Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-11 / 6. szám, Vasárnapi Új Szó
Á llapokban levelet kaptunk Jel- saváról, a Munkaérdemrenddel kitüntetett Magnezit Üzemből. A Februári Győzelem 25. évfordulójának tiszteletére elfogadott munkavállalásokat tartalmazó mellékletet Ondrej Furman, az üzem vezetője, Ladislav Kriak. az összüze- mi pártszervezet elnöke, Ján Novak, a szakszervezet üzemi bizottságának és Ján Lúč, a Szocialista Ifjúsági Szövetség üzemi szervezetének elnöke írta alá. A jelšavai Magnezit Üzem vezetői bevezetőben arról tájékoztatták szerkesztőségünket, hogy a széles alapokra helyezett szocialista munkaverseny, a „Mindenki szocialista módon“ név^n isimert mozgalom beváltotta a hozzá fűzött reményeket, ugyanis az üzem dolgozói maradéktalanul teljesítették a múlt évi feladatokat. Ez egyben azt is jelenti, hogy tiszta számlával kezdhették el az idei jubileumi évet, ugyanis az üzem 1973- ban ünnepli fennállásának ötvenedik évét. Az üzem dolgozói már régen készülnek az idei ielentős évfordulók méltó megünneplésére. A Februári Győzelem 25. és az üzem fennállásának 50. évfordulója tisz teleiére vállalták, hogy 1300 tonna jó minőségű nyersanyagot termelnek ki terven felül, tovább szélesítik a szocialista munkaversenyt, tág teret biztosítanak a dolgozók alkotó kezdeményezése kibontakoztatásának, hogy az eddiginél nagyobb mértékben szereznek érvényt a technológiai folyamatok szigorú betartásának, és olyan üzemszervezési intézkedéseket dolgoztak ki, amelyek a terv maradéktalan teljesítését biztosítják. A jelšavai dolgozók a Győzelmes Február tiszteletére elfogadott kötelezettségvállalásukban nem feledkeztek meg az önköltség csők kentésének szükségességéről sem. Vállalták, hogy minden tonna kitermelt nyersanyagon 0,25 koro nát takarítanak meg. A kazánház dolgozói az eddiginél olcsóbban állítják elő a termelés szempontjából rendkívül fontos gőzt. Ennek az energiának az előállítása ugyanis fűtőolaj felhasználásával készül, amely. — főleg a téli időszakban — fontos tüzelőanyagnak számít. Az energetikai részleg dolgozói minden tonna gőz előállításánál egy kilogramm fűtőolajat takarítanak meg. Figyelemre méltó a vállalásnak az a pontja, mely szerint a Magnezit Üzem dolgozói hengerelt anyagot 16 700, színes fémet 18 000 és hajtóanyagokat — főleg naftát — 8000 korona értékben takarítanak meg. A termelési feladatok teljesítésére és az anyagokkal való takarékosságra irányuló vállalásokon kívül brigádmunkák szervezésével is köszöntik a Győzelmes Február negyedszázados évfordulóját. Elhatározták, hogy megszépítik a munkakörnyezetet. és 8000 brigádórát dolgoznak le a közvetlen termelésben. Ezt a vállalást a múlt év második felében pontosították, és az év végi kiértékelésnél megállapították, hogy adott szavukat betartották, sőt a ledolgozott brigádórák számát tekintve, kötelezettségüket magasan túlteljesítették. A brigádmunkák végzésére elfogadott kötelezettségvállalás feltételezett értéke 1 054 700, gyakorlati értéke 4 720 013 korona volt. Az 1972. év végéig a jelšavai dolgozók az önköltség csökkentésére vonatkozó vállalásaikat is magasan túlteljesítették. A szép eredményeket örömmel tettük közzé, és bízunk abban, hogy Jelšaván az üzem fennállásának 50. évében — tehát az idén — teljesítik és túlteljesítik a termelési feladatokat, és további megtakarításokat érnek el. (K. L.f K özhely az elfogadott, de meg nem okolt alapigazság. Ha azt mondjuk, hogy Kvetná (Kéty), ez az eze>r lakosú, Garam menti község épül, szépül, ez feltétlenül igaz. De a megállapítás nem visz közelebb az emberi megismertetés és megismerés bonyolult folyamatához. így a valóságnak csak a körvonala hiteles. Csak hát más meggondolások is vannak, ’kivált, ha a maga szerény módján az újságíró nemcsak látni, de láttatni is akar egyet s mást. Nyilván sutba vágná az olvasó a hőmérőjét, ha mindig a viruló egészség harminchat egész hattized fokát jelezné. jobb, ha mást is jelez. Erre gondoltunk, erre a hőmérőzésre, amikor Kassai Béla elvtárssal, a helyi nemzeti bizottság elnökével megbeszéltük a problémákat, megnéztük a falut. AZT MONDJA AZ ELNÖK: — Sok a gondunk, elvtárs, mert építeni, dolgozni tudunk, de probléma például a cementhiány, meg az is, hogy a brigádmunkát megszervezni sem könnyű. Vigyázni 'kell, bele ne fáradjon a falu népe. Rendszerint Józsi bácsi, Pista bácsi, vagyis a nyugdíjasok jönnek, s bejelentik: most a magam nevében dolgozom, de a holnapi napot a vöm nevére írjátok... — A tervet azért teljesítik, nemde? Belelapoz a kimutatások halmazába. — Most építjük a Z-akció keretében az autobuszállomást. Jól értette. Nem megállót, hanem állomást építünk. Az értéke eddig 387 000 korona. A váróterem már használható, mert igyekeztünk minél előbb átadni rendeltetésének. Még az őszi nyilvános gyűlésen felhívták erre figyelmünket a választók. Meg is indokolták sürgetésüket: az iskolába járó gyermekek, a papírgyárba, a cukorgyárba járó munkások tél idején ne várakozzanak az isten szabad ege alatt. Gyorsan rendbe is hozattuk a várótermet. Beszélgetünk, vitatkozunk, s kicsikét talán fontoskodunk is, miközben az általános helyzetet, a közhangulatot meg miegymást vizsgálgatjuk. Mint a hal a vízben, úgy úszik az elől. De talán az albizottságok tevékenysége nyomán valamit meg lehet tudni a falu életéről. Nézzük csak! A pénzügyi bizottság vezetője Karó Lajos. Most a bizottság legnagyobb problémája az, hogy Molnár Sándorné, a könyvelőnő megbetegedett. Leltározás. Hm, betegség ide, betegség oda, a bizottság elvégezte a munkát. És az adófizetés? Mindenki tudja a kötelességét. Nincs különösebb probléma ezen a téren. Hacsak az nem, hogy ketten, Bohák Kálmán és ifj. Szúnyogh Imre már néhány év óta elmulasztották a házadó befizetését... A közrendvédelmi bizottság vezetője Bajkai Vilmos. Hat komolyabb esetet tárgyaltak egy év alatt. Az elnök elvtárs mindjárt megkér, hogy tegyem idézőjelbe a „komolyabb“ szót. És azon nyomban indokol is: két esetben munkahelyi szóváltásról, egyszer szomszédok közötti vitáról, egyszer családi nézeteltérésről volt szó. Igazán komoly ügy csak kétszer fordult elő egy év alatt, amikor az iskolába járás elmulasztásának esetét tárgyalták. Az építési bizottság vezetője eddig Milus Ernő volt, de tanácstagnak választották meg, tisztségét Szalma János veszi át. A múlt évben 5 új lakást építettek a faluban, két családi házat, három lakást pedig hozzáépítéssel. Az idén négy családi házat építenek, hozzáépítéssel pedig két lakást. A Külső utcában építik az új házakat, mert a távlati tervek alapján ennek az utcának az irányába épül, tér jed majd a falu. FÉLHIVATALOS ÉRTESÜLÉSEK A vendéglőben állunk, kortyolgatjuk kávénkat... A fél- hivatalos értesülések ugyanis csak úgy juthatnak a kíváncsiskodó tudomására, ha bemegy a vendéglőbe, s elidőz- get ott is. A forgalom terve a múlt évihez viszonyítva 15 százalékkal nagyobb bevételre számít. Viszont a tervteljesítés csak 50 százaléka a tavalyinak. Persze, egyéb fél- hivatalos értesülések azért még kerülnek. Tessék csak figyelni! wg i§Jm 7/ü, f § fWÁjfif y ( m M5 M fk iŕ*:!rí3K»-xs.w‘í «ŕ1’--' «far • íi ■-i.-fr. .v-./ .. ... ’-«e-íc’N»'- i <• ••• Mecálló vaty állomás? • Friss kenyeret szeretnének kapni • Miről tárgyalt a közrendvédelmi bizottság? ® Ezer lakos, évi 50 009 korona tiszta jövedelem szolgáltatásokból elnök ezeknek a problémáknak a tengerében. Látszik, hogy igen nagy a politikai meg a közéleti tájékozottsága. Egyszerre azonban megakad beszélgetésünk egy pillanatra, mert különös ötlettől vezérelve azt kérdezem tőle: — Kinek, kiknek köszönhetik a munkasikereket? Rám néz, és kutat az arcomban, hogy mi akar ez lenni, kételkedés vagy együgyűség? — Komolyan kérdezem. Válasz helyett visszakérdez: — Kinek köszönhetjük? — Mondja meg! — biztatom —, hisz az adatokat pontosan ismeri, az embereket is. Hirtelen és jóízűen elneveti magát. Még a gondbarázdák is megvékonyulnak domború homlokán. — Magunknak, mondhatnám nagy általánosságban, de ahogy most végiggondolom, hogy kiknek is köszönhetjük, érdekes, egészen más oldalukról látom az embereket... Csömör Lajos, mint tanácstag, az építés felügyeletével van megbízva. Esténként, szabad szombatokon a szakmunkát, a betonlapok lerakását saját maga végezte el, a többiek persze segítettek ... Kik is? A legtöbbet Vice István, az útkaparónk... De a többiek is. / MEGNÉZZÜK A HELYSZÍNEN Érdemes megnézni az autóbuszállomást. Takaros épület. Az országút felől nem látszik olyan nagynak, mint a falu felől, mert a töltés oldalára építették. Közelebb megyünk. Csikorog a hó léptünk alatt. Körös-körül csend, mintha az egész falu hallgatózna, figyelne valamire. Jó, hogy végre megjött az igazi tél. De nézzünk csak beljebb! Hopp, előbb a töltésre fel kell jutni, de szerencsére hamuval felhintették az utat. Az elnök képzelettársítás folytán mindjárt az utakról beszél: — Befejeztük az utak portalanítását. Minden út rendben van. Tudja, ez sem kicsiség. Hat és fél, hét kilométerről van szó ... Később még hozzáteszi: — És viszonylag egy elég sáros faluról... De tnár nem sáros! Nehogy azt írja rólunk, hogy mi sáros falu vagyunk. Inkább jöjjön el tavaszkor is. Azután már az autóbuszállomás épületét szemléljük. Igen. Ez nem megálló. Szociális helyiségek is lesznek benne, meg szálláshely a sofőrök, a jegykezelők számára. A község ugyanis több járat kiinduló, illetve végállomása. Naponta legalább 5—6 személy elszállásolásáról kell gondoskodni. Nos, itt szép szálláshelyet kapnak majd. Büfé is lesz. Nem azért, hogy igyanak az utasok, hanem azért, mert bővíteni kell az üzlethálózatot. Tejet, kenyeret majd itt is vásárolhatnak a lakosok. — Fontos ez — magyarázza az elnök —, hisz a mi falunk a járás szélén, amolyan csücsökben fekszik, és az ellátása nem a legjobb. Néha, péntekenként csak este tízkor, tizenegykor jut ide kenyér ... MUT CSINÁLNAK AZ ALBIZOTTSÁGOK? Ojra a nemzeti bizottság irodájában ülünk. Duruzsol a kályha. Ügyfelek már nincsenek. Olyan szép csendesre, békességesre sikerült nap ez. Pontosan 1053 lélek lakik a faluban, de most az utcán csak három-négy ember jár. Csendesség, majdhogynem mozdulatlanság jellemző a falura. Az élet belső ritmusa rejtve marad a kíváncsi szemek Tegnap ellenőrzést tartottak a napközi otthonban. Csak azok a tanulók iratkozhatnak be, akiknek az édesanyjuk is dolgozik, tehát csak 27 tanuló. Pedig a faluban arra gondoltak az asszonyok, ha most beírathatják gyermekeiket a napközi otthonba, akkor majd tavasszal ők is munkába állnának ... Ez olyan probléma: mi legyen előbb — tojás vagy tyúk? Azután: emeletes házakat is építenek ma már a faluban meg a környékén, s divat, hogy azokba felvonót szereltetnek ... A szerelést egyik cég sem vállalja, de ismernek egy embert,\aki csak úgy mellékes munkaként szívesen beszereli a felvonót. Kétezerért... de csitt! Erről nem szabad tudni... Vagy: a falubelieket gyakran bosszantják azzal a kérdéssel, hogy meddig nyúl a nyúl? A kérdező mindjárt felel is rá: Kétyig, mert azon túl, Kural községben szlovákok élnek, ott már zajac ... Szóval ilyenek ezek a félhivatalos értesülések. MILYENEK A SZOLGÄLT AT ÁSOK? A lakosok közérzetének megítéléséhez hozzásegít, ha megfelelünk erre a kérdésre. Pontos tájékoztatást a hnb mellett működő helyi gazdálkodás könyvelőnője, Bohák Csabáné ad. Hangsúlyozza, hogy az illetékes fölöttes szervek azért engedélyezték az ellenőrzés után is a helyi gazdálkodás működését, mert a jövedelem 90 százaléka valóban a lakosságtól eredő, tehát igazi szolgáltatási munkák elvégzését vállalják. Tizenegy dolgozójuk van. Egy sofőr, aki teherautóval fuvaroz, egy kőműves, két szobafestő, egy villanyszerelő, két fodrász, egy kovács-lakatos, egy cipőjavító, egy asztalos és egy gázpalackokat elosztó dolgozó. Munkájukkal elégedett a lakosság, de a hnb is, mert legutóbb is 50 000 korona tiszta jövedelmet utaltak a nemzeti bizottság számlájára. Bővíteni nem fogják a szolgáltatásokat? — kérdezem. A hnb elnöke felel: — Kellene, csak még nem tudjuk, hogyan, miként... Egy pillanat múlva azonban már mosolyog: — De rájövünk hamarosan, higgye el! MONDOM AZ ELNÖKNEK: — Valóban sok a gondjuk, elvtárs, mert a napi problémákon túl a jövőre is gondolni kell. A távlati tervek megvalósításához fel kell készülni, annak keretében újjá kellene építeni a hnb épületét, a postahivatalnak új helyiséget biztosítani... És még mennyi mindent, hisz jobban tudják, mint mi... De azért, elnök elvtárs, elégedett lehet, mert az a képletes hőmérő a falu életét, közérzetét illetően pontosan harminchat egész hattized fokot jelez. A viruló egészséget. Viszontlátásra! Azután gyorsan kezet fogunk, mert már itt az autóbusz. Viszontlátásra! Még integetünk is egymásnak, mintha régi ismerősök volnánk ... így történt, hogy „meghőmérőzttik“ a falut. Leírtam hiteles történetét, adatait. Kicsit ugyan csodálkozom, hogy a végén ilyen közhelyet mondtam a falura: viruló... Bocsánat, de végeredményben minden közhely igaz, s ha sikerült ennek a közhelynek az igazságát meg is indokolnom, szívből örvendek. HAJDÜ ANDRÁS
