubileumi félmilliomodik Zsiguli személygépkocsinál.

(Felvételt ČSTK — TASZSÄJ

Az előírások szerint már két éve nyugdíjba mehetett volna. Štejan Peták rendőr őrnagyot azonban nem olyan fából faragták, amelyet kikezdhet az idő vasfoga, nem hagyja ott munkahelyét, amíg tudja: szükség van rá és teljesíteni képes kötelességét. A nyugat-szlovákiai kerületi rendőr-főkapitányság nyomozóosztálya egyik részlegének vezetője. Bár rengeteg munka vár rá, szakít időt arra, hogy élete eseményeit felelevenítse.

— Apám út őr volt Spišskí) Hrušovban — kezdi' el a beszélgetést. — Hatan voltunk testvérek. Mondanom sem kell, hogy igen szegényesen éltünk. Az elemi iskola elvégzése után mindjárt munkába álltam. Kellett a pénz, annál is inkább, mivel apám adósságra 3 hektár földet vásárolt. Később, amikor megizmosodtam, a rudňanyi vasércbányába kerültem, ahol az ácsoknál dolgoztam. A munka nehéz volt, s mindezek mellett naponta 28 kilométert tettem meg gyalog a munkába, illetve haza.

így teltek az évek mindaddig, amíg 1937-ben tényleges katonai szolgálatra hívták. Amikor leszerelt, ismét ott folytatta, ahol abbahagyta. Észre sem vette, hogy megváltozott, hogy más, mint azelőtt volt. Nem volt tagja a pártnak, amikor felvette a kapcsolatot a párt helyi sejtjével, amely egyre több feladattal bízta meg. Aztán következtek a kritikus évek. Mint tartalékost, kivitték a frontra. Csupán néhány hónapot töltött a megszállt területen, de ez egy életre elegendő volt ahhoz, hogy meggyűlölje a fasizmust.

— Amikor hazajöttem, egyre többet beszéltek a partizánokról — mondja. — Később magam is megismertem őket, segítettem, amiben tudtam. Amikor kirobbant a Szlovák Nemzeti Felkelés, mint tartalékos szakaszvezeiő részt vettem egy katonai egység megszervezésében. Gyéren felfegyverezve, de annál nagyobb elszántsággal igyekeztünk a felkelés területére törő fasiszta egységeket feltartóztatni.

Spišské Vlachynál ütköztek meg az ellenséggel, majd a túlerő nyomására visszavonultak. Markušovce, Krompachy, Branisko jelentette harcuk tovább- bi színhelyét, majd a lőcsei hegyekbe vonultak vissza, ahol a Gottwald partizándandárral találkoztak és egyesültek. A harmadik század szakaszparancsnokaként vett részt a további harcokban, amely a Duklától Braniskóig terjedt. Pusztították az ellenséget, akadályozták utánpótlásának szállítását. Közel volt a Vörös Hadsereg, amikor feladatul kapták, hogy egyesüljenek a Košice—Margecany—Spišská Nová Ves felé

támadó egységekkel. Ismeretlen utakon vezették a szovjet egységeket. Meglepetésszerűen érkeztek Rudiianyba. Kiverték a német egységeket, így nem sikerült nekik a hidakat felrobbantaniuk, a bányákat vízzel elárasztaniuk.

— A szovjet csapatokkal egészen Poprádig mentem — fonja tovább a beszéd fonalát. — Majd 1945 februárjában jelentkeztem a Szovjetunióban megaiakvlt csehszlovák katonai egységbe. A második ejtőernyős dandárhoz osztottak be, amely Késmárkon állomásozott. Néhány napi kiképzés, aztán irány a front. Martinnál mint század- parancsnok-helyettes vettem részt a harcokban. A háború befejezése Morvaországban ért.

A fegyverre azonban még ezután is szükség volt a vlaszovis- ták, majd a benderisták ellen. Dobšinánál golyót kapott a lábába. Amikor felgyógyult, tiszti iskolába jelentkezett, de azt a választ kapta, hogy kommunistákra nincs szükség a hadseregben. Ezért 1945 augusztusában otthagyta az egységet, de 1946. január 7-én már magára öltötte a közbiztonság egyenruháját. A kiképző iskola elvégzése után Bratislavában, Tren- čínben, Košicén szolgált. Szlovákia fővárosát)a 1948. január 3-án került vissza, ahol a lovasegység megszervezésével bízták meg. Itt érték a februári események.

— Párttag voltam, s akkori parancsnokom, Šjander százados is, így tudtam, mi történik az országban. A többi kommunistával megfelelő intézkedéseket tettünk, hogy a reakció a közbiztonság egységeivel ne élhessen vissza. Emlékszem, február 21-én hívatott parancsnokom. Azt mondta, hogy felsőbb utasításra megbíznak a készültségi egység megszervezésével. Ennél a beszélgetésnél a városi pártbizottság két tagja is jelen volt.

A készültségi egység tagjai párttagok, egykori partizánok és frontkatonák voltak. Katonai egyenruhát viseltek, de szervezetileg a városi rendőr-főkapitánysághoz tartoztak, járőrszolgálatot teljesítettek és a kritikus napokban szemmel tartották a reakciós képviselőket, s néha nótázva végigmeneteltek a város utcáin. Február 25-e után a népi milíciával teljesítettek szolgálatot, majd később leszerelték a készültségi egységet. Persze mint parancsnoknak, a februári események napjaiban igen sok munkája volt. De erről szerénységből nem beszél.

— Ősz felé a rusovcel (Oroszvár) határ őrsre helyeztek ki — mondja. — Innen mentem a litoméricei iskolába, majd az

1951—1954 közötti években a Bratislava vidéki járás parancsA SZOVJET KATONÄK ÉLETÉBŐL

A szocialista munkaverseny élén

jurij Asztahov őrmester egybehívta alárendeltjeit, hogy a gyakorlat előtt megvitassa velük a megoldásra váró feladatokat. Főleg arra figyelmeztette őket, hogy veszélyes lebecsülni az ellenfelet. Bár a katonák jól felkészültek a rádió- állomások felszerelésére, működésére, számítaniuk kell arra, hogy az ellenfél is a legjobb felkészültségre törekszik.

Az áthelyezés szakasza ugyan nem volt túl hosszú, a katonáknak mégis reagálniuk kellett a „légitámadás“ jelzésre és le kellett küzdeniük néhány „radioaktív“ területet. Amikor elérték a kitűzött célt, a parancsnok értékelte a gyakorlat első szakaszát. Ezt követően Vlagyimir Fedorov hadnagy, szakaszparancsnok ismertette a katonákkal a taktikai helyzetet, és megszabta a parancsnokok számára a leadóállomások felállítására szükséges hely negtalá- lási idejét. A parancsnoktól függ, hogy önállóan tűzze ki a vezeték útját, hogy felmérje a természeti feltételeket és a haditechnika legjobb elrejtésének lehetőségeit.

A parancsnok utasításának elhangzása után a rádiósok, akik eddig az autóknál sorakoztak, hozzáfogtak a munkához. A parancsnok stopperórával a kezében mérte a másodperceket. Gyorsan haladt Mir- gorodcsenko őrmester csoportja. Az egyes műveleteket tökéletesen összehangolta és a katonák szinte automatikusan végezték munkájukat. Nem volt észlelhető semmilyen ideges kapkodás, a munka gyorsan, ügyesen haladt. Mindnyájan jó szakemberek. A leadóállomások egész ellátásával a szocialista munkaverseny élére kerültek.

Mirgorodcsenko csoportja a vezeték elhelyezését a kitűzött határidő fele előtt fejezte be. Már csak az állomást kellett bekapcsolni és felvenni a kapcsolatot.

Jurij Asztahov kissé lemaradt vetélytársának munkája mögött. A gépkocsi vezetője, aki egyben elektromechanikus, és aki biznoka lettem. Ezután kerültem jelenlegi munkahelyemre, a nyomozóosztályra.

Munkája mellett végezte el u középiskolát, majd 1957—1960- ban hároméves jogi tanfolyamot végzett. Tudta, hogy a bűnözők ellen csakis úgy harcolhat eredményesen, ha politikai és szakmai téren tovább képezi magát. Az 1968-as események nyomására sem ingott meg. Nyíltan megmondta véleményét, amiért nemegyszer megbélyegezték. Ö azonban tudta, mi a teendője 1968-ban, éppen úgy, mint 1948-ban. Kommunista volt, a tnunkások hatalmának megvédése érdekében állt a rendőrség szolgálatába.

Beosztása érdekes, de nem veszélytelen. Ki tudja, hány tűzharcban vett részt, amikor a bűnös, vagy a gyilkos után nyomozott. Talán a naplója elárulná, de erről a felesége mit sem tud. Az ötödikes, sebésznek készülő főiskolás lánya érdeklődik a munkája iránt. Az o természetét örökölte, míg a tényleges katonai szolgálatot teljesítő fia az anyjáét.

Van úgy, hogy néha három négy napig nem megyek haza — mondja. — De ez a foglalkozásommal jár. Ennek ellenére csak azt tudom mondani, ha újra kezdhetném, ismét ezt az utat választanám.

Pedig hivatása miatt sok-sok álmatlan éjszakája volt. Éjjeliszekrényén mindig ott a jegyzetfüzet, s ha éjszaka valami lényeges dolog jut eszébe, feljegyzi, nehogy reggelre elfelejtse. Faggatom munkája felől, de ügyesen kibújik a kérdések elől. Amilyen derék, megtermett ember, épp olyan szerény. Helyette is jobban beszél, hogy az ,,Építésben szerzett érdeme kért“ kitüntetést maga is és kollektívája is megkapta. Mellét díszíti a Csehszlovák Háborús Kereszt, a Szovjet György Kereszt, „A haza védelmében szerzett érdemekért“ kitüntetés, az SZNF Érdemrend, valamint a duklai emlékérem. Amíg nyugdíjba vonul, minden bizony nyal, továbbiak kerülnek melléjük.

NÉMETH JÁNOS

tosítja a leadóállomás energia- feltöltését, motorhibát jelentett. Rövidesen azonban jelenthette, hogy minden újra rendben van.

Az első szakasz határidő előtt teljesítette a feladatot. Ém Asztahov őrmester is azt jelentette, hogy a feladatot Idejében végrehajtotta. Tehát mindkét csoportot kiváló értékelésben kellett részesíteni. Amikor Aszta hov elvtárs gratulálni akart vetélytársának a győzelemhez, a parancsnok visszatartotta. Személyesen indult el meggyőzöd ni arról, vajon rendben van-e a két leadóállomás kapcsolása. Kiderült, hogy Mirgorodcsenko őrmester csoportjának munka jában kisebb fogyatékosságokai észlelt, ez azonban elegendő volt ahhoz, hogy a parancsnok egy fokkal csökkentse értékeié süket.

Asztahov csoportja tehát újra az első helyre került a szocia lista munkaversenyben. A versengés azonban még nem ért véget. Mindkét csoport a gyakorlatok idején nemegyszer összemérheti még erejét.

B. KOSZTYEVJAT százados, (Szovjetszki j Szóidat)

j/ĺ “is®