Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-28 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó
á zt hallottuk, hogy a Nové Zámky-1 (Érsekújvár) járásban sóik a probléma az óvodás gyermekek elhelyezése körül. Ennek a hírnek az alapján elhatároztuk, hogy felkeressük a járási nemzeti bizottság iskolaügyi osztályán azt a tanfelügyelőt, aki az óvodaügyek- ikel foglalkozik. Mészáros Zsuzsannát azonban nem találtuk a hivatalában. A környező falvak óvodáiba ment ellenőrzésre. Miután megtudtuk az útirányt, a nyomába eredtünk. — Épp most ment el — fogadtak bennünket a pózbai óvodában, de Trávnicán (Barsfüs) még utolérik. Azonban nehogy feleslegesen menjünk, telefonon érdeklődtünk, ott van-e a tanfelügyelőnő?... Ott volt. Azonnal visszamegyünk Pozbára, várjanak meg, mondta a telefonba. Amíg rá vártunk, körülnéztünk az óvodában. Kívül, belül látszott rajta, hogy új épület. Utána, mivel az igazgatónő sem volt jelen, a tanítónők pedig kimentek a gyerekekkel sétálni, leültünk az egyik osztályba, ahol egy fiatal lány az adminisztrációs* munkát végezte. Beszélgetés közben kiderült, ihogy ő Is tanítónő. Kecskés Dórának hívják, s többet tud az óvoda életéről, mintsem gondoltuk. Hát hogyne, hiszen tavaly szeptembertől, vagyis azóta, hogy elvégezte az óvónőképzőt, Itt dolgozik. Ezen a napon dél- utános volt, mivel azonban nem idevaló s kedvezőtlen a Pózba és szülőfaluja személyében, aki nem bírta nézni, hogyan megy tönkre a félig kész épület, s minden szabad idejét feláldozva besze rezte az építkezés befejezéséhez szüksé ges anyagot^ Átadása után Pózba lett a hetedih község a járásban, ahol megfelelő épü letben kapott helyet az óvoda. Nyolc vallhat további azonban továbbra t e célnak kevésbé megfelelő helyiségbei, van. Közöttük Strekov (Kürt), Beseiíov (Besenyő), Zemné (Szímő), Tvrdošovce (Tardoskedd) községekben. A tanfelügyelőnő további tájékoztata sa szerint száznyolcvanra tehető azcuk nak a gyermekeknek a száma, akiknek mindkét szülője dolgozik s helyszűke miatt nem járhatnak óvodába. Még nin csenek ide számítva azok a gyerekek akik betöltötték ötödik életévüket s te kintet nélkül arra, hogy édesanyjuk dolgozik-e vagy sem, óvodába kellene jár- niok, hogy felkészítsék őket az iskolára. Helytelen lenne azt állítani, hogy az óvodák létesítését csak másodrangú feladatként kezelték a járásban. Erre rácáfolna az a kimutatás, miszerint 1945-ben (kilenc óvoda működött, ma pedig kilencvenhárom óvoda van a járásban. Csakhogy az óvodát a legtöbb községben nem új, hanem egykor más célt szolgált épületben helyezték el, mely Időközben kiöregedett. A helyszűkének pedig az az oka, hogy az ipar fejlődéséIGÉNYEK és LEHETŐSÉGEK Csernák Júlia a pozbai óvoda igazgatónője és Mészáros Zsuzsanna tanfelügyelő. közötti összeköttetés, már reggel ide kell utaznia. Azt is megtudtuk tőle, hogy az óvoda 1971 októberében készült el és harmincnyolc gyerek látogatja. Közben megérkezett a tanfelügyelőnő. — Ide mindig szívesen jövök — mondta, — mert ez az óvoda a tanítás minden követelményeinek megfelel. A gyerekek Itt egésznapos ellátásban részesülnek s minden óvodás korban le vő gyermeket fel tudnak venni. — Persze csak azóta van így, mióu felépült az új óvoda — szól közbe Cser- náik Júlia igazgatónő, aki közben szintén megértke zett. A régi épületben levő óvodába csak tizenhárom gyermek járhatott, s az étkezést nem tudtuk biztosítani. A falu jelenlegi gyermekgondozási Intézményét 1967-ben kezdték el építeni. Az építkezés aránylag sokáig tartott, mert a nemzeti bizottság nehezen tudta beszerezni az önsegéllyel épülő óvodához a szükséges építőanyagot, főleg azokat, melyek a belső munkák elvégzéséhez kelletteTí, ezért a pozbai óvodának soikáig csak a négy fala állt. Akadt azonban egy ember Csernák elvtárs vei nem bővítették párihuzamosan ezeknek az intézményeknek a hálózatát.. Főleg az utóbbi évtizedben nem. 1945 és 1960 között például ötvenhárom, 1900 és 1972 között pedig csak harmincegy óvoda létesült a járásban. Az ij*ari üzemek száma pedig épp az utolsó évtized alatt szaporodott meg, pontosan huszonhárommal. Tehát sokkal több nő vállalt munkát 1960 és 1972 között, mint az előző időszakban. He belelapozunk a választási programba, láthatjuk, hogy azok a községek, ahol kicsi is és öreg épületben van az óvoda, újak építését tervezik, azonban nem épül fel mindenütt, ahol szeretnék. — Hogyha mindent meg akarnánik valósítani, amit szeretnénk, akkor legalább 700 millió koronára lenne szüksége a járási nemzeti bizottságnak, mondotta Ián Švec elvtárs, a jnb alelnöke, de „csak“ 100 millió koronánk van, amit szétoszthatunk a falvak között községfejlesztés céljaira. S ebből a pénzből a legindoA pozbai óvodában egész napos ellátásban részesülnek a gyerekek. koltabb építkezéseket finanszírozzuk, köztük néhány óvoda építését is. Óvodák tervek szerint a következő községekben épülnek ebben a választási időszakban:.Ulajiy nad Žitavou-on (Zsit- vanfődémes), Kamenný Most-on (Kőhíd- gyarmat), Trávnioán (Barsfüs) s még további három faluban. Tavasszal Bruty (Bart) községben is .szeretnék átadni rendeltetésének az új óvoda épületét, melynek építését még az előző választási időszakban megkezdték. Ezeknek az óvodáknak az építésére mindenesetre sor kerül. De más községekben, is hozzáláthatnak . ilyen építkezéshez úgy, mint a pozbaiak — önsegély- lyel. Még*akkor is, ha ez nincs tervbe véve. Sajnos azonban ilyen kezdeményezéssel csak kevés helyen „rukkolnak ki“, pedig az önsegéllyel való építkezéseket a jnb is támogatja, anyagilag is. S gyermekgondozási intézmény létesítése egy- egy falu lakosainak is a szívügye, főleg azoké, akiknek óvodás korban levő gyermeke iik vannak s akiik szívesen segítenének az építkezésnél. Ezt a lehetőséget kellene a falvak vezetőinek nagyobb mértékben kihasználni, s akkor a választási időszak végéig nemcsak hét új óvoda épülhetne a járásban, hanem ettől sokkal több. KOVÁCS ELVIRA Nem fázik mag a gyermek, ha... Nagyon sok lakásban nem fűtenek éjjel. A szülők panaszkodnak, hogy a gyermekek éjszaka kitakaróznak és megfáznak. Az édesanyák egy kis leleményességgel könnyen segíthetnek ezen: varrjanak a gyermeknek lábzsákot. Ezt még a nagyobbaknak — a 6—10 éveseknek is ajánljuk. A lábzsákra a legcélszerűbb kelme a boltokban kapható poliure- tánnal bélelt, paplantűzéses pongyolaanyag. Könnyű és amellett jó meleg, könnyen tisztán tartható, egyszerűen kimossuk, vasalni nem kell. Nagyon fontos, hogy elég bőre szabjuk, hogy a gyermek kényelmesen mozgathassa végtagjait. A lábzsákot fejrésszel vagy vállrésszel szabhatjuk aszerint, ahogy a szülő jónak tartja. Sőt. csuklyaszerű fejrészt is készíthetünk hozzá, amelyet külön rágomboilhatunk, így a lábzsákot a nyári pionírtábOrban is használhatja majd a gyerek. Természetesen oldalt hosszú villámzárat varrunk bele, így köny- nyebb a kezelése. A lábzsákra aztán a szoba hőmérsékletének megfelelően könnyű paplant vagy jó meleg mű- szálas takarót tehetünk, így biztosan nem fázik meg a gyermek. —P— Szóval is lelist ölni A „verbum“ latin kifejezés, magyarul szót jelent. A szó hatalmas erejének jelentőségével már a régi római és görög filozófusok is tisztában voltak: kiválóan alkalmas az egyén és a tömegek befolyásolására. A közmondás azt tartja: „Verba volant, scripta ma. nent“. vagyis: a szó elszáll, az írás megmarad. Ez igaz. Az írás a múlté, a jövőjé is, a szó viszont a jelené. Éppen azért nem lebecsülendő, hiszen mindennapi életünk megédesítője vagv megkeserítő je lehet. A magyar nyelvben a szónak rengeteg jelzője lehet. Tudjuk, hogy van: jó szó* szép szó, gonosz szó, hazug sző stb. A szó csodálatos valami: simogathatunk, dédelgethetünk, becézhetünk, gyógyíthatunk, rászedhetünk. átkozhatunk, áldhatunk, szitkozódhatunk, mocskolhatunk, rágalmazhatunk, sőt ölhetünk is vele. A szó elszáll ugyan, de a jó vagy rossz hatása sokáig, gyakran egy életen keresztül megmarad. Ezt használják ki azok a gyáva, rosszindulatú, hamis emberek, akik a verbális szug- gesztiót választották fegyverükül. Hogy mi a szuggesztió? Sugalma- zás, befolyásolás, valaki akaratának, nézetének, állításának egy másik egyénre való teljes rákény- szerítése bizonyos szavakkal. Egy egészen egyszerű példát veszek alapul: a gyermeket elsősorban szóval neveljük, feá ezért bizonyos dolgokat gyakran ismételgetünk neki. Minden szülő tudja, hogy a szép szónak sokkal nagyobb határa van, mint a testi fenyítésnek. A pedagógus tudja, ha egy bizonyos elméletet vagy nézetet sokszor és meggyőzően s- mételget, azt a gyermekek rövidesen a magukévá teszik. Hasonlóképpen van ez az emberek életéiben is. Ha gyakran halljuk, hogy az a János bácsi olyan áldott jó ember, mindenkinek csak segít, végül elhisszük anélkül, hogy ezt a bácsit vagy azokat, akiken segített, személyesen ismernénk. Ha pedig valaki azt állítja, hogy Zsófi asszony megcsalja i férjét, sőt, ha teheti, ezt-azt elemei .az önkiszolgáló boltban, először talán a hír hallatán meglepődünk, mert nem olyannak ismertük őt, ha azonban ezt az állítást még néhányszor megismétlik, hitelt adunk a pletykának anélkül, hogy meggyőzőjnénk az ellenkezőjéről. De vajon miért? Miért nem győződünk meg róla, mielőtt az állítást elhinnénk, hogy János bácsi csakugyan olyan feddhetetlen jó ember-e, és Zsófi asszony tényleg megcsalja-e az urát, vagv csak valamelyik rosszindulatú szomszédja terjeszti róla. hogy befeketítse őt és ártson jó hírének. Talán azért nem ébred fel bennünk az állítás igaz vagy hamis voltának mérlegelése, mert azt, akitől hallottuk, szavahihető embernek tartjuk, és arra nem is gondolunk, hogy őt is félrevezethették. Vagy talán lusták vágyunk az ellenkezőjéről meggyőződni? Más oka is lehet, mégpedig az, hogy annyira befolyásolhatók vagyunk és annyira gyengék, hogy készen elfogadjuk mások véleményét, állítását és észre sem vesz- szük, hogy ezzel máris a verbális szuggesztió áldozatai lettünk. Csak a mélyen gondolkodó, becsületes, tiszta, nemes lelkű ember képes visszautasítani és kétségbe vonni a felebarátjáról terjesztett kétes állításokat. Legtöbben a pletykát, rágalmat tovább terjesztik, és ezzel a rossznyelvüek bűntársává, sőt gyilkosokká is válnak. Igen. A szóval ölni is lehet, ha nem/ is közvetlenül. Ki ne ismerné Shakespeare „Othello“ című tragédiájából Jago becstelen figuráját, akinek rágalmai alapján Othello megöli hűséges feleségét, Desdemonát. Persze, azután rájön, hogy Jago verbális szuggesztiójának az áldozata lett, de akkor már késő. Sajnos, nemcsak az irodalmi művekben léteznek Jagók, hanem mindennapi életünkben is. Ezek gyilkos fegyvere a verbális szuggesztió: a „mondd ki és add tovább“ elve. Az ilyen ember ellen csak a becsületes nyíltság fegyverével harcolhatunk úgy, hogy nyíltan, jellemesen a szemébe merjük mondani az igazságot, és van elég bátorságunk védelmünkbe venni a megtámadottat. —P— 1973. I. 28. Sétálni mennek a gyerekek. Középen Kecskés Dóra tanítónő. > (Könözsi István felvétele)
