Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-27 / 23. szám, szombat
HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK MERRE TART EURÚPA? A vietnami fegyverszüneti megállapodás, melyet ma írnak alá Párizsban, örömet, megkönnyebbülést jelentett a világ számára. Csodálattal és emberi együttérzéssel tekintettünk a vietnami nép hősi harcára, s a VÉGRE VÉGE megkönnyebbült sóhajjal fogadtuk a megállapodásról szóló hírt. Végre vége szakadt a szörnyűségeknek, embertelenségeknek, az amerikai barbarizmusnak és esztelenségnek, s győzött egy kis nép bátorsága, hősiessége a behemót Góliát felett. S bár a világ a vietnami fejleményekre figyel, s aggódva tekint a jövő felé, féltve a könnyen törékennyé válható békét, Európa egy másik fővárosában, Helsinkiben egy kontinens békéje és biztonsága foglalkoztatja 34 ország képviselőjét. Kinek az érdeke? Nincs olyan nép vagy ország, melynek ne lenne jól felfogott érdeke, hogy békében, biztonságban éljen. A józan észnek ezt az igényét azonban csaknem két évtizedig megkérdőjelezték, gyanúsnak ítélték, s az erőpolitika felkentjei mindenáron azt bizonygatták, hogy a biztonság és béke csak a szocializmusnak kedvez, s a kommunisták béketeremtő szándéka megingatná a földrész „politikai stabilitását“. Nem érdektelen megjegyezni, hogy a Szovjetunió először 1933-ban javasolta a kollektív biztonsági rendszert, majd a második világégést követően 1954- ben a négyhatalmi külügyminiszteri értekezleten. A javaslat azonban süket fülekre talált, ahogy a Varsói Szerződés tagországainak 1966. júliusi bukaresti javaslata sem tudta áttörni a NATO-országok és az Egyesült Államok konokságát és érdektelenségét ... Napjaink Európájának sürgető kérdését vetette fel az 1969. március 17-1 budapesti felhívás, mely a békés egymás mellett élés elvének elfogadását a „történelem akaratából“ tartotta indokoltnak és sürgetőnek. A szocialista országok rugalmas, kezdeményező diplomáciájának eredménye, hogy megtört a jég. Hogy mennyire kényszeredetten álltak ehhez a nyugati országok, erre hadd idézzük Maurice Schumann francia külügyminiszter szavait, aki az Atlanti Tanács tavalyi ülésén így bíztatta a részvevőket: „Önök valamennyien itt a teremben elfogadták már az európai biztonsági konferencia gondolatát. Ne keltsék tehát azt a látszatot, mintha kényszeredetten tennék ezt..!' Az egyetlen lehetőség Hogy a kelet—nyugati kapcsolatok befagyasztásának szándéka kudarcot vallott, s majd az előfeltételek hosszú listája is „kimerült“, az mindenekelőtt a szovjet diplomácia nagy érdeme. A politikai légkör javulása szempontjából a szovjet—francia kapcsolatok alakulása alapvetően befolyásolta a helyzetet. A Moszkva—Párizs párbeszéd eredményeként a hatvanas években Bonnban is próbálták enyhíteni az adenaueri korszak makacsságát és vaskalaposságát, a Kiesinger vezette „nagykoalíció“ „apró lépései“ azonban továbbra is az NDK bekebelezésének szándékával történtek. Willy Brandt hatalomra kerülésével nyílt meg a lehetőség, hogy végre az NSZK a realitások szellemében ítélje meg a helyzetet. Az enyhülés és ezzel a „német kérdés“ rendezésének elindítója a szovjet—nyugatnémet, majd pedig a lengyel— nyugatnémet szerződés volt. Ezt követte a Nyugat-Berlinről kötött négyhatalmi megállapodás, majd — a részletkérdések után — a két német állam közötti államszerződés aláírása... A tagadás helyett a párbeszéd vállalása és a realitások tudomásul vétele volt az alapja a megegyezésnek. És egyben bizonysága annak is, hogy kölcsönös jóakarattal a legnehezebb kérdéseket is rendezni lehet. Európa Helsinkiben Amikor a múlt év novemberében először ültek tárgyalóasztalhoz a nagykövetek a helsinki Dipoli-palotában, hogy az európai biztonsági értekezlet előkészítéséről tárgyaljanak, a népek akaratának, a kor parancsának engedelmeskedtek. Százötven év után először kerül sor arra, hogy közösen alakítsák Európa jövendő sorsát. S bár az eredmények szempontjából többre is juthattak volna a nagykövetek, akik döntésüket egybehangzó vélemény- nyilvánítással (consensussal) hozzák, az ügyrendi vitában csak a legegyszerűbb kérdésekben egyeztek meg. Éspedig: a biztonsági értekezlet színhelyében (Helsinki), részvevőiben (az európai országok, valamint az Egyesült Államok és Kanada) és az értekezlet háromszakaszos lebonyolításában. (Első szakasz: külügyminiszterek, második: munkabizottságok, harmadik — ebben még nincs egyetértés — legmagasabb szintű, vagy miniszteri szintű tárgyalások.) Szovjet kezdeményezés A szovjet küldöttség, a megjegyzéseket figyelembe véve, a hét elején újabb javaslatot tett az értekezlet napirendjére. A napirend a következő pontokat foglalná magába: 1. Az európai biztonság szavatolása és az európai államok közti kapcsolatok elvei, beleértve a stabilitás és a bizalom megszilárdítását célzó egyes intézkedéseket. 2. Az egyenjogúságon alapuló kereskedelmi, gazdasági, tudományos-műszaki együttműködés bővítése, beleértve a környezet- védelmet is. 3. A kulturális együttműködés, a szervezetek és emberek közötti kapcsolatok, a tájékoztatás kiszélesítése. 4. Az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó konzultatív bizottság létrehozása. A javaslatok összegezését Svájc vállalta ,s a jövő héten tárgyalják meg. Azt azonban már most elmondhatjuk, a szovjet javaslat maximális mértékben figyelembe veszi a földrész országainak érdekeit. Nem javasol napirendre tűzni olyan kérdést (katonai kérdések, haderőcsökkentés), melyekkel más értekezlet hivatott foglalkozni, viszont messzemenő jóindulattal magáévá tette azokat a javaslatokat, melyek konstruktívan elősegíthetik az európai béke ügyét. Mindenképpen elszámítják magukat azok, akik „egyoldalú engedményekre“ szeretnék kényszeríteni a szocialista országokat, s a biztonsági értekezletet arra szeretnék felhasználni, hogy „tágítsák a réseket a vasfüggönyön“ (Washington Post), vagy hogy „fellazítsák a Kelet politikai struktúráját" (Frankfurter Rundschau). Mert bár a tárgyalóasztalnál is érdekek és ideológiák mérkőznek, a békés egymás mellett élés elve addig sem adott és ezután sem ad módot sanda szándékok érvényesítésére. Minél hamarabb ismerik ezt fel, annál közelebb a megegyezés, az együttműködés bíztató, reményt- keltő távlata. FÖNOD ZOLTÁN Giri felhívása Delhi — Giri, indiai elnök India nemzeti ünnepe, a köztársaság napja alkalmából felhívással fordult az országhoz. Az elmúlt év — mutat rá az elnök — kedvező volt India számára. Az ország gazdasági helyzete jelenleg elég stabilnak mondható a kedvezőtlen időjárási viszonyok, a súlyos aszály és a gazdasági nehézségek ellenére. A Szimlában megkötött indiai—pakisztáni egyezmény volt az első lépés a szubkontinens tartós békéje, a jószomszédi viszony megteremtése terén. Giri megelégedéssel jegyezte meg, hogy a Vietnamra vonatkozó párizsi tárgyalások sikeresen befejeződtek. Erősítjük a szoeialista közösség egységét és erejét Jaroszewicz miniszterelnök a lengyel külpolitikáról Az Arab Védelmi Tanács ülése Kairó — Ma kezdi meg munkáját Kairóban az Arab Liga Védelmi Tanácsa azzal a céllal, hogy erőfeszítéseket tegyen az izraeli agresszióval szembenálló arab egységfront megteremtésére, illetve megszilárdítására. Az előzetes értesülések szerint a Védelmi Tanács kezdeményezni fogja a Jordániát magában foglaló keleti front újjáélesztését és egy arab csúcsértekezlet összehívását. Fontos feladatnak tekintik annak elérését is, hogy az arab államok közös pénzügyi alapot hozzanak létre egyrészt a frontállamok támogatására, másrészt a közös fegyvergyártás és gazdaságfejlesztés megvalósítása céljából. A Védelmi Tanács ülésén az arab országok külíigy- és honvédelmi miniszterei vesznek részt. Megnyílt az Interparlamentáris Unió értekezlete Helsinki — A finn fővárosban pénteken délelőtt 31 ország parlamenti képviselőinek részvételével megkezdte munkáját az Interparlamentáris Unió hatnapos konferenciája. A tanácskozás napirendjén az európai biztonság, a gazdasági és kulturális együttműködés kérdései szerepelnek. A hatnapos ülésszakot Urho Kekkonen finn államfő nyitotta meg az Eduskunta (finn parlament) épületében. ANDREJ GROMIKO, szovjet külügyminiszter fogadta Stanislav Trepczynskit, a Lengyel Népköztársaság külügyminiszt er-helyettesét, aki jelenleg Moszkvában tartózkodik. A szívélyes, baráti hangulatú megbeszélés során érintettek egyes, mindkét ország érdeklődésére számottartó nemzetközi problémát, valamint foglalkoztak a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének kérdéseivel. FELFORGATÓ TEVÉKENYSÉG és egy kommunista csoporthoz való tartozás miatt 9 egyetemistát állítottak bíróság elé Lisszabonban. A vád szerint a diákok a tengeren túli portugál fegyveres erőkről gyűjtöttek adatokat. A TRUXTUN nevű amerikai atomhajtóműves rakétás fregatt pénteken reggel befutott Yokosuka japán kikötőbe. A japán közvélemény már többször tiltakozott az ellen, hogy amerikai hadihajók látogatást tegyenek japán kikötőkben. AZ ENSZ Biztonsági Tanácsa pénteken New Yorkban befejezte a március 15—21-ig Panamavárosban tartandó ülésszak terveinek megvalósítását. A testületet a panamai kormány hívta meg kihelyezett ülésszakára, hogy a helyszínen vitassa meg a latin-amerikai szubkontinens legégetőbb problémáit. MONTERREYBEN (Mexikó) a rendfenntartó erők csütörtökön a diáksággal való összetűzés során egy tanulót megöltek, ötöt megsebesítettek. Az egyetemi városrészen kívül a diákok a városi kórház környékén is megütköztek a rendőrökkel. Varsó — Piotr Jaroszewicz miniszterelnök a szejm ülésén csütörtökön este, beszédet mondott a lengyel külpolitika időszerű kérdéseiről. Kijelentette: „A Lengyel Népköztársaság széles körű külpolitikai tevékenységet fejt ki a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítása érdekében. Külpolitikánk alapelve, hogy erősítjük a szocialista közösség egységét és erejét. A szocialista közösség döntő ereje a Szovjetunió, A szovjet—lengyel viszony baráti és testvéri, szilárd és mélyreható.“ A lengyel párt- és kormányküldöttség pénteken megkezdődött csehszlovákiai látogatásáról Jaroszewicz a következőket mondotta: „Ez a találkozó baráti kapcsolataink elmélyítésének és sokoldalú együttműködésének továbbfejlesztésé* re irányuló törekvéseink kifejezője. Az ilyen jellegű közvetlen kontaktusokat fejleszteni akarjuk az összes testvéri szocialista országgal“. Az enyhülés és az együttműködés érdekében kifejtett tevékenységünket összekötjük azzal, hogy sok nyugati állammal széles körben aktivizáljuk kapcsolatainkat. Mélyítjük együttműködésünket Franciaországgal. Jelentősen bővíteni akarjuk kapcsolatainkat Svédországgal, hasonlóképpen az Egyesült Államokkal, Kanadával és Japánnal. Azt várjuk, hogy az NSZK-val létrejött kontaktus az 1970. december 7-én aláírt egyezmény konkrét megvalósítása jegyében fejlődik“ — mondotta a miniszter- elnök. A legközelebbi feladat biztosítani a békemegállapodás betartását (Folytatás az 1. oldalról) Az amerikai harci repülőgépek 7,5 millió tonna bombát dobtak le a négy indokínai ország területére. Ez körülbelül három és félszer annyi, mint amennyit az amerikaiak a második világháborúban felhasználtak. A Pentagon adatai szerint 1972-ben összesen 1 084 359 tonnát dobtak le és ebből 95 490 tonnát a decemberi rendkívüli bombázási kampány idején. A Pentagon összesen 3700 harci repülőgép és 4900 helikopter elvesztését ismerte be. A háború az Egyesült Államoknak 136 milliárd dollárba került. Ehhez járul még az úgynevezett segélyprogramokra fordított 5 milliárd dollár. Ugyancsak amerikai közlés szerint a saigoni kormánycsapatok a harcokban 183 528 katonát vesztettek, míg az Egyesült Államok szövetségeseként a háborúban részt vevő országok 5225 főt. A sebesültek száma nem ismeretes. ' Az amerikai szenátus menekültügyi albizottságának becslése szerint 1965 s 1973 között a háború a dél-vietnami polgári lakosság köréből 415 000 halálos és 935 000 sebesült áldozatot követelt. Edward Kennedy, az albizottság elnöke szerint a harcok következtében Dél-Viet- namban több mint 6 millió személy volt kénytelen elhagyni otthonát. A feltételezések szerint a menekültek további milliói találhatók Laoszban és Kambodzsában is. Fokozott harci tevékenység Saigon — Negyvennyolc órával a tűzszünet életbelépése előtt Dél-Vietnamban a fegyveres összecsapások száma a csütörtök hajnaltól péntek hajnalig tartó huszonnégy óra alatt is meghaladta a korábbi hetek átlagát. A több mint száz összetűzésben a leglátványosabb és legeredményesebb szabadságharcos akció a Saigontól 25 kilométerrel északra fekvő Bien Hoa l légitámaszpont ellen intézett támadás volt. A felszabadító erők több mint húsz rakétája csapódott be a támaszpontra, ahol egy tengerészgyalogos életét vesztette és huszonegyen megsebesültek. Amerikai közlés szerint a rakéták megsemmisítettek egy F-5-ös vadászbombázót és további pusztításokat okoztak. A dél-vietnami hadszíntéren csütörtökön lezajlott összecsapások zöme Saigontól délre a Mekong-deltára összpontosult. Röviddel éjfél után a szabadságharcosok aknatűz alá vették a fővárostól tizenkilenc kilométerre levő Nha Be-i olaj- és benzintárolót. A központi fennsíkon a Pleiku-i légitámaszpontot lőtték. A legsúlyosabb összecsapásokat Dél-Vietnam északi területeiről jelentették. Csütörtökön is folytatták akcióikat az amerikai légierő gépei. A főváros közvetlen közelében B-52-esekből lezúduló bombák robbanása Saigonban megremegtette a házak ablakait. Vadás*zbombázók közel háromszáz bevetésben szórták le terhüket Dél-Vietnamon kívül Laoszban is. Január 17-e óta első ízben, csütörtökön, az amerikai légierő nem intézett támadást Kambodzsa területén. Phnom Penhben — bár hivatalosan még nem jelentették be — úgy tudják, hogy a Kambodzsa területén harcoló dél-vietnami egységeket vasárnap teljes egészében kivonják az országból. A Lón Nol-kormány — ugyancsak az AFP francia hírügynökség hivatalos forrásokra hivatkozó jelentése szerint — elhatározta, hogy vasárnap helyi idő szerint hét órától (közép- európai idő szerint szombaton 24 órától) felfüggeszti az ösz- szes támadó műveleteket a felszabadító erők ellen. Japán álláspont Tokió — A tokiói Jomiurl Simbun pénteki száma interjút közöl Ohira japán külügyminiszterrel. Ohira nyilatkozatából az derül ki, hogy a japán kormány foglalkozik a Vietnami Demokratikus Köztársaság diplomáciai elismerésének kérdésével. Megfigyelők rámutatnak, a Tanáka-kormány hivatalos álláspontja mindezideig az volt, hogy — hasonlóan az Egyesült Államokhoz — Japán a Thieu-rezsimet ismeri el Vietnam egyetlen törvényes kormányának. A Japán Szocialista Párt közölte, olyan bizonyítékok vannak a kezében, amelyekből kiderül, hogy az Egyesült Államok Okinawán állomásozó lélektani hadviselési csoportja nagy mennyiségű hamis bankjegyet juttatott a Vietnami Dem okratikus Köztársaságba. A Szocialista Párt illetékesei úgy tudják, hogy az amerikai lélektani hadviselési csoport a vietnami háború befejezése után is folytatni fogja VDK-ellenes tevékenységét, ami szöges ellentétben van az Egyesült Államok állítólag becsületes béketörekvéseivel. A Szocialista Párt arra készül, hogy a parlamenti ülésszak során felveti a kérdést és az amerikai tevékenység leállításának követelésére készteti a Tanaka-kormányt. Jól értesült források szerint a vietnami háború befejezése megnyitotta az utat Hirohito japán császár amerikai látogatá- sáhož. A császári látogatásra az ősszel kerül sor, s a japán uralkodó az Egyesült Államokon kívül Kanadába és Mexikóba is ellátogat. A tervek szerint Hiro- hita látogatását Nixon amerikai elnök tokiói viszontlátoga- tása követi. Varsó — Stefan Olszowski lengyel külügyminiszter fogadta Le Trangot, a VDK varsói nagykövetét és megbeszélést folytatott vele a vietnami helyzetről, valamint a két ország együttműködésének időszerű kérdéseiről. S. Olszowski tolmácsolta a lengyel kormány szívélyes jókívánságait a tűzszüneti egyezmény parafálása alkalmából, és közölte, hogy Lengyelország részt vesz a vietnami új felügyelő és ellenőrző bizottság tevékenységében.
