Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-24 / 20. szám, szerda
ni. A ÉlgszO nép győzelmének jelentősége és Február történelmi tanulságai Az a győzelem, amelyet dolgozó népünk 1948 februárjában a burzsoázia felett aratott, lezárta a nemzeti és demokratikus forradalom szocialista forradalomba való át- növekedésének folyamatát. Februárban megoldották az alapvető történelmi dilemmát: a politikai hatalom végérvényesen a munkásosztály kezébe ment át, s Csehszlovákia Kommunista Pártja ezzel teljesítette azt az alapvető forradalmi feladatát, amelyet megalapításakor tűzött maga elé. A februári események értékelése során a CSKP KB 1948 áprilisi plénumán Klement Gottwald ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: „ ... Februárban, ha a dolgokat belpolitikai szempontból vesszük, arról volt szó, hogy sikeresen tovább halad-e népi demokratikus fejlődésünk a szocializmushoz vezető úton, vagy pedig e fejlődést felforgatják, s olyan fordulatra kerül sor, amely a München előtti időkhöz, a kapitalizmus idejéhez való visszatérés kezdete lenne. Hasonlóan ahogy az első világháború után az 1920-as év döntő volt a München előtti köztársaság további fejlődésére, épp úgy döntött 1948 februárja a felszabadított népi demokratikus köztársaságunk további fejlődéséről, csakhogy éppen az ellenkező eredménnyel. Míg 1920 decembere e reakció győzelmét és a tőkés rend megszilárdításának kezdetét jelentette a München előtti köztársaságban, 1948 Februárja a reakció döntő vereségét, a népi demokratikus rend megszilárdulását jelentette és szabaddá tette a szocializmushoz vezető gyorsabb előrehaladás útját “ (Klement Gottwald Művei 14. kötet, 445—446. oldal.). Ilyen módon Februárral népünk előtt új szakasz nyílott, és Csehszlovákia a CSKP vezetésével a szocializmus építésének időszakába lépett. Népi demokráciánk, amely 1945-ben jött létre, fokozatosan teljesíteni kezdte a proletariátus diktatúrájának valamennyi funkcióját. A proletariátus diktatúrája a szocializmus építésének fő eszközévé és hatalma feltételévé vált. 1948 februárjában az is eldőlt, hogy továbbra Is a Szovjetunióval s a többi népi demokratikus állammal való szilárd szövetség és barátság útján fogunk haladni. Február ily módon megszilárdította és kibontakoztatta Csehszlovákiának ezen országokhoz fűződő internacionalista kötelékeit. Klement Gottwald nemzetközi politikai szempontból a következőképpen értékelte Februárt: „Külpolitikai tekintetben az volt a kérdés, vajon köztársaságunk a jövőben Is rendületlenül tovább halad-e a Szovjetunióval, a többi szláv nemzettel való szövetség, az összes közép- és délkelet-európai népi demokratikus állammal való szövetség útján, vagy pedig kiragadják őt e haladó demokratikus tömbből és újból a nyugati Imperialisták politikájának játékszerévé válik, ismét a világreakció hídfőállásává válik a népi demokratikus államok és a Szovjetunió elleni harcban. A februári események ezen a téren is teljesen egyértelmű döntést hoztak abban az értelemben, hogy népi demokratikus köztársaságunk nemcsak kitart a Szovjetunióval és a többi szláv nemzettel kötött szövetsége eddigi vonalán, hanem még határozottabban síkra • száll e szövetség mellett és azt a gyakorlatban is megvalósítja...“ (Klement Gottwald Művei 14. kötet 446. oldal.) Csehszlovákia Február után az államok kialakuló szocialista közösségének szilárd tagja lett. A nemzeti és demokratikus forradalom szocialista forradalommá való fejlődési folyamatának sikeres betetőzése nagy jelentőségű volt a nemzetközi kommunista mozgalom tapasztalatainak gazdagítása szempontjából, mert Február jelentette a szocializmus építésének megkezdését a világ első iparilag fejlett országában. A mi csehszlovákiai feltételeink között a specifikus sajátosságok mellett teljes mértékben megnyilvánultak a szocialista forradalomnak mindazon általános törvényszerűségei, amelyek a szocializmus felé haladó összes országra érvényesek. A mi Februárunk ezáltal hozzájárult az antikommunizmus és a reformizmus egyik alapvető tézisének megcáfolásához, amely szerint a szocialista forradalom és a szocializmus építése csupán kevéssé fejlett országokban valósítható meg. Csehszlovákia Kommunista Pártjának az 1944—48-as években vívott győzelmes harca a marxizmus—leninizmus alkotó szellemű érvényesítését tanúsítja, és megerősíti azokat a tapasztalatokat, amelyeket a Szovjetunió és a többi szocialista állam szerzett. Ezek az ismeretek a tanulság forrásául szolgálhatnak valamennyi ország számára, amelyek a kapitalizmus ellen harcolnak és a szocializmusba való átmenetre törekednek. A dolgozó nép reakció feletti győzelmének alapvető feltétele 1948 februárjában az volt,, hogy a munkásosztály vezető erővé vált a nemzeti és demokratikus forradalom szocialista forradalomba való fejlődésének folyamatában. A győzelmet elsősorban azért vívta ki, mert a burzsoáziával folytatott történelmi küzdelmében Csehszlovákia tapasztalt kommunista pártja vezette, amelynek már népünk nemzeti felszabadító harca folyamán sikerült létrehoznia a széles körű Nemzeti Frontot, amely kifejezésre juttatta a munkásosztály, a parasztság és a többi dolgozó szövetségét, amelynek alapja a munkás-paraszt szövetség volt. A CSKP bebizonyította, hogy teljes mértékben elsajátította a tömegek vezetésének lenini stratégiáját és taktikáját. Az „Arccal a tömegek felé“ elv érvényesítése a párt mindennapos tevékenységében jelentős mértékben hozzájárult a nép magas fokú politikai aktivitásához és építő erőfeszítéseihez, valamint tovább növelte a kommunista párt tekintélyét az egész társadalomban. Munkásosztályunknak és valamennyi dolgozónknak a proletariátus diktatúrájához és a szocialista társadalom építéséhez vezető útja továbbá azért lehetett sikeres, mert a Szovjetunióval való szilárd barátságra és szövetségre támaszkodhattunk. Mindenekelőtt ennek a szövetségnek köszönhetően volt nemzetközi helyzetünk 1948 februárjában olyan erős, hogy az imperializmus nem merészkedett intervencióra Csehszlovákiában a hazai ellenforradalom támogatására. Ez munkásosztályunk és szövetségeseink számára megkönnyítette, hogy végérvényesen letörje a reakciónak azt a törekvését, hogy felforgassa a népi demokratikus Csehszlovákia viszonyait, és lehetővé tette a proletariátus diktatúrájának megteremtését. Február megmutatta és az 1968—1969-es évek ezt újból bebizonyították, hogy a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való barátság és együttműködés politikája szocialista társadalmunk alapvető tartós értékei közé tartozik. A dolgozó népnek a reakció felett aratott februári győzelme egyszer s mindenkorra összefügg a hazai és a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló személyiségeivel — Klement Gottwalddal. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB * főtitkára a Klement Gottwald születése 75. évfordulójának alkalmából tartott ünnepi gyűlésen nagyra becsülte érdemeit: „Klement Gottwald az 1945—1948-as évek egész időszakában és 1948 februárjában is az alkotó szellemű marxista—leninista eljárás rendkívüli képességéről és kiváló államférfiúi képességekről tett tanúságot. Politikai érettségével és tapasztalataival jóval felülmúlta a burzsoá tábor összes vezető személyiségét. Az emlékezetes februári napokban végzett tevékenységével felejthetetlenül 10