Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-27 / 23. szám, szombat

7. A tervszerű irányítás fő eszközei és feltételei

A szocialista gazdaság tervszerű irányítási rendszerét, amint már említettük, a népgazdasági tervek, valamint más olyan eszközök, feltételek és elvek rendszere képezi, amelyek szerint irányítják a gazdasági tevékenységet, valamint e tevékenység szervezeti és intézményes biztosításának módjai. Hatékonysága nagy mértékben függ a tulajdonképpeni Irányító és szervező munka módszereinek és formáinak színvonalától.

A tervszerű irányítás rendszerében rendkívül fontos feladata van a népgazdasági terveknek, melyek tulajdonkép pen az alapját képezik. Amint Lenin hangsúlyozta a nép gazdasági terv a párt második programja.

A népgazdasági tervek rendszeréhez tartoznak az állami tervek [CSSZSZK, CSSZK, SZSZK) állami költségvetések [a szövetségi és a nemzeti köztársaságoké), a CSSZSZK valuta- és devizaterve, a gazdasági tervek {a központi szerveké, a szocialista szervezeteké, a nemzeti bizottságoké) és a területi tervek.

A népgazdasági tervek rendszerében döntő szerepük van az állami szerveknek, melyek kötelezőek az összes szerv és szocialista szervezet gazdasági és irányító tevékenységében. Annak érdekében dolgozzák ki őket, hogy megvalósuljon, a Csehszlovákia Kommunista Pártja által kitűzött gazdasági politikai program, és kifejezi az adott időszak állami, gazdasági politikájának alapelveit, beleszámítva a tervszerű irányítás eszközei érvényesítésének kereteit és alapelveit, meghatározza és a határidő szempontjából konkretizálja a gazdasági és szociális fejlődés céljait, e fejlődés elérésének módszereit, eszközeit és formáit. Ezért az állami terv törvényszerűen az alapvető eszköz szerepét tölti be a tervszerű irányítás egész rendszerében.

A szocializmusban a tervezés direktív jellegű. A legfelsőbb hatalmi szervek által jóváhagyott állami tervet az egész népgazdaságban kötelezően teljesíteni kell. Ezt elsősorban az állami terv kötelező feladatainak és limitjeinek rendszere az elsődlegesség, egyes esetekben a kötelező szabályok, eljárások és tilalmak meghatározásával biztosítják. Ennek feltétele, hogy a népgazdaságban az irányítás valamennyi fokán és valamennyi részében szigorúan betartsák a tervfegyelmet és a többi terv kidolgozásánál következetesen betartsák ezeket a kötelező irányelveket.

A jóváhagyott állami terv teljesítése nem alapulhat csupán közvetlen irányelveken. A szocialista gazdaság tervszerű irányításának eddigi tapasztalatai arra tanítanak, hogy a népgazdaságot minden részletében — egészen minden egyes termékig — nem irányíthatjuk központilag. Ezért szükséges, hogy az egész gazdaság alapvető arányainak és feladatainak az állami terv által meghatározott biztosítása és tervezése szorosan összekapcsolódjon az üzemen belüli elszámolás alapvető feltételeinek megszervezésével. Ez azt jelenti, hogy az állami terv általi kötelező közvetlen irányítás funkciójának rendszeres megszilárdításával párhuzamosan a tervfeladatok biztosítása érdekében kedvező feltételeket kell kialakítani a szocialista áru—pénz kapcsolatok h

atékonyabb kihasználásához. Ezt a feladatot elsősorban a tervszerű irányítás gazdasági jeltételeinek rendszere tölti be, amelynél azonban az állami terv meghatározza a keretet és az arányokat. Ezeknek az úgynevezett gazdasági eszközöknek az a feladatuk, hogy ösztönözzék a dolgozók anyagi és erkölcsi érdekeltségét az állami terv által kitűzött gazdasági politika céljainak teljesítésében.

Az állami és minden más terv összeállítása és teljesítésének biztosítása nem lehet csak a szakemberek szűk körének feladata, a dolgozók legszélesebb rétegeinek ügyévé kell válnia. A dolgozóknak a népgazdasági terv összeállításában való aktív és helyesen irányított részvétele biztosítja a terv fokozott realitását, mozgósító erejét, s lehetővé teszi, hogy a dolgozók megértsék a terv céljait, célkitűzéseit, megoldásának módjait és így kezdeményezésüket Koj^rétan a tervfeladatok teljesítésére irányíthassák.

Helyesen kapcsoljuk össze az állami terv kötelező feladatait a termelésre ható gazdasági ösztönzők kihasználsával

Az a szükséglet, hogy a leghatékonyabban kihasználjuk a terv teljesítéséről döntő tényezőket, mint a tudományosműszaki ismeretek kihasználását, a géppark hatékonyabb kihasználását és tökéletesítését, a hatékony anyag- és energiagazdálkodást, valamint a munkaerőforrások gazdaságos kihasználását, megkövetelik, hogy célszerűen érvényesítsük a közvetlen és a közvetett irányítás valamennyi formáját és módszerét. Ez azt jelenti, hogy a központi irányításnak az állami terv alapján történő megszilárdításával együtt rendszeresen tökéletesítenünk kell a gazdasági eszközök és feltételek rendszerét. Ezeknek az a feladatuk, hogy a termelési gazdasági egységekben, az üzemekben és vállalatokban megteremtsék a feltételeket ahhoz, hogy hatékonyabb gazdasági nyomást gyakoroljanak a racionális döntésekre. Ezzel egyúttal kedvező feltételeket teremtenek ahhoz, hogy a munkakollektívák és az egyes dolgozók érdekei összhangba kerüljenek az össztársadalmi érdekekkel, ösztönzőleg hatnak arra, hogy az üzemi közösségeknek érdeke legyen a termelés hatékony fejlődésének meggyorsítása.

A terv vitathatatlan elsődlegessége ellenére is a gazdasági politika többi eszköze a bér-, ár-, adó-, hitel-, valuta- és devizapolitika területén jelentős szerepet játszik, és csakis a tervvel való egységes összehangolt hatásuk esetén teljesíthetjük sikerrel a tervfeladatokat. Ezért a tervszerű irányítási rendszer tökéletesítésénél és fejlesztésénél megszilárdítjuk a kapcsolatot a központi tervezés és az üzemek gazdasági ösztönzése között, és az olyan gazdasági ösztönzőket fejlesztjük, mint a hozraszcsot, az ár, a haszon, a hitel, a gazdasági szerződés, a prémiumok az anyagi érdekeltség más formái stb.

Az irányítás ezen eszközeinek hatékonysága elsősorban a tervvel való szoros kapcsolatuktól, vagy esetleg attól függ, hogy színvonalukat differenciáltan szabják meg abból a szempontból, hogy hatásuk milyen területre vagy ágazatra irányul. Hatékonyságuk feltétele a stabilitás szükséges foka is hatásuk időszakának szempontjából. Ez azért szükséges, mert — amint a tapasztalatok bizonyítják — az üzemek munkájukban bizonyos késéssel reagálnak az állam gazdasági politikájában eszközölt változásokra. A gazdasági eszközök és feltételek rendszerébe az alábbi területek specifikus eszközei1) tartoznak:

— az árpolitika (az árak egyes fajtái, az árpótlék és levonások kialakítása és ellenőrzése stb;

—- bérpolitika (bértarifák, prémiumrendszer, béralapok, teljesítménynormák stb.);

— adópolitika (forgalmi adó, bevételi adó, béradó);

— pénzügyi és hitelpolitika (utólagos nyereségbefizetés, a pénzügyi eszközök újraelosztása, a hitelezés feltételei, hiteldíjszabás, kötbér stb.);

—■ a külkereskedelem és a devizagazdálkodás (árpótlékok, levonások a kivitelnél és a behozatalnál);

— a tudomány és a technika;

— az anyagi-műszaki ellátás és a szállító-átvevő kapcsolatok.

Az áru—pénz-kapcsolatokat kihasználó eszközök rendszerében jelentős szerepe van az állami költségvetésbe való befizetés rendszerének:

— a nyereségbefizetés, smely rendszerint a nyereség 73 százaléka,

J) Ezek közül egyeseket a párt oktat ás következő témáiban: A munka alapján történő jutalmazás és az anyagi ösztönzők“, „A termelő üzemek hozraszcsot- ja“ stb. részletesebben ismertetjük.