Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-29 / 24. szám, hétfő

Az amerikai professzionalizmus kulisszatitkai Minden esztendőben az egyik elegáns amerikai szállóban árverésre kerül sor, amikor új játékosakkal töltik tel a profi labdarúgócsapatokat (az amerikai futball nem egyenlő az enrőpai labdarúgással, hanem a kontinensünkön is játszott rögbi keményebb, durvább formája). Az egyetemet végzett fiatalok között keresik az új csillagokat, s a kiválasztás nagyon szigorú szabályok szerint folyik. Az elsőség azt a csapatot illeti, amelyik az elmúlt idényben az utolsó helyen végzett. Nemcsak elismert specialisták segítségével folyik a „vásár", hanem igénybe veszik a diagramokat és a számítógépeket is. Amikor például 1971-ben a Boston Patriot klub választása Jim Plankettra, a diákfutball csillagára esett, a nézők száma IS ezerről 42 ezerre növekedett. A szegény mexikói családból származó Plankett ekkor az újságírók előtt kijelentette: „A futball számomra az a kulcs, amely kinyitja az ajtót a reménytelenség, szegénység és teljes bizonytalanság világából." De milyen világot is talált Jim Plankett? Az USA-ban a következő sportágakban van profizmus: futball, lóverseny, kosárlabda, autóversenyzés, baseball, atlétika, jégkorong, bridge, ökölvívás, golf, tenisz és bowling. A profi sport iránt természetesen elsősorban az amerikai monopolisták érdeklődnek, Lamar Hunt tulajdona például a Kansas City és a Dallas Toronto futballcsapata, a Chicago Bulls kosárlabda-együttese, s ráadásul társrendezője a legnagyobb profi mérkőzéseknek is. Az ötvenes évekig a profi klubok rentabilitásának döntő tényezője a látogatottság volt. A televízió gyors térhódítása óriási fordulatot jelentett. A tv sportadásaiból származó évi jövedelmUk elérte a 150 millió dollárt. Például 1947-ben egy baseball-mérkőzés közben sugárzott egyperces reklámért Ford vagy Gilette 65 000 dollárt fizetett, 1969-ben ez már húszezerrel több. 1960-ban a baselballisták tv-közvetítésekből származó jövedelme 3,2 millió dollár volt, most viszont már 17 millió. Amikor 1969-ben a Baltimore Colts és a New York Jets csapata Miamiban fontos mérkőzést játszott, a televízió 60 millió nézőjét gyakran „csiklandozták" sörreklámokkal, s az egyperces adásért 135 000 dollárt kért a tv. A New York-i nemzetközi ökölvívó klub, amely többek között összeköttetésben áll az alvilággal, egyeduralkodó a mérkőzések rendezésében. like William a kihallgatásnál beismerte, hogy a szorítóban „lefekvésért" százezreket fizetlek a „láthatatlan erők". Figyelemre méltó, hogy ilyen esetekben milyen tartózkodó az amerikai televízió, rádió és az újságok is. Az újságokat a profi sportolók szerződéseinek csupán egy része érdekli, s csak az összegeket hozza nyilvánosságra. Leggyakoribb az egyéves szerződés, a hosszabb időre, három, öt vagy tíz évre szólókat csak szupersztárokkal írnak alá. Minden szerződésben nemcsak a prémiumokról és az előnyökről van szó, hanem a pénzbírságról is. A nemzeti jégkorong liga egyik csapatának menedzsere nemrégen kijelentette, hogy megszünteti az egyéni premizálást, és bevezeti a kollektív jutalmat. Döntetlen eredmény esetén például minden játékos egyaránt 20 dollárt kap. Az illető véleménye szerint ez a módszer fokozza az egész csapat kSzdöképességét. Az edzésről való késésért a játékos pénzbüntetést fizet, ugyanígy a játékvezető megsértéséért, a büntetőpad önkényes elhagyásáért, verekedések kiprovokálásáért. Ezzel szemben a kollektív verekedést a jégen nem büntetik. Ez egészen más valami. Ezt a munkaadó a jégkorong-bemutató részének tekinti, hogy a szegény nézők is kapjanak valami érdekeset pénzükért. A szerződésekben sokszor érdekes bejegyzéseket találhatunk. Például a jő étvágyú kosárlabdázónál megállapítják a maximális testsúlyt. Ennek be nem tartásáért jelentős büntetést fizet a kosárlabdázó. Amíg a klubok kitűnő ügyvédekkel és a szerződéseket összeállító, minden hájjal megkent szakemberekkel rendelkeznek, addig a hivatásos sportolóknak, főleg a fiataloknak semmilyen tapasztalatuk nincs, hogyan viselkedjenek ilyen esetekben. A sportoló a klub tnlajdona mindennemű lehetőség nélkül, hogy szabadon dönthessen sorsáról. A profi sportoló élete az USA-ban nehéz, s nem egy esetben sok szenvedéssel jár. A hathónapos idényben egy kosárlabdázó 100 mérkőzést játszik, gyakran előfordul, hogy hetente hatszor is kénytelen egymástól távoleső városokban játszani, ami fárasztó utazással jár. Így gyakoriak a balesetek és a sérülések. A fizikailag megerőltető játék és a sérülések próbára teszik a sportolók lelki és testi erejét és közben élete szomorú valósággá változik. Jerry Lucas, az ismert kosárlabdázó egyetemi tanulmányai befejezése után kénytelen volt a profik táborába lépni. „ígértek pénzt és csak pénzt, semmi mást, semmi más nem érdekelte a klubot. Sem műveltségem, sem esetleges jövendőbeli foglalkozásom. Barátaim figyelmeztettek, hogy ez öngyilkosság. A megtakarított pénzből néhány étteremet nyitottam, csakhamar azonban a tönk szélére jutottam. Utána alázatosan visszatértem a klubba, de már sokkal rosszabb és megalázőbb feltételeket írtam alá." 1968-ban a profizmus hosszú évtizedei után a hivatásos sportolók sztárjkba léptek, jobb „munkafeltételeket" kértek. A sztrájk véget vetett a profi sport dicsőséges és csillogó legendájának, amelyre a dzsungel törvényei jellemzők. Az amerikai profi sport fejlődése oda irányul, hogy soraiban mindinkább a nemzetiségi kisebbségek sportolóit találjuk, elsősorban négereket. Az amerikai propaganda ezt a tényt úgy tünteti fel, mint a faji megkülönböztetés folyamatban levő megszűnését. Manapság a baseball-bajnokságban a játékosok 25 százaléka néger, ugyanennyien játsszák az amerikai futballt is, míg a kosárlabdában 50 százalékos az arány a fehérek és a feketék között. Érdekes, hogy a faji megkülönböztetés megmutatkozik a csapat taktikájában is. A kulcspozíciókat kimondottan a fehérek töltik be. Például az amerikai futballban a támadósort kivétel nélkül fehérek alkotják, a négerek csak a védelemben kapnak helyet, mert a védekezés nem annyira népszerű a nézők körében. Az érvelés: azokat a pozíciókat, ahol gondolkodni kell és fantáziára van szükség, csak fehérek tölthetik be. A professzionalizmusnak íratlan törvénye határozza meg a fehérek és feketék arányát egy csapaton belül. A fő vezérfonal a szurkoló, aki azonosítja magát a klubbal. De az amerikai szurkolók lelkileg azonosulhatnának-e a feketék csapatával? Minden bizonnyal nem. A faji megkülönböztetés főleg az anyagi juttatásoknál mutatkozik meg, amikor a néger sportolókat (kivéve a szupersztárokat) annyira kizsákmányolják, hogy szerződésük több hátrányt, mint előnyt tartalmaz számukra. A hivatásos sportolók kizsákmányolása nemcsak a mérkőzések számának a növekedésében mutatkozik meg, hanem abban is, hogy az idényt meghosszabbították, de az anyagi feltételek a régiek. Ezzel aztán gyakran összefügg a sok baleset és betegeskedés, valamint a színes bőrűek hátrányos szerződése. Egyáltalán nem könnyű az amerikai hivatásos sportolók élete!! T. V. A jégtáncban győztes Skotnicky testvéreknek Emil Skákala, a csehszlovák műkorcsolyázás világszerte ismert szakembere adta át az országos bajnoki érmeket... A Spartak Ko.márno ökölvívó-csapata már évek óta az I. ligában szerepel. A Kovács fivérek a nemzetközi szorítókban is öregbítették a komáméi ökölvívók jó hírnevét. Kovács Tibor (jobbról) az angolok elleni találkozón volt az országos válogatott tagja. Balról László, középen Sándor látható. (Bangha D.) A tavalyi világbajnoki páros mérkőzés az amerikai Fischer és a szovjet Szpaszkíj között az egász világon új híveket toborzott a sakkozásnak. Üj sakkörök alakultak, sokkal több sakkészletet, sakkönyvet adtak el, mint a korábbi hónapokban, években. Egyre több ország, város igyekszik nemzetközi sakkversenyt rendezni. Hogyan fest nálunk a helyzet, hazai viszonylatban is lemérhető a megnövekedett érdeklődés a sakkozás iránt? Ez iránt érdeklődtünk Dr. Max Ujtelky-töl, a Csehszlovák Sakkszövetség első alelnökétől: — Mi is tapasztalhatjuk, hogy a sakkozás egyre népszerűbbé válik. Sok új fiatal jelentkezik a sakkörökben, ahol az eddiginél rendszeresebbé válik az oktatás. Néhány évi stagnálás után az idén fellendül a sakkönyvkiadás, és az újságok is többet foglalkoznak a sakkozással, bár ezen a téren még távolról sem lehetünk elégedettek. Az érdeklődés növekedését a megrendezésre kerülő versenyek száma is tükrözi. Sor kerül ebben az évben nemzetközi versenyre is Csehszlovákiában? — Igen, májusban Luhadovicén lesz nagyobb nemzetközi verseny, melyen szovjet nagymesterek részvételével ls számolunk. Sajnos a nemzetközi versenynaptár annyira zsúfolt, hogy első számú játékosunk: Vlastimil Hort nem indulhat. Ugyanis májusban kerül sor a hollandiai Groningenben a Szovjetunió—Világválogatott találKövetésre méltó példa Még 1972. áprilisában ikereste fel a samoríni (Somorja) AKI igazgatóját Diősi Albert tornatanár, hogy segítségét kérje a mini-kosárlabda megszervezéséhez. A szervezőket meglepte az új sport iránt tanúsított érdeklődés, 150 fiú és lány jelentkezett, de a tornaterem elfoglaltsága miatt csak 35 diákkal tudtak foglalkozni, s ezek a legjobb tanulókból kerültek ki. A TJ Slávia SZM kosárlabda-szakosztályának vezetői nagyon örülnek a mini-kosárlabda létrehozásának, azzal siettek a szervezőknek segíteni, hogy két edzőt biztosítottak a 35 diák részére, mégpedig Földes Frigyest és Vörös Gabriellát. Mindkettő kitűnő kosárlabdázó és a pedagógiai pályára készül. Munkájuk eredménye már most megmutatkozik. A helyi AKI tantestülete erkölcsileg és anyagilag segíti a mini-kosárlabda fejlődését. Ez a sport nagyon hasznosan tölti ki a gyermekek szabad idejét, erősíti, formálja testűiket, határozást kívánva serkenti az agyműködést. Ez a sportág az Egyesült Államokban lett népszerű, de azóta elterjedt az egész világon. A Szovjetunióban és hazánkban 1968-ban kezdték meg szervezését. A Szovjetunióban a kijevi csapatok a legsikeresebb, nálunk Sered együttese az élenjáró. A mini-kosárlabda szabályai: egyaránt 10—12 éves korú fiúk és lányok játsszák. A játéktér 12x18 méter, a kosarak 260 cm magasan vannak elhelyezve, tehát 45 cm-rel alacsonyabban, mint a felnőtteknél. A labdák mérete is kisebb. A játékidő 4x6 perc tiszta Idő. Másutt is ajánlatos lenne új lakónegyedeken, játszótereken hasonló mini-kosárlabda pályákat létesíteni, hogy a gyerekek élvezhessék a játék örömét, egészséges, olcsó szórakozásban legyen részük. MÉRI LAJOS kozóra. Itt nemcsak Hort ját-, szik, de lehetséges, hogy Dr. M. Euwe, a Nemzetközi Sakkszövetség elnöke és a világválogatott kapitánya, Smejkal nngymesterünkel is számol a 12 tagú csapat összeállításánál. Az év nagy sakkeseményei közé sorolhatjuk a világbajnok-, ságért folyó versenysorozat ke-, retében lebonyolított két zónaközi versenyt. — A színhelyet már ismerjük; az egyik Leningrádban, a másik Brazíliában lesz és szeptember végéig kell a két tornát befejez-. nl. Mindkettőnek lesz csehszlo-vák résztvevője: Hort és Sme]« kai, de hogy kl hol játszik majd, az csak februárban dől el. Nagymestereink még más tor« nákon is rajthoz állnak — hiszen jóformán elárasztják őket a meghívásokkal. De mi a helyzet a többiekkel? — Versenyalkalomban ninca hiány. Főleg a nemzetközi mes« terek számára. Jansa még februárban Havannába utazik fl Cabaplanca emlékversenyre, Pri-. byl Tallinban, Plachetka Jerevánban, Kozma pedig Rigában játszik. Válogatott keretünk június elején Karlovy Varyban 8 férfi és 2 női táblán barátságos mérkőzést játszik az NDK sakkozóival. Sok tehetséges sakkozónk nem rendelkezik még nemzetközi címmel, illetve magasabb „ELO számmal", ezért jóval nehezebben jutnak el valamilyen versenyre. — Ök elsősorban a hazai — egyre nagyobb számban nemzetközi részvétellel rendezett versenyeken mérhetik össze erejüket a mesterekkel. A közeljövőben Veik? KrtíSben kerül ilyen tornára sor, azt követi a Gömöri serlegért folyó verseny. Júniusban Príevidzán játszák „Arany bányászlámpa"-versenyt, augusztusban Olomoucban lesz kisebb nemzetközi torna, Banská Bystricán pedig az SZNF emlékére rendezett verseny. Novemberben — ugyancsak hagyományosan Tatranská Lomnicán bonyolítják le a Tátrai serlegversenyt. Ezenkívül négy fiatal szlovákiai sakkozó márciusban részt vehet a jugoszláviai Szarajevóban egy minősítő versenyen, melynek legjobbjai jogot szereznek a mestertornán voló rajthoz. Tervben van egy Bratislava—Budapest találkozó, a nyár folyamán a szlovák fővárosba látogatnak a krakkói sakkozók, valamint a socheaux-i Peugot gyár munkássakkozói. Versenyekben, találkozókban tehát nem lesz hiány. De nem feledkezhetünk meg róla. hogy a versenysakkozásig vezető út, hosszú és göröngyös. Csakis a fiatalok megnyerésével és szakszerű irányításával biztosíthatjuk a csehszlovák sakkozás számára oly fontos utánpótlást! Delmár Gábor.