Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-28 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó
PIERRE IVANOFF BURMÁI RIPORTJA lak, liángyökerek, nádszárak tartják össze az egész szerkezetet A különös formájú fahorgony a maga nemében faragott műremeknek is beillene. A kissé kihegyezett hosszú evezőkön kívül olykor vitorlákat is használnak. A „kabang“ tetőzete levélfonat. Mivel a „kabang“ nemcsak közlekedésre, hanem lakásra is szolgál, mindegyikben van közvetlenül a bambusz-fedélzeten három-négy kőből hevenyészett tűzhely is. A musszon-szeleket valamelyik szigeten vészelik át a mokenok. Fadárdával vaddisznóra vadásznak. A nők erdei gyümölcsöt szednek és inam nevű mérges növényt gyűjtenek, amely Jól kifőzötten teljesen élvezhetővé válik. Az erdőkben a mokenok temetkezési helyei közelében láthatók a titokzatos ,, lobung“-ak — faragással és rajzokkal díszített, hajőcsavarra emlékeztető fafigurák. A „lobung“ a mokenok vallási kultuszának egyetlen ismert eleme. A törzs férfiai körülülik és a törzsfőnök által irányított rituális énekek közepette elmélkedésbe merülnek. A természet nyújtotta táplálékok gyűjtését egybekapcsolják a tenger kincseivel űzött kereskedelemmel. A mokenok a leginkább becsült tengeri zsákmánynak a tengeri uborkákat tartják — ezeket a ko>- rallszirtek közelében halásszák és árusítják. Ugyancsak előszeretettel halásszák a „sziput“-nak nevezett tengeri kagylót is, amely nemcsak olyan értékes, mint a gyöngykagyló, hanem a húsa Is ízletes. Ma már ritkaság és csak nagy mélységekben található. Ez, persze, a mokenokat nem izgatja: igazgyöngyöt keresve 25 méter mélyre is lemeriilnek. A gyöngykagy- ló — a mokenok harmadik fő árucikke — szintén egyre ritkább a Mergui-szigetcsoport vizein. Bevett gyakorlat, hogy csoportos alámerülésekkel keresik s a zsákmány az egész törzs tulajdona .lesz. A tenger nomádjai mind gyakrabban kínai üzletemberekkel kötnek alkut, de élénk kereskedelmet folytatnak maláj csempészekkel és burmal kereskedőkkel is. Bármilyen nemzetiségűek a kereskedők, három szabályhoz szigorúan ragaszkodnak: minél többet nyerjenek a mokenokon, állandó rettegésben tartsák őket az ismeretlen hajóktól, kisebb adnq ópiumot csempésszenek a „kabang”-okba. Sajátos életmódot folytatnak a mokenok: a kalózok terrorizálják őket, a csempészek pedig fegyveres „védelmet“ kínálnak nekik, s ezért a fizetséget áruban fogadják el. A mokenok törzse napjainkban világméretben az utolsó példája egy csodálatos néprajzi jelenségnek — a tengeri nomádságnak. Az Indiai-óceán keleti részében, az Andaman-ten- geren észak—déli irányban terül el a Mergui-szigetcsoport. Lakosságnak, letűnt civilizációnak nyoma sincs e földdarabcn. Több mint 200 lakatlan szigetből áll. Múlt századi dokumentumokban érdekes adatokat találhatunk a Mergui-szigetekről. Bizonyos Walter Hamilton 1828-ban azt Irta, hogy egy különös vándor törzs él ezeken a szélességi körökön. Egy évszázaddal később, 1936-ban e^y Burmában Járt antropológus közölte megállapításait: „A szóban forgó emberek mokenoknak nevezik magukat, rendszerint csónakokon élnek és kerülik a találkozást idegenekkel. Az esőzések időszakában elhagyott csendes zugokat keresnek csónakjaik elrejtésére. Valójában ez az egyetlen időszak, amikor találkozni lehet velük." ÜSZŐ „FALU" Kevés utazó elbeszéléseiből nyert hiányos adatok arra a feltevésre késztették az antropológusokat Mer- gui nomádjainak származását illetően, hogy a mokenok egy, valaha az ázsiai földrészen lakó erdei törzs leszármazottjai. A tenger vándorai lettek, miután harcias törzsek elűzték őket szülőhelyükről. Egyébként egyes tudósok véleménye szerint a tengeri nomád- ság természetes Jelenség Délkelet-Ázsiában. Ellenkező úton haladtam, mint elődeim, hogy többet tudjak jneg a mokenokról. Elhatároztam, hogy délről közelítem meg a szigetcsoportot, nem vészén igénybe a burmai kereskedők közvetítését, mégpedig mindjárt a száraz idény kezdetén indulok, mert a mokenok ilyenkor hajóznak ki a nyílt tengerre. Maláj csempészektől megtudtam, hogy már vagy tíz éve nem mutatkozott itt idegen, s a nomádok szokásuk szerint bolyonganak a szigetcsoport körüli vizeken, gyöngykagylókat gyűjtenek, csigákkal és más pu hányokkal táplálkoznak és kerülik az ismeretlen hajókat. Az itt garázdálkodó kalózok ugyanis gyakran elfogják a mokenok csónakjait és kifosztják őket. Amikor először közelítettem meg egy szigetet, amelynek közelében mokenok tanyáztak, az emberek futásnak eredtek. Egyesek a vízbe merültek, mások meg az erdőbe vetették magukat. Hosszú kísérletezés után végre sikerült felvennem a kapcsolatot a moke nokkal, akik megengedték, hogy mellettük horgo nyozzak le. de az éj leple alatt titkon „kereket oi dottak“, és motorcsónakon kellett őket utolérnem. Fokozatosan meggyőződtek jószándékomről és elmúlt a félelmük. Több mint egy hónapon át osztottam meg velük a nomádélet nehézségeit, „kabangban“ — úszó „faluban“ töltve az időt. Egy ilyen „falu“ 7—10 csónakból áll, két „falu“ sohasem egyesül egymással. Ha a mokenok két csoportja véletlenül egy és ugyanazon partnál telepszik meg, mindenképpen igyekszik egymást elkerülni. Egyszer alkonyatkor horgonyt vetettünk egy nagy homokpart közelében. Reggel az asszonyok elindultak, hogy földi kukacokat keressenek. Pálcikákkal vájkáltak a parti mélyedésekben, s ha a lyukakban „lakókra“ találtak, gyorsan ásni kezdtek a homokban, hogy elérjék a zsákmányt. Déltájban a dagály után a parton maradt csigák és más puhányok gyűjtéséhez láttak az asszonyok. Néha egész hatalmas példányok kerültek kosarukba. A csigák jelentik a tenger nomádjainak fő táplálékát. Vihar idején a mokenok csónakjaikból figyelik, nem tűnik-e fel a víz színén óriás rája. Ilyenkor lázba jön a csónakok népe. A csónak orránál álló moken jeladásul felemeli kezét. Hirtelen hat-hét szigony fúródik a tengeri óriás testébe. Az elejtett zsákmányt a legközelebbi partra vontatják, felszeletelik és megszárítják a napon. KALÓZOK ÉS CSEMPÉSZEK KÖZÖTT A mokenoknak nincs lőfegyverük, sem halászfelszerelésük, de nagyszerűen alkalmazkodtak életkörnyezetükhöz. Jó tengerjárók s ,.kabang“-jai a maguk nemében páratlan szerkezetek. Könnyű, likacsos fából építik csónakjaikat, amelyeknek szerkezete meglepően szilárd és elegáns. Egyetlen szeg sincs a „kabang“ szerkezetében. Feneke a vízben megduzzad s ez hermetikussá teszi a csónakot. BambusznyiGaleazzo Ciano AKI NAGYON ' ■ ' ' ’ SZERETTE MUSSOLINIT-M-.- 7'...MN*. 1944. január 11-ének éjszakáján Veronában, egy börtönfal mellett agyonlőtték Galeazzo Ciano grófot. A kivégzési parancsot, amelyet a pár órával előbb befejeződött különleges fasiszta bírósági tárgyalás után egy náci tiszttel együtt vitt egy olasz ezredes a börtönbe, maga Mussolini erősítette meg. Az a Mussolini, aki a kivégzett Ciano apósa volt, s Edda lányának férjéről azt mondotta: „A legtehetségesebb a fasiszták fiatal nemzedékéből, a lehető legjobb külügyminiszter“ A fasiszták végezték ki, holott maga is fasiszta volt, éppen csak élete utolsó szakaszában a Mussolini nélküli fasizmusról ábrándozott, és részt is vett apósa, a Duce elleni palotaforradalom előkészítésében. A család Mussolini legbensőbb köréhez tartozott, a gróf apja, Constanzo Ciano admirális sokáig őrzött egy levelet. Mussolini 1926 novemberében írta és benne Constanzo Cianot nevezte ki utódjául „váratlan elhunyta esetére“. A fiatal gróf egyetemi évei után diplomáciai szolgálatba került, a külügyminisztérium fontos posztján dolgozott 1930-ban vette feleségül Edda Mussolinit, s nászútja után egy nappal útnak indult Sanghájba: főkonzullá nevezték ki Három évig volt Kínában, végül már olasz ügyvivőként. Azért rendelték haza, mert Mussolini külön sajtóhivatalának vezetésére szemelte ki, innen 1934- ben a sajtóügyi és propagandaminisztériumba került államtitkárként. Már 1935-ben a fasiszta nagytanács tagja lett, és 1936-ban külügyminiszterré nevezték ki. „Antifasiszta mártír“, „a nácik legnagyobb ellensége“ — írják róla mostanában neofasiszta hívei. Pedig Ciano, bár titokban írott naplójában több Hitler-ellenes kijelentés, náciellenes megjegyzés van, egyáltalán nem volt antifasiszta. Amikor a nácik lerohanták Csehszlovákiát, a területéhes Ciano úgy érezte: a szövetségese becsapta, hiszen nélküle rabolt. Így írja le reakcióját: „Kár volna tagadni, hogy mindez az olasz népet érinti és alázza meg. Elégtételt és jóvátételt kell tehát adni neki: Albániát. Beszéltem erről a Dúcéval, akinek szintén kifejtettem meggyőződésemet, hogy ez idő szerint sem helyi akadályokba, sem komoly nemzetközi bonyodalmakba nem fogunk ütközni előrenyomulásunk útján. Felhatalmazott, sürgönyöz- zek Jacomoninak, s kérjem őt helyi zendülések előkészítésére..." Ciano ötletét gyorsan megvalósították: három héttel később az olaszok megrohanták Albániát. Ciano azonnal Tiranába repült. „A helyzet kitűnő, számos albán küldöttséget fogadtam, amelyek hódolatukat fejezték ki. — Elvegyültem a csapatok és tisztjeik körében, mindannyian nagyon büszkék voltak erre a vállalkozásra“ — írta naplójában. Hitler „ellenfele“ 1940 júniusában — Belgium és Hollandia náci lerohanása után, amikor már nácik sétálnak Párizsban az Eiffel-torony alatt, és Olaszország is hadat üzent a földön fekvő Franciaországnak — főnökével együtt Münchenben találkozik Hitlerrel. Ezt írja be naplójába: „Hitler ... gyors cselekvést és gyors befejezést kíván . .. Ma olyan önmegtartóztatással és éleslátással beszélt, ami ilyen győzelem után valóban csodálatos. Igazán senki nem vádolhat azzal, hogy túlságosan gyengéd érzelmekkel lennék eltelve iránta, de ma őszintén csodálom őt“. Két év telik el, és az amerikai Life- ban 1942 decemberében, érdekes cikk jelenik meg: „A fasiszta rendszeren belül az a félreérthetetlen törekvés jelentkezik, hogy megszabaduljanak Mussolinitól és a németbarátoktól, de magát a rendszert megtartsák. Az olasz vezető nagyiparosoknak — ahogy Cia- notól, Volpt gróftól és Pirelli szenátortól halljuk — ma ez az eszméjük“. A rablóháború kevés hasznot hoz, felködlik a vereség: Ciano és barátai Mussolini ellen palotaforradalmat szerveznek. 1943 nyarán érik meg a dolog: a fasiszta nagytanács ülésén a „Duce“ ellen fellépő triumvirátus tagja Grandi és Bottai mellett a vő: Ciano. A Ciano- fogalmazta Mussolini-ellenes javaslat a fasiszta nagytanácsban 19 igen szavazatot kapott, csak 7 nem és egy tartózkodás hangzik el. Ez a szavazás július 25-én hajnalban volt — Ciano néhány hétig még Rómában és vidéki birtokán tartózkodik — augusztusban egy -német tiszt keresi fel, letartóztatják, és egy bajor börtönbe viszik. Aztán, amikor az olasz őrizetben lévő Mussolinit az SS ejtőernyősosztag Skorzeny vezetésével kiszabadítja, és a Duce német védnökség alatt új olasz államot szervez, a háborútól szabadulni akaró Róma ellen, Mussolini köztársaságának földjére, Veronába viszik a volt külügyminisztert, de az SS börtönébe. „Néhány napon belül egy álbíróság olyan Ítéletet fog kihirdetni, amelyet Mussolini már el Is határozott, az olasz politikai életet már néhány esztendő óta gyötrő és hazánkat az örvény szélére juttató prostituáltak és fehér rabszolgakereskedők oly Ismert körének befolyásolására .. “ írta a veronai fegyház 27. cellájában. A golyók olyan embert találtak el, aki az olasz népet gyötrő, az országot az örvény szélére juttató legfelsőbb fasiszta vezérkar tagja volt. GÄRDOS MIKLÓS 1973. I. 28. ■ sa - d m a «a|ZB)ť* 0 íIElii3í2 — ■ —•»A mokenok tapasztalt tengerjárók. „Ka-. ba ng‘‘-ok az Andaman tenger vizein. ’ y. r?V\ - £ íí' vrl rB** r:T* p:i Pirii
