Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-09 / 7. szám, kedd

A Hanoi szívében levő Hang Co vasútállomást sem kímélték az amerikai bombázók. (ČSTK—VN Aj (Folytatás az 1. oldalról) íj népi erők tüzérségi támadása érte. A délelőtt folyamán kide­rült, hogy B-52-es bombázók té­vedésből 34, egyenként 250 ki­lós bombát dobtak saját támasz­pontjukra. A tévedés oka egye­lőre nem ismeretes, az anya­gi kár jelentős, és az önbom­bázásnak több súlyosan meg­sebesült áldozata van. A saigoni amerikai katonai parancsnokság szóvivője sze- nint csodával határos, hogy egyetlen katona sem vesztette életét a légitámaszponton. Hanoi — „A kegyetlenség so­hasem tör meg bennünket. Mi­nél jobban fokozza háborúját az Egyesült Államok, annál na­gyobbak lesznek a kudarcai“ — jelentette ki Truong Chinh, a Vietnami Dolgozók Pártja Po­litikai Bizottságának tagja, a nemzetgyűlés állandó bizottsá­gának elnöke. Hanoiban Tru­ong Chinh a képviselők egy csoportjának élén látogatást lett a főváros több olyan negye­dében, amelyet a legjobban súj­tottak az amerikai légitámadá­sok. A nemzetgyűlési vezetők meglátogatták a hanoi erőmű­vet, amelyet ugyancsak bom­báztak a légikalózok, de amely a legnagyobb támadások idején Is folytatta az elektromos ener­gia szolgáltatását a főváros­ban. Az An Luong lakónegyei­ben, ahol a B 52 esek támadá­sai egy kilométer hosszúságú útvonalon rombolták le az épü­leteket, rögtönzött gyűlést tar­tottak. Ezen Truong Chinh mondott beszédet. „Az Egyesült Államoknak háborús bűneiért súlyos árat kellett fizetnie — sok gépe elvesztésével, sok pi­lótája halálával" — hangoztat­ta többek között. Megdöbbentő adatok Az amerikaiak dél-vietnami háborús bűneivel foglalkozó bi­zottság Hanoiban nyilvánosság­ra hozott közleményében meg­döbbentő adatokat közölt az Egyesült Államok és a déli rendszer által 1972-ben elköve­tett bűncselekményekről. Az amerikaiak és a Thieu- rendszer az év folyamán ke­gyetlen emberirtást hajtott végre Vietnam mindkét részé­ben, a B 52-esek sűrűn lakott területeket bombáztak, folyta­tódott a kegyetlen vegyi hábo­rú. Dél-Vietnam legészakibb tar­tományában Quang Tri tarto­mányban jelenleg nem találni egyetlen olyan helyet sem, amely érintetlen maradt volna az amerikai bombáktól, lövedé­kektől. A tartomány fővárosára Quang Trira öt hónap alatt any- nyi bomba hullott, mintha an­nak idején hét atombombát dob­tak volna le Hirosimára. Új adórendszer Róma — Olaszországban ja­nuár 2-től új adórendszer lé­pett életbe: a Közös Piac többi tagországához hasonlóan itt is bevezették az értéknövekedési adót. Az intézkedésre tulajdon­képpen már két évvel ezelőtt kellett volna sort keríteni. A belső nehézségek azonban pon­tosan háromszor kényszerítet­ték arra Rómát, hogy halasz­tást kérjen a közös piaci szer­vektől. A kormánynak 1973. ja­nuár 1-ével mindenképpen élet­be kellett léptetnie a korábban már meghozott törvényt az ér­téknövekedési adóról. A kormány erős propagandát fejtett ki, hogy az új adónak „elvben“ nem szabadna ár­emelkedéssel járnia, az árak 1—2 százaléknál többel nem emelkedhetnek. A gyakorlatban azonban az első héten Olaszországban nem egy, hanem 8—10 százalékkal, egyes esetekben még többel emelkedtek az árak. NAGY-BRITANNIA közös pia­ci tagságának első hetében je­lentősen emelkedett a hús, a hal, a gyümölcs és a zöldség ára. Ezenkívül 48 különféle cikk áránál is emalkedés mu­tatkozott. A cipő, a ruházati és a háztartási cikkek ára is emel­kedett. ECUADOR kormánya felszó­lította a területén működő kül­földi olajtársaságokat, hogy ad­ják vissza az államnak az or­szág keleti olajvidékén bérelt földterületet a kőolaj és föld­gáz lelőhelyekre vonatkozó új törvény értelmében. KÜRT WALDHEIM, az Egye­sült Nemzetek Szervezetének főtitkára február 13—17 között a kormány meghívására hiva­talos látogatást tesz Japánban. NICOLAE CEAUSESCU, a Ro­mán Államtanács elnöke hiva­talos látogatásra Pakisztánba utazott, ahol január 12-ig tar­tózkodik Bhutto elnöke vendé­geként. a román államfő agy­napos látogatást tesz Iránban is. Ceausescut útjára elkísérte Macovescu külügyminiszter. PHILADELPHIÁBAN ismét sztrájkot kezdtek az állami is­kolák tanítói. A philadelphiai városi hatóságok elzárkóztak a szakszervezet bérkövetelései­nek teljesítése elől, s nem vol­tak hajlandók csökkenteni az egy oktatóra jutó átlagóraszá­mot sem. LONDONDERRYBEN több száz északír katolikus csendes tün­tetéssel emlékezett m3g az egy évvel ezelőtti „véres vasárnap­ról“, amikor 13 polgári személy vesztette életét a brit katonák gyilkos sortüzének golyóitól. Az emléktüntetés, majd az azt kövstő nagygyűlés incidens nél­kül ért véget. AZ EGK új, 13-tagú bizottsá­ga — a szervezet „kormánya“ — megtartotta első ülését, ame­lyen a tagok elosztották egy­más között a „tárcákat“. A há­rom kulcsposzton Nagy-Britan­nia, az NSZK és Hollandia osz­tozott. AZ IZRAELI sztrájkhullám a hétvégén elérte az ország kikö­tőit és súlyos károkat okozott a citrusfélék kivitelében. A sztrájkhullám újév napján indult el, akkor látott napvi­lágot az árellenőrzésről szóló törvény, amely a lapok jóslásai szerint „csillagászati“ áremel­kedéshez fog vezetni. FINNORSZÁG a Német De­mokratikus Köztársaság után az NSZK-val is felvette a dip­lomáciai kapcsolatot. Az er­ről szóló megállapodás azon­nali hatállyal életbe is lépett. Egyidejűleg a helsinki nyugat­német, illetve a bonni finn ke­reskedelmi kirendeltség nagy­követségi rangot kapoft. MESSMER FENYEGETŐZIK Ülésezett a szocialisták vezérkara Párizs — Pierre Messmer mi­niszterelnök, az UDR Országos Tanácsának kibővített ülésén kétórás beszédben vázolta a kormánykoalíció választási plat­formját. A miniszterelnök beszédében — amelyet már előre úgy ha rangoztak be, mint a kormány­pártok „ellentámadásának“ megindítását a választási kam­pányban az egységes baloldal további előretörésének megálla­pítására — egyrészt élesen tá­madta a baloldal közös prog­ramját, s azt állította, hogy an­nak megvalósítása „katasztro­fális“ következményekkel jár­na, másrészt egy sereg válasz­tási ígéretet tett. Többek kö­zött megígérte a lakásépítések meggyorsítását, a következő őt évben 6000 kilométer újabb au­tósztráda építését, az infláció megfékezését, a mezőgazdaság modernizálását, továbbá a vá­lasztási korhatár módosítását. Messmer különösen nyomaté­kosan hangsúlyozta, hogy a mostani választási harc tulaj­donképpen „nem a jobboldal és a baloldal között folyik“, mert az UDR nem tekinthető jobbol­dali pártnak, nem a konzerva­tív mozdulatlanság híve, hanem maga is változást akar, de „fel fordulás nélkül“. Ugyancsak vasárnap tartott ülést a Szocialista Párt Orszá­gos Tanácsa. Ezen Francois Mit­terrand, a párt első titkára, be­szédében élesen bírálta Pom­pidou elnököt, amiért közvetle­nül beavatkozik a választási kampányba. Mitterrand azt mondotta, hogy a köztársasági elnök e magatartásával „elvesz­tette azt a jogát, hogy a kővet­kező hónapokban az intézmé­nyek védelmezőjeként lépjen fel". A szocialista vezető han­goztatta: a baloldal — a kor­mánypártok állításaival ellen­tétben — nem akarja a fenn­álló közjogi intézmények felfor­gatását, s biztosítani akarja az erős és szilárd végrehajtó hatal­mat az országban, csak az al­kotmány bizonyos antidemokra­tikus pontjainak módosítását tervezi. A hétfői francia sajtó kom­mentárjaiban hangsúlyozza: a kormánykoalíció most kettőzött erőfeszítéssel igyekszik behoz­ni azt a hátrányt, amelybe a közvéleménykutatások szerint a baloldallal szemben került, s úgy akarja kifogni a szelet a baloldal vitorláiból, hogy — legalábbis szavakban — ugyan­csak a „változás“ és a szociá­lis haladás jelszavait írja a zászlajára. A Figaro rámutat: a kormánypártok is észrevehették most már, hogy az országban milyen erős a változás vágya. Az Humanité vezércikkében rámutat: a gazdasági fejlődés eddigi gyümölcsei, amelyekkel a kormány most dicsekszik, nem a szociális haladást, a szé­les tömegek életszínvonalának emelését szolgálták. A minisz­terelnök úgy igyekszik ezt a tényt leplezni, hogy a baloldal közös programját támadja: ír­ja a FKP lapja. Szocialista akcióprogram Tokió — A Japán Szocialista Párt vezetősége akcióprogramot dolgozott ki, amelyben egység­front megteremtésére hívja fel az összes ellenzéki pártot a Liberális Demokrata Párt egyeduralmának megdöntése érdekében. Hírek szerint ez az akcióprogram lesz a központi kérdése a párt február elején összeülő országos konvenciójá nak. Megfigyelők rámutatnak, hogy a Japán Szocialista Párton be­lül két irányzat van: az egyik a párt jobbszárnya, amely el­lenzi a Japán Kommunista Párt­tal az együttműködést és azt szorgalmazza, hogy a Szociális ta Párt a középutas Komeito Párttal és a Demokratikus Szo­cialista Párttal lépjen akcióegy­ségre. A másik, a párt úgyneve­zett balszárnya azt az álláspon­tot képviseli, hogy a szocialis­táknak elsősorban a Japán Kommunista Párttal kell szövet­ségre lépnie. A két szárny kö­zötti erőviszony alakulásától függ, hogy a Japán Szocialista Párt végül is melyik álláspontot teszi magáévá. * * # Uasimoto Tomiszáburo, a ha­talmon levő japán Liberális Dr; mokrata Párt főtitkára a párt vidéki vezetőinek értekezletén kijelentette: ha nem sikerül megállítani a szocialisták és a kommunisták választási siker- sorozatát, fennáll annak veszé­lye, hogy „szocialista és kom­munista diktatúra“ jön létre Ja­pánban. OrvSövészek vérengzése New Orleans — Három fegy­veres férfi kerítette hatalmába vasárnap a New Orleans bel­városában lévő egyik szállodát. Előbb felgyújtottak több helyi­séget, majd tüzet nyitottak a kivonuló rendőrökre és tűzol­tókra. Az ismeretlen támadók, akik rendkívül pontosan céloz­tak, eddig legalább tíz sze­mélyt, köztük három rendőrt lőttek agyon. 1973. I. 9. A rgentína népe a világ ha­** ladó közvéleményével együtt január 6-án emlékezett meg a nemzeti felszabadulásért és a társadalmi igazságosságért vívott harc vezető ereje, az Ar­gentin Kommunista Párt meg­alakulásának 55. évfordulójáról. A párt a reakció különféle mes­terkedései ellenére is megőriz­te kapcsolatát a tömegekkel, mindenkor a dolgozók körében tevékenykedett. Sem az illega­litás, sem tagjainak bebörtönzé­se, kínzása, fogsága nem törte meg. 1930 óta állandóan és nagy mértékben gyarapodott a párt tagjainak száma, noha az oli­garchia és a mögötte álló ame­rikai imperializmus állandó puccsokkal és ellenpuccsokkal próbálta feltartóztatni a mun­kásosztály és a néptömegek fel- sorakozását és egyesülését. Argentína a második világhá­ború után is lényegében az amerikai és az angol tőke függ­vénye maradt. Ezért a kommu­nisták programjukban legköze­lebbi céljukként tűzték ki az idegen monopóliumok, az impe­rializmus elleni harcot, köve­telték a nagybirtokok elosztását a parasztok és a mezőgazdasági munkások között, az ipar álla­mosítását, az államigazgatás de­mokratizálását, népi demokrati­kus rendszer kialakítását. Az amerikai imperializmus igyekezett Argentínát is bevon­ni agresszív terveibe. A párt 55 év azonban elszántan küzdött az ország gazdasági és politikai függetlenségéért. Politikájával már az 1952. évi választásokon, Perón diktatúrája idején elérte, hogy a választási bizottság kénytelen volt elismerni a kommunisták részleges győzel­mét. A kommunisták aktívan részt vettek a szakszervezetek munkájában, támogatták a mun­kásosztály bér- és életszínvo­nal-emelési harcát. Igyekeztek kiragadni a munkásosztályt Pe­rón szociáldemagógiájának ha­tása alól. Perón bukása után Leonardi tábornok kormányzata — a kommunistákat kirekesztve — a lakosság különféle rétegeiben keresett támaszt. A perónizmus­ból kiábrándult munkástömegek gyarapították az illegalitásban levő párt sorait. Ezért a párt 1963. évi XII. kongresszusán, Codovilla elvtárs meghirdette a jelszót: „Tömegakciókkal a ha­talom meghódításáért.“ A kommunisták munkájának eredményeként számos ellenál­lási szervezet alakult. Létrejött egy nagy koordinációs harci központ, amelyet a széles tár­sadalmi rétegek képviselői tá­mogattak. Így az Argentínaiak Nemzeti Találkozója mozgalom, amelyet tömegmegmozdulások kísértek, megrendítette a dik­tatúrát. A kommunisták igye­keztek mélyenszántóan elemez ni az új helyzetet és megjelölni a katonai diktatúra megdönté­séért vívott harc leghatásosabb formáit. Munkájuk nem volt fölösle­ges. Az utóbbi években megnőtt a dolgozó tömegek forradalmi öntudata. A sztrájkok és zavar­gások túllépték a passzív és nem szervezett ellenállás kere­teit, a dolgozók és más rétegek általános mozgósítását eredmé­nyezték. Nem volt könnyű fel­adat. Sok fogyatékosságot kel­lett leküzdeniük, helyrehozni bizonyos hibákat, méginkább ki­bontakoztatni a munkát a tö­megszervezetekben, megszilár­dítani egységüket. Argentína államelnöke 1971 szeptembere óta Alejandro La­nusse. Noha a katonai kor­mányzat új emberei tettek bizo­nyos engedményeket, nem je­lentettek lényeges rendszervál­tozást, s ezért gyakorik voltak a lázongások. Argentína jelenlegi helyzet5? szervesen összefügg az általá­nos latin amerikai fejlődési fo­lyamattal. Ezért az argentin kommunisták szerepe az, hogy a tömegekben erősítsék a test­véri szolidaritás, a proletár in ternacionalizmus érzését, szi­lárdítsák kapcsolatukat más or­szágok népeivel. Fő és közvet­len feladatuk azonban az, hogy tovább fejlesszék és mélyítsék a dolgozók harcát és érjék el, hogy széles körű demokratikus koalíció népe kormányának megteremtésére irányuló egysé­ges program irányítsa harcukat, hogy küzdjenek egy olyan kor­mányért, amely szavatolná a demokratikus szabadságjogokat, mélyreható átalakulásokat haj­tana végre és határozott léptek­kel haladna a társadalmi, poli­tikai és gazdasági élet demok­ratizálásának útján és megnyit­ná a szocializmusba való átté­rés távlatait. FILIP HOLKA docens, kandidátus A rendőrség nagy erőket moz gósított — összesen hatszáz rendőr tartózkodik a szálloda környékén, — és mesterlövé­szei helyet foglaltak a környe­ző házak tetején. A három orv­lövész a szálloda tetején lévő betonépítménybe vette be ma­gát. Innen egy péncélozott he­likopter igyekezett kifüstölni őket. Mintegy tizenkét órája folyt a tűzharc, amikor az egyik bandita kirohant a fede­zékből és a lapos tetőn állva célozta meg a helikoptert. A következő pillanatban egyszer­re érték őt a helikopter és a környező tetőkön lesben álló rendőrségi mesterlövészek go­lyói. Két társa továbbra is ki­tart, meg-megújuló sortűzzel fo­gadva az épület felett keringő helikoptert. Az orvlövészek véres tettei­nek indítóokára egyelőre nem derült fény. Nem sikerült meg állapítani az áldozatok pontos számát, továbbá azt sem, vajon mind a tíz eddig fellelt holttest a három gyilkos lövéseinek, vagy az általuk okozott tűznek esett e áldozatul. Több mint tízezer Managua — A nlcaraguai kormány szóvivője közölte, hogy több mint 10 ezer halálos áldozatot követelt az a földren­gés, amely december 23-án csaknem teljes egészében el­pusztította Managuát, Nicara­gua fővárosát. Hivatalos jelentés szerint ed­dig mintegy 10—12 ezer halot­tat ástak ki a romok alól. A halálos áldozatok pontos szá­mát mind ez ideig nem sikerült megállapítani. BIZALMAS MEGBESZÉLÉSEK PÁRIZSBAN

Next

/
Thumbnails
Contents