Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-24 / 20. szám, szerda

hozzájárult pártunk, munkásosztályunk és dolgozó népűnk

dicső győzelméhez. Klement Gottwald előrelátó eljárása és politikai művészete érdeméből pártunk a szocialistá' építés időszakába a Nemzeti Front elismert vezető politikai erejeként, népünk túlnyomó többségének támogatásával lépett.“

Történelmileg rövid idő alatt, a CSKP vezetésével, áldozatkész alkotó tevékenységgel népünk nagy sikereket ért el a szocializmus építésében, amelyek lényegesen befolyásolták Csehszlovákia általános helyzetét a világon, valamint a nép életszínvonalának és létbiztonságának biztosítását. A nemzeti jövedelem 1971-ben az 1948-as évhez viszonyítva 4,1-szer volt nagyobb. A munka társadalmi termelékenysége ugyanezen időszaka alatt 260 százalékkal növekedett. Különösen Szlovákia gazdasága fejlődött erőteljesen, hányada az ipar országos termelésében 1971-ben az 1945-ös évhez viszonyítva 8,2 százalékról 24,4 százalékra emelkedett. Lényeges változásokra került sor a falvakon is, ahol a szocialista termelési viszonyok győzelme igen kedvezően hatott mezőgazdaságunk dinamikus fejlődésére. A mezőgazdasági termelés terjedelme 1971-ben az 1948—1950-es évekhez viszonyítva 58 százalékkal növekedett. A szocialista ipar és mezőgazdaság fejlődése kedvezően befolyásolta a szocialista tudomány, a kultúra és a művelődés általános fellendülését is.

Népünknek a szocialista építés során elért sikerei mindig szálka voltak az oosztályellenség szemében, amely minien eszközzel gyengíteni igyekszik közös munkánk eredményeit. A nemrégi válságos időszakban február is azon erők támadásának célpontja lett, amelyek az 1968—

1969-es években az 1948 februárjában megkezdett út ellen- forradalmi felforgatását kísérelték meg. A nyugati anti- kommunisták segítségére siettek a „hazai“ jobboldali revizionisták és opportunisták. A történelmi igazsággal ellentétben népünkkel igyekeztek elhitetni azt, hogy Február előtt forradalmunk más, úgynevezett demokratikus és humánus szocializmus megteremtésére törekedett, és hogy 1948 februárja megszakította ezt a fejlődést. Az úgynevezett megújhodási folyamat indokolása érdekében e nézetek terjesztői tudatos hamisításra is vetemedtek. Elhallgatták azt, hogy az egész február előtti időszak a munkásosztály és a burzsoázia közötti súlyos, bonyolult osztályküzdelem volt, amelyben végeredményben arról volt szó, hogy Csehszlovákiában milyen hatalom kerül uralomra. A kommunisták sohasem törekedtek a nem osztályszempontból értelmezett kispolgári nemzeti szocialista, szociáldemokrata és keresztény reformált szocializmus valamilyen kombinációjára, hanem mindig a marxizmus—leninizmus elvein alapuló szocializmusért szálltak síkra.

A jobboldali revizionistáknak és opportunistáknak a szocializmushoz vezető úgynevezett csehszlovák specifikus úttal, valamint a szocializmus úgynevezett csehszlovákiai modelljével való spekulációi csupán egy célt követtek: azt, hogy az antikommunista. stratégia alkotó részeként hozzájáruljanak nacionalista, szocialistaellenes és antiszovjet hullám kiváltásához s egész közéletünk eszmei lefegyverzéséhez. Nem szükséges külön kiemelni azt, hogy e nézetek és mesterkedések megtestesítői húsz év múltán tulajdonképpen hasonló politikai platformon találkoztak azokkal az erőkkel, amelyeket népünk 1948 februárjában lesöpört a politikai porondról.

Csehszlovákia Kommunista Pártja mélyrehatóan elemezte társadalmunk fejlődését és eredményeit a „Tanulságokban“, s a CSKP XIV. kongresszusának határozataiban foglalta össze. Közvéleményünk már meggyőződött arról, hogy Csehszlovákiában a közelmúlt években azok az erők léptek fel a szocializmus ellen, amelyek szembehelyezkedtek Február egész forradalmi hagyatékával. Éppen ezért ma, Február 25. évfordulójának alkalmából újból tudatosítjuk a szocializmus alapvető és változtathatatlan értékeit, amelyekhez éppen Február nyitotta meg az utat, és amelyeket dolgozó népünk a CSKP vezetésével az elmúlt időszakban sikeresen megvalósított. . _

„A szoctallsta forradalom továbbfejlesztésének folyamata a szocialista világrendszer feltételei közt — figyelmeztet a „CSKP XIII. kongresszusa óta a pártban és a társadalomiján kialakult válság tanulságai“ — olyan objektív törvényszerűségek és kötelező kritériumok alapján történik, amelyek a nemzeti sajátosságok tiszteletben tartásával meghatározzák a szocialista hatalom jellegét, és megteremtik az állandó társadalmi, forradalmi fejlődés feltételeit. E törvényszerűségek megszegése, figyelmen kívül hagyása súlyos károkat okozhat a szocializmus érdekeinek, s ha sor kerül azok teljes tagadására és elutasítására, akkor az Ilyen eljárás lényegében már szocialistaellenes és ellenforradalmi jelleget ölt. A szocializmus állandó tartós értékei:

— a munkásosztály, s élcsapatának, a kommunista pártnak vezető szerepe;

— a szocialista államnak mint a proletariátus diktatúrája eszközének szerepe;

— a marxista—leninista Ideológia és annak érvényre juttatása mindenfajta tömeghatású eszközzel;

— a szocialista társadalmi tulajdonban levő termelőeszközök és a népgazdaság tervirányítási alapelvei;

— a proletár internacionalizmus alapelvei és azok következetes érvényre juttatása a külpolitikában, főképpen a Szovjetunióhoz fűződő viszonyban.

Az 1968 január utáni fejlődés bizonyítja, hogy a Jobboldal céltudatos támadást Intézett a szocializmus valameny- nyi alapvető értéke és normája ellen, s rendszeresen bomlasztotta a pártot és az egész politikai, szocialista rendszert.

Csehszlovákia Kommunista Pártja egyértelműen elutasította a különféle revizionista és szocialistaellenes „koncepciókat“, pl. az elit-elméletet, amelyek a munkásosztálynak a társadalomban betöltött vezető szerepe ellen Irányultak. A válságos fejlődés következményeinek leküzdésére törekedve a kommunista párt éppen a munkásosztályra támaszkodott, s emellett következetesen osztály- szempontból járt el. Gustáv Husák elvtárs, Csehszlovákia Kommunista Pártja főtitkára hangsúlyozta, hogy „szocialista társadalmunk fejlődésének vezető ereje az erős és fejlett munkásosztály volt ós marad. Az elmúlt években a revizionisták igyekeztek kétségbe vonni a marxizmus— leninizmusnak ezt az alapvető tanát. A munkásosztály nálunk a társadalom legnépesebb alapvető osztálya, a lakosságnak csaknem 60 százalékát alkotja, az anyagi értékek fő megteremtője, öntudatosságával, szervezettségével, forradalmi tapasztalataival és saját osztályérdekénél fogva a szocialista hatalom, a nép forradalmi vívmányai fő sza- vatolója, olyan alapvető erő, amely valamennyi dolgozó érdekében előrevezeti a társadalom fejlődését. Pártunk, mint a munkásosztály pártja, minden erejét latba veti azért, hogy megszilárdítsa a munkásosztálynak e vezető szerepét, hogy műveltségének, kultúrájának, politikai és osztályöntudatosságának növelésével a munkásosztály, a társadalom politikai, gazdasági és műszaki fejlesztéséért, a szocialista életmódért vívott küzdelem fő harcosa legyen.“ (Beszámoló a pártnak a CSKP XIII. kongresszusa óta végzett tevékenységéről és a társadalom fejlődéséről s a párt soron levő feladatai).

Február alapvető forradalmi hagyatékai közé tartozik népünknek az a történelmi tapasztalata, hogy a szocializmust csupán a kommunista párt vezetésével lehet építeni. Nem volt véletlen az, hogy a jobboldali és az antiszocia- lista erők az úgynevezett pluralitásos politikai rendszer megteremtésének — amely egyértelműen a kommunista párt ellen irányult — leple alatt a szocializmus eme alapelve ellen léptek fel. „A CSKP XIII. kongresszusa óta a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai" rámutatott, hogy „Csehszlovákia Kommunista Pártja 1968- ban fokozatosan megszűnt a szocialista társadalmi rend irányító központja lenni. A revizionizmus hordaléka alatt elvesztette a marxista—leninista párt jellegét, ami lehetetlenné tette, hogy érvényesítse vezető szerepét a társadalomban. A demokratikus centralizmus elveinek tagadása