Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-06 / 5. szám, szombat
A tranzit gázvezeték építése Csehszlovákiában A PÉLDÁS EGYÜTTMÜKÖDÉS ÉS A SZÍNVONALAS MUNKASZERVEZÉS SIKERE A tranzit gázvezeték építéséről hazánkban szakkörökben a közelmúltban egyértelműen úgy vélekedtek, mint az évszázad építkezéséről. Ez az állítás valóban elfogadható, mert a munkák terjedelme és a műszaki igényesség szempontjából ehhez hasonló méretű építkezést vállalataink még nem valósítottak meg. Most, amikor megkezdődik az üzemeltetés az első szakaszon, röviden felelevenítjük ennek a nagyméretű építkezésnek néhány fontos részletét és előzményét. Ä gázvezeték építésének előkészítése A tranzit gázvezeték építését nemzetközi szerződés előzte meg. A tárgyalásokon elfogadott koncepció és a megvalósítás határideje között nagyon rövid idő állt rendelkezésre. Építő vállalataink még nem rendelkeztek kellő gyakorlattal ilyen méretű vezetékek építésében, hiányoztak a szükséges munkagépek és a gyakorlott szakmunkások is. Bár az előkészületek folyamán a kompresszorállomások felépítését tartották a legfőbb műszaki feladatnak, a munkálatok legnehezebb részének mégis az 1200 milliméteres átmérőjű vezeték építése bizonyult. Csehszlovák tervező és kivitelező vállalatok első alkalommal terveztek és valósítottak meg gázvezetéket ilyen távolságban, ekkora átmérővel és ilyen nagy mennyiségben. A feladat megvalósítása a körülményekhez képest rendkívüli követelményeket támasztott a szervezési és előkészületi munkákkal szemben. Ismeretes, hogy a beruházási folyamat nem mentes a különböző rendellenességektől, és eléggé gyakori jelenség a határidők eltolódása. A gázvezeték építésénél is felvetődött a kérdés, hogy az adott feltételek mellett lehetséges lesz-e betartani a határidőt és biztosítani a gáz tervezett időben való szállítását. A gyakorlati üzemeltetési kísérletek után minden szakmai szerénység mellett is kimondhatjuk, hogy a feladat megvalósítása a vártnál jobban sikerült. A dolgozóink által elért eredményeket ma bátran összehasonlíthatjuk a világ bármelyik területén működő hasonló vállalatok eredményeivel. A nyugati szakemberek az építkezés üteméről mint nem hivatalos világcsúcsról nyilatkoztak. Ezeket az eredményeket csak kiváló munkaszervezéssel, a dolgozók szocialista munkafelajánlásaival és igyekezetével lehetett elérni. Hangsúlyozni kell, hogy a CSKP Központi Bizottsága külön feladatul tűzte ki az építkezés biztosítását, és az állami szervekkel együtt kezdettől fogva maximális támogatásban részesítette az építésben részvevő vállalatokat és intézményeket. Ennek a segítségnek és a kölcsönös megértésnek köszönhető, hogy 1971. második felében, az idő rövidsége miatt felmerülő problémákat is sikerült leküzdeni. Ügy érezzük, hogy ebből a szempontból is példaként említhetjük ezt az építkezést, főképpen ott, ahol a beruházási folyamatban a kölcsönös megértés hiánya még gyakori akadályokat gördít a megvalósítás elé. Mindezek mellett az építkezés folyamatában az ember maradt a legfontosabb tényező. A siker abban rejlett, hogy olyan dolgozókat sikerült biztosítani, akik szó szerint magukénak vallották az egész feladatot, akik megértették ennek jelentőségét államunk és az egész szocialista közösség szempontjából, és akik hajlandók voltak ezért többet is tenni, mint amiért anyagilag jutalmazva voltak. A kezdeti nehézségek leküzdésében nagy szerepet játszottak a Szovjetunióból átvett tapasztalatok. Felhasználtuk a Szovjetunióban használatos távvezetékek építésénél bevált Ismereteket, és ezeket a saját viszonyainkra alkalmaztuk. A gépi felszerelést és a csövek egy részét szintén innen kaptuk, melyeknek időbeni leszállítása nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az egyes szakaszokon sikerült a határidőt lényegesen lerövidíteni. Az építésnél szerzett tapasztalatokat, a fontosabb gyakorlati megoldásokat ma már a Szovjetunióban is hasznosítják. A kormánybiztosok mindkét részről gyakori kapcsolatban vannak egymással, és a tervező intézetek is kölcsönösen kicserélik tapasztalataikat. így a tranzit gázvezeték építésénél a kölcsönös nemzetközi együttműködés előnyei is megmutatkoztak, és bebizonyosodott az a tény, hogy a mai műszakilag fejlett időszakban kizárólag saját erővel nem érhetők el kimagasló eredmények. A tudomány érvényesülése a gyakorlatban Az építkezésen felmerült új problémákat kutatóintézetekben kellett megoldani. A bratislavai Hegesztési Kutatóintézet dolgozta ki a hegesztés technológiai folyamatát a szükséges teljesítmények szempontjából. Egyben betanította az építkezéshez szükséges hegesztőket és állandó szaktanáccsal szolgált az építkezés egész időtartama alatt. A további feladat a javasolt technológiai folyamatok gyakorlati felülvizsgálása volt, amelyet a Hydrostav n. v. vállalt magára, ahol az eljárásokat kipróbálták és átdolgozták, s javaslataik alapján a többi részvevő vállalat is ezt a módszert alkalmazta. így kezdődött meg a gyakorlatban és így nőtt egyre hosszabbra a távolsági gázvezeték. Amint azt az elért eredmények bizonyítják, a tudomány és a gyakorlat kölcsönös együttműködése meghozta gyümölcsét. Az építkezés gyakorlati megvalósítása Csehszlovákiát a vezeték több mint ezer kilométeres szakaszon szeli át, ebből a Szovjetunió határától Plavecký Mikulásig 1200 milliméteres átmérőjű acélcsöveket fektettek te 415 kilométeres távolságban. Innét a további 625,8 kilométeres szakaszon 900 milliméteresre szűkül a vezeték. Az elágazások Ausztriába, az NDK-ba és az NSZK-ba vezetnek. A Szlovákia területén áthaladó építkezést nyolc szakaszra osztották fel, melyek építésén négy vállalatunk osztozott. A gázvezeték építése 1971. április 24-én kezdődött meg ünnepélyes keretek között a Szovjetunió és Csehszlovákia határán, és ezzel kezdetét vette a harc a kilométerekért és az időért. Különösen nagy igényeket támasztott az építők elé a folyók áthidalása, majd a hegyvonulatok leküzdése. Az építkezés első szakaszán a košicei Mélyépítő Vállalat dolgozói jó munkaszervezéssel, határidőn belül helyezték el a vezetéket, megküzdöttek a kelet-szlovákiai folyókkal, éspedig a tervezett időn belül. Sikeresen fejezték be a gömbelzárók szerelését, a vezeték katódvédelmét és a mezőgazdasági termőföld rekultivációját. Az úgynevezett 003-as és 006- os szakaszok építését a košicei Hutné stavby n. v. dolgozói végezték. A határidő betartását szintén saját feladatuknak tekintették. A vállalat építői leküzdötték a Sajó és az Ipoly medrét és az építkezés legnehezebb szakaszát, a Szatánci hegyvonulatot is. Itt különösen nehéz körülmények között folyt a munka, sziklás talajban és meredek hegyoldalakon. A technológiai szerelésen történő veszteségeket a tartalékok azonnali bekapcsolásával igyekeztek pótolni. Gyakori volt ezen a részlegen a háromműszakos munka is. Ugyanúgy dicséretet érdemelnek a bratislavai Hydrostav dolgozói is, akik több mint 150 kilométeres szakaszon dolgoztak. Nekik is kijutott a nehéz munkából, a Kis-Kárpátokon keresztül átvezetni a „végnélküli kígyót“, ahogy humorosan nevezték a vezetéket. A kompresszorállomások építése és szerepe A gázvezeték 1200 milliméteres szakaszának legfontosabb tartozéka a mérő- és átvevőállomás, valamint a négy kompresszorállomás. A gáz beáramlása hazánkba a Veiké Kapušany-i (Nagyka- pos) átvevő- és mérőállomáson keresztül történik, amely az egyes számú kompresszorállomás területén van. Ennek az állomásnak az a feladata, hogy pontos méréseket végezzen a Szovjetunióból beáramló gáz paramétereiről, a nyomásról, a hőmérsékletről, a gáz összetételéről, harmatpontjáról stb., melyeknek pontos ismerete a további felhasználás végett szükséges. Az említett állomás évente 12,75 milliárd köbméter gáz átvételére készült, és ez azt jelenti, hogy hét mérőszakaszra oszlik. A további időszakra tervezett maximális mennyiség évente 21 milliárd köbméter lesz, ami további három mérőszakasz építését teszi szükségessé. A beáramló gáz az 1200 milliméteres csővezetékből a gömbzavarókon és a szűrőn keresztül a 700 mm-es mérővezetékbe kerül, amely különleges mérőkamrákkal van ellátva. Innen jut a gáz a kompresszorállomásba. E rövid szakmai ismertetés keretében azt is megemlíthetjük, hogy a mérések két részre oszlanak: az első az úgynevezett üzemi értékek mérése, melynek eredményeit az e célra megépített távközlési vezetéken keresztül a prágai központba juttatják, ahol számítógép segítségével dolgozzák fel az adatokat, a másik pedig az úgynevezett fogyasztási elszámolás, amely hagyományos mérési módszerekkel történik. A kompresszorállomásnak az a feladata, hogy a vezetékben biztosítsa a gáz áramlását. Ezek a kompresszorok 75 atm. nyomással működnek és az építkezés legfontosabb részei. Ezeknek a szerelésénél kellő körültekintéssel kellett dolgozni. A kompresszorok két típusát alkalmazták, az első típust a Szovjetunióból kaptuk, a másik típust, az ún. turbokompresz- szort a prágai ČKD vállalat készítette el. A tranzit gázvezeték megterhelése 1973-tól 1980-ig folyamatosan fog növekedni, s ekkor éri el a maximumot. Ennek megfelelően Csehszlovákia területén összesen hét kompresszorállomást építünk fel. Az 1973-as év további feladatai A gázvezeték' a csehországi szakaszon 900 mm-es átmérőjű vezetéken folytatódik, tehát a munkálatokat most erre a szakaszra kell összpontosítani. A szerződések előírják, hogy április elsejére biztosítva legyen a gázszolgáltatás az NDK-ba és október 11-én az NSZK-ba. A legnagyobb feladat jelenleg az NSZK határa felé irányuló vezeték építése, ahol sajnos különféle nehézségek merültek fel itt minden erőtartalékot latba kell vetni, mert a határidő kitolása nagy anyagi hátrányt jelenthet országunknak, és emellett megcsorbítaná építőink eddigi jó hírnevét. A nagyméretű építkezés első szakaszának befejezése után elismerően értékelhetjük, hogy az előirányzott feladatokat teljesítettük. Ma, amikor már büszkén tekinthetünk vissza az eddig elvégzett munkára, mindenek előtt azokra az önfeláldozó dolgozókra kell gondolnunk, akik a nehézségek ellenére a munkát határidőn belül elvégezték és bebizonyították, hogy jó munkaszervezés és kellő kölcsönös megértés mellett nagy eredmények megvalósítására képesek. SZURDUSZ GÁBOR mérnök, az SZSZK Építésügyi Minisztériumának dolgozóba A poribrezovái vn..iiz;nnbnn az idei első öntésekkel megkezdték az 15173. évi terv teljesítését. A munkatermelékenység a tavalyihoz képest 4,1 százalékkal növekszik. A képen Drahoslav Ries öntőmester, a szocialista munkabrigád vezetője látható öntés közben. (Felvétel: T. Babjak — ČSTK) VERES SÁNDOR mérnök, a Trebišovi járási Nemzeti Bizottság aielnöke: — A járási nemzeti bizottság célja, hogy a XIV. párt- kongresszus szellemében biztosítsa lakosságunk életszínvonalának további emelését. E cél sokoldalú megvalósítását nagyon sok tényező befolyásolja, így elképzeléseink megvalósítása talán még nehezebbnek látszik, mint az elmúlt évben. 1972-ben olyan esztendőt zártunk, melynek döntő jelentősége volt járásunk dinamikus fejlődése szempontjából. Komoly erőfeszítéseket tettünk, hogy a ter- ciális szféra növekedésben felzárkózzék az iparosítás nagyon is erőteljes menetéhez. Sajnos, ez a törekvésünk csak részben sikerült. Bár építővállalataink messze túlszárnyalták az 1971-ben elért beruházási szintet, sajnos, az állami beruházási programot nem tudták száz százalékra teljesíteni. Ebből kifolyólag döntő fontosságú vállalataink munkaerő-stabilizálási programja sem valósult meg hiánytalanul. E tény negatív hatása feltétlenül érződik majd az 1973-ra előirányzott terv teljesítésekor is. A jnb költségvetése 1973- ban 20 százalékkal nagyobb, mint az elmúlt évben. Ez a növekedés részben a lakosság életszínvonalának közvetlen emelésére szolgál — szociális juttatások —, másrészt pedig közvetve hat életszínvonalunk további emelkedésére — egészségügyi, iskolaügy —, de a pénzeszközök növekedésének legnagyobb részét beruházási programunk bővítésére használjuk fel. Járásunk területén öt város van, s mindegyiknek megvan a maga fejlesztési gondja. Se- Covcén feltétlenül biztosítani kell az ivóvízellátást, mert a város terül«.*jn a víz ma már olyan tényező, mely egyúttal meghatározza a későbbi fejlődést mind a lakásépítés, mind a gazdasági élet egyéb területein. A fejlesztési tervek március végére elkészülnek, de komoly gondot okoz kivitelezésük. A járás székhelyén, Trebi- šovon, a lakásépítés, az iskola* és az üzlethálózat, valamint a kórház építése okozza a legnagyobb gondot. Ezeket a gondokat még növeli az iparosítás nagyon lassú üteme. A terciális szférában a kivitelezők lassú munkája késlelteti a városka amúgy is lassú fejlődését. Ami pedig az iparosítást illeti, központilag irányított vállalataink koncepciójának megvalósítása minden évben „csúszik“ egy kicsit. Veiké Kapušanyban (Nagykaposon) és Ágcsernyőn szintén a fenti gondok várnak megoldásra. Több lakást szeretnénk építeni az ipari munkásságnak. Nagykaposon várják a gázt, Csernyőn pedig a csatornahálózat megoldását. Járásunk délkeleti háromszögének — Kráf. Chlmec, Čierna nad Tisou, Veiké Kapušany — közös nagy gondja a női foglalkoztatottság növelése. Ez nem csupán helyi jellegű probléma, hanem két ágazatnak: a közlekedésnek és az energetikának is belső ügye, tekintettel arra, hogy a férfi munkaerő stabilizálását kell megoldaniuk. Városainkban tehát rengeteg a tennivaló. Persze nem vagyunk egyedül, központi szerveink eddig is készségesen segítettek. Reméljük, hogy ez a segítség 1973-ban feladataink arányában növekedni fog. Falvaink fejlesztését illetően sokkal derűlátóbb vagyok. Egyrészt a problémák is kisebbek, másrészt pedig nagyobb a kezdeményezési szellem, a segíteni akarás, mint a városokban. Az 1972-es év azt is bizonyítja, hogy van lehetőség a választási programok határidő előtti teljesítésére. Ezt a munkakedvet a martini felhívás szellemében szeretnénk olyan irányba terelni, hogy a választási programok teljesítését gyorsítsa, s elősegítse falvaink fejlesztését. A párt katonása Csendes, rokonszenves, őszinte ember Somogyi János. Vozo- kany (Vezekény) főutcáján levő házában kerestem fel, hogy elbeszélgessek vele. Nagyon nehéz körülmények között nevelkedett. Édesapja ko ra reggeltől késő estig dolgozott a nagybirtokosok földjein, hogy kilenctagú családjának előteremtse a betevő falatot. Gyerekkorában mindenáron tanulni szeretett volna, de sajnos, ez a vágya nem teljesült, mert akkor csak a gazdagok gyerekei járhattak iskolába. Kilencéves korában már édesapjának segít a nehéz aratási munkákban. Még gyerekfejjel elhatározza, egész életében azon fog fáradozni, hogy megszűnjön a kizsákmányolás. Ez az elhatározás késztette 1923-ban arra, hogy tizenöt társával együtt megalapítsa falujában a kommunista pártot. Soha nem hátrált meg. Sztrájkokat, gyűléseket szervezett, ezért gyakran került a munkanélküliek listájára. Élete nemegyszer forgott kockán. Amikor a hős szovjet csapatok felszabadították a falut, újult erővel látott hozzá, hogy az élet minél előbb a rendes kerékvágásban haladjon. Nem ismer pihenést. 1945-től egészen 1960-ig mint a nemzeti bizottság titkára dolgozott. Több kitüntetés megérdemelt viselője. F. SZABÓ BÉLA 1972 I. 6. MIT VÁR ÄZ IIJ ÉVTŐL?
