Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-06 / 5. szám, szombat
hétvégi hírmagyarázatunk PÁRIZSI KOMBINÁCIÓK A vietnami kérdés — szinte az összes nemzetközi politikai problémát háttérbe szorítva — az elmúlt héten is tartotta magát a világlapok első oldalain. Ez egyrészt annak tulajdonítható, hogy bár az Egyesült Államok beszüntette légiakcióit a huszadik szélességi körtől északra, viszont továbbra is barbár támadásokat intézett a Vietnami Demokratikus Köztársasáq déli térségeinek sűrűn lakott területei ellen. Nem csitult el a világ közvéleményének tiltakozási hulláma sem, sőt a Fehér Háznak immár szembe kell néznie az amerikai törvényhozás berkeiben egyre erőteljesebben megnyilvánuló politikai ellenlépésekkel is. 1973. I. 6. Előkészületek Henry Kissinger, az amerikai qlnök nemzetbiztonsági főtanácsadója ismét Párizsba készül, hogy hétfőn újabb eszmecserét kezdjen Le Dúc Tho-val, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának képviselőjével. A megbeszélések ismét bizalmas jellegűek lesznek, ám az egyes témakörök így is viszonylag élesen körvonalazhatlak. Aligha férhet hozzá kétség, hogy Henry Kissinger, aki a hét folyamán több ízben is tanácskozott Nixon elnökkel, megkísérel engedményeket ki- qsikarni, illetve módosításokat eszközölni a már egyszer elfogadott megállapodáson. Politikai megfigyelők rámutatnak: az Egyesült Államok qélja elsősorban, hogy megaka- djályozza a két Vietnam egyesülését, a dél-vietnami bábrendszer fenntartásával biztosítsa továbbra is befolyását a világnak ebben a térségében. Aligha vitatható, hogy ez a követelmény egyszer s mindenkorra elfogadhatatlan a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány számára. Ugyanakkor tény, hogy az ilyen elképzelés távolról sem felel meg a reális helyzetnek. Köztudomású, hogy a ďél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány ellenőrzi az ország tekintélyes részét, sőt a felszabadított területeken kiépítette demokratikusan megválasztott hatalmi szerveit. Arról nem is szólva, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a DIFK Párizsban tárgyaló küldöttsége immár több nyilatkozatban és dokumentumban szögezte le: olyan jeltételeket szükséges teremteni Vietnam földjén, hogy a nép függetlenül, külső behatástól mentesen, demokratikus körülmények között dönthessen fövő férői, sorsáról. A Fehér Házban — legalább ts vietnami vonatkozásban — nyilvánvalóan külön mércét alkalmaznak a demokratikus szabadságjogok érvényesítéséről. Nixon elnök ugyanis azt szeretné, ha a jelenlegi diktátori rezsimet legalizálhatná. Ehhez viszont arra lenne szükség, hogy a dél-vietnami szabadság- harcosok letegyék a fegyvert, egyoldalúan feladják a további küzdelmet, amely már eddig is rengeteg áldozatot követelt. Nos, erre aligha kerülhet sor. A Vietnami Demokratikus Köztársaság és a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány álláspontja egyértelmű és világos, ugyanakkor perspektivikus megoldást jelent. Am megoldást jelent az Egyesült Államok' számára is, amely végre-vala- hára /.kikeveredhet“ az agresz- szív háború hálójából, tehermentesítheti államháztartását, politikáját az „indokínai furcsa háborútól“. Mert tény, hogy valóban „furcsa“ háborúról van szó, olyan katonai akcióról, amelyet az egyik washingtoni kormány a másiktól örököl s tulajdonképpen kizárólag a katonai-hadipari komplexum alantas céljait szolgálja. Felbillen a mérleg? Az Egyesült Államok vietnami háborúja immár huzamosabb ideje mérgezi az imperialista nagyhatalom belpolitikai életét. Köztudomású, hogy a dollár- ügy egyik eredendő oka is a vietnami kalandra vezethető vissza, nem szólva a bűnözés hatalmas méretű elburjánzásáról és egyéb, felettébb káros társadalmi-politikai tünetekről, amelyeket a tengerentúli sajtó szintén nyíltan szellőztet. A karácsonyi Pentagon-akció, a B-52-es légierődök barbár hanoi és haiphongi bombázásai nem csupán a világ haladó közvéleményét háborították fel, nem csupán a nyugati szövetségesek kormányainak nemtetszését váltották ki, hanem egyre komolyabb bonyodalmakat okoznak az amerikai törvény- hozás berkeiben. Nixon ellenzéke a választási kudarcot követó időszakban némileg rendezte sorait, s most, a 93. kongresz szus nyitányakor immár egységesen lépett fel a vietnami háború folytatása, a hitszegés ellen. Felfigyeltető momentum, hogy Nixon táborában a szakadás jelei tapasztalhatók. Több szenátor fordult szembe pártjá val az utóbbi napokban, szólt bíráló hangon az elnök politikájáról, követelt sürgős és erélyes intézkedéseket. A türelmi idő, úgy tűnik, lejárt. Illetve — lejárt a nixoni manőverek ideje. Nem vitás ugyanis, hogy az amerikai elnök vietnami politikája hitelét vesztette, mint ahogyan hitelüket vesztették a nixoni ígéretek is. Az amerikai törvényhozás — az első jelekből ez tűnik ki — a költségvetés vonalán szeretné „lefogni“ az elnök kezét. Ez a módszer viszont bizonyos nehézségekbe ütközik, hiszen a költségvetést a Fehér Ház még „időben“ megszavaztatta. Az alkotmányos lehetőségek így lehetővé teszik az amerikai elnök számára, hogy megvétózza a kongresszus, illetve a szenátus akcióit. Más kérdés, vajon a „nixoni-tröszt“ milyen nyomást gyakorol majd a törvényhozás embereire, a vietnami háború ellenzőinek hangadó erőire. Türelmi idő Két hete van még hátra Nixon elnöknek ünnepélyes beiktatásáig. Nos, a két hét türelmi időt is jelent számára. Kétségtelen, hogy ennyi idő elegendő lenne a párizsi tárgyalásokon az előbb említett egyezmény végleges szövegének kidolgozására, a megállapodás aláírására. Persze, minden azon múlik, vajon Henry Kissinger milyen utasításokat kapott gazdájától, mennyiben sikerült Nixon elnöknek levonnia a tanulságot a történtekből. Vitathatatlan ugyanis, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen intézett korlátlan légiháború nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, sőt fokozódott a szabadságharcosok nyomása, újabb jelentős harci sikereket értek el. Nixon elnöknek azonban mindezen túlmenően szembe kell néznie szövetségesei — így elsősorban a nyugat-európai kapitalista államok — ellenállásával is. Tagadhatatlan, hogy Párizsban komoly aggodalmakkal fogadták a bombázások felújításának hírét, de a nemtetszés jelei szinte mindenütt megmutatkoztak, nem szólva a svéd kormány megnyilvánulásairól. A Fehér Háznak tehát feltétlenül számolnia kell azzal, hogy nyugat-európai befolyása tovább csökken, amennyiben nem sikerül módosítania vietnami koncepcióját és továbbra is az erő pozíciójából óhajtja folytatni párizsi megbeszéléseit. Végezetül nem tévesztheti az Egyesült Államokban senki szem elől, hogy a vietnami néppel szolidárisak a szocialista társadalomközösség országai, küzdelmét támogatja a nemzetközi kommunista- és munkás- mozgalom. így a szovjet kormány és párt vezetői az utóbbi napokban több ízben hangsúlyozták: a Szovjetunió minden segítséget megad továbbra is a hős vietnami népnek, diplomáciai törekvéseiben arra irányul, hogy lefogja az agresszor kezét. BALOGH P. IMRE AZ NDK és Hollandia kormánya megállapodott abban, hogy 1973. január 5-i hatállyal nagyköveti szinten felveszi a diplomáciai kapcsolatokat. A kiadott közös közlemény szerint a két országot elhatározásában az az óhaj vezérelte, hogy az ENSZ céljainak és alapokmányának megfelelően fejlessze kapcsola tait. OTTO WINZER, az NDK külügyminisztere fogadta Fhadel Taga iraki külügyi államtitkárt, akivel baráti légkörű eszmecserén áttekintették a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit és a két ország kapcsolatait. MINTOFF máltai miniszterelnök rövid látogatást tett Líbiában, s találkozott Kadhafi elnökkel, aki országa támogatásáról biztosította Máltát a brittekkel folytatott pénzügyi vitájában. BANGKOKBÓL az izraeli nagykövetség ellen végrehajtott gerilla-akció négy részvevője Damaszkuszba repült. A Fekete Szeptember tagjainak a szervezetüktől kapott parancs szerint fel kellett volna robbantaniuk Izrael bangkoki nagykövetségét. Mivel ezt nem teljesítették, forradalmi bíróság elé állítják őket. IDI AMIN ugandai elnök közölte az angol főmegbízotti hivatal ügyvivőjével, hogy 500 angol tulajdonban levő céget el kell adni ugandai állampolgároknak. Az elnök nem közölte a tulajdonátruházás módját és határidejét. SZÓFIÁBAN az Univerziáde sportcsarnokban Todor Zsivkov, a BKP Központi Bizottságának első titkára, az Államtanács elnöke találkozott a főváros pártaktívájával. Beszédében foglalkozott a központi bizottság decemberi ülése határozatainak végrehajtásával, valamint a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseivel. GERARD SMITH, aki az amerikai fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatal igazgatójaként a SALT-tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttség vezetője volt, lemondott megbízatásáról. HAIG tábornok, Kissinger amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó helyettese kivált a Fehér Ház személyi állományából és a hadsereg vezérkari főnökhelyetteseként új tisztséget fog betölteni. A tábornok jelentős szerepet töltött be a vietnami rendezéssel kapcsolatos párizsi és saigoni tárgyalásokon. HANOIBA utazott Franciaország VDK-beli missziójának új vezetője az októberben bombatámadás áldozatául esett Sussi- ni helyébe. OLASZORSZÁGBAN kulminálnak a szakszervezetek által január 12-re hirdetett általános sztrájk előkészületei. Valameny- nyi ágazat dolgozói négy órára beszüntetik a munkát, a római tartományban viszont 24 órás sztrájk lesz. PUSZTÍTANAK A HALÁLGÉPEK VIETNAMBAN Hétfőn újrakezdődnek Kissinger és Le Dúc Tho tárgyalásai „Bulldozer-afício” Manapában Managua — Legalább egy milliárd dollárra van szükség ahhoz, hogy fei lehessen számolni a nicaraguai fővárost, Mana- guát december 23-án sújtott földrengés következményeit — állapította meg a katasztrófa után alakított rendkívüli bizottság. Az ülésen Somoza közölte, hogy Managua 80 ezer lakóépületéből 60 ezer romokban hever. A városban tovább folynak a mentési munkálatok és a rom- eltakarítás, az úgynevezett „bulldozer-akció“. Managua lakosai azonban, akik a földrengés után a környékbeli falvakba menekültek, lassan visszaszállingóznak a városba. Míg szerdai adatok szerint a város több mint 450 ezres lakosságából csupán 100 ezren tartózkodtak Managuá- ban, csütörtökön számuk már 210 ezerre emelkedett. Saigon — Az amerikai légierő és haditengerészet harcászati bombázói és a B-52-es légierődök csütörtökön egész éjszaka és pénteken reggel folytatták a VDK déli részéinek bombázását. Az amerikai légitevékenység Dél-Vietnamban az országrész minden térségére kiterjedt. A saigoni katonai parancsnokság péntek reggeli közleménye szerint az elmúlt 24 órában valamelyest csökkent a szárazföldi harci tevékenység Dél-Vietnamban. Állításuk szerint ez idő alatt a népi felszabadító erők 79 ponton támadták a saigoni csapatok állásait, hatvanhét helyen tüzérséggel. A legélénkebb összecsapások az északi Quang Tri tartományban, Saigon környékén és a Mekong deltájában folytak. Amerikai közlemény szerint december utolsó két hetében, amikor a légierő a háború leghevesebb terrorbombázását foly tatta a VDK ellen, az ameri kaiak veszteségei 151 főt tettek ki: a katonák zöme életét vesztette, amikor repülőgépüket lelőtte az észak-vietnami légelhárítás, vagy megsebesült, fogságba került vagy egyelőre eltűntnek nyilvánították. Amerikai harcászati és hadászati repülőgépek egy nap alatt több mint 1000 tonna bombát szórtak le Észak-Vietnam dőli részére — közölte péntek déli tájékoztatójában a saigoni amerikai hadvezetés szóvivője. Mint mondotta csütörtök reggeltől péntek reggelig B-52-es óriásbombázók 15 kötelékben, vadászbombázók pedig 116 bevetésben támadták a 20. szélességi körtől délre fekvő északvietnami területet. Bombázásaik fő célponjta a Dong Hói kikötővárostól 80 kilométerre északnyugatra, valamint a Bai Thuong városától 8 kilométerrel keletre fekvő térség volt. Párizsban szakértői szinten tegnap is folytatódtak az amerikai—vietnami tanácskozások. A francia fővárosban közölték, hogy Henry Kissinger amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó vasárnap este érkezik Párizsba, hogy folytassa az amerikai légitámadások újrakezdésekor decemberben félbeszakadt tárgyalásait vietnami tárgyalópartnerével, Le Dúc Thoval, akinek érkezését mára várják. A két politikus bizalmas megbeszéléseinek újabb fordulója hétfőn kezdődik Párizsban. Ellenzéki akció Nixon háborús politikája ellen Ausztráliában bojkottálják az amerikai hajókat Washington — Az amerikai szenátus demokrata párti csoportja csütörtöki ülésén 36 szavazattal 12 ellenében elfogadta Edward Kennedy szenátornak azt a határozat-tervezetét, hogy vonják meg a kormánytól a vietnami hábotrt folytatására szolgáló hiteleket. A tervezetet kedden már a képviselőház demokrata párti csoportja is jóváhagyta. Houston — Harold Wilson volt angol miniszterelnök a brit Munkáspárt vezetője tiltakozásul a Hanoi és Haiphong ellen intézett tömeges amerikai bombázások miatt lemondta azt az előadó-körutat, amelyet januárban kellett volna tennie az Egyesült Államokban — közölte a houstoni Rice Egyetem egyik szóvivője. Wilsonnak az eredeti tervek szerint január 12-én kellett volna előadást tartania ezen az egyetemen. Körútja során Denvert, San Diegot és Los Angelest is érintette volna. Előadásainak témájául az angol— amerikai kapcsolatok kérdését jelölték meg. Washington — A VDK-ban tett látogatásáról nemrég hazaérkezett Joan Baez neves amerikai népdalénekesnő csütörtökön délután részt vett és beszédet mondott az amerikai kongresszus épülete előtt tartott nagyszabású háborúellenes tüntetésen. Beszámolt a kegyetlen amerikai bombatámadásokról, amelyeknek Hanoiban szemtanúja volt. New York — Péntekre virradóan New Yorkba érkezett Egon Bahr nyugatnémet miniszter, innen tovább utazik Washingtonba, hogy részt vegyen a december 26-án elhunyt Truman volt amerikai elnök emlékére tartandó gyászünnepségeken. Washingtoni tartózkodása alatt politikai kérdésekről, így a vietnami problémáról is tárgyalni fog amerikai vezetőkkel. Canberra — Ausztrália új munkáspárti kormánya csütörtökön az Egyesült Államok értésére adta: nem avatkozik be az ausztrál kikötőmunkásoknak az amerikai hajók elleni bojkottjába. Ausztráliának, az Egyesült Államok korábbi hűséges szövetségesének, aki egykor maga is részt vett az indokínai amerikai támadó háborúban, a magatartása komolyan aggasztja az amerikai kormányt. Az ország kikötőmunkásai — mint ismeretes — szakszervezeteik döntés-e értelmében megtagadják az amerikai hajók ki- berakását. Ezzel tiltakoznak az Egyesült Államok vietnami politikája ellen. A kikötőmunkások szakszervezeteinek döntését Claude Cameron, az új ausztráliai kormány munkaügyi minisztere is támogatja. Az Egyesült Államok különböző szinten tiltakozott hajóinak bojkottja miatt. Szerdán Washingtonban William Rogers amerikai külügyminiszter tárgyalt Ausztrália washingtoni ügyvivőjével. Kifejezte az Egyesült Államok aggodalmait az amerikai hajók bojkottja miatt. Ugyanaznap Walter Rice, az Egyesült Államok Canberra i nagykövete tiltakozott az ausztráliai külügyminisztériumban. A nagykövet személyes találkozót is kért Whitlam kormányfőtől. Whitlam azonban egyéb elfoglaltságára hivatkozva nem fogadta személyesen az amerikai diplomatát, s a jelek szerint továbbra is arra az álláspontra helyezkedik: nem feladata, hogy kimentse az Egyesült Államokat abból a kínos helyzetből, amelybe a vietnami békemegállapodás aláírása körüli obstruktiv magatartásával önmagát döntötte. JAPÁN-AMERIKAI KAPCSOLATOK ÉVE? Tokió — Tokiói diplomáciai források szerint 1973 a „vendégjárás“ évének ígérkezik Japán és az Egyesült Államok között. A két ország illetékesei az idén szeretnék lebonyolítani Hirohito japán császár washingtoni, illetve Nixon amerikai elnök tokiói hivatalos látogatását. A bonyolultabbnak Nixon tokiói látogatása Ígérkezik. Amennyiben az utazásra sor kerül, ez lesz az első eset, hogy egy hivatalban lévő amerikai elnök jár Japánban. Az amerikai elnök tokiói útjának fontos előfeltétele a vietnami háború befejezése. Amíg ez a feltétel meg nem valósul —, tekintettel a japán közvélemény mind élesebbé váló Ame- rika-ellenes hangulatára —, Nixon tokiói látogatása szóba sem jöhet, — hangsúlyozzák japán ellenzéki politikai körökben. Bizonyosra vehető viszont, hogy még az év első felében villámlátogatást tesz az Egyesült Államokban Tanaka miniszterelnök, s útjára valószínűleg Ohira külügyminiszter is elkíséri. A Tanaka-utazás fő célja újabb biztosítékok adása az amerikai elnöknek arról, hogy a japán kormány végrehajtja a tavalyi honolului japán—amerikai csúcstalálkozón vállalt gazdasági és katonai kötelezettségeit —, mutatnak rá tokiói diplomáciai források.
