Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-27 / 23. szám, szombat

— a vagyon után! befizetés, amely lényegében egységes — 5 százalék1) — a szociális bizotsításhoz való hozzájárulás (rendsze­rint a bérek 25 százaléka). — befizetés a bérek mennyiségéből (az átlagbéreknek az előző évhez viszonyított növekedése szerint), — különböző utólagos befizetések. Ezenkívül létezik dotáció és szubvenció az állami költség- vetésből. Ezeket fokozatosan a terv kulcsfontosságú fejlesz­tési feladatainak teljesítésére, az úgynevezett elsődleges feladatokra, valamint a népgazdaság hatékonyságának nőve kedése szempontjából legfontosabb feladatok teljesítésére összpontosítják. A tervszerű irányítás gazdasági eszközeit és feltételeit a népgazdaság ágazati és területi irányítása szükségleteinek szempontjából módosítják és differenciálják. Emelik vagy csökkentik terjedelmüket, korlátozzák vagy bővítik hatás körüket az egyes ágazatok vagy területek feltételei és le hetőségei szerint. Annak ellenére, hogy az 1968—1969. évi időszak ösztö nössége és jelentős lazulása után lényegesen tökéletesítet­tük és növeljük a gazdasági ösztönzők igényességét és ha­tékonyságát, valamint a tervszerű irányítás feltételeit, még ma sem tartjuk teljesen megfelelőnek és elég hatékonynak a rendszert. Elsősorban a terv döntő fontosságú minőségi feladatainak teljesítése, a dolgozóknak a népgazdaság ha­tékonysága növelésében való érdekeltségének szabályozása szempontjából tovább kell tökéletesítenünk az irányítási eszközök rendszerét. Az a tény, hogy sok termelési-gazda sági egység annak ellenére, hogy 1971-ben nem érte el a fejlődés tervezett minőségi színvonalát, sőt leromlott (az anyagi költségek és tartalékok terven 'felüli növekedése stb.) mégis az eredeti tervnek megfelelően kielégíthette szükségleteit (bér és beruházási eszközök stb.) ezt csak alátámasztja. A gazdasági feltételek eddigi rendszere eddig nem kap­csolja össze kellő mértékben a személyes anyagi érdekelt­séget az össztársadalmi érdekekkel, ami azt jelenti, hogy egyes dolgozók jutalmazását nem kapcsolja össze kellő­képpen a társadalom szükségleteinek biztosításával, vala­mint az üzemekben és vállalatokban a termelésfejlesztés hatékonyságának növelésével.2) A rendszer ebből a szem­pontból elsősorban a költségvetési szervekre nem gyakorol elegendő gazdasági nyomást. . Ezért a CSSZSZK kormánya által jóváhagyott program alapján céltudatosan tökéletesítik az eddigi rendszert, töké­letesítik az egyes eszközök és az irányítás feltételei közti kapcsolatokat, elmélyül a szocialista gazdaság tervszerű irányításának alapelve — a központi irányítás és tervezés szoros harmonikus kapcsolata az üzemi hozraszcsottal. 8. Az anyagi és erkölcsi ösztönzők egysége A gazdasági feltételek és eszközök rendszerének tehát nagy jelentősége van abban, hogy hatást gyakorol egyes dolgozókra és munkaközösségekre a fejlődés népgazdasági tervben rögzített szociális-gazdasági céljainak biztosításá­ban. Az anyagi érdekeltség és a felelősség a termelés szocia­lista szervezésének és irányításának egyik alapelve. A dol­gozók anyagilag érdekeltek termelési-gazdasági egységük, 1) A szervezetek vagyonát képezik az alapok és az el nem osztott haszon jaz alapeszközök és a beruhá­zások alapja, forgalmi alap stb), a műszaki fejlődés, valamint a kulturális és szociális szükségletek alap­ján kívül. 2) Számolni kell a vállalatok anyagi érdekeltségé­nek megszilárdításával, elsősorban a progresszív ter­vek elfogadásában (a CSKP KB 1972. február 17-i ülésén a Gustáv Husák főtitkár áltál előadott beszá­molóból J. üzemük, vállalatuk, műhelyük gazdálkodásának eredményei­ben, a tervfeladatok teljesítésében Az eredmények szerint szabják meg a munkájukért járó jutalmat (bér, prémium, stb.). A dolgozók jutalmazása így szorosan kapcsolódik az üzemek, vállalatok, vagy műhelyek hozzájárulásához a társadalom érdekében. A dolgozók hatékony anyagi érdekeltsége az egész gaz­daságban egységes bér és fizetési feltételt eredményez, és egyúttal azt, hogy minden munkahelyen Igazságosan dif­ferenciálják a dolgozók értékelését. Az anyagi érdekeltség rendszerének hatékonyságát azon­ban nem szabad túlbecsülnünk. Nagyon szemléletesen bizo­nyították ezt az elmúlt évek tapasztalatai, amelyek megmu­tatták, hogy nagyobb mértékben kell az erkölcsi ösztönzők­re támaszkodnunk, jobban ki kell hangsúlyoznunk és a gyakorlatban nagyobb mértékben kell érvényesítenünk a dolgozók részvételét a termelés irányításában és felelőssé­güket a gazdasági eredményekért. Lenin gyakran rámutatott az anyagi és erkölcsi érdekek dialektikus egységének követelményére. A szocializmus új társadalmi és emberi kapcsolatokat alakít ki. megváltoztatja a munka jellegét. Ezek a változások megnyilvánulnak a dolgozóknak a tervezésben és irányításban való új minő­ségi részvételében és a szocialista munkaverseny magasabb színvonalában. Egyre nyilvánvalóbb például, hogy a művelt­ség intenzív elmélyítése, az újítómozgalomban és a szocia­lista versenyben való részvétel nemcsak az anyagi előnyök­től függ , hanem egyre nagyobb szerepet játszik itt a munka társadalmi értékelése, a politikai öntudat stb. 9. A tájékoztatás és ellenőrzés, mint a tervszerű irányítás eszköze Az irányítás minősége és tudományos volta a termelés és az összes általunk irányított gazdasági folyamat ismere­tének mélységétől függ. A racionális irányítás feltétele ezért — a gazdaság egyes szakaszainak helyzetére vonatkozó tájékoztatások kielégítő mennyisége a mai helyzet, vala­mint a feltételezett fejlődés szempontjából; — e felismerési folyamat során nyert ismeretek rend­szeres értékelése; — az ismeretek felhasználása az adott szakasz irányítá­sának megjavításában úgy, hogy a gazdaság a kívánt irány­ban fejlődjön. Alapvető feladata van ebben a szociális-gazdasági tájé­koztatás egységes rendszerének, amely elválaszthatatlan ré­sze a tervirányítás rendszerének. A tájékoztatási rendszer magában foglalja: a könyvelést, a költségvetést, az előze­tes és a végleges kalkulációt, az üzemi statisztikát, a ru­galmas nyilvántartást, a külön megszervezett nyilvántartá­sok és felmérések alapján összeállított tájékoztatásokat stb. A szocialista információs rendszer nem lehet a gazdasági és szociális tények regisztrálásának passzív eszköze, hanem a szocialista gazdaság tervszerű irányításának egyik haté­kony eszközévé kell válnia. A tervszerű irányítás elválaszthatatlan része az ellenőr­zés. Minősége megmutatja a színvonalát. Az ellenőrző te­vékenységnek nyugtáznia kell az adott helyzetet, bíráló ér­tékeléseket kell kidolgoznia, egyúttal hatékony intézkedé­seket kell javasolnia a fogyatékosságok kiküszöbölésére, hogy ezzel megelőzze az újabb fogyatékosságok keletkezé­sét és megismétlődését. Ebből a szempontból az ellenőrzésnek három alapvető funkciója van: felismerő, szabályozó és nevelő, A nevelő funkciónak nemcsak a tulajdonképpeni ellenőrző tevékeny­ségben kell megnyilvánulnia, hanem a fogyatékosságok ki­küszöbölésében, valamint a következő időszakban a jó mun­kamódszerek kiharcolásában is. Az ellenőrzés és eredményei érvényesítésének időpontja 8

Next

/
Thumbnails
Contents