Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-02 / 28. szám, péntek
A DÖNTŐ NAPOK „Előre, egy lépést sem hátra!" 1973. II. 2. A CSKP Központi Bizottságának 1947 novemberi plenáris ülésén a közeljövő sürgető feladatainak összefoglalása után Klement Gottwald elvtárs rámutatott: „Tervünk pozitív, építő terv. Ez a terv az aszály okozta nehézségek leküzdésének, népünk élelmiszerellátása biztosításának terve és gazdaságunk további gyarapítását célozza. Ez a terv visszaveri és meghiúsítja a reukció minden kísérletét népi demokratikus rendszerünk és népünk forradalmi vívmányainak megdöntésére. Ez a terv biztosítja a köztársaság nyugodt fejlődését, biztosítja létét belül és kifelé, valamint további haladását a szocializmushoz vezető útján. E terv kiharcolása érdekében mozgósítanunk kell és mozgósítani fogjuk a nemzet többségét." Ezek a szavak a kommunisták százezreinek mindennapi törekvésében, a dolgozók milliós tömegeinek munkájában nyertek konkrét tartalmat. A CSKP Központi Bizottsága abban az időben számos fontos intézkedést foganatosított a pártmunka színvonalának növelésére, nagy gondot fordított a politikai tömegmunka kibontakoztatására és a párt akcióképességének fokozására, hogy a pártszervezetek a burzsoáziával várható összecsapásnál a CSKP politikájának elkötelezett támogatására meg tudják nyerni a nép döntő többségét. A tömegek megnyerése — melyet Csehszlovákia Kommunista Pártja tevékenységében szüntelenül szem előtt tartott —, megkövetelte, hogy a párt következetes ideológiai harcot vívjon a reakciós erők antikom- munista propagandájával szemben. A burzsoázia képviselői és sajtója szüntelenül dühödten támadták a kommunista pártot és politikáját, a forradalmi tömegszervezeteket, úgyszintén a Szovjetuniót és a népi demokratikus országokat. A reakciós erők aknamunkájukban arra törekedtek, hogy a nép szemében lekicsinyeljék a népi demokratikus állam eredményeit, az or- szágépítő munka sikereit, az elért vívmányokat; ugyanakkor célzatosan felnagyították az egyes szakaszokon előforduló nehézségeket, sötét színben tüntették fel a helyzetet, ezzel szemben dicshimnuszokat zengtek az első köztársaság helyzetéről és a nyugati kapitalista államok viszonyairól. A CSKP politikai tömegmunkájában élesen szembeszállt ezzel a hazug, népámító, reakciós propagandával, és annak igazi szándékait leleplezte a tömegek előtt. Rámutatott a népi demokratikus rendszer elért eredményeire, előnyeire, hangsúlyozta a szocialista építőmunka további folytatásának múlhatatlan szükségességét a dolgozó nép boldog jövője szempontjából és kiemelte a Szovjetunióval, valamint a népi demokratikus országokkal való barátságunk és szövetségünk jelentőségét. Annak érdekében, hogy a párt tagjait felfegyverezze a marxista—leninista tanokon és a proletár internacionalizmuson alapuló ideológiai munkára, a CSKP igen nagy gondot fordított a kommunisták eszmei-politikai nevelésének megszervezésére. A kétéves terv első évi eredményei megmutatták, hogy az államosított ipar dolgozói lelkes munkájukkal túlteljesítették a tervfeladatokat — az élelmiszer kivételével, melynek eredményeit a példátlan szárazság nagyban befolyásolta. Ezzel szemben az iparnak azok az ágazatai, amelyekben a kapitalista szektor még jelentős volt, a reakciós elemek szabotálása következtében nem valósították meg a terv előirányzatait. Abban az időben a magánkapitalista szektor a gazdaság számottevő részére kiterjedt, Csehszlovákia egész iparának mintegy húsz százalékát tette ki és néhány ágazatban túlsúlyban volt. A Rudé právo 1948. február 19-1 számában „A reakció gazdasági alapjai“ című cikkében megírja: Sok ember előtt felmerül a kérdés, miért van az, hogy nálunk sok jó szándék megvalósítása egy helyben topog, elburjánzott az üzérkedés, egyesek provokatívan magas nyereségeket érnek el, minden előrevezető lépést ádáz küzdelemmel kell kivívni, hogy miért olyan gátlástalan és reménykedő a reakció. A válasz egyértelmű: a reakció gazdasági alapja az utóbbi időben nagyon megerősödött, s ennek révén sikerült a vezető pozíciókat megszerezni a politikai pártok többségében. Innen fejleszti felforgató tevékenységét, melyet gazdasági téren szabotálással hazafiságot munkával fejezzük ki. A kommunista párt a Nemzeti Front többi politikai pártját is arra akarja ösztönözni, hogy az elkövetkező választási küzdelem értelmét ne a költséges és uszító agitációban lássa, hanem a nép jólétéért folytatott munkaversenyben.“ Csakhogy a burzsoá pártok célja homlokegyenest ellentétben állt a kommunisták céljaival, s a dolgozók országépítő törekvéseit nemhogy támogatták volna, hanem ellenkezőleg, FEBRUAR HARCOSAI kombinál ... A magánkapitalis- ta vállalkozók évi nyeresége a becslés szerint mintegy tízmil- liárd korona, ebben 9000 magángyáros és 6500 nagykereskedő osztozik a cseh országrészekben, ehhez még hozzá kell számítani a szlovákiai kapitalistákat is. A kommunista párt ebben a helyzetben az államosítás további folytatására és arra mozgósította a haladó erőket, hogy a föld azok kezébe kerüljön, akik megművelik. Felállította a követelményt, hogy haladéktalanul államosítsanak minden ötven alkalmazottnál többet foglalkoztató ipari üzemet és gyors ütemben hajtsák végre a földreformot az ötven hektáron felüli birtokokra vonatkozólag. Ezzel az igyekezettel szembenállt a reakció törekvése, amely nemcsak a további államosítást akadályozta, hanem újból és újból harcot indított egyes államosított üzemeknek kapitalista kézbe való visszaadásáért, s ezt a törekvésüket a reakciós Drtina miniszter vezette Igazságügyi Minisztérium bürokratikus apparátusa minden erejével támogatta. Természetes, hogy ez a tevékenység nagy megértésre talált a burzsoázia képviselőinél, ugyanakkor a dolgozó nép forradalmi akarata a leghatározottabban szembeszállt a reakció törekvéseivel. A kommunista párt tagjai a munkásosztály és az ország más haladó erői mozgósításánál nem maradtak csak a szavaknál, hanem a korábbi években tanúsított nagyfokú áldozat- készségük újabb megnyilvánulásaként a köztársaság javára harminc millió munkaóra ledolgozására vállaltak kötelezettséget. A választási kampányban ez volt a kommunisták példamutató kezdeményezése, amely széles körű visszhangot keltett az -ország üzemeiben és vállalataiban. A dolgozók azt a célt tűzték ki, hogy a kétéves terv második évi feladatait a Csehszlovák Köztársaság megalakulása harmincadik évfordulójának tiszteletére október 28-ig teljesítsék. A CSKP Központi Bizottsága Elnökségének felhívása hangsúlyozta: „A kommunisták kifejezésre juttatják, hogy a haza iránti szeretet mércéjét nem a szavak és az ígérgetések, hanem a tettek jelentik. A köztársaságnak hazafias tettekre van szüksége... Ma ezt a (Lőrincz Gyula rajza) minden erejükkel gátolták. Az önkéntes társadalmi munkával kapcsolatban például cinikusan azt mondták, hogy ők ebben nem vehetnek részt, mert a tervgazdálkodásban úgymond a munkát is tervezik, a dolgozók által felajánlott többletmunka tehát ellentmond a tervszerű irányításnak. Ezzel az átlátszóan visszájára fordított logikával természetesen nem értettek egyet az említett pártok egyszerű tagjai. A CSKP Központi Bizottsága Elnökségének január elején közölt felhívására elsőként a Prá- ga-Jínonice-i Walter gyár dolgozói válaszoltak. Az üzemi pártszervezet évzáró taggyűlése az adott lehetőségek gondos felmérése alapján határozatot hozott, hogy 1948. október 28-ig megvalósítják a kétéves tervből adódó összes feladataikat. A határozat leszögezi, hogy a legfontosabb feladat lesz az anyag- szállítás megszervezése, amiért az üzemi pártszervezet vállalja a fő felelősséget. A Walter gyár pártszervezetének határozata a továbbiakban kimondja, hogy minden erejükkel támogatni fogják Klement Gottwald kormányának a közellátás biztosítására és az elosztásban a rend megteremtésére irányuló törekvését; a mezőgazdaság megsegítésére ledolgoznak 30 000 munkaórát — a gépészbrigád tagjai ezt további tízezer órával toldották meg —, a bányászoknak pedig ötezer órai brigádmunka ledolgozásával nyújtanak segítséget. Az első választ a köztársaság minden részéből egymás után követték a pártszervezetek további felajánlásai. A pártlapok naponta ismertették a nyilvánossággal a nagyarányú munkaaktivitás kibontakozását, amely az országépítő feladatok teljesítése mellett nagyban hozzájárult a kommunista párt és a dolgozó nép egységének szüntelen erősödéséhez is. A CSKP következetes tevékenységének célja az 1948-as választási kampányban a nemzet többsége bizalmának elnyerése volt. A gottwaldi jelszó így hangzott: „Előre, egy lépést sem hátra!" Az ország sorsának döntő időszakában e jelszó jegyében indultak harcba a kommunisták. . , GAL LÁSZLÓ Győzelmet arattak A sztálingrádi csata 30. évfordulója 1943. február 2-án — 30 évvel ezelőtt — a mintegy 1000 km-es déli, ún. sztálingrádi arcvonalon befejeződött nemcsak a második világháború, hanem a történelem egyik legjelentősebb ütközete is, amely alapjaiban rendítette meg a fasiszta Németország egész hadigépezetét. A csata a németek vereségével végződött, a fasiszta hadsereg 330 000 katonája került fogságba, s ez alapvető változást hozott a második világháború történetébe. Amikor a fasiszta haderők minden fronton eredménytelenül harcoltak, parancsnokságuk 1942 nyarán elhatározta, hogy villámütközetekkel igyekszik biztosítani az Ural térségét, azzal a céllal, hogy Innen kiindulva, megsemmisíthesse a Szovjetunió fontos gazdasági és katonai erőforrásait. A stratégiai terv teljesítése érdekében az ellenség jelentős erőket vont össze a Sztálingrád mellett húzódó szovjet—német arcvonalon. Azonban még a katonai és a technikai túlsúly sem volt elegendő arra, hogy áttörje azt a védelmi vonalat, amit a város védői építettek és őriztek. 1942 szeptember közepén Sztálingrád védőinek helyzete igen súlyossá vált. A fasiszta erők a 62. és 64. szovjet hadsereg között behatoltak a szovjet védelmi vonalba, és elkeseredett harcok után sikerült a védelmet elvágniuk a sztálingrádi és a délkeleti arcvonal erőitől. Azonban az éjszaka folyamán a hadosztály két ezrede a város központját megtisztította az ellenségtől. 1942. szeptember 16-án erős ellentámadással ismét visszafoglalták a Mama- jev dombot, amely a csata napjaiban a védelem kulcsfontosságú pontja volt. Ugyanis innen uralmuk alatt tarthatták az egész környéket. Ezért ezen a helyen hosszú időn át súlyos és kíméletlen harcokat vívtak. Ezekben a napokban az ellenség több mint 2000 katonát és 50 tankot vesztett. Szeptember végén a város utcái és terel elkeseredett harcok színterévé váltak, ugyanis az ellenség fokozatosán meg akarta semmisíteni a 62. hadsereget és el akarta foglalni az olyan fontos üzemeket, mint pl. a „Barrikád“ és a „Krasznij Ok tyabr“. Ezekért az üzemekért egészen a sztálingrádi csata utolsó pill illatáig elszánt és makacs hnrcot folytattak. E harcokban jelentős szerep jutott a szovjet gyalogságnak és tüzérségnek. Elmondhatjuk, hogy ez volt harci képességeik, erkölcsi tulajdonságaik legnagyobb próbatétele, és az elért sikerek tették lehetővé a további győzelmeket Leningrádnál, Szevasztopolnál, Kurszknál és különösen a második világháború felszabadító harcainak befejező szakaszában. A nehéz védelmi harcok első fázisának befejezése után a szovjet hadsereg 1942. november 19-én hatalmas és eredmé nyes tüzérségi előkészítés után a délnyugati, a doni és a sztálingrádi arcvonalon támadásba lendült. Ez a támadás a német fasiszta parancsnokság támadó stratégiájának végleges csődjét jelentette. A nácik ugyanis nem számítottak ilyen erős csapásra, a szovjet erők támadása meglepte őket. A szovjet katonák már a támadó hadművelet első napjaiban áttörték az ellenség védelmi vonalát, és a további harcokban, a doni és a sztálingrádi arcvonalon bekerítették az ellenséget. Ezt követően fokozott erővel folytatták a támadást Rosztov irányában, hogy a kaukázusi német alakulatokat elvághassák, és északon minél előbb felszámolhassák az ellenállás ulolsó veszélyes tűzfészkeit. 1943. február 2-án a szovjet hadsereg nagy győzelmével és a fasiszta német hadsereg és csatlósaik katasztrofális vereségével végleg befejeződött a sztálingrádi csata második szakasza. Az ütközet mintegy 200 napig tartott. A szovjet népnek és a szovjet hadseregnek a sztálingrádi csn tában aratott nagy győzelme emlékét hirdeti a Mamaja dombon épített emlékmű, amit nyolc évvel ezelőtt lepleztek le Sztálingrád, vagyis a mai Vol- gográd Bő százaléka teljesen újjáépült. A Volga jobb partján terül el 75 km hosszúságban. Szélessége csupán 3—5 km. 818 000 lakosa van. Majdnem minden fontos üzemét a Volga közelébe telepítették, hogy ezáltal megkönnyítsék a szállítást. A városban lüktet az élet, csakúgy, mint a Szovjetunió más fiatal városaiban. Lakosai élnek, dolgoznak és örülnek. Élvezik a békét, azonban nem feledkeznek meg a felejthetetlenről. Már távolból látni a vá ros felett emelkedő hatalmas szobrot, amely magasra emelt karddal hirdeti: ,,Nö féljetek, őrizlek benneteket!“ IÁN MIĎÁTEK, alezredes Á győzelmet hirdető emlékmű
