Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-18 / 15. szám, csütörtök
AZ SZLKP KB IRÁNYELVEINEK ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSE A párt vezető szerepének érvényesítése gazdasági programunk sikeres teljesítésének legfőbb feltétele. A párt- szervek és -szervezetek mindennapi konkrét munkáját nemcsak tartalmi, hanem formai szempontból is a vállalati és az üzemi fejlesztési oroblémák mélyreható megoldásaira kel» irányítani. E célból fel kell használni a pártmunka minden lehetséges eszközét, a taggyűléseket, a pártcsoportok gyűléseit, a nyilvános pártgyűléseket, a párttagokra háruló személyes feladatok elosztásét, a pártiskolázást és a társadalmi szervezetekben végzett párt- munka lehetőségeit. A dolgozók politikai és szakmai fejlődését a mesterekkel végzett rendszeres és céltudatos munka is elősegítheti. A mesterek jelentőségét és feladatát a társadalomban és főleg a termelési folyamatban betöltött szerepűik határozza meg. A népgazdaság irányításának alappillérei ők, a termelés közvetlen szervezői, beosztott munkatársaik politikai vezetői, akiknek aktív szerepük van a dolgozók közötti szocialista viszonyok formálásában. Nevelők és tanácsadók, bizonyos értelemben pszichológusok is, akiik nemcsak a vállalat gazdasági feladatainak teljesítéséhez járulnak hozzá, hanem a pártszervezetek társadalmi és gazdasági szervező munikáját is segítik. A vállalatokban működő pártszerveiknek és -szervezeteknek figyelembe kell venniök a mestereknek a társadalmi életben és a termelésben betöltött szerepét, s munkájukat megfelelő támogatásban kell részesíteni. Ez azt jelenti, hogy a mesterekkel kapcsolatos munkát nagyon konkrétan, a tények ismerete alapján és megkülönböztetett módon kell végezni. A mesterek legtöbb segítséget az új miunka- módszereik bevezetésénél, s az úgynevezett „népszerűtlen“ kérdések megoldásánál Igénylik. Az eddigi tapasztalatok arra utalnak, hogy a vállalati és az üzemi pártszervezetek a mesterekkel végzett munkának eddig még nem tulajdonítottak kellő jelentőséget. Nem érvényesítik eléggé a CSKP KB Elnökségének 1970. november 6-án elfogadott — kádermunkával kapcsolatos — határozatát. E határozat értelmében állandóan arra kell törekedni, hogy a mesteri beosztásba politikailag és szakmailag fejlett, jó erkölcsi tulajdonságokkal és természetes tekintéllyel rendelkező emberek kerüljenek, akik meg vannak győződve a párt politikájának helyességéről, készek annak következetes végrehajtására, amihez munkatársaikat is meg tudják nyerni, és harcolni tudnak a helytelen, gyakran opportunista nézetek ellen. A mestereknek az a feladatuk, hogy munkatársaik kollektíváját a feladatok mennyiségi és minőségi teljesítésére vezessék. Ez nemcsak szakmai és politikai felkészültségüktől és az emberekhez való viszonyuktól függ, hanem attól is, hogy a vállalat a párt- és a szakszervezet segítségével milyen feltételeket teremt nekik a terv lebontása, az anyagi-technikai ellátás, a munkaerővel való ellátottság, az anyagi érdekeltség, a mesterek hatásköre, valamint szakmai és politikai fejlődése terén. A mesterek továbbképzésénél olyan iskolázási formákat kell választani, amelyek arányosan növelik politikai és szakmai felkészültségüket. Olyan rendszeres iskolázást kell számukra biztosítani, amely minden szempontból elősegíti felelősségteljes munkájukat. Az ilyen iskolázás megszervezése az illetékes technikai-gazdasági dolgozók feladata. A pártszervezet csupán ellenőrzi az iskolázás tartalmát és színvonalát, melyhez tapasztalt pártfunkcionáriusok, propagandisták és lektorok által nyújt segítséget Ki kell használni továbbá a különböző tudományosismeretterjesztő intézmények, például a technika házainak segítségét, valamint a vállalatok közötti tapasztalat- csere formált a Csehszlovák Tudományos-Technikai Társasággal való szoros együttműködésben. Különleges figyelmet igényel a szaktanintézetek szakképző mestereinek munkája. Náluk a fiatalok jellemének alakításánál túlsúlyba kerül a politikai-nevelő hatás. A szakképző mesterektől nemcsak szakismereteket követelünk meg, hanem pedagógiai és pszichológiai képességeket is, az új munkamódszerekről való tájékozottságot és állandó tanulást. A szakképző mestereknek tudniuk kell, hogy a fiatal tanulók előszeretettel veszik át az idősebbek szokásait, főleg a rossz példákat utánozzák (dohányzás, italozás, durva beszédmód stb.), ezért rendkívül fontos, hogy a mesterek e tekintetben is jó példával járjanak elől. A politikai és a szakiskolázás mellett a párton kívüli mesterek számára a pártiskolázás különböző formáit is ki kell használni, kiszélesítve így politikai fejlődésük lehetőségeit. A mesterek tekintélyének erősítése a pártszervezetek további fontos feladata. A mestereket arra kell ösztönözni, hogy teljes mértékben használják ki munkatársaik kollektív tapasztalatait és rendezzék a közöttük levő viszonyokat. A taggyűléseken foglalkozni kell a dolgozók politikai nézeteivel, a mesterekkel és a többi vezetővel kapcsolatos viszonyukkal. Arra kell törekedni, hogy a kommunista mesterek és a vezető gazdasági dolgozók saját maguk értékeljék politikai és irányító munkájuk eredményességét. A párt tag- és vezetőségi gyűlésem s a pártcsoportok gyűlésein foglalkozni kell a mesterek munkájában észlelt fogyatékosságokkal és segítséget kell nyújtani kiküszöbölésükhöz. Egyúttal nem szabad megfeledkezni a jól végzett munka erkölcsi elismeréséről sem. A vállalati pártszervek tevékenységének fontos részét képezi a káderek rendszeres értékelése, ami szintén erősíti a párt vezető szerepét, és az irányítás szocialista módszereinek terjesztését. A mestereknek a termelési folyamatban előforduló problémáit megoldásához segítséget kell nyújtaniuk. A mesterek nem kerülhetik ki a termelés folyamán adódó személyi vagy munkaszervezési problémák megoldását. A kollektíva irányítása során számos akadályt és nehézséget kell leküzdeniük. Ezért helytelen, ha a mester mumkaszaikaszát érintő kérdésekről, például a dolgozók kiválasztásáról és besorolásáról, áthelyezéséről és elbocsátásáról, a technológiai folyamatok alkalmazásáról és a technikai berendezés meghatározásáról a mester nélkül döntenek. Ilyen feltételek közepette a mester nem osztozhat a felelősségben, nem tudja érvényesíteni saját kezdeményezését és egész tevékenysége csalk az utasítások végrehajtására korlátozódik. Ez határozottan megrövidíti személyes hozzájárulását és munkájának társadalmi jelentőségét^ A dolgozók bevonása a vállalati tervezésbe a párt vezető szerepéneik érvényesítését jelenti. A tervezési folyamatba főleg a mestereket kell bekapcsolni. A mesterek aktív részvétele az évi tervek kidolgozásában lehetővé teszi, hogy idejében megismertethessék a műhely és az üzemegység dolgozóival a tervezett feladataikat, és így észrevételeiket még a terv előkészítési folyamatában érvényesülhetik. Az igényes feladatok vállalásánál nagy segítséget nyújthat a mestereknek a műhely párt- csoportja, vagy az üzemegység párt- szervezete. Minden vezető dolgozónak felelősséget kell éreznie az általa irányított embereik öntudatáért és szocialista magatartásáért. A vezető beosztású dolgozók nevelői tevékenysége minősítésüknek fontos követelménye, ami a mesterekre is vonatkozik. A mesterek különböző érdeklődési körű és nézetű dolgozók munkakollektíváit irányítják, akiknek meg kell tudni magyarázniuk a műhely gazdasági feladatainak szélesebb politikai összefüggéseit, a vállalat fejlesztési terveit, és meg kell velük beszélni a célkitűzéseik megvalósításának módjait. Ennek legfontosabb feltétele, hogy a mesterek Ismerjék a vállalat, különösen pedig a saját munkaszakaszuk fejlesztési kérdéseit. A mesterek munkájának irányításánál tehát fontos szerepet játszik a rendszeres információszolgáltatás. Ez teszi lehetővé, hogy a mesterek aktív befolyást gyakorolhassanak a többi dolgozóra, fejleszthessék kezdeményezésüket. A mesterek javaslatait és hozzászólásait szintén kellő figyelemben kell részesíteni. Ezek megvalósításához gyakran a pártszervezet segítsége is szükséges. Az egyes üzemekben szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a mester a munkahelyén közvetlenül tapasztalja a munkaszervezés vagy a tervezés fogyatékosságait, amelyek főleg a vállalat többi üzemegységével való együttműködésben nyilvánulnak meg. Ezek a fogyatékosságok megbontják a termelési folyamat egyenletességét, hajrázáshoz, a technológiai folyamatok elhanyagolásához és végső fokon selejtes termeléshez vezetnek. E fogyatékosságok elhárítása általában kívül esik a mesterek hatáskörén, de mert a termelésért ők is felelősek, legalább észrevételeikkel és javaslataikkal kell hozzájárulniuk a hibák kiküszöböléséhez. A mesterek munkafeltételeit Is szem előtt kell tartani. A vezető gazdasági dolgozóknak törődniük kell azzal, hogy elegendő területük legyen a kezdeményezéshez, a haladó munkamódszerek tanulmányozásához és általában a munkahelyen való érvényesüléshez. A mesterek helyes döntéseit a pártszervezeteknek támogatniuk kell, politikai és szervező munkájukkal meg kell teremteni a feltételeket teljesítésűikhez. Olyan viszonyokra kell törekedni, hogy a mesterek bizalommal forduljanak a pártfunkcionáriusokhoz azokkal a problémákkal, amelyek megoldásához segítségre van szükségük, s őszintén fel kell tárniuk őket a taggyűléseiken és a pártcsoportok gyűlésein. A párt ereje a dolgozó tömegekkel való mindennapi kapcsolatában rejlik. E tekintetben rendkívüli jelentőségű a párt tömegpolitikai és agitációs munkája. A taggyűlések határozatait nem elég csupán elfogadni, hanem azt is meg kell állapítani, hogy milyen tömegpolitikai eszközökkel kell biztosítani valóra váltásukat. A párt gazdaságpolitikájának ismertetése során a fő hangsúlyt a termelésigazdasági propaganda célszerű eszközeinek kihasználására kell fordítani, hatásos, szemléltető agitáciőval kell rámutatni az alapvető gazdasági feladatokra és a teljesítésükkel kapcsolatos összefüggésekre, például a dolgozók kezelésében levő gépek értékére, az üzemeltetés szüneteiben keletkező károkra, a dolgozók munkából való kimaradásából keletkező károkra stb. Szélesebb körben kell kihasználni a faliújságokat, a röpiratokat és a terv teljesítésére serkentő javaslatokat. Népszerűsíteni kell az élenjáró kollektívák és egyének eredményeit, és tapasztalatait. E tekintetben jelentős munkát végezhet az üzemi sajtó, az üzemi hangszóró és a különböző, figyelmet keltő kiállítások, például a legjobb dolgozó arcképei stb. A CSKP XIV. kongresszusának határozata feladatul tűzi a dolgozók minél szélesebb rétegeinek megnyerését a párt által kitűzött célok megvalósításálhoz. A dolgozók bekapcsolása a termelési és a gazdasági folyamatok irányításába szintén a legfontosabb pártfeladatok egyike. A vállalatok és az üzemek pártszervezeteinek ezért mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy minél több dolgozó vegyen részt a termelési folyamatok szervezésében és ellenőrzésében. E tekintetben nagy segítséget nyújthatnak a társadalmi szervezetek, főleg a FSZM és a SZISZ. A munkakezdeményezés fejlesztése konkrét formában nyilvánul meg a szocialista munkaversenyben, az újítómozgalomban és a komplex szocialista racionalizációban. Ezek a szervezési és irányítási munkák tartós formái, melyekben nemcsak a termelési folyamatok gazdasági és technikai oldala érvényesül, hanem magukban foglalják a dolgozóikról való sokoldalú gondoskodást, az irányításban és a gazdasági fejlődés konkrét kérdéseinek megoldásában való részvételüket is. A dolgozók munkakezdeményezését a gazdasági vezetésben és a társadalmi szervezetekben dolgozó kommunisták által kell fejleszteni. Minden kommunistát arra kell serkenteni, hogy a kezdeményezésben személyes példával járjanak az élen. A pártszervezetek egyik hatásos és jól bevált munkamódszere a konkrét pártfeladatok személy szerinti elosztása. A kommunista mestereket főleg az alábbi pártfeladatokkal kell megbízni: — a termelési folyamatok hatékonyságának növelése, a nyersanyagokkal és anyagokkal való takarékos gazdálkodás, a munkaidő és a gépeik jobb kihasználása stb. — szocialista munkaverseny fejlesztése, — ésszerűsítő inntézkedések életbeléptetése, a munkaszervezés tökéletesítése, — haladó munkamódszerek bevezetése és alkalmazása, — a munkakörnyezet és a munka- biztonság feltételeinek javítása stb. Az ellenőrzésről sem szabad megfeledkezni mert a taggyűléseken megvalósított rendszeres és alapos ellenőrzés a feladatok sikeres teljesítésének legfőbb feltétele. A vállalati pártszerveknek és -szervezeteknek rendszeresen, legalább negyedévente értékelniük kell a komplex szocialista racionalizáció területén tett intézkedések végrehajtását és a dolgozók munkakezdeményezésének fejlesztésében elért eredményeket. A feladatok teljesítése során felmerülő problémákat a taggyűléseiken és a nyilvános pártgyűléseken kell megoldani, a dolgozók lehető legszélesebb bevonásával. Állandóan figyelemmel kell kísérni, hogy a szakszervezet a vállalat gazdasági vezetőivel és a mesterekkel együttműködve miként gondoskodik a szocialista munkaverseny rendszeres fejlesztéséről, hogy rendszeresen értékelik-e a kötelezettségvállalások teljesítését, és szerveznek-e tapasztalatcserét a versenyző kollektívák és egyének között. A pártszervezetnek a mesterekkel és a szakszervezet funkcionáriusaival együtt gondoskodnia kell arról, hogy a szocialista munkaverseny ne legyen formális, hogy biztosítva legyen nevelő jellege és Ihogy főleg a minőségi mutatók teljesítésére irányuljon. A szocialista munkaversenyben már eddig is szép eredményeket értünk el, ám ennek ellenére szükségesnek mutatkozik a figyelmet főleg a termelés minőségi szempontjaira irányítani. A párt- és a szakszervezeteknek a vállalat gazdasági vezetőivel együtt állandóan új formákat kell keresniük a mesterek munkakezdeményezésének és aktivitásának fejlesztésére. A Kladnői Egyesült Acélművek nemzeti vállalatban például versenyt indítottak „A legjobb termelőmester“ cím elnyerésére. A versenyt havonta, negyedévente és évente értékelik. Az értékelést a juttatott pontok alapján hajtják végre, amelyeiket a terv teljesítése és további mutatók (gondoskodás a beosztott dolgozók neveléséről, a munkakezdeményezés fejlesztéséről, az újítómozga- lomről, a termelés minőségi színvonaláról és a gazdaságosságról, a balesetek elhárításáról, a munkafegyelemről és a munkahely rendben tartásáról, stb.) alapján ismernek el. Már az első tapasztalatok azt Igazolták, hogy az ilyen verseny jelentős mértékben hozzájárul a népgazdasági tervfeladatok teljesítéséhez. A dolgozók irányításban való részvételére a termelési értekezletek is tág lehetőséget biztosítanak. A pártszervezetek a kommunista dolgozók által a termelési értekezleteken is jelentős agitációs munkát fejthetnek ki. Gondoskodni kell a termelést értekezletek rendszeres megtartásáról, és természetesen itt is küzdeni kell a formaságok ellen. A dolgozók észrevételeit és hozzászólásait nem elég csupán meghallgatni és regisztrálni, hanem arról is fel kell őket világosítani, hogy mi lett elhangzott javaslataik eredménye és sorsa. A dolgozók (hozzászólásainak felületes kezelése fékezi kezdeményezésüket és káros közömbösséghez vezet. A CSKP XIV. kongresszusa által kitűzött feladatokat csak a dolgozók kezdeményező, aktív hozzájárulásával teljesíthetjük. Az ipari termelés szakaszán nagyon fontos szerepük van a technikai kádereknek, közöttük a mestereknek, akiik a műhelyekben a termelés közvetlen szervezői. A technikai dolgozók az új technológiai berendezések üzembe helyezését és a komplex szocialista racionalizáció feladatait a mesterek által valósítják me1’. akik így a tudomány és a gyakorlat összekötő láncszemét képezik. Salát ötleteikkel, újítási javaslataikkal technikai-szervezési intézkedéseikkel járulnak hozzá a termelés hatékonyságának növeléséhez, és a többi dolgozó előtt is példával szolgálnak. Munkájuk tehát jogosan érdemel több figyelmet a pártszervezetek és a gazdasági vezetők részéről. A MESTEREK MUNKAJA TÜBB FIGYELMET ERDEMEL
