Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-28 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó
A Pentagon „hulláma“ • Borzalmak műhelyében A második világháborút követő években az amerikai haderő a tömegpusztító fegyverek — vegyi és bakteriológiai mérgező anyagok — hatalmas készletét halmozta fel. Az emberek, állatok és növényzet elpusztítására szolgáló szereket az Egyesült Államok katonai raktáraiban és külföldi támaszpontjain őrzik. Tán hangsúlyoznunk sem szükséges, milyen veszélyt jelent ez az egész világra. A felháborodott közvélemény nyomására a Fehér Ház rendeletet adott ki a vegyi és bakteriológiai fegyverek készleteinek csökkentésére. E rendeletek körüli hírverés mögött meghúzódva azonban a Pentagon tovább folytatja a régebbi pusztító vegyszerek tökéletesítését, sőt újabbakkal kísérletezik. V ietnamban az „S—123“-as amerikai repülőgépek herbicidekkel és lombtalanító szerekkel irtják a növényzetet, változtatják holt sivatagokká a termőföldet. A termékeny rizsföldeket kíikodilsavval és fenoxil-ecet- savakkal pusztították el. Vietnam dzsungeleinek „lombtalanító programját“ az amerikaiak 1961 végén kezdték megvalósítani. 1962-ben „csak“ 107 katonai akciót hajtottak végre, amelyek során lombtalanító szereket alkalmaztak, mivel ez még csak ún. kísérleti program volt. 1967- ben a vietnami növényirtás már 600 millió dollárba került. A Pentagon 1968 februárjában közzétett jelentése arról számol be, hogy 1967-ben any- nyi herbicidet és egyéb vegyszert használtak fel, amennyi elég lenne 385 ezer hektár terület „elpusztítására“. Szigorúan titkos kísérleteket végeztek hasonló vegyszerekkel Délkelet-Ázsia más államaiban is, pl. Thaiföldön. ELKÉPESZTŐ ADATOK Az amerikai sajtó elképesztő adatokat tárt a közvélemény elé a Vietnamban alkalmazott vegyi fegyverek mennyiségéről és a pusztítás méreteiről. A New York Times még 1966 szeptemberében közölte néhány amerikai szakember beismerését, amelyek egyértelműen bizonyítják:',/i vegyszerek súlyos károkat okoznak a rizs- és kaucsukültetvényeken ts“. Washington Í966 márciusában nyilatkozott először hivatalosan a vegyszerek alkalmazásáról. Többek között közölte, hogy 8 ezer hektáron teljesen elpusztította a termést. 1962-ben a vegyi háború következtében Dél-Vietnamban 52 ezer hektár rizsföld termése veszett kárba. Kiderült, hogy az amerikai katonai vezetés rendkívül elégedett a vegyi háború hatékonyságával, és háromszorosára akarja emelni a hasonló katonai operációk számát. Az okozott károk igazi nagyságáról szóló adatokat 1967-ben tette közzé Jaicsi Fukusima, a Japán Tudományos Tanács mezőgazdasági szakértője, akit az amerikai hadvezetési módszerek kivizsgálásával bíztak meg. Adatai jelentősen eltérnek az amerikaiakétól: a vegyi akciók Vietnamban 1,5 millió hektár termőföldet tettek hasznavehetetlenné, mintegy ezer földműves halálát okozták, és 13 ez^r szarvasmarhát pusztítotak el. Egyes tudományos kutatók szerint a lombtalanítók bevezetése nemcsak közvetlenül okoz mérhetetlen szenvedéseket (különféle betegségeket), hanem évekre portengerré változtatja a termékeny mezőgazdasági területeket. AZ AGRESSZIÓ FEGYVERE A szóban forgó fegyverek közé nem csupán a növényzetet pusztító vegyszerek tartoznak. Amerika létrehozta a vegyi- és bakteriológiai háború kimeríthetetlen fegyvertárát. Az amerikai katonák 1964-ben Dél Vietnamban a szabadságharcosok ellen vetették be először a könnyfakasztó és hánytató gázokat. Amikor az erről szóló hírek világszerte nagy felháborodást váltottak ki, Washington azzal védekezett, hogy az 1925-ös genfi egyezmény (amely betiltja a bakteriológiai és vegyi fegyverek felhasználását) csak a halált okozó gázok be vetésére vonatkozik, tehát nem a „rendbontók“ ellen alkalmazott szokásod anyagokra. A Pentagon 1964 elején kikérte a kongresszus és a szenátus véleményét, törvényes-e az előbb említett gázok alkalmazása Dél-Vietnamban. Annak ellenére, hogy a törvényhozás immár régebben szkeptikusan szemlélte a ve)gyi és bakteriológiai fegyverek alkalmazását., a Pentagonhoz intézett 'emlékiratban törvényesnek minősítette a különböző könnyfakasztó gázok 'alkalmazását. A második világháború után több (száz vegyi fegyverfajtát fejlesztettek I ki. Az US-Army fegyvertárában ennél i jóval kevesebbet találunk. E „néhány“ közé tartozik két idegrendszert támadó gáz is: a tabun és a zarin; továbbá egy bőrsérüléseket okozó gáz, amely harcképtelenné teszi az embereket (kódjelzése BS és a „rendbontók“ ellen alkalmazott három gáz: CS, CN és DM. Az utóbbi hármat már Vietnamban is bevetették). Ugyanakkor különféle gázokat és lobbanékony anyagokat állítottak elő, többek között napalmot és a „fehér foszfort“. Ezeket már nagyobb meny- nyiségben alkalmazzák Vietnamban is. William Sammerson, az Egyesült Államok hadserege vegyi kutató cso- . portjának volt parancsnoka még 1960- ban írta, hogy egyetlen zarin rakétával 1,5 kilométer hatósugarú területet lehet „ártalmatlanná“ tenni. Az ellengázokkal nem rendelkező lakosság 33 százaléka elpusztulhat. A Pentagon különösen becsben tartja az ún. pszi- cho-fegyvereket, azaz olyan szereket, amelyek harcképtelenné teszik az ellenfelet. Ezeket a „humánus háborúvezetés“ eszközeként prezentálják. 1960- ban Sammerson doktor kijelentette', hogy alkalmazásuk a nukleáris fegyverekkel összehasonlítva „csökkenti az emberáldozatokat“. Szerinte azokról a vegyszerekről van szó, amelyek lényegében nem halálosak, „csupán“ elmezavart, öntudatlanságot, bódultsá- got és a látás ideiglenes elvesztését okozzák. Ma már senki előtt sem titok, milyen tüneteket váltanak "ki a BS jelzésű gázok a vizelet megállítása, székrekedés, fejfájás, szédülés, a tájékozódó képesség elvesztése, fáradtság és veszettség a következményei. A „rendbontás“ felszámolására előirányzott CN, DM és a CS kódjelzésű gázok pillanatnyi elmezavart okoznak. Ezt a három gázt Dél-Vietnamban többször is felhasználták. E gáztrióból legveszedelmesebb a DM. Azonos az adamsittal, amelyet a németek még az első világháborúban állítottak elő. Nagyobb mennyiségben halált is okozhat. Az Egyesült Államokb'an kizárólag vietnami bevetésre állították elő a DN és CM vegyületet. Ennek előállítását az „Indokolja“, hogy míg a DM minimális hatásához néhány perc szükséges, a CM-mel kombinálva sokkal hatékonyabb. Az amerikai vegyi fegyvertárban külön helyet foglal el a napalm és a fehér foszfor. Mindkettőt sűrűn alkalmazzák Vietnamban. A napalm vegyi jellemzésében az áll, hogy „növeli a tüzvetők rádiuszát“, lassabban ég el, ragacsos halmazállapotú és még a leg- hozzáférhetetlenebb helyekre is eljut. A foszfor ejtette égési sebek nehezen gyógyulnak, a mérgező kipárolgás a csontok felbomlását okozza. Semmilyen gyógyszer sincs az ember birtokában ellene. A foszfor nemcsak a bőrt égeti át, hanem az izomzatot is egészen a csontig. Ma kézigránátokat, aknákat, rakétákat töltenek meg fehér foszforral. A vegyi fegyverek hatékonyságának végső határát még korántsem érték el. Az amerikai katonai szakemberek újabb és újabb gyilkos szerek előállításán fáradoznak. „MOZGÓSÍTOTT“ BACILUSOK Még nagyobb hatású fegyverek ki- fejlesztésének érdekében a Pentagon óriási összegeket áldoz a kígyó- és növénymérgek kutatására. A svéd polgári védelem egyik kiadványa már 1964- ben említést tesz egy titokzatos „F“ jelzésű gázról, amely hússzorta mérgezőbb a zarinnál és negyvenszerte a tabunnál. Beavatott amerikai katonai szakértők azonban „nem akarnak tudni létezéséről“. Még 1960-ban kilátásba helyeztek a folyékonynál sokkalta koncentráltabb és nagyobb pusztító erejű ún. „száraz biológiai fegyvert“. Hat év sem telt el, s a száraz biológiai fegyverek nagy mennyiségben készen álltak. Megtaláljuk köztük a váltőlázt (maláriát) kiváltó szert is. Erre a fertőző vírusos betegségre különösen az ázsiaiak hajlamosak. Az 50-es évek végén kísérleteket folytattak pl. a tularémia, marhakolera és egyéb -betegségek okozóinak tömeges előállítására. Az utóbbi évek kísérletei kimutatták, hogy a biológiai háború legveszélyesebb eszközei, amelyekkel amerikaiak kísérleteznek, a baktériumok kiváltotta betegségek, köztük a középkorból ránk maradt két szörnyű járványos betegség a kolera és a marhakolera, valamint több vírusos megbetegedés. A baktériumok által terjesztett betegségek közé tartozik még a rendkívül fertőző tularémia. A Fort Detrick-i orvosok szerint a baktériumok okozta betegségek közül legborzalmasabb a tüdőkolera (a kolera fertőzött levegő által terjedő fajtája). Fort Detrickben különösen intenzíven foglalkoznak a marhakolerával. E betegség „előnyei“ közé tartozik hordozóinak bámulatos életképessége. Tudvalevő, hogy a földben több mint húsz évig is megőrzik életképességüket. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a marhakolerával az angol kormány utasítására végezték az első kísérleteket a Skócia nyugati partjai közelében fekvő Gruinardi- szigeten. A sziget talaja azóta Is fertőzött; 1966-ban ellenőrizte a brit honvédelmi minisztérium mikrobiológiai tudományos kutató intézetének négy kutatója, akik arra a következtetésre jutottak, hogy a sziget még 100 évig fertőzött lesz. VIETNAMI „KÍSÉRLETEK" A dél-vietnami hadseregnek 1962- ben két könnyfakasztó gázt bocsátotLoniuialanitási akció a vietnami dzsungelekben .. tak a rendelkezésére: a CN gázt és egy „újdonságot“, az adamsitot (kódjelzése DM) 1964-ben alkalmazták először Vietnamban. Az amerikai katonai előírások az adamsitot a „rendbontók megfékezésére alkalmazott“ gáznak minősítik, a valóságban azonban a DM mérgező vegyi fegyver. A dél-vietnami zsoldosok 1964." nov. 2-án Saigonban a buddhisták felkelésének elnyomására használták fel a CS-t és a CN-t. A következő hónapokban a dél-vietnami hadsereg az amerikai tanácsadók vezetésével a szabadságharcosok ellen vetette be a DM, és CN kődjeteésű gázokat. A szigorú titoktartás ellenére is a világ közvéleménye tudomást szerzett e szörnyűségről. Magasra csapott a felháborodás hulláma. Washington azzal védekezett, hogy nincs semmi különös abban, ha a „rendbontók“ ellen gázt alkalmaznak. Ugyanakor McNa- amara, az akkori honvédelmi miniszter egyértelműen a világ tudomására hozta, hogy az Egyesült Államok nem mond le a partizánok elleni gázháborúról. Igyekeztek tehát a közvéleményt hozzászoktatni a könnyfakasztó gázok gyakori alkalmazásához. 1966 februárjában Saigon közelében a dzsungelek- re helikopterekből több száz könnyfakasztó gázzal töltött kézigránátot dobtak le, majd megkezdték a bombázást. A gáztámadás célja az volt, hogy a partizánokat kikényszerítsék rejtekhelyeikről, és robbanó bombák tüzébe űzzék őket. Az amerikai gyalogság gáz- védelini gyakorlata során, 1966 május 8-án az amerikai repülők Kambodzsával határos területeket 12 tonna CS gázzal árasztották el. A gázháború kiterjesztése Vietnamban elsősorban a Pentagon műve, amely újabbnál újabb tömegpusztító fegyverek előállítását szorgalmazza. „HUMÁNUS" HÁBORÚ A tabunt és a zarint „klórként“ vitték ki Németországból az Egyesült Államokba. Az első ezer tonna akkor került az USA-ba, amikor Speer, Hitler hadigazdálkodásügyi minisztere bevallotta a nürnbergi bíróságnak, hogy Hitler a fronton akarta alkalmazni ezeket a gázokat. Rövid időn belül, a 60-as évek elején a biológiai és vegyi fegyverek már fontos helyet foglaltak el az amerikai fegyverkezési tervekben. A katonai szakemberek közkedvelt érve: a bakteriológiai és vegyi fegyverek alkalmazása — a háborúvezetés „humánus“ módja. Nézzük azonban, hogyan határozza meg ezt a „humanitást“ /. H. Rotshild nyugalmazott tábornok, a vegyészeti kutató csoport volt parancsnoka: „Az egyik csendesóceáni szigeten harcoló japánok legyőzése négy napot vett igénybe, 1026 ember elesett. Ha a szigeten nem robbanó bombákat, hanem iperitet vetünk be, az ellenség két három nap alatt harcképtelenné vált volna, s az elfoglalt terület sem hevert volna romokban“. A háborúvezetés „humánus“ módjának tehát elsődleges célja, hogy ne kockáztassák az amerikai katonák életét, és biztosítsák az elfoglalandó terület épségét. Az ezzel kapcsolatos publicisztikai kampány is meghozta „gyümölcsét". Amíg az 50-es években a vegyi és bakteriológiai fegyverek fejlesztésére évente 50—75 millió dollárt fordítottak, 1962-ben ez az ösz- szeg 100 millió dollára emelkedett, s Kennedy elnöksége idején már elérte a 300 milliót. Jelenleg a marylandi, ar- kansas, indianai, colorádói és yuccai bázisokon több ezer katonai szakértő és mintegy 10 ezer polgári alkalmazott dolgozik a Pentagon megrendelésein. E bázisok építése hozzávetőlegesen egymilliárd dollárba került. A Vietnammal kapcsolatos háborúellenes hangulat az amerikai közvélemény figyelmét fokozatosan a vegyi és bakteriológiai fegyverkezésre irányította, és erélyes tiltakozást váltott ki. A közvélemény nyomása Ni- xont e téren már bizonyos intézkedésekre kényszerítette. Mindez még nem jelenti azonban a „galambok“ végső győzelmét a „héják“ között. (Z. R.) jmm _ r. _ . ____________________._______ cn onii
