Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-22 / 18. szám, hétfő
Szovjet újságíró-szemtanú tudósítása Haiphongból HOGYAN SÜLLYEDT EL A JOZEF CONRAD Kivonat a Gyivnogorszk motoros hajó naplójából, 98. szám, 85. oldal, szerda, 1972. január 20, Haiphong kikötője: „...00,00: ugyanazon a helyen állunk. Tovább folyik a kikötő, a város és a cementgyár bombázása. Megtöltöttük a fedélzeti tűzoltó fecskendő tartályát. 00,10: A—7-es gépek bombázzák a várost. Tüzek égnek a városban. Oj tűzfészkek keletkeznek. 00.45: Ismét bombázzák a cementgyárat. 01,10: Vége a légiriadónak. Légiriadó, az előírások szerint mindenki fedezékben. A levegőben B—52-esek. A hajó elsötétítve. Az amerikai légierő folytatja összpontosított támadását a város és a kikötő ellen. 04,32: Erős robbanások a hajó tatja mögött és 150 méterre bal oldalától. A hajó mögött lángokban áll a Jozef Conrad lengyel hajó. Lengyel tengerészek jönnek a fedélzeten levő kötözőhelyre. 05,00: A kikötőben bombák robbannak. 05,50: A második bomba találta el a fozef Conradot. 06,10: Vége a légiriadónak. A lengyel hajó egész legénysége nálunk a fedélzeten. A legénység nyolc tagja megsebesült, három ember meghalt. A hajóorvos és a legénység elsősegélyben részesíti a sebesülteket. 06,30: Légiriadó. Mindenki fedezékben és helyén, ahogy az utasítások előírják.“ 1973. I. 22. A Jozef Conrad fedélzetén ... Tegnap ott voltam a Jozef Conrad hajón, amely a haip- hongi kikötő mólójánál áll a múlt óv áprilisától, amikor amerikai repülőgépek elaknásították a kikötő bejáratát. Végigjártam a hajó megfeketedett, kiégett fedélzetét, benéztem a szétrombolt és kiégett felszíni építményekbe, hogy elképzelhessem, milyen lehetett az amerikai légikalózoknak ez az utolsó támadása. Azok után, aniit Hanoiban és Haiphongban láttam, talán már semmiféle romok nem tudnak jobban hatni rám, a pusztítás kegyetlenségének és értelmetlenségének egyetlen példája sem lehet nagyobb kegyetlenség vagy értelmetlenség. A Conrad bombázása a rombolásnak ilyen kegyetlen ostobasága logikus folytatása és távolról sem befejezése, magasabb és utolsó szakasza, csupán egyike a példáknak — semmi több. Az első bomba közvetlenül a hajó közepét, a parancsnoki hidat találta el. Az amerikaiak a hajók bombázásához nem közönséges, hanem időzített bombákat használnak, amelyek nem robbannak fel rögtön, amint becsapódnak, hanem csak akkor, ha már átütöttek néhány szintet. így volt ez most is, ami további bizonyítéka annak, hogy a Conrad elleni támadás aligha volt véletlen. Ami azután történt, azt rekonstruálni tudom a Gyivnogorszk szovjet hajó kapitányának és legénységének elbeszélése alapján. A hajó ugyanannál a mólónál van kikötve, mint a Jozef Conrad. A bomba négy óra 30 perckor találta el a hajót, amikor Haiphongban még teljesen sötét van. Ebben a sötétségben, amikor csak a keletkezett tüzek világítottak, a lengyel tengerészek hozzákezdtek hajójuk megmentéséhez. Rögtön csatlakoztak hozzájuk vietnami tűzoltók és kikötői munkások is, akik mindent megtettek, ami csak erejükből tellett, hogy eloltsák a lángokat. A hajó tűzoltó berendezése nem működött. A lámpák nem világítottak. A főgépész segített a lángban álló kajüíből kiszabadítani az elektrotechnikust, és azután a lángokon keresztül eljutott a gépházba, hogy megnézze, mit történt. Rögtön megállapította, hogy ketté szakadt a tűzoltó berendezés fő nyomócsöve. Ezért nem lehetett vizet szivattyúzni a fedélzetre. Fent a matrózok folytatták a küzdelmet a tűz ellen. Sürgősen partra kellett juttatni a sebesülteket, és az égési sérüléseket szenvedetteket, de nem tudták használni a hajólétrát, mert lángokban állt. Nem maradt más hátra, mint leengedni őket a horgonyköteleken. Megégett kezükkel, mely elviselhetetlenül fájt, kellett megfogni a vastag kötelet és leereszkedni rajta, miközben még segítettek azoknak Is, akik súlyos sebesülést szenvedtek, és nem tudtak maguk lejutni a hajókötélen. Ki utasította el az első segélyt Először levitték azt a tengerészt, aki őrszolgálatot teljesített a parancsnoki hídon, amikor becsapódott a bomba. Arca csupa vér volt, és csíkokban megégett rajta a bőr. Ilyen állapotban látták a szovjet tengerészek is. A Conrad mellett volt kikötve a Kínai Népköztársaság egy hajója. Természetes, hogy a sebesülteket idehozták abban a reményben, hogy a kínaiak elsősegélyben részesítik Őket. A kínai hajón azonban elutasították a sebesültek fogadását. Ezért mintegy 300 métert kellett még megtenniük, a bombázás közepette, repeszdarabok becsapódása közben és teljes sötétségben, hogy eljussanak a Gyivnogorszkhoz, amely ott horgonyzott két hajóhossznyi távolságra a Jozef Conradtól. Itt a lengyel tengerészeket rögtön bevitték a betegszobába, és minden segítséget megadtak nekik. Aztán újabb és újabb sebesültek jöttek. Felhozták Románt is, egyikét azoknak a lengyel tengerészeknek, akit jól ismertek a szovjet hajón. Gyakran feljött a hajóra, hogy filmeket kérjen ós cserébe lengyel filmeket hozott. Azoknak, akik őt fogadták, állandóan ez a kép lebeg a szemük előtt: Roman, akit mindannyian úgy ismertek, mint vidám, szórakoztató^ fiút, meggörnyedve jött fel a hajóra, széttárt kezekkel ós lábakkal, hogy testének (mint kiderült, 60 százalékban) megégett bőrfelülete, mely csúnyán vérzett, ne érjen hozzá más testrészeihez. Nyilvánvaló volt, hogy szörnyű szenvedést állt ki. Leküzdhetetlen fájdalom volt ez, amit a legkisebb légmozgás még csak fokozott. Ennek ellenére csaknem háromszáz métert kellett saját lábán megtennie. A kínai hajó legénysége őt sem fogadta be. A második bombatalálat után a hajó tatja elsüllyedt. Ebben a helyzetben már nem volt értelme menteni a hajót, a legénység mégis mindent elkövetett, hogy a tűz ne terjedjen át a fedélzetközre. A további események A lengyel tengerészek kitűnően állták a sarat. Nem estek pánikba. A mi hajónkon bevitték őket a zuhanyozóba, és aztán a szovjet fiúk összeszedtek nekik ruhát és cipőt. Mindegyikük kiválasztotta a lengyel legénység egyik tagját, aki nagyjából hasonló magas volt, és aztán magával vitte a saját kajütjébe és megosztotta vele, amit csak lehetett. Megérkezett a vietnami mentőkocsi és elszállította a súlyos sebesülteket, köztük Románt is. A lengyel hajó legénysége december 29-én repült el a VDK-ból Varsóba, a 12 napos barbár amerikai bombázás utolsó napján. Előző este a haiphongi kórházban égési sebeibe belehalt Roman tengerész. HENRICH BOROVIK, az APN különtudósítőja Haiphong, 1973. január. "ü-g mWPm TBg" ' lg" wJeSkm -m m ■Kru .JKSk. — ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI TÁRSADALMI ÉRDEK A Tűzvédelmi Szövetségnek Szlovákiában több mint 148 ezer tagja van. Nehéz lenne megmondani, hogy ez sok-e vagy kevés, de örvendetes tény: a tagság átlagos életkora 39 év. Mint más társadalmi szerveknek, nekik is pontosan meghatározott küldetésük van, feladataikat nemcsak a szervezeti szabályzat, hanem a lakosság egységes honvédelmi neveléséről szóló párthatározat is tartalmazza, amely idestova két éve látott napvilágot. A honvédelmi neveléssel kapcsolatban Viüiam Hojzáknak, a Tűzvédelmi Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága dolgozójának tettünk fel néhány kérdést. • Hogyan kezdtek hozzá a feladatok teljesítéséhez? — Igyekeztünk, hogy a funkcionáriusokkal, a szövetség tag. jaival megismertessük a határozatból reánk háruló feladatokat. Szervezetünk központi bizottsága tavalyi februári ülésén már konkrét feladatokat tűzött a kerületi, illetve a járású bizottságok elé. Ennek alapján kerettervet dolgoztak ki. Jelenleg arra törekszünk, hogy a keretterveket konkrét feladatokat meghatározó terv váltsa fel, amely a további években megszabja a szövetség különböző szerveinek és tagságának munkáját. • Az iskolákban űj tantárgy a honvédelmi nevelés. Milyen segítséget nyújtanak e téren? — Az alapfokú iskolákban már megkezdődött a tevékenységünk. Segédanyagot küldünk, filmeket vetítünk, bemutató gyakorlatot tartunk a diákoknak és a tanítóknak, vagy a szövetség tapasztalt tagjai tartanak előadást. Néhány példát is megemlítek: Szlovákia fővárosában 3 bemutató gyakorlaton 70 tanító és 900 diák vett részt. A lévai járásban 8 iskolának kölcsönöztek filmet és 3 szakelőadást tartottak. Az eredmények ellenére az az érzésem, hogy az iskolaügyi szakosztályok a saját erejükre támaszkodnak, mi viszont közös munkára törekedünk. Ezzel a honvédelmi gyakorlatokat is érdekesebbé, tartalmasabbá tudnánk tenni, természetesen a PHSZ, a Vöröskereszt és más szervezetek bevonásával. • Ogy tudom, a diák-tűznltó- rajoknak és érdekköröknek hagyományaik voltak Mi a helyzet e téren jelenleg? — Ezen a téren jók az eredményeink, bár nem állítjuk, hogy teljes mértékben elégedettek lehetünk. A michalovcei, topoľčanyi, prešovi, trenčíni járásokban 35—60 diáktűzoltóraj, illetve érdekkör tevékenykedik. Szlovákiában az alapfokú iskolákban 393 diák-tűzoltóraj és 770 érdekkör tevékenykedik, főleg a pionírszervezet keretén belül. Az ifjúsági rajok száma 332, s ez nem kielégítő, mivel olyan célkitűzéseink vannak, hogy növekedjék a diák és az ifjúsági tűzoltó csapatok száma. Főleg az utóbbit szorgalmazzuk. Ezt a SZISZ-szel karöltve akarjuk megoldani, főleg a másodfokú iskolákban és a szaktanintézetekben. Említésre méltó, hogy minden évben két turnusban nyári kiképzőtáborban bővítik szaktudásukat a diák-tűzol tórajok parancsnokai, a szakkörök vezetői összekötve a kellemeset a hasznossal. Örömmel újságolhatom, hogy a Banská Bystrioa-i járás Moštenice községében hamarosan elkészül egy metodikai központ a fiatalok részóre. E kérdéssel ' kapcsolatban azt is elmondom, hogy a diák- és ifjúsági tűzoltórajok rendszeresen bemutató gyakorlaton, illetve különböző versenyeken vesznek részt. • Mondana néhány szót a felnőttek érdektevékenységéről, hogyan foglalkoznak az ő honvédelmi nevelésükkel? — A múlt év háromnegyede alatt létszámuk 5281 új taggal gyarapodott. A polgári honvédelmi nevelés keretében több mint másfélezer beszélgetést tartottunk, s mintegy kétezer alkalommal vetítettünk filmet. Természetesen a polgári honvédelmi feladatokból reánk háruló részt igyekszünk erőnkhöz mérten teljesíteni. A múlt évben tűzoltóink közül mintegy 40 ezren vettek részt versenyeken, ugyanennyien a tűzoltásban és mintegy 50 ezer tag a tűzvédelmi előírások betartásának ellenőrzésében a kisebb üzemekben, a mezőgazdasági üzemekben és a magánlakásokban. Minden téren helytállnak Néphadseregünk tagjai — az üzemek és a különböző munkahelyek dolgozóihoz hasonlóan értékelik a múlt évben végzett munkájukat. Röviden azt mondhatnánk, — az elmúlt évben jó eredményeket értünk el. Néphadseregünk tagjai becsületesen teljesítették a Nemzetvédelmi Minisztérium parancsában kitűzött feladatokat, ezen kívül több esetben, például a Pajzs 72 hadgyakorlaton bebizonyították, hogy a Varsói Szerződés többi hadseregeivel karöltve a szocialista és kommunista társadalom sikeres építése érdekében jól felkészültek a béke megvédésére. A csehszlovák néphadsereg katonái a harci és politikai feladatok teljesítésén kívül tevékenyen bekapcsolódtak a szocialista munkaversenybe, amelynek célja a kitűzött feladatok lehető legjobb teljesítése, és valamennyi katona politikai tudásának növelése. Néphadseregünk katonái e téren is figyelemreméltó eredményeket értek el. Erről tanúskodnak a teljesített vállalások például abban a katonai alakulatban is, ahol a politikai munkát Ivan Karaffa tiszt irányítja. Ennek az alakulatnak a katonái az elmúlt évben a szocialista munkaverseny keretében elérték, hogy 74 katona ós altiszt megszerezte a „Példás katona“ megtisztelő jelvényt, 27 kollektíva elnyerte a „Példás kollektíva“ címet, 64 katona megszerezte a „Szákminősítési jelvényt", 34 katona szerzett második szakképesítést. Az alakulat tagjai 314 372 korona értékű különféle anyagot takarítottak meg, és 4520 brigádórát dolgoztak le. Ezen kívül a nyersanyaggyűjtő vállalatnak 29 105 korona értékben adtak el hulladékot, 25 400 korona értékű vért adományoztak, tevékenyen kivették részüket a polgárok honvédelmi neveléséből stb. Az alakulat katonái elhatározták, hogy minden feladatot becsületesen, határidőre és jól teljesítenek. A Győzelmes Február 25. évfordulója tiszteletére az alakulat katonái kötelezettséget vállaltak. A „Példás katona“ megtisztelő jelvényt 123 katona szerzi meg, 49 kollektíva elhatározta, hogy megvédi vagy megszerzi a „Példás kollektíva“ címet, 33 katona elnyeri a „Szakminősítési jelvényt“, 39 katona pedig a „Tiszteletbeli véradó“ címet. Az alakulat katonái az említett felajánlásokon kívül még arra kötelezték magukat, hogy jobban takarékoskodnak az anyaggal, segítenek a CSKP KB Elnöksége 1971. március 19-én hozott határozata megvalósításában, hogy baleset nélkül fognak vezetni stb. Felsorolhatnánk még számos hasonló felajánlást. Az alakulat katonái a harci és politikai feladatok teljesítésével, és szocialista kötelezettségvállalásokkal akarnak hozzájárulni a CSKP XIV. kongresszusán kitűzött feladatok teljesítéséhez. —gf— • A nőkről még nem esett szó. Miért? — Taglétszámunknak mindössze 6,5—7 százaléka nő, így e téren nincs mivel dicsekednünk. Pedig ők képezhetnék a PH önsegélyes tűzoltórajainak utánpótlását. Ezt a kérdést a Szlovákiai Nőszövetséggel karöltve szeretnénk megoldani. Női tűzoltórajaink száma, amelyek a versenyeken is részt vettek — 229. Plášťovcén. Veľké Tu- rovcén, Šalgovcén, Rybanyban a tűzoltásban is sikerrel vették ki részüket. A női rajoknak különösen azokban a községekben van nagy jelentőségük, ahol a férfiak többsége nem dolgozik a faluban. Az elmondottakat összegezve vannak eredményeink a honvédelmi nevelés terén, de tudjuk, hogy vannak még fogyatékosságaink, amelyeket a többi társadalmi szervezet és intézmény segítségével fel kell számolnunk. Ez az idei év egyik legfőbb feladata és társadalmi érdek. NÉMETH JÁNOS Készül a lövészárok Szovjet katonai enciklopédiát adnak ki Az SZKP Központi Bizottsága határozatot hozott arról, hogy nyolc kötetből álló katonai enciklopédiát kell előkészíteni kiadásra az 1974—78 közötti időszakban. A kötetek 1978-ig folyamatosan jelennek meg. A szerkesztőbizottság elnöke A. A. Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere. A marsall a Krasznaja Zvezdában ismertette az enciklopédia jellegét és tartalmát. Egyebek között aláhúzta, hogy a hadügyben végbement gyökeres változások, a tábornoki és a tisztikarral szemben megnövekedett politikai és haditechnikai követelmények, továbbá a szovjet dolgozók katonai ismeretei kiegészítésének szükségessége indokolja e fontos sorozat közrebocsátását. A katonai enciklopédia összefoglalja majd a hadtörténelem tapasztalatait, rendszerezi a katonai ismereteket, egységes és pontos fogalmazásban adja közre a katonai fogalmakat, meghatározásokat. —bi— A szocialista munka hőse Dr. Zdenök Kunc professzor, vezérőrnagy, a prágai Központi Katonai Kórház idegsebészeti klinikájának vezetője, a szocialista munka hőseinek egyike, akiket múlt héten kedden fogadott Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára. Kunc professzor, a szocialista munka hőse, 1933 óta végez műtéteket és sok ezerszer állt a műtőasztal előtt. Az idegsebészet területén 1946-ban kezdett dolgozni, s ma már sikeresen alkalmaz műtéti beavatkozást agyvérzés és agyhűdés esetén is. Azok az orvosok, akik Kunc professzor neveltjei, már számos emberi életet mentettek meg. Nem csodálható, hogy nevét és szaktudását jóval határainkon túl is tisztelettel emlegetik. hiszen világviszonylatban is az idegsebészet úttörői közé tartozik.
