Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-07 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó

[GSGQIBQOD - THRSHDHIDN KÖNNYEDÉN EGY KOMOLY TÉMÁRÓL: Gondolatok a FÉRFIAK emonc i m ál od ásóról Már jóval több, mint egy évszázada, hogy a világon min­denütt napirenden szerepe] a nők emancipációja, egyszóval a nőkérdés, mégpedig minden vonatkozásában. Jőt, napjainkban még sürgetőbben, mint bármikor máskor a múltban. Hogy ez mennyiben jó, és mennyiben rossz, azt döntsék el a közgazdá­szok, a lélekbúvárok meg a statisztikusok. Számunkra — már­mint e modern kor nőinek számára — itt van, megvan, túlnyo­mó többségben emancipálódtunk. Ez azt jelenti, hogy eszmé­nyi vonatkozásokban a törvény előtt egyenrangúak lettünk a teremtés koronájával, és nincs többé előttünk ..zárt kapu“ se­hol sem. De a valóságban . .. Nos, nézzük csak! Ez a tudat egy ideig minket, emancipált nőket, fölöttébb nagy büszkeséggel töltött el Óriásivá nőtt az önbizalmunk, s nagy peckesen lépten-nyomon a társadalom, az egész világ arcába kiáltottuk jó hangosan, hogy mi is va­gyunk valakik, mi is képesek vagyunk arra (sőt!), amire a házunk és a szívünk ura, a nagyszerű, a csodálatos, az egye­dülálló, a FÉRFIÚ képes. Orvosok lettünk, mérnökök, pszicho­lógusok, vasesztergályosok és marósok, agronómusok és zoo- technikusok, gyógyszerészek és műszerészek, beírtuk nevün­ket a csillagászat történetébe, üstökösöket fedezünk fel és szupernóvákat, és mint okleveles geológusok leszállunk a mély­be, hogy sajátos, makacs asszonyi kíváncsiságunkkal — őszin­tén szólva, a tudomány valóban nem járt rosszul velünk — feltárjuk a Föld kincseit, aztán elnökölünk, szervezünk, igaz­gatunk miniszteri tárcát töltünk be, és laboratóriumok csem- pés falai között vizsgálgatjuk a bacilusokat, vírusokat és a su­gárveszélyt jelző, narancssárga alapon feketén fenyegető ha­lálfejtől sem riadunk vissza, s az emberiség szolgálatában, fittyet hányva az alattomos veszélyeknek, behatolunk az ato­mok, a mikrokozmosz, az antianyag titkaiba, és nem torpa­nunk mfo; a makrokozmosz, a világűr küszöbén sem, azt is átléptük. Vitathatatlanul nagyszerű utat tettünk meg Cornéliáitól, a Gracchusok anyjától, Cleopatrától és Angliai Erzsébettől kezdve Mme da Stäelen, Sonia Ko- walevskán és Mme Curi3-n keresztül Indira Gandhiig és Tyereskováig. Csakhogy valamiről megfeledkeztünk. Valamiről, ami nagyon fon­tos. S ezt a mulasztást a MA emancipált asszonya érzi meg. mégpedig sokszor kín­nal, megerőltetéssel, és saj­nos, eléggé gyakran az egészsége árán is. Nem hin­ném, hogy valaki is kétel­kednek: persze hogy a íuasodik műszakra gondolok, ami olyan „befu­tott“ kifejezés, hogy az ember már nem teszi zárójelbe! De nem utolsósorban a „harmadikra“ is, amelyben a nő nemcsak családanya és háztartási „alkalmazott“. Bizony, a harmadikra is gondolunk, amelyben a nőnek bizonyos társadalmi konven­cióknak is meg kell felelnie. Azaz: MINT FELESÉG, fodrász­hoz kell járnia, manikűrre, ruhákat kell varratnia, kozmeti­kumhoz kel1 mennie, aki kitépdesve, modernül megigazítja a szemöldökét, és így tovább. A feleségnek, vagyis a családanyá­nak a kötelessége, hogy ezernyi, olykor fölösleges elfoglalt­sággal lássa el gyermekeit: zenére, táncra, mindenféle körbe kényszerítse őket, és sajnos, sok esetben olyanba is, ami a gyermek auottságainak meg sem felel. De hát, többek között, úgymond, ez is kötelessége. Erről a bizonyos „harmadik mű­szakról“ egyelőre még kevés szó esik, ám biztos vagyok ben­ne, hogy már a közeljövőben annál több gondot fog nekünk, dolgozó nőknek okozni. Mert már tegnap megmásíthatatlan szociológiai igazság volt, hogy holnap a nők emancipá­cióját törvényszerűen követnie kell a férfiak (elsősorban a laár gyakorló férjek) emancipációjának! Erről az elkerülhetet­len tényről, valóságról ma még gunyorosan, élcelődve beszé­lünk. de ^legalább már beszélünk róla! Végeredményben ha­lálosan komoly dolog, negáciőja, vagy igenlése dönti el rész­ben a jövendő nemzedékek sorsát. Mi, gyönge nők már sok mindent megcáfoltunk, sok mindent bebizonyítottunk, most már a partnereinken van a bizonyítás sora. Annál inkább is, mivel egyikük-másikuk máris bebizonyította, hogy ér annyit a háztartás és a gyermeknevelés terén, mint mi nők ... Valahol, a konyérharcban, a létküzdelemben, a bizonyító tettvágy lázában valamiről megfeledkeztünk. Valami életbevá­góan fontos dologról... Talán a rosszabbik, nehezebbik végé­ről fogtuk meg a problémát. .. Mindenesetre, most helyre kell hoznunk, ain’t hibáztunk. Tudjuk, hogy ez nem könnyű. Le- szállni az ezredévek alatt fölépített nagyszerű és szerfölött hízelgő piedesztálról — nehéz, kissé talán fájdalmas és kí­nos mártírium. De az emberiség túlnyomó többsége a hétköznapi kisemberek életét éli, így hát nincs kibúvó, nincs piedesztál, nincs „teremtés koronája“, egyszerűen le kell szállni a felle­gekből, és mindannyiunknak engedelmeskednünk kell a min­dennapok parancsának. Kivétel nélkül, nemre és hovatarto­zásra való tekintet nélkül. Ha a múltban mi, nők elkövettük azt a hibát, hogy felemelkedtünk a férfiúhoz, ahelyett, hogy őt csábítottuk, láncoltuk volna „le“ magunkhoz, a hétközna­pok reális talajára, akkor most kötelességünk, hogy hozzáse­gítsük „urunkat és parancsolónkat“, hogy velünk, nőkkel, asz- szonyokkal, anyákkal egyenrangú partnerként éljen. Persze, késői suffragette-hagyományokat követnénk, ha most, az adott helyzetben úgy állítanánk fel a kérdést, hogy: eddig emanci­pálódtunk mi. nosza, most rajtatok a sor... A MA asszonya nem ezt akarja, és amit akar, nem így akar­ja. Mi nem alárendelten, sem pedig fölérendelten — hanem MELLÉRENDELTEN akarunk együtt élni a másik nemhez tar­tozóval, a férfival. 1. é. — A sportpálya és az oltozo szintén az efsz támogatásával épült — mondja a falu sport- szervezetének titkára. Az új üzlethelyiség rendbe­hozásán az efsz építőcsoport­ja dolgozik. Egy régi raktár- helyiséget alakítottak át. Ami­kor ott jártunk, már kívülről Festették az épületet, így re­méljük, rövidesen átadják ren­deltetésének. A szolgáltatások más terüle­tein is vannak hiányosságok a faluban. Ruhabegyűjtő van a községben, fodrászüzlet nincs, borbély is csak másodállásban működik, a cipőjavítást egy dős „maszek“ cipész végzii a háztartási gépek, tévék javítá­sát pedig csak a járási székhe­lyen végzik. Melecske Jánost. a hnb elnökét kérdeztük meg, milyen tervek várnak megva­lósításra a választási program keretében. doigozó anyákon. További ter­vünk egy új hnb épület építése, vagy a régi épület megjavítása és eskető szobával való bőví­tése. Ahhoz, hogy terveinket megvalósíthassuk, jelentős anyagi összegre és támogatásra van szükségünk. A helyi nem­zeti bizottság egyetlen jövedel­mét ugyanis csak a házadók, földadók és közigazgatási ille­tékek képezik, s ez összesen csak 85 000 korona évente. Mint minden faluban, Rubáft- ban is jelentős munkát végeztek a falu lakói a Z-akció kereté­ben. így készültek el a faluban a gyalogjárók, épült fel az óvoda, építettek újjá a kultúr- otthont, építették új könyvtárat, s létesítettek minden ház előtt virágoskertet. Legbüszkébbek a Imiért még máshova kell utazni... Falvaink nagyarányú fejlődé­se nyomán mindjobban csökken a város és a falu közötti kü­lönbség, egyre kisebb lesz köz­tük a válaszfal. A választási programok és a Z-akció is a falvak lakossága életszínvona­lának emelését tartja szem előtt. Hiányosságok és sürgető problémák azonban mindenütt akadnak. Rubáň (Für) 1450 lakosú köz­ség a Nové Zámky-i (Érsekúj­vár) járásban, a járási szék­helytől kb. 30 km távolságra. Gajdos Margitot, a Nőszövetség helyi szervezetének elnöknőjét kérdeztük meg, hogy milyen a községben a szolgáltatások színvonala. — Községünkben legégetőbb probléma az üzlethálózat bőví­tésének megoldása. Ez idő sze­rint nálunk egy élelmiszerbolt, egy vegyesáru üzlet és egy nem éppen megfelelő állapotban le­vő, és kis áruválasztékot kíná­ló hentesüzlet működik. Asz- szonyaink zöme a mezőgazda­ságban dolgozik, és sok prob­lémát o'koz nekik a bevásárlás. Ugyanis a legcsekélyebb textil-, cipő- és hasonló áruért a szom­széd községbe, sok esetben egé­szen Nové Zámkyba (Érsekúj­vár) kell utazniuk, ami nem­csak anyagi, hanem időveszte­séggel is jár. Nagy örömmel várjuk az új évet, január 1-től ugyanis egy új üzlet nyílik falunkban, ahol textilneműt, kész- és darabárut, cipőket stb. árusítanak majd. A horgolás kellemes és hasz­nos időtöltést jelent. A magunk készített kézimunkák, aprósá­gok sokban hozzájárulnak kör­nyezetünk, otthonunk formálá­sához, igényeink kielégítéséhez. A hagyományos és megszo­kott kézimunkák helyett ezút­tal azt mutatjuk be olvasóink­nak, hogy mi mindent lehet ké­szíteni a most divatossá vált rafia, spárga, műrafia és ny­lon-szalma felhasználásával. HORGOLT TÁSKA. A pepita mintás táskát 1 lapból, rövid- pálcasorokkal horgoljuk, s a végén levélborítékszerűen ösz- szehajtjuk, A pepita résznél 4 sorban 4 világos és 4 fekete rövidpálcát horgolunk, majd ezt a beosztást a következő 4 sor­ban felcseréljük. A szálat a munka hátlapján vezetjük to­vább. U-alakú oldallapját rö­vidpálcasorral erősítjük a tás­kához, és rövidpálcasorral szegjük a visszahajló fedélla­pot. A táskát láncszemekből horgon, hurkon átbújtatott, hor­golt gombbal zárjuk. A fülét rö- vidpálcávsijiorgoljuk, és köze­pébe erős zsinórt Varrunk. Bé­leljük ki vékony műbőrrel, jó tartása lesz. DIVATOS OV. Virág és mű­anyag karika kombinációjával különféle öveket, hajpántokat készíthetünk. A karikát sűrűn behorgoljuk rövidpálcasorral, majd összehorgoljuk a virág­gal, amely így készül: 8 lánc­szemből kör, ebbe 12 rövidpál­ca kerül. A következő sor: 1 — A választási programban nálunk is, számos más község­hez hasonlóan, első helyen szerepel az utak portalanítása. Községünkben eddig 1 km-es útszakaszt portalanítottunk- Eb­ben az évben még 200 000, a jövő év májusáig pedig 1 mil­lió korona értéket fordítunk erre a célra. A legközelebbi megvalósításra váró feladat a Z-akoiő keretében felépült óvo­da mellé egy konyha építése. Ezt a Vörös Csillag Efsz segít­ségével fogjuk megvalósítani. Ezzel nagyot könnyítenénk a fűriek a 40 százalékban Z-ak- cióbar} készült sportpályára. Ez mintegy fél millió korona költ­ségvetéssel épült, s ebből a lakosság munkája 250 000 ko­rona értéket tesz ki. A 135-tagú sportszervezet jó támogatást kap az efsz-től s eredményes munkát végez. Probléma és tennivaló min­den faluban akad. Szorgalom­mal, aktivitással és a község vezető szerveinek összefogásá­val, kölcsönös segítségével sok mindent meg lehet oldani. M. M. Rafia, spárga és társaik rövidpálca, 2 egyráhajtásos pál­ca, s ezt ismételjük, ahány szir­ma lesz a virágnak. LAMPAERNYÖ. Először szá­raz rafiával betekerjük a lám­paernyő vázát. Majd meleg víz­ben nedvesített rafiaszállal úgy vonjuk be az ernyőnek szánt felületet, hogy a nedves rafia- szálat jobb kezünk hüvelyk- és mutatóújjával munka közben ki­simítjuk. A szálakat úgy rak­juk fel, hogy félig mindig egy­másra kerüljenek, így elég le­vegős lesz az ernyő és a fény nem fog rajta keresztül vakí­tani. POHÁRALÁTÉT. 1 sor: 12 láncszemből gyűrű. 4. láncsze­met magasítunk, 1 láncszem, 1 háromráhajtásos pálca, 1 lánc­szem, 1 háromráhajtásos pálca. A körbe összesen 19 pálca ke­rül. 2. sor: Végig rövidpálca, csak a láncszemekbe horgoljuk. Minden láncszembe kettőt. 3. sor: Körül rövid pálca körbe, négy helyen szaporítunk, kb. minden tizedik szembe. Az elő­ző sor szemeinek mindkét szá­lát befogjuk. 4. sor: Sima rö­vidpálca körül, nem szaporí­tunk, inkább kissé lazábban horgoljunk. 5. sor: Szintén rö- vidpálcasor, de minden 5. szemnél pikót készítünk. BEVÁSARLÚSZATYOR. Az ál­ső körlappal kezdjük: 6 lánc­szemből gyűrű, ebbe 8 szór 2 pálcát horgolunk, 2 pálca után 1 láncszem. Utána egyenletesen szaporítunk. 18 cm átmérőjű körlap után a szaporítást abba­hagyjuk, és egyenesen folytat­juk a munkát a kívánt magas­ságig. A felső részt 3 sor rö­vidpálcával fejezzük be. Felső szélére behorgolt műanyag ka­rikákat varrunk, és a karikák­ba fűzött horgolt zsinórral ösz- szehúzzuk. 1973. I. 7. A helyi szövetkezet építőcsoportjának tagjai egy épület üzlethelyiséggé való átalakításán dolgoznak.

Next

/
Thumbnails
Contents