Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-09 / 7. szám, kedd
laroslav Hašek hezdeményezésere... Üj dokumentumok a neves cseh írónak a Vörös Hadsereg soraiban kifejtett tevékenységéről A napokban emlékeztünk meg Jaroslav Hašek halálának SO. évfordulójáról. Az alábbi cikket is az évforduló alkalmából közöljük. „Ha mesélni és írni szeretnék arról, hányféle ,,hivatalt" töltöttem be és mivel foglalkoztam, erre bizonyára nem lenne elegendő az a papírkészlet, amellyel itt Irkutszkban rendelkezünk ... De nem panaszkodom, mivel minderre szükség volt a forradalom érdekében .. Ezt írja Jaroslav Hašek cseh író 1920. szeptember 7-i levelében, melyet a Szovjetszkaja Rosszija napilap közölt. Jaroslav Hašek a polgárháború éveiben áldozatkészen harcolt a fiatal szovjet államért, amely a soknemzetiségű Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségévé fejlődött, s most ünnepeltük fennállásának 50. évfordulóját. A szovjet emberek tisztelettel és hálával emlékeznek arra a támogatásra, melyet a világproletariátus haladó képviselői, az internacionalisták nyújtottak a szovjet államnak a polgárháború és a katonai intervenció nehéz éveiben. Az internacionalisták között volt mintegy 12 ezer cseh és szlovák is, akik a Vörös Hadsereg soraiban szolgáltak. A szovjet állam különböző nemzetiségeinek dolgozóival együtt a cseh és a szlovák forradalmárok részt vettek a szovjet nemzetek harcában a Nagy Október megvédése érdekében. Hašek forradalmi tevékenysége a polgárháborúban A neves csehszlovák internacionalisták közé tartozott a polgárháború éveiben Jaroslav Hašek, az író és újságíró, a Vörös Hadsereg internacionalista egységeinek kiváló szervezője. A Szovjetunióban az elmúlt években több új, eddig ismeretlen dokumentumot találtak Hašeknek a polgárháború éveiben kifejtett tevékenységére vonatkozóan. Amikor Jaroslav Hašek az első világháború alatt hadifogolyként Oroszországba került, tagja lett az Orosz Kommunista Pártnak és belépett a Vörös Hadseregbe. Mint a keleti front 5. hadserege politikai osztályának tagja, 1918 és 1920 között eljutott Bugulmón és Ufán keresztül Cseljabinszkba, Omszk- ba, Krasznojarszkba és Irkutszk- ba. Jelentős párt- és katonai funkciókat töltött be és aktívan közreműködött a hadsereg újságjának szerkesztésében. 1919 januárjában Hašekre bízták az 5. hadsereg politikai osztálya nyomdájának irányítását. Itt nyomták a Mi utunk című folyóiratot, amelyet később Vörös harcosnak neveztek el. A nehéz háborús viszonyok között, a papír- és géphiány ellenére is biztosítani tudta Hašek a nyomda zavartalan működését. Több ezer újságot, röpld- pot, brosúrát és más politikai anyagot nyomtattak itt. Hogy milyen sokoldalú volt a cseh internacionalista tevékenysége, arról sokat elárul az 5. hadsereg politikai főcsoport- főnöksége internacionalista osztálya külföldi szekciójának jelentése, amelyet a közelmúltban találtam meg az egyik moszkvai levéltárban. Ez a jelentés áttekintést ad arról a munkáról, melyet Hašek, mint a nemzetközi osztály vezetője fejtett ki nemcsak a volt hadifoglyok és menekültek körében az Urálban és Szibériában, melyet a Vörös Hadsereg szabadított fel, hanem a csehszlovák hadtest katonáinak körében is, akiket parancsnokaik becsapva háborúba vittek a szovjet köztársaságok ellen. Munkájának eredményeképpen sok cseh és szlovák katona megértette a helyzetet és megtagadta a harcot a szovjet kormány ellen. A jelentés megemlíti az internacionalista osztály tevékenységét, valamint Hašeknek a szibériai nemzetiségek körében kifejtett munkáját. Hašek és az 5. hadtest politikai szervei aktív szervező és propaganda-tevékenységet fejtettek ki a kisebbségek között azzal a céllal, hogy megmagyarázzák a szovjet hatalom, valamint a bolsevik párt lenini, internacionalista politikájának lényegét. A szibériai nemzetiségek körében Idézünk ebből az érdekes dokumentumból: „1919. január elseje után a hadsereg előrenyomulása során Ufa felé sok idegennel találkoztunk. Ekkor Hašek elvtárs, az 5. hadsereg politikai osztálya nyomdája vezetőjének kezdeményezésére megkezdték a Vörös Európa folyóirat és különböző röpiratok kiadását magyar és német nyelven. Ezek az idegenek, volt hadifoglyok — németek, magyarok, románok és más nyugat-európai nemzetek tagjai voltak, akiket a hadsereg szabadított fel... Hašek elvtársnak sikerült az ufai párt- bizottság mellett külföldi szekciót szerveznie, átszervezte a munkás- és katonai képviselők osztrák-magyar tanácsát, és így a szekció apparátusa által irányítani tudta a nyugat-európai nemzetiségi kisebbségek és nemzetek között kifejtett munkát. A tevékenység megszakadt, amikor az 5. hadsereg 1919. március 18-án kivonult Ufóból. Addig azonban több ezer felhívást adtak ki német, magyar és román nyelven, felhívásokat a cseh katonákhoz, és megjelent a Vörös Európa folyóirat hat száma, összesen 13 0Ö0 példány- számban.'' A dokumentumban a továbbiakban ez áll: „A munka 1919 júliusában újult fel, amikor a hadsereg ismét elfoglalta Ufát, és a politikai osztály megérkezett a városba. Ekkor megkezdődött a tevékenység új szakasza. Hašek elvtárs kezdeményezésére az 5. hadsereg politikai osztálya mellett megalakult a külföldi kommunisták szekciója ... Sikerült elindítani a munkát, újjászervezték a pártbizottság külföldi szekcióját és számos internacionalista találkozót szerveztek. Felhívásokkal fordultak a volt hadifoglyokhoz saját nyelvükön, és 1919 augusztusáig, amikor a politikai osztály Cseljabinszkba költözött, megjelent németül és magyarul az Izvesztyija 4 száma 16 000 példányszámban. Mintegy 5000 felhívást adtak ki a front másik oldalán harcoló csehszlovák katonákhoz. Miután a politikai osztály Cseljabinszkba érkezett, az idegenek, volt hadifoglyok tömegesen jelentkeztek, és 1919 augusztusában Fejdyš elvtársnak, az 5. hadsereg politikai osztálya vezetőjének kezdeményezésére megalakult a politikai osztály mellett a külföldi szekció, melynek vezetőjévé Hašek elvtársat nevezték ki.“ A hadifoglyok körében végzett munka A jelentés a továbbiakban részletesen ismerteti Hašek osztályának tevékenységét. „Munkájuk az alábbi irányban folyt: a proletárdiktatúra, a világforradalom és a szovjet hatalom alapfeladatait propagálták az idegenek előtt, megismertették velük az Orosz Kommunista Párt programját, felkészítették őket a belépésre a Vörös Hadseregbe, önkénteseket toboroztak, nevelték a kommunistákat és arra törekedtek, hogy bevonják az idegeneket a szovjet kormány érdekében végzett tevékenységbe ... Ebben az időben az alábbi feladatod álltak a szekció előtt: úgy szervezték meg a munkát, hogy a külföldi proletariátus a III. Internacionálé aktív, öntudatos híveinek soraiba álljon át. Hasonló volt a helyzet Omszkban, ahová 1919 decemberében áthelyezték az 5. hadsereg politikai főcsoportfőnökségét. A helyzet akkoriban rendkívül nehéz volt. A tífuszjárvány kiszakított a munkából több dolgozót. 1919 decemberében a szekcióban eleinte csak négyen dolgoztak. Megkezdték a Világforradalom folyóirat kiadását, német, magyar és orosz nyelven. Április 1-től munkájuk rendszeresebbé vált... Ebben az időben nemcsak a nemzetiségi kisebbségek, a volt hadifoglyok körében dolgoztak, hanem a lengyel légió volt tagjai és jugoszláv foglyok körében is. Ezenkívül a külföldi szekció az 5. hadsereg politikai főcsoportfőnöksége mohamedán szekciójának felszámolásával kapcsolatban kiterjesztette tevékenységét a tatárok között is. A politikai főcsoportfőnökség Irkutszka érkezése után megváltoztak a viszonyok, mivel a hadsereg által ellenőrzött területen a nemzetiségi kisebbségek körében is új nemzetiségek tűntek fel: kínaiak, koreaiak, burját-mongolok. Egyúttal változások történtek az osztály szervezésében. Ösz- szetétele az alábbi volt: az osztály vezetője, egy végrehajtó dolgozó, egy írnok és instruk- torok-propagandisták: hárman a burjátok számára, egy az „Ur" című folyóirat szerkesztősége számára, melyet burját-mongol nyelven adtak ki, egy a magyarok, kettő a németek, egy a szlávok, kettő a mohamedánok és egy a kínaiak számára." A jelentést 1920. december 7-én Irkutszkban állították ösz- sze és Jaroslav Hašek, a nemzetközi osztály vezetője írta alá. Hozzájárulás az internacionalista neveléshez Hašek 1920-ban Irkutszkban a nemzetközi osztály vezetőjeként és a politikai osztályvezető helyetteseként nagy figyelmet szentelt a szibériai nemzetiségi kisebbségek körében kifejtett agitációs munkának. Hašek az „Ur“ című folyóirat szerkesztője volt. Ez volt a burját nemzet nyelven megjelenő újság. Az 5. hadsereg politikai osztálya történelmében az első burját a nemzetközi osztálynak a burját lakosság körében kifejtett tevékenyságe értékelésekor leszögezte: „Kiadták az »Ur« című folyóiratot részben mongol, részben orosz betűkkel, kiadtak egy nyelvtant és egy szótárt." Az 5. hadsereg és a keletszibériai katonai körzet politikai osztályának munkájára vonatkozó 1920. októberi jelentés így értékelte az osztálynak a burját lakosság körében kifejtett tevékenységét: Két burját instruktor szervező politikai munkát fejtett ki Ehiro Bulgati és Szelengini Ajmakban. Az egyik közülük részt vett a burját konferencián. A konferencia után ezt az instruktort a Búr ját Ajmakba küldték, hogy megszervezze a tanácsi választásokat. Tekintettel a burját lakosság számára és a burjátok körében kifejtett munka jó eredményeire, ez a munka nagy jelentőségű. Ezek a tények azt bizonyítják, hogy a neves cseh író a szovjet kommunistákkal, az 5. hadsereg katonai és pártvezetőivel hogyan járult hozzá a kommunista párt sokoldalú tevékenységéhez, amely a kelet- szibériai nemzetiségi kisebbségek dolgozóinak internacionalista nevelésére irányult. Jaroslav Hašeknek a szovjet kormányért és a különböző nemzetek internacionalista egységének megszilárdításáért folytatott harcáról tanúskodó dokumentumok új fejezetet jelentenek a Szovjetunió és a szc cialista Csehszlovákia nemzetei internacionalista szolidaritásának történetében. J. N. SCSERBAKOV, az SZKP KB Marxista—leninista Intézetének tudományos dolgozója. Oj színekkel bővülő művészet A MODERN MAGYAR KERÁMIA TÁRLATA A bratislavai Dosztojevszkij sori pavilon évzáró s egyben az új esztendőt, megnyitó kiállításának főrendezője a pécsi Janus Pannónius Múzeum múzeo- lógusa, Romváry Ferenc. A tárlat mesterfokon álló anyagát friss érzékenység hatja át. A már az őskorban gyakorlati és díszítő célra felhasznált anyag a legmodernebb formák alakítására ma is alkalmas. Ezt igazolja a 45 keramikus művésznek az utolsó három évben keletkezett, majdnem száz alkotása, melyek Pécsett, a magyar kerámia központjában az 1972-es biennálén szerepeltek először. Műfaji rétegeződésük szerint korszerű térplasztikák, faliképek, díszedények és épületek belső és külső terét har- mónikusan kiegészítő művek. Alapanyaguk agyag, pyrogranit, samot, olykor porcelán. Zömük házi műhelyekben készült, s ott kis kemencékben kiégetett, egyéni alkotás, aminek nagy előnye, hogy a művész saját kedvtelése szerint dolgozhat, s nem köti a megbízó elgondolása. A sokszázados magyar agyag- művészet modern ágának megalapítója s kora iparművészeti kultúrájának formálója: Gádor István. A tizes években tért át a szobrászatról a fenti műfajra. Kezdetben a népművészet ihletését egyéníti. Hatvan éves életműve roppant sokrétű. Mindig reagált a kor stílusára, a mesterségbeli és szellemi újításokra, s ezeket alkotó módon használta fel. A nyolcvankét éves Gádor formateremtő gazdagsága, kísérletező s vállalkozó kedve minden újnak elindítója, ami a magyar kerámiában jelentős. Meggyőznek erről fehérmázas, remekbe tagolt térplasztikája, nemesen formált sötétvörös torzója, szellemes jellegzetesen magyar, mégis európai falképei. Két évtizedig volt az iparművészeti főiskola tanára, úgyhogy a húszéveseket nem számítva, a szakmában mindenki az ő neveltje. Kivételt képez az 1970-ben, 74. évében elhunyt Gorka Géza. Öt elsősorban a máztechnikák, a szín- és felülethatások izgatták. Amorf (alaktan), hasas vagy felfelé karcsúsodó, repedéses, olykor elvont Kompozíciójában példás szakmai felkészültséggel juttatja érvényre az anyag tisztaságát és ornamentális hatását. G. Staindl Katalin Mózese erőteljes, izgalmas formaadású dombormű. Garányi József áttört, pozitív és negatív formákat mutató Ülő asszonya, s két Álló alakja egyetemes európai ízeket is éreztetnek. A jelképes belső feszültségű Himnusz a Naphoz önálló életet élő mű. Németh János domborművei: a Négy évszak. Az anyag örök törvényszerűségében rejlő szépséget és vaskos természetességet éreztetnek. Janáky Viktor fehérmázas nyitott plasztikájában az Idő folytonos változásáról elmélkedik. Alakos díszítésű padlóvázája az agyaghoz fűződő meghitt viszonyára s mértéktartó — dekorációs készségére utal. Gorka Lívia nemes formálású, fénytelen szürke vázáiban új hangot üt meg. Hornung Zsuzsa finom orna- mentikájú, zömök barna és ké- keszománcú virágtartóival szívesen élnénk együtt. Balczó Edit falitányérjain vázáin az anyag, a forma s a szín szép szoros egységet képez. Kondor Éva finoman árnyalt tálai mellett jól érvényesülnek Kumpost Éva ízes ötletekben gazdag falitányérjai. (Vadászat, Edénkért, Arckép). Pattantyús József a parasztművészethez tér vissza, életszagú humort sugárzó Miska korsójával. Borsódy László népies motívumot értékel át feszülő kék Bimbójában. Csekovszky Árpád Mesebeli lova archaizáló matt felületével mintha gyermekkori elképzeléséből s mégis a Hortobágy egyik száguldó méneséből nyargalt volna ide. Fürtös György pajzán teremtő kedvvel stilizálta a jóllakott Oroszlánt. Schrammel Imre az új utakat kereső fiatalok képviselője. Megtagadja a szokványost. Az anyagból indul ki elsősorban. Kísérletező hajlamát Változatok a spirál témájára érezteti. A képszerű összeállításban elhelyezett faburkolatok igazában az épülettel összefüggésben érvényesülnek. Kiemelkednek közülük Seregély Márta kinyílt fehér lótuszokat s feszesen ösz- szecsukóüott bimbókat idéző Németh János: Nyár (keramika) nyers felületkezelésit, választékos színezésű vázái egyszerűségükben valóban megkapok. A hetven esztendős Kovács Margit maradt meg leginkább a figurális vonalon. Kezében az anyag megelevenedik. Jeleneteket, érzelmeket kifejező alakjaiba a népművészet ízes kedvességét mentette át. Autonóm plasztikái jelképteremtő erőről, s igényes lélektani jellemzésről is vallanak. (Gesztenyesütőasszony, fudás csókja, a Lovas). A negyven évesek nemzedékéhez tartoznak: Majoros Hédi félabsztrakt mázas samotfalké- pein az, alkotófolyamat közben a természeti élmény háttérbe szorul s dallamos, sziromszerű formákká alakul. Majoros János plasztikája, valamint Minya Má= ria ragyogó kobaltkék íves for* mákat váltogató kőagyagból ké= szült, a teret élénkítő burkolat ta. Horváth László fehér porcelán étkező készlete Bauhaus hatást mutat. Szekeres Károlý zománcos kerámia edényeinek formái tiszták, tektonikusán átgondoltak. Az ízes egyéni ötletekben bővelkedő, túlzásoktól, különcködéstől tartózkodó s a műfaj törvényeire ügyelő magyar kerá- mikusok híres honfitársuk, Moholy Nagy László szellemében „Mai időben mai munkát csinálnak". Ezért tartják számon ösztönző alkotásaikat a nagy nemzetközi seregszemlék is. BARKÁNY JENÖNÉ
