Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-07 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó
■ |^Jr§]^[t] rm |§] [i IXsTil 1973. I. 7. a csővezeték körül meglágyulna a föld, felolvadnának a tartósan fagyott földrétegek, és valahol összeroppanna a hatalmas csőkolosszus. Nem is szólván arról, hogy a tervezett csővezeték öt földrengésveszélyes zónán vezetne keresztül. A környezetvédők, akiknek mozgalma az ENSZ égisze alatt napjainkban különösen időszerű lett, a tartályhajók alkalmazását is ellenzik, amit a hajószerencsétlenségek statisztikája támaszt alá. Ugyanis, ilyen esetben egy hajótörés nemcsak roppant anyagi károkat okozna, hanem a természetben is helyrehozhatatlan, ártalmas következményei lennének. S mivel a fokozott olajkitermelés szükségszerűen több olajfinomító építésével jár, a természetvédők ez ellen is felléptek. így aztán az üzleti körök tartogatnak még egy megoldási lehetőséget: a kitermelt olajat más országokban dolgoztatnák fel. Igen ám, de ez a gazdasági szakértői körök szerint rendkívül megdrágítaná az olajat, kihatna az Unión belüli foglalkoztatási viszonyokra is. Nem szólva a külpolitikai következményekről: az olajfiE földdarab története érdekes múltra tekint vissza. Oroszok fedezték fel, ők voltak itt az első úttörők. Egy ja- kut kozák, Szemjon Gyezsnyev és társai 1648-ban kis hajóikon közelítették meg Alaszka partjait, amikor a szélvihar odasodorta őket. Elbeszéléseik alapján 1701-ben újabb vállalkozók indultak az új föld felkutatására, majd 1732-ben Fjodorov és Gvozgyev tudósok végeztek itt alapos földrajzi kutatást. Ehhez a Bering- és Csirikov- expedíciók 1728-ban, 1729-ben és 1741- ben kiváló adatokat szolgáltattak. Alaszka feltérképezése és tudományos átvizsgálása alapot adott későbbi gazdasági vállalkozásra. így bizonyos G. Selihov kereskedő és vállalkozó 1784- ben létrehozta az első orosz településeket Kaljak szigetén. A XIX. század elején már ki is alakult a települések központja: ez lett a Baranov-szi- geten épült Novo-Arhangelszk. Baranov kormányzósága idején Alaszkán iskola, kórház, téglagyár, különféle javítóműhelyek épültek. Később hajójavító is létesült, miután egyre szorosabbá váltak a kapcsolatok Alaszka és az anyaország, Oroszország között. Oroszország leghaladóbb köreit eleve érdekelte az újonnan felfedezett terület fejlesztésének kérdése. Behatóan foglalkoztak vele a dekabrista forradalmárok is. A cári Oroszország krími hadjárata Alaszka életében is sorsdöntő lett. A cári kormány megszorult, s az akkoriban Alaszka iránt szintén érdeklődést tanúsító amerikai kormány öt' millió dollárt kínált fel Pétervárnak Alaszka eladásáért. A cári udvar kezdetben vonakodott az ajánlat elfogadásától, nem annyira politikai meggondolásokból, mint presztízskérdésből. Később, amikor nemzetközi téren igen kiéleződött az Egyesült Államok és Anglia gazdasági versengése s ezzel kapcsolatban terjeszkedési törekvései, Washington megismételte ajánlatát. A cári kormány most már belement az alkudozásba, de eleve ragaszkodott hozzá — külpolitikai presztizsokokból —, hogy az amerikai kormány tekintse semmisnek a krími háború után pontot tevő, Pé- tervárra nézve sérelmes párizsi szerződést. Ezek után 1867. augusztus 30- án sor került az Alaszkát az Egyesült Államok rendelkezésére bocsátó megállapodás aláírására. Az alkut amerikai részről Seward államtitkár (külügyminiszter), orosz részről Sztyekl báró, washingtoni orosz nagyzők nélkül éhhalálra, kihalásra volnának kárhoztatva. A fehér embernek alighanem ez itt a célja. Az olaj a jövőt tekintve kulcs- fontosságú lételeme lesz az amerikai gazdaságnak. Mivel másfél évtizeden belül az amerikai energiaszükséglet felét a kőolaj fogja biztosítani, nagy jelentőséget tulajdonítanak az új lelőhelyek felkutatásának és kiaknázásának. Most már az Unión belül is. Ezért került Alaszka olyannyira az érdeklődés előterébe. Nem a múlt század végének romantikus aranyláz-korszaka jellemzi ma Alaszkát, hanem a modern világ romantikától és egzotikumtól teljesen megfosztott, nagyon reális olajláza. Az Egyesült Államok olajkészleteinek több mint a negyedrésze Alaszkában van, s a számítások szerint egy barrel ottani olaj kitermelése majdnem fél dollárral olcsóbb az átlagos termelési költségnél. Érthető, hogy ez a körülmény nagyon vonzza a jövedelmező beruházási lehetőségeket kereső vállalatokat. így kezdődött a híressé vált Man- hattan-terv, melynek keretében az amerikai „elit-vállalatok 180 ezer hektár területet vásároltak össze olajkutatás és kitermelés céljára, gyakran az őslakók települései közelében. Az egyelőre nehezen megoldható probléma a kitermelt olaj elszállítása. Ennek sikeres megoldása rendkívül magas profitot eredményezne a kitermelőknek. Az alaszkai olajmezőkön vannak korábbi, előjogokat élvező olajcégek, mint például a Humble, s ezeknek az a terve, hogy a sarkkör fölötti olaj mezőkről egy 800 mérföldes vezetéken szállítsák az olajat a dél-alasz kai Valdez kikötőbe. Ennek vize a kedvezőbb éghajlat folytán sohasem fagy be, s innen tartályhajók szállíta nák tovább az olajat a nyugati pari vidékre. Ez a terv azonban eddig nagy ne hézségekbe ütközik. Nem azért, mintha a kormány különösképpen ellenezné. Egészen más természetű okokból. Először is, ma már szervezetten lépnek fel a természetbarátok Alaszka természeti viszonyainak védelmében. Érveléseiket nemcsak azzal támaszt ják alá, hogy az olajipar kiépítése megbontaná a táj természeti egyensúlyát, hanem rámutatnak a műszaki kivitelezés veszélyeire is. A hosszú vezeték csőhálózata megrepedne, mert a rajta keresztül áramló 60—70 fokra felhevített olaj hőkisugárzása folytán Alaszka a tőkés beruházási tervek előterében '• Ásványkincsek bősége — de mily áron? # Egy f öldrész érdekes története • A iövő eldorádója? nomítók külföldi elhelyezése folytán az így függővé vált államokban erősödő nemzeti felszabadító mozgalom hatására államosíthatnák az amerikai érdekeltségeket, s ez kellemetlen következményekkel járna még akkor is, ha erőszakkal akadályoznák meg az államosítást. Alaszka jövője Az alaszkai olajiparban érdekelt monopóliumok eddig már kétmilliárd dollár beruházást eszközöltek, s nyilván nem hagyják magukat eltéríteni szándékaiktól. Van azonban még egy akadály, amelynek összefüggéseiben bizonyos népi humor vagy furfang is megcsillan. Ismét színre lépnek az őslakók, elsősorban az eszkimók. Van érdekvé delmi szervezetük is a Regional Corporation, vagy röviden Recorps formájában. Itt kisütötték, hogy mivel az orosz cár csak a felségjog gyakorié sát adta el Amerikának, de nem a természeti kincsek kiaknázásának jogát, az amerikai monopóliumok — ha el akarják érni céljukat — vásárolják meg még egyszer Alaszkát, éspedig az őslakóktól. Usqualah közelében, ahol a fővezetéknek kell vonulnia, például kiszámították, hogy egymillió dollár kártérítés jár a földekért, s természetesen hasonló jó földek, vadászterületek biztosítása Alaszka kiesebb vidékein. Az őslakók benyújtották követelésüket, kérdés, mit szól hozzá a kormány. Követelésük jogi alapja ugyan is vitathatatlan, de érvényesítésük módja kérdéses. A mintegy 60 ezer eszkimó kb. 200 településen él. Csak egyötödüknek van megélhetési lehetősége, állandó foglalkozása. A 80 százalékos munkanélküliség viszonyai között nem csoda, hogy az átlagos életkor mindössze 38 év. Ha az ipar- telepítés megbontja Alaszka természeti egyensúlyát, akkor eddigi megélhetési forrásaik is kisebbednek. Ezért az alaszkai őslakosság életkö rülményeinek, szociális viszonyainak rendezése mielőbbi megoldásra váró, sürgető kérdés. Gyakorlati megoldása útjában azonban sok buktató van, mert például az anchorage-i kormányzó — Pizarro kései utódaival együtt — azt vallja meghitt klubjában, hogy „csak a halott eszkimó jó eszkimó ...“ L. L. Eszkimó család napjainkban A z utóbbi időben mind gyakrabban bukkan fel a világsajtóban Alaszka neve. Ez az elhagyatott, zord éghajlatú, a számkivetettek mostoha földjének képzetét idéző földrész manapság a tőkés érdekeltségek figyelmének előterébe került. Nem véletlenül. A világ számos olajforrása kimerülőben van, viszont az olajnak az atomkorszakban is felbecsülhetetlen lesz a jelentősége. Érthető tehát, ha az egyes országok mindent megtesznek, hogy minél olcsóbban és köny- nyebben jussanak hozzá e pótolhatatlan nyersanyaghoz. Alaszka 1958-tól az Egyesült Államok 49. tagállama. A természet zord takarója alatt megbúvó roppant ásványkincsei a múltban is ismeretesek voltak, de nehéz megközelíthetőségük vagy hozzáférhetetlenségük miatt mindmáig elfeledett terület maradt a tőkés világban. Ha most mégis feléje fordul a figyelem, ez csak külső kényszerítő körülményekkel magyarázható, mert Alaszka természeti kincseinek kiaknázása roppant beruházásokat igényel, s a tőkés monopolista érdekeltségek nem ok nélkül vállalják ezt. Történelmi alku A természetét, lakosságát tekintve Alaszka sajátos táj. Azt is mondhatnánk, nem illik Amerika keretébe. Nem is volt mindig az Egyesült Államok tartozéka. követ írta. II. Sándor cár rövidesen szentesítette is az aláírást. A cári Oroszország 7 millió 200 ezer dollár, azaz akkori pénzben 14 millió 320 ezer rubel vételdíjat kapott a vadregényes, de kietlen Alaszkáért. Azaz, hogy tévedés ne essék, ennyiért adta el a terület fölött gyakorolt felségjogát. De nem Alaszka természeti kincseinek kiaknázást jogát! Akkoriban ez a körülmény nem játszott semmilyen szerepet, ma azonban jogi érvelések fontos alapja: ugyanis az őslakosok erre hivatkozva szállnak szembe Washington, illetve a monopóliumok kolonizációs kísérleteivel és kérik a terület újramegvételét. Gyarmati sorban Noha a másfél millió négyzetkilométer Alaszka az Egyesült Államok 49. tagállamaként szerepel, a valóságban csak rövid ideje érvényesül az állam státusa, mert az anchorage-i kormányzó lényegében gyarmati viszonyok között uralkodott. Tízezrekben számolják az örök idők óta itt élő őslakosokat — eszkimókat, aleutokat és indiánokat. Szörnyű szociális viszonyok között élnek, s hogy mégis fennmaradtak, annak köszönhetik, hogy a fehér kevésbé merészkedett erre a zord vidékre. Mintegy 60 ezren maradtak az őslakők közül, s életüknek csak ott van távlata, ahol állatok vannak. VadászmeIMS TERŰIK
