Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-24 / 20. szám, szerda
1973 februárjában lesz 25. évfordulója munkásosztályunk és dolgozóink történelmi győzelmének. 1948 dicső februári napjaiban munkásosztályunk a városok és a falvak többi dolgozójával szövetségben olyan döntő győzelmet aratott a burzsoá reakció felett, amely alapvető hatalmi fordulat volt a nemzeti és a demokratikus forradalom fejlődésében, és megnyitotta előttünk a szocializmus építésének útját. 1948 februárja nemzeteink és Csehszlovákia Kommunista Pártja történetének legfontosabb fordulópontjai közé tartozik, mert általa lezárult az a történelmi szakasz, melyben a munkásosztály teljesítette történelmi küldetésének jelentős részét, eltávolította a hatalomról a burzsoáziát és megteremtette a proletariátus diktatúráját. Csehszlovákia Kommunista Pártja ezzel elérte egyik forradalmi célját, amelyet megalapításakor 1921-ben tűzött ki. 1948 februárja így új időszak kezdete lett, amelyben a szocializmus eszméi kezdtek a gyakorlatban megvalósulni és a szocialista társadalmi rend valósággá vált. A Győzelmes Február 25. évfordulójáról a szocialista társadalom sokoldalú fejlődésének jelentős időszakában emlékezünk meg, amikor az ipar, a mezőgazdaság, az építőipar, a közlekedés, a kereske lelem, a szolgáltatások dolgozói, a tudományos, kulturális és iskolaügyi szakasz, valamint más munkahelyek dolgozói Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusa igényes programjának megvalósításán munkálkodnak. A CSKP Központi Bizottságának októberi plenáris ülése ezt a társadalmi és szociális biztonság programjaként, valamint a szocializmus vívmányai, a Szovjetunióhoz és a szocialista közösség országaihoz fűződő szilárd szövetség, a nemzetközi kommunista és haladó világerőkkei való szövetség hatékony védelmének programjaként jellemezte. Hogy dolgozóink milyen öntudatosan viszonyulnak a XIV. kongresszus fő irányelveinek teljesítéséhez, erről aktivitásuk széles körű és alkotó szellemű kibontakozása tanúskodik. Hála ennek az áldozatkész és hősi munkának, a kommunista párt és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya már röviddel a kongresszus után hozzáláthatott számos olyan intézkedés megvalósításához, amelyek jelentős mértékben hozzájárulnak a nép életszínvonalának emeléséhez és elégedettségének további növeléséhez. Dolgozóink naponta meggyőződhetnek annak a politikai irányvonalnak és taktikai eljárásnak a helyességéről, amelyet a CSKP Központi Bizottsága, Gustáv Husák elvtárssal az élén, 1969 áprilisa után kezdett meg. Csehszlovákia Kommunista Pártja ezzel Február egyik alapvető forradalmi nemzeti és nemzetközi hagyományát teljesíti, és a marxizmus—leninizmus útján népünket a szocializmus és a kommunizmus felépítéséhez vezeti. Csehszlovákia népe számára örvendetes valóság az, hogy a februári győzelem 25. évfordulójának előestéjén a szovjet néppel együtt ünnepelte meg a Szovjetunió életének történelmi eseményét — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulóját és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalapításának 50. évfordulóját. A Szovjetunió népei Leninnek, a nemzetközi proletariátus nagy vezérének vezetésével a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal az emberiség történetében első ízben léptek arra a hosszú és nehéz útra, amely elvezet valamennyi dolgozónak a tőkés kizsákmányolás alóli teljes felszabadításához és az osztály nélküli kommunista társadalom felépítéséhez. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és az első munkás-paraszt állem megalakulása így megnyitotta a szocialista forradalmak és a nemzeti felszabadító mozgalmak korszakát. E forradalmi világfolyamat részét alkotta az önálló Csehszlovákia megalakulása, Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalapítása, valamint a kapitalizmus megdöntéséért és a proletariátus diktatúrájának megteremtéséért vívott harca, amely éppen egy negyed századdal ezelőtt győzelmesen befejeződött i. A CSKP harca nemzeteink vezetéséért Csehszlovákia Kommunista Pártja fennállásának egész ideje alatt lépésről lépésre közelebb került forradalmi programelveinek teljesítéséhez. A legközelebbi alapvető cél — politikai hatalom megszerzése — sikeres elérésének döntő feltétele az volt, hogy a társadalomban érvényesüljön a munkásosztály vezető szerepe. Tekintsünk e kérdésre hosz- szabb idő távlatából, mert csak így tudjuk jobban figyelemmel kísérni a munkásosztálynak és élcsapatának — Csehszlovákia Kommunista Pártjának — nagy történelmi fejlődését, amelyre főként az 1929—1948 közötti években került sor. A munkásosztály vezető szerepének érvényesítése a társadalomban és a proletariátus diktatúrája hatalmának megteremtése igen nehéz és bonyolult feladat volt. Ezt a pozíciót, fití»mint a munkásosztály és valamennyi dolgozó uralmát Csehszlovákia Kommunista Pártjának először a burzsoázia ellen megvívott számos osztály- és politikai összecsapás közepette kellett kiharcolnia. A kommunista párt a munkásosztály történelmi küldetésének teljesítéséért vívott határozott és kérlelhetetlen küzdelmét főként a CSKP 1929-ben megtartott V. kongresszusa után kezdte meg. Ez a kongresszus elfogadta a szocialista forradalom komplex irányvonalát, és a párt élére új vezetőséget állított Klement Gottwalddal az élén, amely képes volt valóra váltani a forradalmi irányvonalat. Ezt az Irányzatot „Az opportunista passzivitásból a bolsevik aktivitásba“ forradalmi jelszó fejezte ki, s egyúttal jelt adott döntő fordulat megkezdésére Csehszlovákia Kommunista Pártjának egész tevékenységében. A párt gottwaldi vezetősége elsősorban azért állt oly határozottsággal a kapitalizmus elleni harc élére, mert a szocialista forradalom alapvető kérdésének, a politikai hatalom munkásosztály általi átvételének végleges megoldása nélkül nem lehetett volna megkezdeni történelmi küldetésének — a szocializmus és a kommunizmus felépítése — gyakorlati megvalósítását. A gazdasági válság éveiben a kommunista párt bebizonyította, hogy egyedül ő képes megtalálni a válságból kivezeti proletár utat, s egyedül ő védelmezi a munkások, a szegényparasztok, az értelmiség és az ifjúság osztályérdekeit. A dolgozók jogaiért vívott nehéz harcokban a párt következetesen érvényesítette az „Arccal a tömegek felé“ politikát, s elismert vezetőjévé vált a munkásosztály tömegakcióinak, például az 1932. évi nagy mosti sztrájknak és más 2.
