Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-20 / 17. szám, szombat

HÉTVÉGI HlRMAGYARÄZATUNK Felfigyeltető kezdeményezés Köztudomású, hogy az általános és ieljes leszerelés politl Icájának legkövetkezetesebb úttörője a Szovjetunió, amely a szocialista társadalomközösség országaival karöltve mindent megtesz a pusztító háborúk megelőzésére. A második világ­háborút követő időkben számos jelentős szovjet kezdeménye­zés hangzott el; a moszkvai vezetés olyan lépéseket tett, ame­lyek valóban hozzájárultak a fegyverkezési verseny megféke­zéséhez, a nemzetközi biztonság és a világbéke megszilárdí­tásához. Az elmúlt napokban is napvilágot látott egy szovjet kezdeményezés, amelynek célja az európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentése, illetve az ezzel kapcsolatos tárgyalá­sok mielőbbi megkezdése. 1973. I. 20 Egy kis történelem A diplomáciatörténeteket la­pozgatva nyilvánvalóvá válik, hogy a szovjet állam megalaku­lásától kezdve a békés egymás mellett élés legkövetkezetesebb híve volt. A lenini békepolitika, amely körvonalazta a különbö­ző társadalmi rendszerű orszá­gok közötti együttműködés alapelveit, az utóbbi években világszerte mind nagyobb teret hódított, és ma már bátran kijelenthetjük, hogy a világpo­litikai folyamatok meghatározó tényezőjévé vált. A Szovjetunió a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején, majd a két világháború között számos kez­deményező lépést tett, hogy biz­tosítsa az európai kontinens békéjét és biztonságát. Tán hangsúlyoznunk sem szükséges, hogy a moszkvai kezdeménye­zések — kezdetben — süket fü­lekre találtak Nyugaton. Nem véletlen azonban, hogy a Szov­jetunió és a szocialista társa­dalomközösség, valamint a nem­zetközi kommunista és munkás- mozgalom megerősödésével egy­idejűleg világszerte növekedett a béke erőinek tekintélye is. Köztudomású, hogy a szovjet kezdeményezések a genfi lesze­relési tárgyalások menetében is jelentős változásokhoz vezettek, azt eredményezték, hogy a sok­szor elhúzódó és akadozó meg­beszélések konkrét eredmény­nyel jártak. Itt kell megemlíte­nünk többek között az úgyne­vezett atomsorompó-egyez­ményt, a tengerfenék fegyver- mentesítéséről szóló megállapo­dást, a vegyi fegyverek eltiltá­sát előirányzó konvenciót stb. Tagadhatatlan, hogy a felsorolt megállapodások nagy mérték­ben hozzájárultak az általános és teljes leszerelés ügyének előbbre viteléhez. Ugyanakkor tény, hogy mind a mai napig sok a tennivaló, hiszen a há­borús tűzfészek felszámolása nélkül aligha válik lehetséges­sé a béke és biztonság légköré­nek megteremtése. Az európai fegyverkorlátozási tárgyalásokkal összefüggő ja­vaslatok immár régebben el­hangzottak. A Szovjetunió nem zárkózott el az ilyen tárgyalá­sok elől, viszont rámutatott: ezt a problematikát nem kívánatos és nem lehetséges összekötni az európi kontinens egyéb kérdé­seivel összefüggő problémákkal. Több nyugati NATO-hatalom ar­ra törekedett, hogy az európai biztonsági és együttműködési konferencia összehívásával hoz­zák összefüggésbe a fegyverkor­látozási tárgyalásokat. Nos, a Szovjetunió erről a kérdésről külön megbeszélések keretében óhajt dönteni. Tagadhatatlan, hogy a szovjet javaslat reális, és az adott helyzetből Indul ki. A szocialista társadalomközös­ség országai, a Varsói Szerző­désben tömörült szocialista ál­lamok ebben a vonatkozásban a szocializmus ügyének védelmé­ből indulnak ki, érthető tehát, hogy egységes állásfoglalás, il­letve fellépés elfogadására tö­rekednek. Leküzdött akadályok Európában az enyhülő folya­matok útjában huzamosabb ideig az úgynevezett német kérdéskomplexum állt. Ma el­mondhatjuk, hogy ebben a kér­désben valóban jelentős előre­haladást sikerült elérni, elhá­rultak tehát az akadályok az európai biztonsági és együttmű­ködési konferencia összehívása előtt. Tény ugyanakkor, hogy ez a sokáig megoldatlan problé­ma nem akadályozhatja immár többé az általános és teljes le­szereléssel összefüggő tárgyalá­sokat sem. A szovjet kormány 1973. január 18-i jegyzéke töb­bek között leszögezi; „...az ún. »különleges németországi helyzetre« tett utalásokkal kap­csolatban a szovjet kormány szükségesnek tartja hangsúlyoz­ni, hogy korunk kétségbevonha­tatlan ténye a két szuverén és független német államnak, a Német Demokratikus Köztársa­ságnak és a Német Szövetségi Köztársaságnak mint a nemzet­közi jog egyenjogú alanyainak léte". A szovjet álláspont egy­értelműségéhez aligha férhet kétség. Ez azt Is jelzi, hogy egyes nyugat-európai militaris­ta körök kombinációi, amelyek mindenekelőtt a Nyugat-Német- országban még fellelhető revan- sista konjunktúrát megnyergel- ve próbálnak háborús pszichó­zist kelteni, eleve kudarcra van­nak ítélve. Nyilvánvaló, hogy Európa bé­kéje és biztonsága a világbéke tartós megszilárdításának is el­sődleges komponense. Így tehát nem közömbös, vajon miként alakul a helyzet Délkelet-Ázsiá­ban és a Közel-Keleten. Nixon elnök legutóbbi lépése, s az a tény, hogy kénytelen volt be­szüntetni a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság bombázását, arra enged következtetni, a vi­lág haladó közvéleménye, amennyiben egységesen lép fel, meghátrálásra kényszerítheti a washingtoni héjákat is. Ma, Ni­xon elnök beiktatásának napján természetszerűleg felvetődik a kérdés, vajon a kapitalista vi­lág nagyhatalmának vezető po­litikusa mennyiben képes poli­tikai koncepciójának módosítá­sára, milyen módon járul hozzá a pozitív előjelű európai törek­vések valóra váltásához. Nem titok, hogy az Egyesült Államok és nyugat-európai partnerei kö­zött — főként a dollár válságát követő időszakban — komoly félreértésekre került sor. A Fe­hér Ház egyre féltékenyebben tekint a nyugat-európai és álta­lában az európai gazdasági in­tegrációs folyamatokra. Lénye­ges tehát, vajon a Pentagon urainak mennyiben sikerül be­folyásolni nyugat-európai part­nereiket a fegyvercsökkentési tárgyalásokkal összefüggésben. Nem csupán szakmai, hanem politikai kérdés is az Európá­ban állomásozó hadseregek lét­számának arányos csökkentése. Ebben a kérdésben több nyugat- európai politikus állásfoglalása eltérő. Viszont a szocialista or­szágok legújabb együttes fellé­pése nem maradhat visszhang nélkül, mint ahogyan nem ma­radhatott visszhang nélkül a Varsói Szerződés tagországai­nak budapesti felhívása sem. És itt, ezen a ponton, Jutunk el ismét az erőviszonyok lényeges megváltozásához, ahhoz, hogy a világpolitikai folyamatokban a szocialista társadalomközösség döntő és meghatározó szerepet játszik. összegezve az elmondottakat, szükséges leszögeznünk, hogy a legutóbbi szovjet állásfoglalás a szovjet békepolltika fél év­százados útjának jelentős állo­mása. Az európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentésé­ről szóló moszkvai jegyzék to­vábblépés, utat mutat az elkö­vetkező Időszak diplomáciai mozgása irányában. A haladó közvéleményen is múlik, vajon ezek a törekvések milyen siker­rel járnak, mennyiben érik el céljukat, hogy az európai biz­tonsági és együttműködési kon­ferenciával egyidejűleg valóban konkrét lépéseket tegyenek a kontinens békéjének tartós meg­szilárdítása érdekében. (bpi/ Leng/el és magyar állásfoglalás Varsó — A lengyel kormány 1973. január 18-án jegyzéket nyújtott át a belga, dán, görög, holland, kanadai, luxemburgi, norvég és NSZK, amerikai, tö­rök, brit és olasz kormánynak. A lengyel jegyzék válasz az említett kormányok 1972. no­vember 15-én kelt, az európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentése témájáról folyta­tandó előkészítő konzultáció tárgyában küldött jegyzéké­re. A lengyel kormány válasz­jegyzékében közli, hogy kész részt venni a január 31-én kez­dődő előkészítő konzultációkon. Véleménye szerint az előkészí­tő konzultációkon egyenlő jog­gal az összes érdekelt európai állam, valamint az Egyesült Ál­lamok és Kanada vehet részt. Hasonló tartalmú válaszjegy­zéket intézett a nevezett orszá­gok kormányaihoz a Magyar Népköztársaság kormánya is. Erősödik a lengyel—indiai együttműködés Varsó — Piotr Jaroszewicz lengyel miniszterelnök csütör­tökön a késő éjszakai órákban hazaérkezett hivatalos indiai lá­togatásáról Varsóba. A repülő­téren a párt és a kormány ve­zetői fogadták Edward derek­kel, a LEMP KB első titkárával az élükön. Piotr Jaroszewicz repülőtéri nyilatkozatában kiemelte, hogy Gandhi miniszterelnök-asszony- nyal és munkatársaival folyta­tott tárgyalásai ereményeként minden téren erősödik majd a lengyel—indiai együttműködés. Aláhúzta, hogy a kétoldalú áru- csereforgalom az 1972. évi 100 millió dollárról 1975-re megkét­szereződik. „örülünk, hogy In­dira Gandhi miniszterelnök el­fogadta a meghívásunkat, s el­látogat hazánkba“ — mondotta. Oton hazafelé megálltunk Irán fővárosában, Teheránban, ahol megbeszélést folytattam Hovejda miniszterelnökkel. Meg­győződésem, hogy teheráni tar­tózkodásom pozitív szerepet ját­szik majd a lengyel—iráni kap­csolatok erősítésében és kiter­jesztésében — hangsúlyozta vé­gül a miniszterelnök. Roger Seydoux de Clausonne, Franciaország moszkvai nagy­követe a Szovjetunióból való végleges hazatérése előtt a TASZSZ tudósítójának adott in­terjújában kijelentette: négy­esztendei moszkva} tartózkodá­som után örömmel állapíthatom meg, hogy évről évre erősödik és fejlődik a francia—szovjet együttműködés. Megemlékezve a két ország közötti baráti kapcsolatok ki- szélesítésének legfontosabb mozzanatairól, Seydoux kiemel­te Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága fő­titkárának 1971 októberében tett hivatalos franciaországi lá­togatását és Georges Pompidou francia köztársasági elnök nem­régiben tett szovjetunióbeli uta­zását. A szovjet—francia együttmű­ködés — folytatta Seydoux — a legkülönbözőbb területekre kiterjed és érinti a legfontosabb kérdéseket. Franciaország csak­úgy, mint a Szovjetunió, akar­ja a haladást az európai eny­hülés és a világbéke biztosítá­sa tekintetében. Teljesítik a baszkok követelését? A spanyolországi Huarte-üze- mek teljesítették az illegális baszk szervezet, az ETA követe­léseinek egy részét és vissza­vettek 114 korábban elbocsátott munkást. Mint már arról beszámoltunk, az ETA három felfegyverzett tagja kedd este elrabolta ott­honából a dúsgazdag Felipe Huartét, a Huarte-művek tulaj­donosát. A szervezet nyilatkoza­ta tartalmazta azokat a köve­teléseket, amelyeknek teljesíté­se esetén a gyárost szabadon- bocsátják. Bár ezek egyikét — az elbocsátott munkások vissza­vételét — a Huarte-üzemek igazgatósága teljesítette, azt nem jelezték, foglalkoznak-e a munkások bérkövetelésével. Az ETÁ által kiszabott határ­idő péntek éjszaka járt le, de arról nem érkezett jelentés, mi történik Felipe Huartéval, ha az ETA többi követelésének telje­sítését megtagadják. Provokálnak a fasiszták Róma — Hatalmas rendőri készültség védelme alatt csü­törtökön Rómában megkezdő­dött az Olasz Szociális Mozga­lom (MSI) elnevezésű újfasisz­ta párt tizedik kongresszusa. Az újfasiszták „seregszemlé­jére“ az olasz főváros dolgozói, fiataljai antifasiszta megmozdu­lások sorozatával válaszoltak. A szakszervezetek felhívására csütörtökön minden római mun­kahelyen félórás munkabeszün­tetést tartottak a szélsőjobbol­dali összejövetel elleni tiltako­zásul. Az egyetemi ifjúság an­tifasiszta felvonulást rendezett. A két legnagyobb gyűlésen Boldrini, az olasz partizánszö­vetség elnöke és Amendola, az OKP Politikai Bizottságának tagja mondott beszédet. A demokratikus politikai pár­tok — az OKP szerdai állásfog­lalása után — ugyancsak hiva­talos formában ítélik el az MSI- kongresszus megrendezését. „Az MSI-nek létezése is szégyen az olasz demokrácia számára" — írja például a republikánus párt szócsöve. A Szocialista Párt az MSI-kongresszus elszigetelésére szólította fel tagságát. A par­lament részéről Terracini szená­tor, az OKP szenátusi csoport­jának elnöke, a köztársasági alkotmányozó nemzetgyűlés volt elnöke nyilatkozatban rámuta­tott: „Sajnálatos, hogy Olaszor­szágban, amelynek alkotmánya törvényellenesnek minősít min­den olyan szervezetet, amely bármiféle név alatt és formá­ban a fasiszta párt hagyomá­nyait folytatja, a hatóságok vé­delme mellett ülhet össze az újfasiszták kongresszusa." A neofasiszták kongresszusán Giorgio Almirante, a párt főtit­kára tartott beszámolót a né- hányszáz küldött és az érdeklő­dő újságírók előtt. A beszámo­lót megelőzően a kongresszus módosította a párt elnevezését! az „Olasz Szociális Mozgalom­hoz“ csatolta a „Nemzeti jobb­oldal“ kifejezést. A módosítás azt a tényt jelzi, hogy az újfa­siszta párthoz tavaly csatlako­zott a monarchista párt. Almirante hangoztatta beszá­molójában, hogy „az MSI tá­mogatása nélkül lehetetlen visz- szaszorítani a kommunizmust“. Az MSI tehát, miközben hirdeti eddigi elképzeléseit, — az el­nöki rendszert, a korporativ ál­lamot —, egyben jelzi készsé­gét arra, hogy együttműködjék, akármilyen burkolt formában, a meglévő alkotmányos keretek között is, a jelenleg hatalmon lévő jobboldali erőkkel a bal­oldal, elsősorban az OKP vissza­szorításában. Olaszország-szerte nagyszabá­sú megmozdulások zajlottak le tiltakozásul az MSI (Olasz Fa­siszta Párt) kongresszusa ellen. Róma központjában a késő esti órákban a rendőrség meg­rohamozott 2500 felvonulót s könnygázgránátokkal próbálta szétoszlatni őket. A tüntető fia­talok köveket hajigáltak a rendőrökre. Az összecsapásnak 47 sebesültje van. Hasonló til­takozó menetek voltak Milánó­ban, Padovában, Genovában, Mestrében és Pistoiában is. Mi­lánóban több ezren vonultak az utcára, fegyelmezett rendben fasisztaellenes jelszavakat kiál­tozva. Pistoiában a tüntetők és a rendőrök között több kisebb összecsapás zajlott la, Kibontakozás Helsinkiben Helsinki — Az európai biz­tonsági és együttműködési kon­ferencia előkészítő tanácskozá­sainak idei 5. munkaülése Hel­sinkiben pénteken háromne­gyedórás megbeszélés után vé­gétért. A felszólalók rövid be­szédeikben az európai bizton­sági értekezlet összehívásának konkrét kérdéseivel foglalkoz tak. Belgium, Olaszország és Dá­nia más EGK és NATO-orszá- gokkal folytatott konzultációk után részletes javaslatokat dol­goztak ki a későbbi konferen cia munkájára és feladataira vonatkozólag. Franciaország Spanyolor­szággal, Svájccal és Ciprussal együtt azt vetette fel, hogy a napirendi javaslatokat csopor­tosítsák témák szerint. Az előkészítő tanácskozás kö­vetkező ülését hétfőre hívták össze. Segítséget Nicaraguának New York — New Yorkban az ENSZ Latin-Amerikai Gazda­sági Bizottságának (ECLA) rendkívüli ülésén jelentés hang­zott el a nicaraguai földrengés okozta károkról. A beszámoló szerint a természeti csapás kö­vetkeztében nyolc-tízezer em­ber pusztult el, az anyagi kár 772 millió dollárra tehető. Ni­caragua fővárosa, Managua 83 százaléka romba dőlt, 70 000 la­kóháza közül 60 000 teljesen megsemmisült. A helyreállításhoz csaknem egymilliárd dollár szükséges. A bizottság ülésén határoza­tokat hoztak a nemzeti együtt­működésről a Nicaraguának nyújtott segítség terén. NÉHÁNY SORBAN GENFBEN, az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának szakértői csoportja a Nemzetek Palotá­jában tárgyalt az emberi jogok megsértéséről Namíbiában, Dél. Afrikában és a portugál uralom alatt levő afrikai területeken. Megvitatják továbbá a szak- szervezeti jogok semmibevéte­lének kérdését az afrikai mun­kások toborzásánál. PAHLAVI iráni államfő há­romnapos pakisztáni látogatás után visszatért Teheránba. A sah látogatása során tárgyalá­sokat folytatott Bhutto pakisz­táni elnökkel. A KANADAI PARLAMENTBEN 128:102 arányban leszavazták a Trudeau-kormány javaslatát, amely szerint az élelmiszer-ár­emelkedések tanulmányozására alakítandó bizottság tagjai nem lehetnek szenátorok. A konzer­vatív ellenzék győzelmével vég­ződött szavazás kötelezi a kor­mányt egy „honatyákból“ áilló megfelelő bizottság felállításá­ra, de a kabinet iránti bizalom kérdését nem érinti. WILLY BRANDT nyugatnémet kancellár még ebben az észtén- dőben, valószínűleg még ta­vasszal Jugoszláviába látogat, hogy megbeszéléseket folytas­son Tito elnökkel és más veze­tőkkel külpolitikai! kérdések­ről, továbbá a jugoszláv—NSZK kapcsolatok bővítéséről. A lá­togatás pontos idejét diplomá­ciai úton állapítják majd meg. A LENGYEL SZEJM elnöksé­ge január 25-ére összehívta a lengyel nemzetgyűlés ülését. A napirenden az ország mezőgaz­dasági és élelmiszeripara fej­lesztésének időszerű kérdései szerepelnek. AZ NDK és Olaszország kor­mánya január 8-i hatállyal nagykövetségi szinten felvette a diplomáciai kapcsolatokat. Olaszország már a 6. NATO- állam, amely diplomáciai vi­szonyba lépett az NDK val. HECTOR CAMPORA peronis­ta, Ricardo Bal bin radikális és Oscar Allende baloldd 1 i elnök­jelölt kijelentette, hogy nem kötnek semmilyen megállapo­dást a jövőbeni argentin kor­mányzás mórjtárót a fegyveres erőkkel. PERLI 200 mérföldes felség­vizein 17 észak-amerikai ha­lászhajót tartóztattak fel, me­lyen engedély nélkül halásztak. A hajó egy részét a bírság megfizetése után szabadon en­gedték. Az európai enyhülés és a világbéke érdekében

Next

/
Thumbnails
Contents