Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-02 / 28. szám, péntek
VANDÁLOK UTÓDAI Az Értelmező Szótár így Jellemzi a vandálokat: kíméletlen pusztításairól nevezetes kihalt germán törzs. Elmarasztalásképpen vandalizmuson mindmáig is a brutalitást és a kíméletlen pusztító tevékenységet értjük. Tekintettel arra, hogy eme értelmezés ellen kifogásom nincsen, ellenben vannak bizonyos tapasztalataim, meg kell állapítanom egy cseppet sem örvendetes tényt: a vandálok ugyan régas-régen befejezték földi pályafutásukat, de néhány utóduk ma is itt él közöttünk. Állításom bizonyítékául következzenek az alábbi sorokv A közép-szlovákiai kerület székhelyén, Banská Bystrlcán többmilliós költséggel méltó emléket állítottak a Szlovák Nemzeti Felkelésnek. Az emlékmű-múzeum reprezentatív épületét telepített park övezi, melynek pázsltszőnyegét keskeny utak szelik keresztül-ka- sul. Az utak mentén kb. méter magas, lágy fémből készült, tej- "veg-búrával kombinált oszlopokat helyeztek el, amelyek esténként különösen szép világítótestként szolgáltak. Sajnos, csak múlt időben. Mert az oszlopok egy részét ismeretlen tettesek tönkretették. A vandálok utódainak kezenyomán nemcsak üvegcserép és sötétség maradt. Ahol csak tehették, kicsavarták, elgörbítették, megcsonkították az oszlopokat is ... Ugyanitt, ugyanebben a parkban nehéz, barnára pácolt fémdíszítésű fapadok kínálgatják a pihenni vágyóknak az ülőhelyet. Zömök lábukat betonágyba ágyazták, s nappal meg esténként „illedelmes“ pádként szolgálnak. Reggelre kelve azonban egyikük-másikuk számtalanszor „bukfencet vet“, vagy éppenséggel „fejre áll“. Hogy a vandálfiókák miként tépik ki betonágyukból a nehéz faalkotmányt, annak kiderítésére nem rendelkezem elég erős képzelőtehetséggel ... Ám a kihalt néptörzs kései unokái nemcsak a fémből, üvegből vagy fából készült tárgyak iránt viseltetnek ilyen megkülönböztetett érdeklődéssel. Kedvelik ők bizony a modern vegyipar egyik legújabb termékét, a műbőrt isi A Banská Bystrica-i poliklinika földszintjén az egyik körzeti orvos rendelője elé fényes, piros műlakkal bevont sarokpadot állítottak a várakozó betegek számára. Persze, a? ismeretlen vandál-utódoknak több se kellett! Először is kimetszettek az ülőke kárpitjából egy tökéletes, mintegy 15X15 centiméteres négyzetet. S hogy a „mű“ tökéletes legyen, a dolog nem maradt csak ennyiben. Következtek a többi, kisebb-na- gyobb, szabályos és szabálytalan, négyzet és téglalap alakú kivágások ... Amikor legutóbb ott jártam, a műbőrkárpitból már legalább másfél négyzetméternyi hiányzott, és a bevonat alatt rejtőzködő puha bélés egy részét durván kicibálták. Az orvosi rendelő előtti „eredményes időtöltésről“ itt egy szándékosan tönkretett praktikus, szép és nyilván elég drága bútordarab tanúskodik. Pedig abban a bizonyos rendelőben nem Is elmeszakorvos rendel . .. Hogy még további tanúbizonyságokkal éljek, meg kell említenem a Banská Bystrica-i helyi járatú autóbuszok és egynéhány személy- és gyorsvonat összeszabdalt, felfejtett műbőr ülését, szólnom kell a megrongált utcai telefonfülkékről, az összefirkált, megcsonkított és erőszakosan eltávolított menetrendekről a helyi autóbuszmegállók előtt, valamint a szándékosan kitépett ti^llpántövekről és a szétrúgott virágágyakról Szlovákia egyik legszebb városának közepén. De hogy ne csak Banská Bystrica-i példákkal éljek, láttam én virágzó rózsabokrot a lučeneci (losonci) liget rózsakertjében is, amelyre valaki szántszándékkal a közeli szemétgyűjtő tartalmát borította: cigarettavéget, almacsutkát, csokoládémaszatos sztaniolpapírt, kolbászhéjat... Természetesen a felsoroltakkal korántsem azt akarom bizonyítani, hogy napjainkat általában éppen ezek a jelenségek jellemzik, mert ennek pont az ellenkezője Igaz. Polgáraink a választási programok keretében brigádórák százezreit dolgozták le, gyarapítva, építve, szépítve, várost, falut. Utat, vízvezetéket, iskolát, sportpályát, játszóteret, kultúrházat építenek, facsemetét ültetnek, parkot telepítenek, bővítik a zöldövezetet. Például a közép- szlovákiai kerületben az elmúlt évben csak az ún. „Z“-akció keretében 755 építkezést vettek tervbe 630 millió korona értékben, de a múlt év szeptemberének végéig a tervezett építkezések száma 1320-ra nőtt. A NYUGTALAN ÁLOM ÉS A HOLNAP DERENGÉSE Peter Günther Art P-o*’ Peter Günther: A holnap derengé Jellegzetes színviláguk, új ritmusok élénkítik a bratislavai Majerník Galéria falait. P. Günther két és fél évvel ezelőtt hagyta el a Szépművészeti Főiskolát, ahol MatejJca osztályában tanulta a monumentális festészetet és a színekben való gondolkodást. Sokat rajzol, fest ma Is. A Dunamenti Múzeumban két évvel ezelőtt rendezett kiállítása után most városunkban első egyéni tárlatán igényes és mértéktartó Art Protisokkal jelentkezik. Közösségi művészet ez, hiszen funkciója az ember környezetének formálása, ékí- tése. Munkája díszítő jellege részben az anyagból és a technikából adódik. Tenyérnyi festett vázlatok világítanak rá mfivei keletkezésére, az ötlet, a gondolat menetét jelző kép- elemek, a vonalak, a formák, a színek és a belőlük összeálló kompozíció kialakulására. Günther a felszín burkán túl, a dolgok mélyét fürkészi. Elgondolásait, érzelmi állapotokat fejez ki. S a képre váltott gondolat elárulja az élethez való emberi és művészi hozzáállását. A háborgó vagy tisztán fénylő színek, a lírai gyöngédségű árrfyalatök, a dinamikus, vagy kifinomult formák, a felület logikus, megkapó szervezése hol nyugtalanító belső töltésről vallanak (a Tűz, a Bukás, az Ag- qodalom), hol meg szellemi feszültség árad belőlük, (VietnamÖsszetartás, a Holnap derengése). A Tenger világának szüntelen változását színek izgalmas játékával láttatja meg. Gyengéd, kifinomult vonások s a megmunkálás eredetisége állítanak meg a Szomorú Hercegnő előtt és a Fehér Rákoknál, hol a vörös, fekete és a fehér színek drámai összecsapásának vagyunk tanúi. A fiatal Peter Günther Art Protisainál az Art (művészet) nem csupán szokványos műfaji megjelölés, hanem értékítélet is. BÄRKÄNY JENÖNÉ luCeneci járás városaiban és falvaiban majdnem 35 000 egyéni és 689 kollektív kötelezettségvállalást írtak alá a polgárok, és ígéreteiket már 2 hőnappal az év vége előtt túlteljesítették. Ezt az igyekezetei és az igyekezet eredményeit mérlegelve jelentéktelen apróságoknak tűnnek a vandálutódok csínyjel, de mégsem egészen jelentéktelenek. Klrívóságuk sokszor felháborító, s ezért több figyelmet kellene szentelni nekik. Már csak azért is, mert arra mutatnak, hogy vannak még olyanok, akik máig is képtelenek megérteni azt, hogy ami a miénk, az az e n y é in is! Persze, egyetemes orvosságot így röptében nehéz lenne ajánlani erre a tünetre. Ez talán a pedagógusok, a pszichológusok és az Illetékes társadalmi szervek dolga lehetne. De már a családokban kellené erről szólni a gyerekeknek néhány szót. Vagy az iskolákban jobban tudatosítani a „miénk-enyém“ el méletet. Ott pedig, ahol a szándékos rongálót tetten érik, nem volna szabad közönyösen elsik- lani a „csíny“ felett. Legalább arra kellene kötelezni őket, hogy térítsék meg az okozott t'kisebb-nagyobb kárt. Mert a vandálok utódainak kezét mégis csak le kellene egyszer már fogni valahogy. Ott, ahol a szép szó és a meggyőzés nem segít, legalább a törvények nevelőerejével!!! RÉNY1 MAGDA Piru)!a hízás ellen Az energia nem vész el, csak átalakul más energiaformákká — hangzik a fizikát törvény, s ettől szenvednek a kövérek az egész világon: az elfogyasztott kalóriafelesleg „kézzel fogható“ alakban jelenik meg a testükön. Vannak azonban, akik annyit ehetnek, amennyit akarnak ás mégsem híznak, de ugyanakkor vannak olyanok is, akik mértékletes táplálkozás mellett sen: képesek fogyni. A New Scientist című angol tudományos lap cikke szerint egy londoni kutatócsoport megállapította, hogy egyszerűen csak diétával nem minden esetben szabályozható a kalőriafelvétel és a ka- lőriaeladás. Vannak ugyanis örökölt anyagcserezavarok és egyéni sajátosságok és ezek jelentős mértékben befolyásolják a fenti folyamatot. Feltételezik, hogy a hízásra hajlamosak anyagcsererendszerében egy biokémiai „kapcsolóközpont“ gondoskodik arról, hogy úgynevezett termikus effektussal, vagyis hőleadással szabaduljon meg e kalóriafeleslegtől. A londoni Queen Elisabeth College egy diákcsoportjával végzett négyhetes vizsgálat azt mutatta, hogy az erős kalória-túladago- !ás ellenére sem következettbe súlygyarapodás. Függetlenül attól, hogy a túlméretezett meny- nyiségű ételek fehérjében gazdagok vagy szegények voltak, hogy mennyi sót, vagy cukrot használtak az ételek készítéséhez, a teszlalanyok szervezete néhány nap alatt kitűnően alkalmazkodott: a felesleget elégette és a testsúly változatlan maradt. A tudósoknak eddig még nem sikerült tisztázniuk, hogy a felesleg elégetésének változó képességére mi a biokémiai magyarázat. Michael Stock fi- ziológus és John Sterling biokémikus feltételezése szerint, ebben egy glicerofoszfátoxidáz nevű enzimnek van kulcsszerepe. A biokémikusoknak ez a feltevése, továbbá a londoni vizsgálat eredményei sem zárják ki, hogy a hízásra való hajlamot bizonyos lélektani okok is befolyásolhatják. További (nem újkeletű) feltételezés, hogy a gyermekkorban túlzott táplálással kialakult zsírsejtek okozzák a későbbi hízást. Valószínű — írja a New Scientist,. — hogy az elhízás nevű betegség okai sokrétűek. A londoni kutatók azonban megcsillantják a reményt is: Miller, Stock és Sterling meggyőződése szerint „öt éven belül ojyan pirula kísérletezhető ki, amely segít azokon, akiknek a szervezete képtelen megfelelően feldolgozni a felvett- tápja- lé'kfelesleget“. SOK MÉG A TEENDŐ A felszabadulás óta, de különösen az 1948 februárját követő időszakban sokat tettünk a cigányszármazású polgárok életkörülményeinek javításáért, hogy megváltoztassuk életformájukat, vagyis bevonjuk őket a termelőmunkába. Ez az Igyekezet azonban — számos jó példa ellenére — nem járt mindenütt sikerrel. Hol tartanak e téren a rozsnyói járásban? E témáról beszélgettünk a járási nemzeti bizottságon Fábry Ferenccel, a cigányszármazású polgárok problémáival foglalkozó szakbizottság titkárával. • Hány cigányszármazásű polgár él a járás területén és hogyan kapcsolódnak be a termelőmunkába? — A legújabb adatok szerint járásunkban 9177-en, ebből 4426 férfi. A járás lakosainak csaknem tíz százalékát alkotják. Mintegy 800 család a lakosság közt szétszórtan, 835 család pedig a clgánytelepülé- seken lakik. A munkaképes cigányszármazású polgárok közül több mint 1600 -an nincsenek munkaviszonyban, 436-an pedig csak alkalomadtán dolgoznak. A munkaviszonyban nem levők nagy része nő, amil részben azzal magyarázható, hogy nincs számukra mindenütt biztosítva munkalehetőség. Ezen igyekszünk segíteni. Nagy gondot okoz az is, hogy a munkaviszonyban levők egy része évente 2—3-szor is változtat munkahelyet. Igaz, azt is el kell mondanom, hogy egyre növekszik azok száma, akik munkahelyükön megállják helyüket. • Mi a helyz"! a fiatalok körében? — Célkitűzéseinket e téren sem tudtuk minden téren teljesíteni. A 2380 iskolaköteles gyerek közül csak 2175 látogatja az iskolát, ezek közül rendszeresen csak 1664. A helyi nemzeti bizottságok feladata, hogy a jövőben megfelelő intézkedéseket foganatosítsanak. A járásban a cigánygyermekek részére 14 külön osztályt létesítettünk. Szerintem a jövőben nagyobb gandot kell fordítani a cigánygyerekek tanköteles kor előtti oktatására, vagyis részükre megfelelő óvodákat kell létesíteni. Néhány ilyen óvoda már működik a járásban. Az idén Dobšinán, Krásna Hor- kán építünk, illetve állítunk fel óvodát, jövőre SLavošovcén és Jelsaván, 1975-ben Šiveticén és Brzotínban, 1970—1977-ben pedig Gemerská Polomán és Stítniken. Ezekre a létesítményekre azért van igen nagy szükség, mivel az első osztályos gyerekek sem magyarul, sem szlovákul nem tudnak rendesen. Gondot okoz az is, hogy igen kevés gyerek fejezi be az alapiskolát. Éppen ezért jó volna, ha két-három járás részére épülne olyan létesítmény, amelymek keretében előkészítenék a szakmát tanulni akarókat. • A járásban sok felnőtt nem dolgozik és sok gyermek nem jár iskolába. Nem hat ki ez a bűnözésre? — A rendelkezésünkre álló 197l-es statisztika szerint a felderített bűntények 37 százalékát a cigányszármazású polgárok követték el. Még szomorúbb az a tény, hogy a fiatalkorú bűnözők aránya több miint 50 százalék. A bűnözés elleni harc tehát járásunkban is Igen aktuális. Igyekszünk az iskolába járók részére az iskolák mellett napközi! otthonokat és klubokat létesíteni. Ezt szeretnénk elérni az egyes községekben és városokban is. Például Rozsnyón a vnb támogatásával a cigányszármazású polgárok klubot létesítettek. Egyébként itt a városi művelődési otthon mellett tánccsoportjuk van és a színjátszó kör is fejt ki tevékenységet. Az említetteken kívül járásszerte különböző tanfolyamokat, előadásokat rendezünk a tömegszervezetek támogatásával. A Roma szervezet is többet tehetne, ha tagjainak létszáma nemcsak hétszáz körül volna. • Az életforma átalakításában nagy jelentőségű, hogy milyen környezetben ellnek. M<i a helyzet e téren? — Eredményeink e téren neon lebecsülendők. 1965-től részben vagy teljesen felszámoltuk a cigánytelepüléseket Betllar, Bohuňovo (Lekenye), Brdárka, Berzéte, Honce, Jols- va, Magnezitovce, Mokrá Lúka, Muránska Zdychava, Plešivec (Pelsőc), Sirk és Vlachovo községekben. Csupán 1968-tól 219 viskót vásároltunk fel, illetve bontottunk le. Több településen a múltban úgy oldottuk meg a lakáskérdést, hogy a jó állapotban levő házat megvettük a gazdájától, s az ilyen házba rossz körülmények között élő családot helyeztünk el, akinek a házát lebontottuk. Általában a cigányszármazású lakosok a község belterületén régi házakat vásárolnak meg, ezért a jövőben jobban ösztönöznünk kell őket a családi házak építésére. Arra azonban ügyelnünk kell, hogy szétszórtan építkezzenek, nehogy egy helyen csoportosuljanak. A cigányviskók felvásárlását a következő évben folytatjuk. Az idén tízet, jövőre tizenhármat, 1975-ben tizenötöt tervezünk felvásárolni. Meg kell említem, hogy a kunyhók felvásárlásán kívül nagy gondot fordítunk a meglevő cigánytelepülések környezetének a megváltoztatására is. Utakkal, vízvezeték- és villanyhálózattal látjuk el. A legtöbb önsegélyes akció és sajnos, a cigányszármazású lakosság nem kapcsolódik be kellően a munkálatokba. • Mil hoznak a következő évek? — Nem. vagyok sem optimista, sem pesszimista. Reálisan nézek a dolgokra. Azért csak azt mondhatom, sok munka vár ránk, s csakis úgy tudunk előrehaladni, ha a tömegszervezetek is segítenek, úgy, ahogy azt az 1972—1980-ra kidolgozott koncepciós terv meghatározza. Kétségtelen, hogy a jövőben szigorúbban kell fellépni a munka- és az iskolakerülőkkel szemben, javítani kell a nevelőmunkát, ami nemcsak a jnb, lianeim a hnb-ok feladata is. Összegezve a reánk háruló feladatokat azt kell mondanom, hogy sok még a teendőnk. N. J. LEESETT EGY HÚSZFILLÉRES Méghozzá koppanva esett a járdára. Így vettem észre. Tér mészetesen az is meghallotta a koppanásí, aki leejtette az aprópénzt. Egy húsz év körüli fiatalember volt. A barát ja, akivel ment, szintén az érme után pillantott. A húszfilléres a betonra esve táncolt is egyet. Amíg pergett, qazdá- ía szórakozva és kíváncsian nézte. Nem tudni, mire volt kíváncsi: az érem táncára-e, vagy arra, milyen pénzegységről van szó. Á pergés megszűnése után ugyanis a fiatalember elfordult, s jelezte barátjának, hogy indulhatnak. A húszfillérest nem vette fel. Vajon miért? Tovább menve soká foglalkoztatott ez a kérdés. Talán azért nem hajolt le érte, hogy barátja ne tekintse kicsinyes embernek? Vagy azért, mert sok pénze lehet? De hiszen talán még nem is keres. Külsejéből ítélve diáknak véltem. Valószínű tehát, hogy még nem dolgozik. Igaz, ez ok lehet a húszfilléres otthagy ására. A pénz nem értékelésére. Aki nem dolgozik meg a fillérekért, az nem is becsüli őket. De valaki megdolgozik érte — az apja, az anyja vagy mind a kettő ... Közmondások jutottak eszembe: ki a kicsit nem becsült, az « nagyot nem érdemli, a kis hal is hal, sok kicsi sokra megy. Valaki talán még örült is volna a látványnak, gondolván, hogy ezt is megértük: ma már húsz fillérért le sem hajolunk. Valakinek talán régi idők szomorú emlékeit idézte volna a jelenet. Azokat az időket, amelyekben koldusok boldogan nyújtották volna kezüket a húsz fillérnél kisebb pénzért is. Nem tudom, meddig maradt a Járdán a húszfilléres. Az is titok marad előttem, mennyi pénzért hajlandók lehajolni a fiatalok. ffülöpj
