Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-08 / 6. szám, hétfő
Felelősségteljes poszton Horváth György felvétele 1973. I. 8. A Szovf&tanióban a könyv a kultúra fáklyája A világ országai közül a Szovjetunióban olvasnak legtöbbet. 18Ü millió szovjet állampolgár rendszeresen 360 ezer könyvtárat látogat, amelyek 3,5 milliárd könyvvel rendelkeznek. Amint a Szovjetunió térképét nézzük, nem találunk helyet, ahol ne lenne egy közkönyvtár, vagy legalább könyvkölcsönző. Természetes, hogy az egyes vidékeken különbözők a kulturális berendezések is. A könyvpalotáktól, a szerény falukönyvtárig. A Szovjetunióban senki sem csodálkozik, amikor a moszkvai V. I. Lenin Állami Könyvtárban sorban állnak a látogatók. A könyvtár 28 millió könyvvel, folyóirattal, térképpel és kézirattal rendelkezik. Megtalálható itt az összes tudományos szakkönyv. Évente 2,5 millió könyvet kölcsönöznek, ami a nagy könyvtár népszerűségéről tanúskodik. A világ 95 országával tart fenn kapcsolatot és cserél könyvet. A másik egyedülálló központ a leningrádi M. ]. Szaltikov-Scsedrin Állami Könyvtár, amely 18 millió rendkívüli kiadvánnyal dicsekedhet. A könyvtár a Szovjetunió több mint 2000 könyvtárával tart fenn kapcsolatot, amelyeknek könyveket küld. A könyvtár a világ 40 országával tart fenn kapcsolatot és szorosan együttműködik a szocialista államokkal. Napsugarak a borítékban, így nevezte könyveit Heinrich Heine. Ilyen napsugarak a moszkvai autógyár könyvtárában találhatók. A munkások és alkalmazottak sok könyvet kölcsönöznek naponta. A gyárban a könytáro- sok Irodalmi esteket, olvasó konferenciákat rendeznek. Az űrhajósok kabinjában is találhatók könyvek. Az ismert űrhajós, Vlagyiszlav Volkov naplójában a következő rövid feljegyzést olvashatjuk: Tegnap lefekvés előtt Eugen Onyegint kezdtem olvasni. A könyv annyira felkeltette érdeklődésemet, hogy egy órával később feküdtem le. Ismert tény, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt Oroszországban 40 népnek nem volt könyvnyomtatása. A Csukcs-félszigetet Moszkvától több ezer kilométer választja el, de a csuk- csok, az eszkimók, az evenek, és a korjakok részére könyvtárak egész hálózatát rendezték be. Nemrég Moszkvában az oroszországi kulturális és művészeti dolgozók tanácskozást tartottak. A Csukcs-félszigetről eljött Nagyezsda Dolmatova is, a szlreniki községi könyvtár vezetője. Szire- niki eszkimó nyelven Napos völgyet jelent. A község könyvtára itt a kulturális élet központja lett. A könyvtár mellett területi múzeumot alapítottak. A központi televízió dolgozói éppen filmet forgatnak az első ismert csukcs író, Jurij Rlhteu könyve szerint. A község lakosai tehetséges zenészek, a költészetet és a gyönyörű északi természetet nagyon szeretik, a nép igazi művészei. Sokan a könytárba hozzák maguk készítette, csontból faragott műveiket, bőrből varrt és színes díszítésekkel kézzel kivarrt ruháikat. A népi zene estéi, valamint a csukcsi, az eszkimó népi tánc és zenei együttes fellépése, ez mind a könyvtár gazdag tevékenységének köszönhető. A község nem egy lakosa évente 00 és 80 könyvet Is kölcsönöz. Könyvtár a felnőttek részére, külön a gyermekek és az ifjúság, valamint a szakszervezetek részére és 3000 ún. népi könyvtár. A Szovjetunióban 160 főiskolán és középiskolán képezik a könyvtári szakembereket. Több mint 300 000 könyvtáros és könyvtári alkalmazott rendelkezik szakvégzettséggel. A külföld is nagy érdeklődésit mutat a Szovjetunió könyvtári szervezete iránt. A nemzetközi könyvév alkalmából a szovjet könyvtárosok átadják tapasztalataikat külföldi kollégáiknak. Ezt bizonyítja a nemrég Moszkvában és Taskentben megrendezett szeminárium, amelyen az afrikai és az ázsiai fejlődő országokból jöttek össze könyvtári dolgozók. A Nyugaton már évek óta vita folyik a könyv és a könyvtár küldetéséről. Sok szerző azt állítja, hogy a televízió és a film, valamint az élettempó rohamos növekedése háttérbe szorítja a könyvet. Ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítják a Szovjetunióban. A nemrég bemutatott filmek: a Háború és béke, a Karamazov testvérek, a Bűn és bűnhődés, stb. bemutatása után még jobban növekszik az érdeklődés Tolsztoj, Dosztojevszkij és Galsworthy művel iránt. Megállapíthatjuk, hogy a felvilágosító munka, amely a Szovjetunió első éveiben kezdődött, a szovjet népnek a világkultúra területén is sokat adott. 6. Zsidkov Az élet úgy hozta, hogy Štefan Plánka mérnök alezredes a fiatalságát és nyugdíj előtti éveit szülőföldjén tölti. Hrn- čianské Zálužanyban látta meg a napvilágot, majd később Hnúšťára költöztek. A szünidő alatt cseregyerekként tanulta a magyar nyelvet, melynek életében már többször is hasznát vette. — A második világháború alatt mint munkás dolgoztam az egyik közeli üzemben. A Szlovák Nemzeti Felkelés kitörésekor én is fegyvert fogtam — eleveníti fel élete egyik jelentős epizódját — és a Tri Du by-i repülőtéren teljesítettem szolgálatot. Amikor a túlerő a hegyekbe szorította a felkelő két, velük tartottam. Fartizán voltam, míg csak nem találkoz tunk felszabadítóinkkal. Poprádon az új csehszlovák katonai alakulatban kiképző altisztnek osztottak be. A tényleges katonai szolgálat letöltése után továbbszolgáló szakaszve- zetöként a hadseregben maradt. Persze ezután sem következtek békés napok. Kelet-Szlovákiába vezényelték, ahol részt vett a benderisták elleni harcokban. — Az 1951 es év nagy változást hozott életemben — mondja. — Hadnagyi rangban a katonai műszaki akadémia hallgatója s egyben párttag lettem. Kemény négy és fél évi tanulmány után századosi ranggal kerültem az egyik egységhez. Különböző beosztásokban szolgáltam. Tíz éven keresztül egy harckocsizó egység parancsnoka voltam, majd később a vezérkarban teljesítettem szolgálatot mindaddig, amíg saját kérelmemre Rimaszombatba nem helyeztek a járási katonai parancsnokságra. Nem egész egyéves tevékenysége után a legutóbbi választásokkor a PHSZ képviselőnek javasolta a 74. választókerületben, ahol meg is választották őt, s a jnb közrendészeti bizottságának elnöki tisztségét is betölti. — A múltban, de még jelenleg is sok a kihágás járásunkban, amelyet az emberek főleg ittas állapotban követnek el. A választások után első dolgunk volt, hogy kritériumokat dolgoztunk ki, amelyek alapján a hnb közrendészeti szakbizottságai versenyeznek egymással. Egyébként kéthavonként másmás községben jövünk össze, KATOHAÚJÍTÚK AZ NDK-BAN Megnyitották az NDK nemzeti hadserege és az NDK-ban állomásozó szovjet csapatok közös kiállítását, amelynek keretében bemutatják a kiképzés hatékonyságát segítő eszközöket és berendezéseket, összesen mintegy nyolcezer újítást és ésszerűsítést vizsgáltak meg, ezek közül választották ki a iegfigyeüemrernéltóbbakat. Mint egy ötvren százalékuk a nemzeti néphadsereg és a szovjet hadsereg újítóinak közös alkotása. Az újítások legnagyobb része a kiképző bázisok berendezéseinek korszerűsítését, a rendszeresített harci eszközök ésszerűbb és intenzívebb kihasználl- sát segíti elő. —lan ahol meghallgatjuk a helybeliek tevékenységéről szóló jelentést, s ehhez természetesen mi is véleményt mondunk, tanácsot adunk a további munkához — mondja Planka alezredes. — Az említett ülésekre meghívjuk a környező falvak hnb titkárait, szakbizottságainak elnökeit és a közbiztonsági szervek képviselőit is. A választások óta eltelt idő elég rövid arra, hogy minden téren lényegesebb javulást érjünk el, de szerintem az első eredményes lépéseket már megtettük. Javult a kihágások nyilvántartása, kivizsgálásuk ideje lerövidült, szigorúbbak a kiszabott bírságok. Képviselő és katona. Olyan ember, aki hozzászokott a feladatok teljesítéséhez nemcsak katonai téren, hanem a képviselői tisztségéből eredően is. Hogy miért említem ezt? Az ide s tova két éve napvilágot látott párthatározat, amely a lakosság egységes honvédelmi nevelése terén szabja meg a nemzeti bizottságok teendőit, a képviselőkre is vonatkozik. — Járásunkban a képviselők iskolázásán foglalkoztunk a honvédelmi nevelés kérdésével, úgyszintén előadást tartottunk a honvédelemmel foglalkozó tanítók részére. Azóta is minden alkalmat, összejövetelt kihasználok a kitűzött célok és feladatok teljesítése érdekében, annál inkább, mivel a járási pártbizottság mellett tevékenykedő, honvédelmi kérdésekkel foglalkozó lektorcsoportnak is a vezetője vagyok — mondja. Eljárunk az iskolákba megfigyelni és segíteni a honvédelmi oktatást. S ha hívnak és az időnk engedi, mi is szívesen tartunk előadást. Szerinte a honvédelmi nevelés terén a járásban még sok a tennivaló. Ma még a legtöbb esetben ott tartanak, hogy az igazgatókat, az üzemvezetőket kell meggyőzni az e téren adódó feladatok teljesítésének fontosságáról, arról, hogy a tényleges katonai szolgálat előtt álló fiatalokat az előkiképzésre elengedjék. — A képviselők is sokat tehetnének a polgári honvédelem népszerűsítésében, általában a honvédelmi nevelés terén, főleg példamutatással, s azzal, hogy az ezzel összefüggő kérdéseket a helyi nemzeti bizottságok ülésein megvitatnák — mondja az alezredes. — Ha összefogunk, minden bizonnyal az eredményeink is jobbak lesznek. Az udvaron útrakészen várja a szolgálati gépkocsi, mégis, amikor ezekről a kérdésekről beszélgetünk, jelét sem adja annak, hogy siet. Megtudom még tőle, hogy szenvedélyes bélyeggyűjtő, amatőr fényképész, elmondja, hogy amikor a magyar vendégek mellé tolmácsnak rendelték ki a vezérkartól, s mikor a küldöttséget Svoboda hadseregtábornok fogadta, reá nem volt szükség. Köztársasági elnökünk jól beszél magyarul, s emlékezetből idézi Petőfi verseit. Elbúcsúzok vendéglátómtól, a képviselőtől és katonától, aki kézfogás közben ezeket a szavakat mondja: — Hogy kevesebb legyen a kihágás, a munkából való kimaradás, járásunkban január 1-től sem az üzletekben, sem a kocsmákban reggel 9 óráig nem szabad szeszes italt árusítani. S ebben neki is érdeme van. NÉMETH JÁNOS Különleges kmfnté expedíció A különleges kutató expedíció barlangkutatókból, műszaki és híradós katonákból alakult a Szovjetunióban, Keres városában. Vezetője S. Cserbak, aki 30 esztendővel ezelőtt maga is részese volt a Nagy Honvédő Háború egyik drámai epizódjának, a Keresnél körülzárt szovjet katonák legendás hősiességének. Az expedíció hónapok óta kutatja az úgynevezett ad- zsimuskaji katakombákat, felszedi a lövedékeket, aknákat, hogy a feltárásban előbbre jusson. A fasiszták Keres alatt 1942 májusában több mint tízezer szovjet tisztet és katonát kerítettek be. A harcosok a katakombákban rejtőztek el, és va lóságos erődrendszerré építették ki a föld alatti menedékhelyet. Nem adták meg magukat, pedig július közepén már kenyerük sem volt. Váratlan kitörésekkel, rajtaütésekkel érzékeny veszteségeket okoztak a náciknak. Sok szovjet katona esett el a katakombák bejáratánál, vagy a folyosók labirintusában az ellenség golyóitól, a gáztámadásoktól, a bombázásoktól, az éhségtől, a különféle betegségektől és a szomjúságtól. Számos részlet ma sem ismert a 170 napos hősi küzdelem történetéből. Még mindig nem találták meg a törzsek okmányait, a pártszervezetek dokumentumait, a katonák személyes feljegyzéseit, naplóit. A kutatások egyelőre azt derítették fel, hogy a katakombákban mintegy 3000 szovjet katonát temettek el. A gondos, szinte centiméterről centiméterre folyó felderítés során mindössze szétroncsolódott rádiókészülékeket, rozsdás sisakokat, töltényhüvelyeket és szétszóródott lapokból álló feljegyzés-maradványokat találtak. Az expedíció folytatja munkáját. A kutató- csoport tagjai remélik, hogy további részletek feltárásával sikerül majd bővebbet megtudni a tízezer szovjet katona sorsáról, küzdelmeiről. (B. I.) A néphadsereg tagjai nem ismernek akadályt. Harckocsikkal a víz alatt is átkelnek, vagy ikerkompan (fenti Jelűét elünkön) szállítják át Őket a folyón. Á hó sem okoz nagyobb nehézséget a Suma- val határőröknek. Járőreik (jobboldali felvételünkönf sílécen a hegyekre Is eljutnak, biztosítják államhatárunk sérthetetlenségét. feni JBL. ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI
