Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-29 / 24. szám, hétfő

Az amerikai professzionalizmus kulisszatitkai Minden esztendőben az egyik elegáns ameri­kai szállóban árverésre kerül sor, amikor új játékosakkal töltik tel a profi labdarúgócsapa­tokat (az amerikai futball nem egyenlő az enrőpai labdarúgással, hanem a kontinensünkön is játszott rögbi keményebb, durvább formája). Az egyetemet végzett fiatalok között keresik az új csillagokat, s a kiválasztás nagyon szigorú szabályok szerint folyik. Az elsőség azt a csa­patot illeti, amelyik az elmúlt idényben az utol­só helyen végzett. Nemcsak elismert specialis­ták segítségével folyik a „vásár", hanem igény­be veszik a diagramokat és a számítógépeket is. Amikor például 1971-ben a Boston Patriot klub választása Jim Plankettra, a diákfutball csillagá­ra esett, a nézők száma IS ezerről 42 ezerre nö­vekedett. A szegény mexikói családból származó Plankett ekkor az újságírók előtt kijelentette: „A futball számomra az a kulcs, amely kinyitja az ajtót a reménytelenség, szegénység és teljes bizonytalanság világából." De milyen világot is talált Jim Plankett? Az USA-ban a következő sportágakban van profizmus: futball, lóverseny, kosárlabda, autó­versenyzés, baseball, atlétika, jégkorong, brid­ge, ökölvívás, golf, tenisz és bowling. A profi sport iránt természetesen elsősorban az ameri­kai monopolisták érdeklődnek, Lamar Hunt tu­lajdona például a Kansas City és a Dallas To­ronto futballcsapata, a Chicago Bulls kosár­labda-együttese, s ráadásul társrendezője a leg­nagyobb profi mérkőzéseknek is. Az ötvenes évekig a profi klubok rentabili­tásának döntő tényezője a látogatottság volt. A televízió gyors térhódítása óriási fordulatot jelentett. A tv sportadásaiból származó évi jöve­delmUk elérte a 150 millió dollárt. Például 1947-ben egy baseball-mérkőzés közben sugár­zott egyperces reklámért Ford vagy Gilette 65 000 dollárt fizetett, 1969-ben ez már húsz­ezerrel több. 1960-ban a baselballisták tv-köz­vetítésekből származó jövedelme 3,2 millió dol­lár volt, most viszont már 17 millió. Amikor 1969-ben a Baltimore Colts és a New York Jets csapata Miamiban fontos mérkőzést játszott, a televízió 60 millió nézőjét gyakran „csiklandoz­ták" sörreklámokkal, s az egyperces adásért 135 000 dollárt kért a tv. A New York-i nemzetközi ökölvívó klub, amely többek között összeköttetésben áll az alvilággal, egyeduralkodó a mérkőzések rende­zésében. like William a kihallgatásnál beismer­te, hogy a szorítóban „lefekvésért" százezreket fizetlek a „láthatatlan erők". Figyelemre méltó, hogy ilyen esetekben milyen tartózkodó az amerikai televízió, rádió és az újságok is. Az újságokat a profi sportolók szerződéseinek csupán egy része érdekli, s csak az összegeket hozza nyilvánosságra. Leggyakoribb az egyéves szerződés, a hosszabb időre, három, öt vagy tíz évre szólókat csak szupersztárokkal írnak alá. Minden szerződésben nemcsak a prémiumokról és az előnyökről van szó, hanem a pénzbírság­ról is. A nemzeti jégkorong liga egyik csapatának menedzsere nemrégen kijelentette, hogy meg­szünteti az egyéni premizálást, és bevezeti a kollektív jutalmat. Döntetlen eredmény esetén például minden játékos egyaránt 20 dollárt kap. Az illető véleménye szerint ez a módszer fokozza az egész csapat kSzdöképességét. Az edzésről való késésért a játékos pénzbüntetést fizet, ugyanígy a játékvezető megsértéséért, a büntetőpad önkényes elhagyásáért, verekedések kiprovokálásáért. Ezzel szemben a kollektív verekedést a jégen nem büntetik. Ez egészen más valami. Ezt a munkaadó a jégkorong-be­mutató részének tekinti, hogy a szegény nézők is kapjanak valami érdekeset pénzükért. A szerződésekben sokszor érdekes bejegyzé­seket találhatunk. Például a jő étvágyú kosár­labdázónál megállapítják a maximális testsúlyt. Ennek be nem tartásáért jelentős büntetést fizet a kosárlabdázó. Amíg a klubok kitűnő ügyvé­dekkel és a szerződéseket összeállító, minden hájjal megkent szakemberekkel rendelkeznek, addig a hivatásos sportolóknak, főleg a fiata­loknak semmilyen tapasztalatuk nincs, hogyan viselkedjenek ilyen esetekben. A sportoló a klub tnlajdona mindennemű lehetőség nélkül, hogy szabadon dönthessen sorsáról. A profi sportoló élete az USA-ban nehéz, s nem egy esetben sok szenvedéssel jár. A hathó­napos idényben egy kosárlabdázó 100 mérkő­zést játszik, gyakran előfordul, hogy hetente hatszor is kénytelen egymástól távoleső váro­sokban játszani, ami fárasztó utazással jár. Így gyakoriak a balesetek és a sérülések. A fizikai­lag megerőltető játék és a sérülések próbára teszik a sportolók lelki és testi erejét és köz­ben élete szomorú valósággá változik. Jerry Lucas, az ismert kosárlabdázó egyetemi tanulmányai befejezése után kénytelen volt a profik táborába lépni. „ígértek pénzt és csak pénzt, semmi mást, semmi más nem érdekelte a klubot. Sem műveltségem, sem esetleges jö­vendőbeli foglalkozásom. Barátaim figyelmeztet­tek, hogy ez öngyilkosság. A megtakarított pénzből néhány étteremet nyitottam, csakhamar azonban a tönk szélére jutottam. Utána aláza­tosan visszatértem a klubba, de már sokkal rosszabb és megalázőbb feltételeket írtam alá." 1968-ban a profizmus hosszú évtizedei után a hivatásos sportolók sztárjkba léptek, jobb „munkafeltételeket" kértek. A sztrájk véget ve­tett a profi sport dicsőséges és csillogó legen­dájának, amelyre a dzsungel törvényei jellem­zők. Az amerikai profi sport fejlődése oda irányul, hogy soraiban mindinkább a nemzetiségi ki­sebbségek sportolóit találjuk, elsősorban nége­reket. Az amerikai propaganda ezt a tényt úgy tünteti fel, mint a faji megkülönböztetés folya­matban levő megszűnését. Manapság a baseball-bajnokságban a játéko­sok 25 százaléka néger, ugyanennyien játsszák az amerikai futballt is, míg a kosárlabdában 50 százalékos az arány a fehérek és a feketék kö­zött. Érdekes, hogy a faji megkülönböztetés megmutatkozik a csapat taktikájában is. A kulcspozíciókat kimondottan a fehérek töltik be. Például az amerikai futballban a támadó­sort kivétel nélkül fehérek alkotják, a négerek csak a védelemben kapnak helyet, mert a véde­kezés nem annyira népszerű a nézők körében. Az érvelés: azokat a pozíciókat, ahol gondolkod­ni kell és fantáziára van szükség, csak fehérek tölthetik be. A professzionalizmusnak íratlan törvénye ha­tározza meg a fehérek és feketék arányát egy csapaton belül. A fő vezérfonal a szurkoló, aki azonosítja magát a klubbal. De az amerikai szurkolók lelkileg azonosulhatnának-e a feketék csapatával? Minden bizonnyal nem. A faji meg­különböztetés főleg az anyagi juttatásoknál mu­tatkozik meg, amikor a néger sportolókat (ki­véve a szupersztárokat) annyira kizsákmányol­ják, hogy szerződésük több hátrányt, mint előnyt tartalmaz számukra. A hivatásos sportolók kizsákmányolása nem­csak a mérkőzések számának a növekedésében mutatkozik meg, hanem abban is, hogy az idényt meghosszabbították, de az anyagi feltételek a régiek. Ezzel aztán gyakran összefügg a sok baleset és betegeskedés, valamint a színes bő­rűek hátrányos szerződése. Egyáltalán nem könnyű az amerikai hivatásos sportolók élete!! T. V. A jégtáncban győztes Skot­nicky testvéreknek Emil Skáka­la, a csehszlovák műkorcsolyá­zás világszerte ismert szakem­bere adta át az országos baj­noki érmeket... A Spartak Ko.márno ökölvívó-csapata már évek óta az I. ligában szerepel. A Kovács fivérek a nemzetközi szorítókban is öregbítet­ték a komáméi ökölvívók jó hírnevét. Kovács Tibor (jobbról) az angolok elleni találkozón volt az országos válogatott tagja. Balról László, középen Sándor látható. (Bangha D.) A tavalyi világbajnoki páros mérkőzés az amerikai Fischer és a szovjet Szpaszkíj között az egász világon új híveket to­borzott a sakkozásnak. Üj sak­körök alakultak, sokkal több sakkészletet, sakkönyvet adtak el, mint a korábbi hónapokban, években. Egyre több ország, vá­ros igyekszik nemzetközi sakk­versenyt rendezni. Hogyan fest nálunk a helyzet, hazai viszony­latban is lemérhető a megnöve­kedett érdeklődés a sakkozás iránt? Ez iránt érdeklődtünk Dr. Max Ujtelky-töl, a Csehszlo­vák Sakkszövetség első alelnö­kétől: — Mi is tapasztalhatjuk, hogy a sakkozás egyre népszerűbbé válik. Sok új fiatal jelentkezik a sakkörökben, ahol az eddigi­nél rendszeresebbé válik az ok­tatás. Néhány évi stagnálás után az idén fellendül a sak­könyvkiadás, és az újságok is többet foglalkoznak a sakko­zással, bár ezen a téren még távolról sem lehetünk elégedet­tek. Az érdeklődés növekedését a megrendezésre kerülő verse­nyek száma is tükrözi. Sor kerül ebben az évben nemzetközi versenyre is Cseh­szlovákiában? — Igen, májusban Luhadovi­cén lesz nagyobb nemzetközi verseny, melyen szovjet nagy­mesterek részvételével ls szá­molunk. Sajnos a nemzetközi versenynaptár annyira zsúfolt, hogy első számú játékosunk: Vlastimil Hort nem indulhat. Ugyanis májusban kerül sor a hollandiai Groningenben a Szov­jetunió—Világválogatott talál­Követésre méltó példa Még 1972. áprilisában ikereste fel a samoríni (Somorja) AKI igazgatóját Diősi Albert torna­tanár, hogy segítségét kérje a mini-kosárlabda megszervezé­séhez. A szervezőket meglepte az új sport iránt tanúsított ér­deklődés, 150 fiú és lány je­lentkezett, de a tornaterem elfoglaltsága miatt csak 35 diákkal tudtak foglalkozni, s ezek a legjobb tanulókból ke­rültek ki. A TJ Slávia SZM ko­sárlabda-szakosztályának veze­tői nagyon örülnek a mini-ko­sárlabda létrehozásának, azzal siettek a szervezőknek segíteni, hogy két edzőt biztosítottak a 35 diák részére, mégpedig Földes Frigyest és Vörös Gab­riellát. Mindkettő kitűnő ko­sárlabdázó és a pedagógiai pá­lyára készül. Munkájuk ered­ménye már most megmutatko­zik. A helyi AKI tantestülete er­kölcsileg és anyagilag segíti a mini-kosárlabda fejlődését. Ez a sport nagyon haszno­san tölti ki a gyermekek sza­bad idejét, erősíti, formálja testűiket, határozást kívánva serkenti az agyműködést. Ez a sportág az Egyesült Ál­lamokban lett népszerű, de az­óta elterjedt az egész világon. A Szovjetunióban és hazánk­ban 1968-ban kezdték meg szer­vezését. A Szovjetunióban a kijevi csapatok a legsikere­sebb, nálunk Sered együttese az élenjáró. A mini-kosárlabda szabályai: egyaránt 10—12 éves korú fiúk és lányok játsszák. A já­téktér 12x18 méter, a kosarak 260 cm magasan vannak elhe­lyezve, tehát 45 cm-rel alacso­nyabban, mint a felnőtteknél. A labdák mérete is kisebb. A játékidő 4x6 perc tiszta Idő. Másutt is ajánlatos lenne új lakónegyedeken, játszótereken hasonló mini-kosárlabda pályá­kat létesíteni, hogy a gyerekek élvezhessék a játék örömét, egészséges, olcsó szórakozás­ban legyen részük. MÉRI LAJOS kozóra. Itt nemcsak Hort ját-, szik, de lehetséges, hogy Dr. M. Euwe, a Nemzetközi Sakkszövet­ség elnöke és a világválogatott kapitánya, Smejkal nngymeste­rünkel is számol a 12 tagú csa­pat összeállításánál. Az év nagy sakkeseményei közé sorolhatjuk a világbajnok-, ságért folyó versenysorozat ke-, retében lebonyolított két zóna­közi versenyt. — A színhelyet már ismerjük; az egyik Leningrádban, a másik Brazíliában lesz és szeptember végéig kell a két tornát befejez-. nl. Mindkettőnek lesz csehszlo-­vák résztvevője: Hort és Sme]« kai, de hogy kl hol játszik majd, az csak februárban dől el. Nagymestereink még más tor« nákon is rajthoz állnak — hi­szen jóformán elárasztják őket a meghívásokkal. De mi a hely­zet a többiekkel? — Versenyalkalomban ninca hiány. Főleg a nemzetközi mes« terek számára. Jansa még feb­ruárban Havannába utazik fl Cabaplanca emlékversenyre, Pri-. byl Tallinban, Plachetka Jere­vánban, Kozma pedig Rigában játszik. Válogatott keretünk jú­nius elején Karlovy Varyban 8 férfi és 2 női táblán barátságos mérkőzést játszik az NDK sak­kozóival. Sok tehetséges sakkozónk nem rendelkezik még nemzetkö­zi címmel, illetve magasabb „ELO számmal", ezért jóval ne­hezebben jutnak el valamilyen versenyre. — Ök elsősorban a hazai — egyre nagyobb számban nemzet­közi részvétellel rendezett ver­senyeken mérhetik össze ere­jüket a mesterekkel. A közeljö­vőben Veik? KrtíSben kerül ilyen tornára sor, azt követi a Gömöri serlegért folyó verseny. Júniusban Príevidzán játszák „Arany bányászlámpa"-versenyt, augusztusban Olomoucban lesz kisebb nemzetközi torna, Ban­ská Bystricán pedig az SZNF emlékére rendezett verseny. No­vemberben — ugyancsak hagyo­mányosan Tatranská Lomnicán bonyolítják le a Tátrai serleg­versenyt. Ezenkívül négy fia­tal szlovákiai sakkozó március­ban részt vehet a jugoszláviai Szarajevóban egy minősítő ver­senyen, melynek legjobbjai jo­got szereznek a mestertornán voló rajthoz. Tervben van egy Bratislava—Budapest találkozó, a nyár folyamán a szlovák fő­városba látogatnak a krakkói sakkozók, valamint a socheaux-i Peugot gyár munkássakkozói. Versenyekben, találkozókban tehát nem lesz hiány. De nem feledkezhetünk meg róla. hogy a versenysakkozásig vezető út, hosszú és göröngyös. Csakis a fiatalok megnyerésével és szak­szerű irányításával biztosíthat­juk a csehszlovák sakkozás szá­mára oly fontos utánpótlást! Delmár Gábor.

Next

/
Thumbnails
Contents