Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-23 / 19. szám, kedd
A DÖNTŐ NAPOK MOZGALMAS IDŐSZAK Jegyzetek a CSMTKÉ évzáró taggyűléséről Az 1948 februárját megelőző időszakban Szlovákiában a helyzet még ellentmondásosabb, még bonyolultabb volt, mint a cseh országrészekben, a haladó erők nehéz feltételek közepette vívták harcukat a népi demokratikus rendszer megszilárdításáért. A demokrata pártnak a betiltott fasiszta néppárttal kötött egyezsége lehetővé tette, hogy az 1946-os választásokon többséget szerezzenek. Ennek következtében Szlovákiában lényegesen megszilárdult a reakció helyzete, a szlovákiai államhatalmi szervekben, így a Megbízottak Testületében is a demokraták kerültek túlsúlyba. A reakció számos kulcspozíciót tartott a kezében az állami és a gazdasági apparátusban, ahonnan megszervezték a közélet és a gazdaság felforgatását. A reakciós elemek, a földbirtokosok és a kulákok szabotálták a földreform végrehajtását és a gabona felvásárlását. A Földművelésügyi Megbízotti Hivatal élén a gabona felvásárlását. A Földművelésügyi Megbízotti Hivatal élén a demokrata Kveťko Čllt, aki mindent megtett a föld- birtokosok és a kulákok védelméért, a földreform meghiúsításáért. a közellátás megnehezítéséért. Szlovákiában a burzsoázia a kormányhatározatok végrehajtásának szabotálásával igyekezett bizalmatlanságot kelteni a népi demokratikus rendszerrel szemben, és egyúttal létre akarta hozni az ellenforradalmi puccs feltételeit. Ez irányú terveiben számolt a fasiszta banderista csoportokkal is, amelyek a háború után Lengyelország déli részein gyilkoltak és raboltak, majd a lengyel néphatalom fokozatosan megszilárduló kormánya elől hazánk területére húzódtak, és itt folytatták a hitleri fasizmus támogatásánál megkezdett véres tevékenységüket. Az ukrán nacionalista fegyveres bandák hazánk területén összefogtak a köztársaság belső ellenségeivel, veszélyeztették a közbiztonságot, gyilkoltak, fosztogattak, terrorizálták a lakosságot és az államhatalmi szerveket. Az akkori pattanásig feszült belpolitikai helyzetben — amikor a csehszlovákiai burzsoá képviselői mindenre elszánták magukat, hogy visszafordítsák a fejlődés kerekét —, a banderista bandák elleni harcot is a taktikázás Jellemezte. A kormányban a nemzeti szocialisták, a néppártiak és a demokraták képviselői védelmébe vették a gyilkos bandákat. E pártok sajtója, amely éveken keresztül dühödt harcot folytatott a népi demokratikus rendszer aláaknázására, a banderista terroristákat „szerencsétlen üldözötteknek“ nevezte és szabad átvonulást követelt számukra a nyugati hatalmak megszállási övezeteibe. Csak természetes, hogy ez az eljárás mélységesen felháborította az igazi hazafiakat, különösen amikor azt tapasztalták, hogy habár a hadsereg és a nemzetbiztonsági testület több ezer tagját bevetették a banderisták elleni harcra, a terrorista csoportok felszámolása a reakciós erők taktikázása következtében mégis nagyon elhúzódott. A haladó erők határozott fellépését fejezzék ki a partizánszervezetek, amikor tagjaik jelentkezésére részt kértek a banderisták elleni harcból. Magától értetődik, hogy a nem kommunista pártok képviselői között a partizánok határozott fellépése nagy ellenállásra talált, hiszen ők szívesebben látták a fegyvert a fasiszta gyilkosok, a haladás megrögzött ellenségei kezében, mint a népi demokrácia hűséges védelmezőinek, az antifasiszta küzdelem bevált harcosainak kezében. Végül is győzedelmeskedett a CSKP álláspontja, amely egyértelműen támogatta a partizánok felfegyverzését és a banderisták elleni harcban való részvételüket. A terrorista banditák határozott és gyors felszámolása ezután már csak rövid idő kérdése volt. A néppárti alvilág és a burzsoázia képviselői a külföldi ludák emigrációval szövetkezve folytatták Szlovákiában a népi demokratikus rendszer felforgatására irányuló tevékenységüket. Az állambiztonsági szervek 1947 nyarának végén nagyszabású államellenes összeesküvést lepleztek le, melyet a demokrata párt vezetősége szervezett és Szlovákia egész területére kiterjedt. A hazaáruló összeesküvés célja a teljes politikai és gazdasági felfordulás előidézése és a Csehszlovák Köztársaság népi demokratikus rendszerének felszámolása volt. A földalatti kémszervezet vezetőségében a demokrata párt több tisztségviselője részt vett, a három főtitkár közül kettőre — Bugárra és Kempnýre is rábizonyosodott az államellenes tevékenység. Leleplezték Ján Ursíny akkori miniszterelnök-helyettes, a háború előtti agrárpárt jelentős személyisége és személyi titkára, 0. Obuch részvételét is az összeesküvésben. A föltárt bizonyítékok szerint Szlovákia minden részéből mintegy négyszázötven személy vett részt a köztársaság elleni nagyszabású szövetkezésbe. Csak természetes, hogy a demokrata párt és a többi burzsoá párt népellenes képviselői ebben az esetben is bevált taktikájukhoz folyamodtak, arcátlan hazugsággal provokációnak kiáltották ki a letagadhatatlan tényeken alapuló leleplezést, és ádáz támadásokat intéztek a Belügyminisztérium és az állambiztonsági testületek ellen, amelyek becsülettel védték a népi demokratikus rendszer érdekeit a belső és a külső ellenség ármánykodásaitól. A kommunista párt azonban következetesen feltárta ország-világ előtt az államellenes puccskísérletet, ennek hátterét és összefüggéseit. A demokrata párt lelepleződött, mint Szlovákia népe érdekeinek elárulója. A szlovákiai komoly helyzettel több ízben foglalkozott á CSKP vezetősége is. Klement Gottwald 1947. július 5-én De- vínben tartott beszédében az államellenes szervezkedés vezetőivel kapcsolatban kijelentette: „Ezek az emberek az elmenekült ludák gonosztevőkkel és a nemzetközt reakcióval egyetértésben ma Szlovákia sorsát lészik kockára, megkísérelve azt a nyugtalanság és a nemzetközi cselszövések szigetévé változtatni. Mindent elkövetnek, hogy fékezzék Szlovákia építéséi, jólétének fejlesztését, hogy azután kihasználhassák a nehézségeket és az elégedetlenséget. Tevékenységük annál is veszélyesebb, mert idővel jelentős helyekre furakodtak be Szlovákia politikai életében, az államigazgatásban és a gazdaságban, sőt cselszövéseik céljaira felhasználják az egyházi méltóságokat és a szószékeket is. Világos, hogy véget kell vetni ezen elemek hazaáruló tevékenységének, ha nem akarjuk, hogy veszélyeztessék országépítésünk művét“ Természetes, hogy a szlovákiai kommunisták kezdettől fogva keményen szembeszálltak a reakciós törekvésekkel, kitartóan küzdöttek a népi demokratikus rendszer megszilárdításáért és további fejlesztéséért. A kommunisták figyelmének középpontjában a nemzeti és a demokratikus forradalom sürgető kérdéseinek megoldása állt, erre mozgósították a dolgozó nép tömegeit. A kommunisták következetesen küzdöttek a közélet megtisztításáért, a kollabo- ránsok és a háborús bűnösök felelősségre vonásáért, amely a demokrata párt 1946-os választási sikere után szinte teljesen szünetelt. Keményen harcoltak a földreform végrehajtásáért, az államosított szektor további kibővítéséért és megerősítéséért és Szlovákia iparának további fejlesztéséért. A kommunisták ez irányú törekvéseikben a cseh munkásosztály hathatós segítségére és a legfontosabb országos szervezetek, főleg a szakszervezetek támogatására támaszkodhattak. Például a Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsa által 1947. október 30-ra összehívott üzemi és alkalmazotti tanácsok kongresszusa a munkások és alkalmazottak százezrei képviseletében az abszolút demokrata többségű Megbízottak Testületének haladéktalan lemondását követelte. Ez a kongresszus azonnali intézkedéseket sürgetett a felforgatók ellen, és a politikai, valamint a gazdasági konszolidálás gyors végrehajtása mellett foglalt állást. A szlovákiai mező- gazdasági bizottságok Bratislavában november 14-én összeült kongresszusa is állást foglalt a kommunista párt követelései mellett, és felszólította a demokrata Kveťko földművelés- ügyi megbízottat, hogy azonnal mondjon le. Határozottan támogatta ezeket a követelményeket a Szlovák Partizánok Szövetségének kongresszusa is. A Pravda, Szlovákiai Kommunista Pártjának napilapja aktívan részt vett a párt áldozatos harcában. Akkori számainak csaknem mindegyikében például konkrét bizonyítékokat közölt arról, miképpen akadályozták a demokraták a földreform végrehajtását és támogatásukkal hogyan válnak mind merészebbé a földbirtokosok. Sok esetben a parasztok maguk foglalták le és parcellázták fel a földbirtokokat. Nagymértékben radikálizálódtak a szlovákiai falusi tömegek is az úgynevezett milliomos-adóért folytatott küzdelemben, melyet a CSKP nehéz politikai összecsapásokban a nép széles körű támogatásával vitt sikerre. A milliomosok megadóztatásával — melyet sok huzavona után a kormány október 21-i ülésén elfogadott — lehetővé vált, hogy az egész köztársaságban több mint négy milliárd korona segélyt fizettek ki az aszály által sújtott parasztoknak. A kommunisták vezette hatalmas tömegek nyomása eredménnyel járt. A demokrata többségű Megbízottak Testülete lemondásra kényszerült és 1947. november 18-án Gustáv Husák vezetésével új Megbízottak Testülete alakult, amelyben a demokrata párt már nem rendelkezett többséggel. A reakciót Szlovákiában súlyos vereség érte. A demokrata párt pozíciói nagymértékben meggyengültek, habár még mindig számos jelentős funkciót mondhatott a magáénak. A kommunisták vezetésével elért győzelem, valamint a másik nagy siker — az élelmiszerellátás megoldása — a februárt megelőző időszakban lényegesen megszilárdították az egész köztársaságban a CSKP vezette munkásosztály helyzetét. Várható volt, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja — amely a széles néptömegek egyre fokozódó bizalmát élvezte —, a következő év tavaszára tervezett választásokon abszolút többséget szerez. GÄL LÁSZLÚ A Csehszlovákia Magyar Tanítók Énekkarának Komárnóban (Komárom) megtartott évzáró közgyűlésén, egyben első ez idei összpontosításán, beszámolót hallottunk az elmúlt esztendőben végzett munkáról, és megismerkedtünk az 1973. évi tervekkel. Az elmúlt időszakban énnekkarunk, melynek sikeres szerepléséhez nagymértékben hozzájárult énekkari irodalmunk erőteljessége, színes hangvétele, a kóruséneklési lehetőségek kibővülése, sőt a közvélemény pártfogása is, megmutathatta tudását, felmérhette színvonalát, és végre összehasonlítást is tehetett: hol a helye a hazai, sőt a nemzetközi mezőnyben. Az 1972-es esztendőben bebizonyosodott, hogy a CSMTKÉ nehéz próbákat is képes kiállni. Igazolásul elég, ha megemlítjük a sikeres bulgáriai vendégszereplést vagy a hazai nagyobb méretű fesztiválokon, ünnepi akadémiákon történt fellépéseket, melyeken az énekkar a neves énekkarok mellett is egyenrangú partnernek bizonyult. A tanítói énekkarok — általában mértéktartásukkal, műsoraik tartalmával, tevékenységük pedagógiai megalapozottságával — többet jelentenek az ismeretterjesztés más formáinál. Korszerűbb, fejlettebb módszereket követnek és pontosabb szakirányítást igényelnek. S mivel az énekkarnak önálló vezetősége van (és ez nagyon fontos!), nagyobb lehetősége nyílik a továbbképzésre, a gyakoribb, a rendszeresebb s egyben kollektívává kovácsoló fellépésekre. Ezáltal nyilván az elkövetkező években is egy meghatározott program szerint végezheti majd művészeti és politikai nevelőmunkáját, Összpontosításain éppen úgy, mint a közönséggel való ismerkedései alkalmával. A közönség megszerette a CSMTKÉ hangversenyeit, sőt a tanulóifjúság is a nevelő jellegű koncertjeit. Figyelemre méltó, hogy az iskolák már a következő műsorokat is igénylik. Az 1973-as esztendőben azonban a dalárda csak 15 nevelőkoncertet tud megvalósítani. Ez alkalommal Plešivec (Pelsőc), Lučenec (Losonc) és Rimavská Sobota (Rimaszombat) környékén. Programja szokatlanul gazdag, hiszen a nevelőkoncertek- hez még hozzá kell számítanunk a tervezett tizenhat fellépést és a lengyelországi Medzizdrojeban július elején megrendezésre kerülő nemzetközi énekkari fesz= tiválon való részvételt. Az Ismertetett terv a jövőba mutat. Talán azt is sejtptl, hogy az énekkar jövőre ünnepi fennállásának első jubileumát. Tízéves lesz ekkor a dalárda, s ez újabb munkát jelent a méltó szereplés érdekében. A kórus tagjait „csak“ erkölcsi erők — a közös éneklés szépsége, a barátság és egyéb érzések —■ tartják össze, ezért szükséges a gyakori összpontosítás. Ezé-; ken a tagok és a karvezetők kapcsolata meghittebbé, elmét lyültebbé válik. A kitartó szán-: dék ereje s ez értékes művek-: kel való foglalkozás már önma* gában is biztosítja az esztétu kai, világnézeti és erkölcsi nor* mák elsajátításának és tovább* adásának lehetőségét. Az elő* adott kórusművek mondaniva* lójának világossá tételével, szak* szerű értelmezésével már cél* tudatosan tudják továbbsugú* rozni műsoraik tartalmi, for* mai szellemét, fokozni a stú* dió-munkát, amely a mesterség* beli tudás pontosabb elsajátí* tását is feltételezi. Mindezt örömmel végzik, hiszen egy-egy fellépésük alkalmával munkáljuk gyümölcsében gyönyörköd* hetnek. Nyilván a jubileumi hangversenyükre is színvonalag és sajátos műsorra] készülnek majd fel. Az énekkarnak 92 aktív tag. ja van. Ezekből 28-an vezetnek iskolai vagy felnőtt énekkart, Stiláris szempontból is jó munkát végeznek, s ezzel jelentősen hozzájárulnak népdalkultú- ránk fejlesztéséhez, népszerűsítéséhez. fanda Iván, az énekkap művészeti vezetője, Kulcsár Tibor, Ág Tibor,, Vass Lajos Er- kel-díjas zeneszerző és Viczay Pál, az énekkar lelkes titkára mindent elkövetnek, hogy a CSMTKÉ a jövőben is reprezentáns énekkara legyen nemcsak a pedagógusoknak, nemcsak az itt élő magyarságnak, hanem egész szocialista köztársaságunknak. „A CSMTKÉ műsor politikája a legmesszebbmenően támasz- kodik haladó hagyományainkra, a magyar népdalra, és — a szlovák, a cseh, az orosz és egyéb nemzetiségek kórusműveivel együtt — teljes egészében magáénak vallja a lenini internacionalizmus elvét" —, hangzott el a beszámolóban. Az énekkar műsorösszeállítása elsősorban a Győzelmes Február 25. évfordulójának a tiszteletére készült, s ez már önmagában is színvonalas felkészülést igényel. SZUCHY M. EMIL Február harcosai LŐRINCZ GYULA RAJZA Mérleg és buzdítás
