Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-18 / 15. szám, csütörtök

MINDHALÁLIG

SZABÓ BÉLA KÖNYVE

A jelen könyv az 1968-ban megjelent Hűség címűnek a folytatása, Steiner Gábor életregényének második része. Történelmi regénynek és dokumentumirodalomnak is nevezhetnék, s témáját tekintve sokkal fontosabb, izgalmasabb az első résznél, mert az ismert kommunista politikusnak és mártírnak már felnőttkorát, mozgalmi tevékenységét és halálát írja le. Szabó módszere leíró realista jellegű: eredeti

dokumentumokra, szemtanúk, családtagok elbeszélésére támaszkodik, elsősorban a ténye két írja le, a történelmi igazság szemszögéből. Ennél pártosabb és elkötelezettebb könyv az utóbbi években aligha jelent meg a csehszlovákiai magyar irodalomban.

A könyv elsősorban történél mi értékű, mert a dél-szlovákiai sztrájkok, tüntetések, antifasiszta akciók hiteles leírását találjuk benne, a két világháború közötti időszakból. A Magyar Tanácsköztársaság után a horthysta börtönből szabaduló Steiner Gábor szülőföldjére, Komáromba tér vissza, és szedőként dolgozik a Spitzer-nyom- dában. Mindez történelmi tény, s az is, hogy egyre aktívabb szerepet játszik a kommunista párt megmozdulásaiban, mint pl. a bátorkeszi földmunkások sztrájkjának győzelmes befejezésében. Az író a továbbiakban leírja Steiner Gábor konfliktusait a polgári, nacionalista és szociáldemokrata politikusokkal (mindig konkrét nevekkel és adatokkal), s ezzel bemutatja Komáromnak ós környékének az első világháború utáni politikai életét.

A szerző időrendben, főként évek szerinti fejezetekre osztva írja le az eseményeket, aminek megvan az előnye és a hátránya Is: a történelmi fejlődést egyenesen tudjuk követni, de a jellemek, kapcsolatok fejlődését már kevésbé. Ezzel függ össze az is, hogy Steiner Gábor jellemrajza Szabó regényében kissé lakkozott: makulátlan típushős, mint Major István, Mező elvtárs és általában a kommu nlsta funkcionáriusok. S ezt nem holmi objektivitás okából hiányoljuk, hanem azért, hogy azok előtt, akik nem ismerhet ték személyesen Steiner Gá bort, ez a jellemábrázolás töb bé- kevésbé egybemosódik más kommunista hősök típusáéval. Igaz, néhány adattal Szabó egyéníti és konkrétabbá is te szí Steiner személyiségét, ilyen ?l. az a tény, hogy gyöngén beszélt szlovákul, hogy rongy szedő apjával már gyerekkora ban is megfordult azokban a falvakban, melyekben később a sztrájkokat szervezte, hogy alacsony termetű, barna, bajuszos férfi volt, de ezek inkább kü! sőleges vonások.

Steiner Gáboron kívül meg ismerhetjük a könyvből a hozzá közel álló mozgalmi szemé lyiségeket és a velük kapcsolatos epizódokat is. Mindenek- elí'tt a gútai Gógh Simonékat,

a komáromi Trencsik lánost, a köbölkúti Szabó Istvánt, a törnéd Poszpis Józsefet és másokat, a dél-szlovákiai kommunista mozgalom nevezetes személyiségeit. Az epizódok többsége Steiner lányával, Jolival kapcsolatos, de a hős Fancsi nevű nénje jobban egyénített jellem — éppen hibáinak és jó tulajdonságainak együttes ábrázolásával. Például valósággal élvezi, ha bonyolult ügyekben összeköttetéseivel és pénzével segíthet rokonain. 192*v ben megválasztották Steiner Gábort Csehszlovákia Kommunista Pártja országgyűlési képviselőjévé is, s ettől kezdve életrajza a nemzetiségi kereteken túl, az országos eseményeket is érinti: a burzsoá politikusokkal való parlamenti vitát, a rendőrhatóság elleni küzdelmet, a csehszlovák antifasiszta harc kibontakozását stb. Egy- egy részletben kitér a szerző a hősünk életét közvetlenül nem érintő, de azt szélesebb összefüggésben befolyásoló epizódra, mint pl. a sarlósok pozsonyi kongresszusa, a német- országi Dimitrov-per. és hasonló események leírása.

Amint a különböző epizódokból is 'kitetszik, Szabó könyvének egyik legerősebb oldala a hatalmas anyaggyűjtés: igen sok eredeti kiadványt, újságcikket, parlamenti beszédet idéz. A Sarló 1931-es kongresszusával kapcsolatban pl. fúlius Fučík üdvözlő beszédét ismerteti részletesen. Szabó bizonyára eltalálja az igazságot, amikor úgy véli, hogy az ő álláspontja lényegében megegyezett Steiner Gáboréval is, és kettőjük közölt erről valóban olyan beszélgetés folyhatott, amilyet az író fantáziája rekonstruál: „— Itt

vannak ezek a sarlósok, akiket a kongresszuson köszöntöttél a cseh értelmiség, a cseh dolgozók nevében. Azt hiszem, jószándékukban egyikünk sem kételkedik. De itt van ez a kelet-euró- pai konföderáció-koncepciójuk, amit nagyon komolyan vesznek.

— Megvallom, magam is egy kicsit különösnek tartom, de magad mondod, hogy jó szándékú fiatalok.

— Te is fiatal vagy.

— Az igaz — válaszolta Fučík —, és ha a Pankrácba eljutok is, egyszóval, ha emberi méltóságomat sértik is, de azt elismerem, a nemzeti kisebbség sérelmeit semmiképp sem érzem a bőrömön, mint mondjuk, a magyarok.“ (183.)

Számos jó epizódban örökíti meg az író a csehszlovák és a magyar munkások internacionalista összefogásának konkrét példáit. Ilyen pl. a Bátorkeszi- re hozott morvaországi sztrájktörőknek a sztrájkotokkal való szolidaritásvállalása. vagyaTor- nóc környéki szlovák falvak csatlakozása a magyar földmunkások akciójához (208— 211). Mindezek történeti tények, s történeti igazság az is, hogy a fasizmus előretörése idején a dél-szlovákiai dolgozók közt erős volt az egységfront mozgalom, s a magyar nemzetiség haladó erőinek ösz- szefogásáról így szólott Steiner Gábor 1936. évi szenátusi beszédében: „A felelősséget a Sziil- lő -faross Szent-lvány klikken kívül azok viselik, akik tizennyolc éven át az igazságtalan, de m okráciaellenes nemzetiségi politikának hordozói voltak. Ezzel a politikával szakítani kell!... Nem szabad, hogy a magyar ember a köztársaságban másodrendű polgárnak érezze magát. Ez nem érdeke a cseh és a szlovák népnek sem.“ (264.)

A mű befejezése a legszebben megírt, legizgalmasabb fejezetek közé tartozik. Szabó itt nyilvánvalóan Betlen Oszkár visszaemlékezéseire támaszkodva írja le Steiner Gábornak a náci koncentrációs táborban töltött éveit és halálát. Drámába kívánkozik az a jelenet, amelyben előadja a hősnek szinte öngyilkossággal párosuló megölését: reménytelen

helyzetét érezve hirtelen elhatározással nekirohant a drótkerítésnek, „s aztán eldördült a velőtrázó, halálos lövések sorozata".

Szabó Béla könyve nem regény a szó hagyományos értelmében, de a kommunista mozgalom és a szlovákiai magyar haladó szellemiség szempontjából nézve több annál: a mindhalálig való helytállás, a nemzetiségünk progresszív erőinek történelmi és irodalma dokumentuma.

CSANDA SÁNDOR

Prágában korszerű lakónegyedek épülnek. Felvételünkön a Dej- vice lakónegyed egyik teraszos lakóháza.

(Felvétel: Zdenék Voženílek — Pressfoto)

SZÜL ŐK, NEVELŐK FÓRUMA

Család, iskola, sajtó

A mai ember — a rohanó élettempó ellenére is — rengeteg információval, értesüléssel találkozik, ezek hatása alatt él. Ismereteinket általában olvasással, rádióhallgatással, televíziónézéssel szerezzük. Az információ-áradatból az ember nem mindig tudja pontosan kiválasztani azokat, amelyeket okvetlenül meg kell jegyoznio. Nem mindenki tud kellőképpen válogatni, szelektálni. Van, aki mindent automatikusan befogad és ezért fejében állandó zűrzavar van. Van, aki minden iránt közömbös, emiatt tájékozatlan. Ismert tény, hogy az ember a legtartósabb ismereteket olvasás útján szerzi. Igaz az a mondás, hogy „a szó elszáll, a betű megmarad". Az olvasás megszerettetésében legfontosabb szerepe az iskolának és a szülőnek van. A szépirodalmi müvek olvasása iránt csak az tudja felkelteni az érdeklődést, aki saját maga is szeret olvasni. Egy-egy izgalmas részlet elmesélése szinte minden ysetben a könyv elolvasására ösztökéli a hallgatókat. És aki egyszer megízlelte az olvasásból fakadó élményt, az ennek hatásától nem tud szabadulni. A gyermek olvasás- szeretelének kialakításában az iskola elsődlegessége vitathatatlan. Mindig nagy szeretettel gondolok vissza irodalomtanáraimra, akik ha kissé későn is, de nagyon megszerettették velem az olvasást. Az iskola, a tanító mellett nagyon fontos szerep jut ebben a családnak, a szülőknek is. Példamutatásuk nagy befolyással lehet a gyermekre. Abban a családban, ahol a gyermekek gyakran látják a szülőket olvasni, ott a gyermek is szükségletet érez az olvasás iránt. Az olvasásszeretet a tudásszerzés legfontosabb feltétele és még sokáig az is marad.

A könyvolvasás fontosságáról már szinte mindent elmondtak. Most nem is ezzel a problémával akarok foglalkozni, hanem a sajtó olvasásának a kérdésével. Az újságolvasás még sok családban, iskolában „tabu“. Milyen feladatok hárulnak tehát a szülőkie, hogy megkedveltessék a sajtót? Ennek első és legfontosabb feltétele, hogy minden családba járjon napi sajtó, továbbá ifjúsági és gyermekfolyóirat. Természetesen a szülő foglalkozásának megfelelő szaklap sem hiányozhat a család sajtó-listájáról. A sajtó előfizetésével azonban még nem oldottuk meg a problémát, mert a megrendelt és nem olvasott újság csak „holt betű", papír. Az újság csak olvasva elevenedik meg. Jó, ha a gyermek naponta látja, hogy a szülő figyelmesen olvassa kedvelt újságját. Rendkívüli érdeklődést lehet felkelteni a gyerekben egy egy cikk részleteinek elmondásával. A gyerek a szülőtől irányítást vár, hogy felhívja a figyeLmét a fontosabb írásokra. Gyakran el kell beszél-, getni a cikk tartalmáról és alaposabban meg kell világítanunk az összefüggéseket. Ilyenkor a térkép is előkerül, hogy a tájat, az országot „beutazhassuk". A szülők ügyeljenek arra, hogy a gyermek előtt ne mondjanak elmarasztaló véleményt az újságról vagy a cikkről. Igen helytelon ős káros, ha felelőtlen kijelentéseket teszünk, mert az a gyereket elriaszthatja az újságolvasástoi.

Kifogásainkat írjuk meg a szerkesztőségnek és, ha reális az észrevétel, jóindulatú a bírálat, minden bizonnyal figyelembe veszik megjegyzésünket. Nevelési szempontból hasznos, ha a gyereket hagyjuk az olvasott anyagról beszélni, ha érdeklődéssel végighallgatjuk az „újságokat", melyeket a sajtótermékből elolvasott. Ez jó érzést vált ki benne és a hírát- ariás örömet jelent számára, főleg akkor, ha az olvasás után megdicsérjük a pontos ismeret- szerzésért és ismeretátadásért. Ha hibásan értelmezett valamit a gvermek, azt kellő tapintattal korrigálnunk kell.

E téren igen fontos szerep jut az Iskolának, a tanítóknak is. Gélszerű, ha az iskolai osztálykollektívák előfizetik a napilapot és az ifjúsági sajtóterméket. Az osztályfőnöki órák és a pionírszervezet munkája során módot kell találni arra, hogy a gyermekekkel elbeszélgessünk a sajtó fontosságáról. Fel kell hívni a figyelmüket a legfontosabb és mindannyiunk életét érintő írásokra. Hasznos, ha az osztályfőnöki vagy polgári neveléstan órákon megvitatunk a gyerekekkel egy-egy kül- vagy belpolitikai kommentárt, vagy környezetünkről, járásunkról megjelent írást. Ilyenkor beszéltessük a gyerekeket és a jól tájékozottakat, a szorgalmas olvasókat dicsérjük meg. Az iiyen tanulókat buzdítsuk és állítsuk példaképül a többiek elé. Keltsük fel az egész osztálykollektíva érdeklődését az újságolvasás fontossága iránt. Hassunk oda, hogy tanulóink az olvasást ne a hátsó oldallal kezdjék. Az újságolvasás megszerettetése után szinte minden nagyobb iskolában van mód és lehetőség az „ifjú tudósítók klubjának" megszervezésére. A gyermeki találékonyság szinte határtalan, környezetük minden apró részletét átkutatják és a hírek özönével láthatják el az újságszerkesztőségeket. Rátermett, lelkes pedagógus hasznos munkát végezhet ezen a téren. A tudósítók körének bővítése minden járásban szükséges.

Adjunk gyakrabban hírt az iskolai rendezvényekről, főleg a minden osztályközösség által előfizetett és olvasott járási újságba. Hassunk oda, hogy az újság a jó munkamódszer és tapasztalatátadás fóruma legyen.

MAG GYULA

A

z első világháború utolsó évében válságba került a Monarchia helyzete, melynek lakossága körében fokozódott a nyugtalanság. Az 1918. január 14-én kiadott kormányrendelettel a lisztfejadagot a felére csökkentették, de még ezt a csökkentett feladagot sein tudták biztosítani. A feszültség tetőfokára hágott. Bécsújhelyen a munkások beszüntették a munkát, és kivonultak az utcákra. A néhány ezres feldühödött tömeg megrohanta és lerombolta a városházát, munkás- és katonatanácsok megalakítását követelve. Illegális munkástanács alakult, mely sztrájkfelhívást bocsátott ki.

A sztrájk néhány napon belül az egész Monarchia területén elterjedt. A munkások beszüntették a munkát Bécsben, Alsó- és Felső-Ausztriában, Stájerországban és Tirolban. Magyarországon több mint félmillió munkás csatlakozott a sztrájkhoz, sztrájkba léptek a vasutasok Ruttkán, Érsekújvárod és másutt. Sztrájkba léptek Varsó, Lodzs ós más, az osztrák és német hadseregtől akkoriban megszállt lengyel város proleÁltalános sztrájk az NOSZF hatására

tarjai is. A munkások és a dolgozók a hatalmas tüntetéseken nemcsak a nép ellátásának biztosítását követelték, hanem politikai követeléseket is támasztottak: követelték az azonnali békekötést, a kormány lemondását, a politikai foglyok szabadon bocsátását. Munkástanácsok létesítésére szólítottak fel.

A sztrájk ötvenöt évvel ezelőtt, 1918. január 18-án érte tetőfokát, ettől kezdődően a. cseh és német munkások Brnóban, Klad- nón, Ostraván és környékén Is csatlakoztak a sztrájkhoz. Január 22-én a tömegek nyomására a cseh szociáldemokrácia vezetősége egynapos általános sztrájkot hirdetett meg Csehországban. A tömegjelleget öltő tüntetéseken Prágában 60 000, Kladnón mintegy 27 000 és Pl- zeňben körülbelül 35 000 munkás vett részt.

Ilyen körülmények között az ausztriai szociáldemokrácia vezetősége sietett a kormány segítségére. A kormány nem kötelező ígéretei alapján, amelyeket a kormány titkos ülésén

adott, felszólította a munkásságot a sztrájk befejezésére. A januári sztrájk elfojtásában nagy szerepe volt a cseh szociáldemokrácia segítségének. Addig halogatta a sztrájk kihirdetését Csehországban, amíg a Monarchia többi részén a sztrájkhullám már lanyhulóban volt. Ezzel gyengítette a mozgalom egységes erejét, és lehetővé tette a kormánynak, hogy katonaságát azokra a helyekre összpontosítsa, ahol a legveszélyesebb volt a helyzet. Január 23-án Ausztria—Magyar- ország egész területén elnyomták a sztrájkot.

A januári általános sztrájk alapjaiban rendítette meg az egész Osztrák—Magyar Monarchiát. Annak a forradalmi hullámnak a kezdetét jelentette, amely 1918 októberében a Habs- burg-birodalom összeomlását okozta, és indító erőt adott a németországi sztrájkmozgalom hatalmas fellendüléséhez. A Monarchia proletariátusának azonban ez volt az utolsó közös fellépése. Az osztrák szociáldemokrácia áruló magatartása, amely továbbra is a Habsburg- monarchlát támogatta, és elutasította az elnyomott nemzetek felszabadulási törekvéseit, elmélyítette Ausztria—Magyar- ország munkásosztályának megosztottságát.

Mindjárt a januári általános sztrájk elnyomása után a Monarchiára további nagy csapást mértek. 1918. február 1-én Ausztria—Magyarország hadihajóin az Adriai-tenger kotori öblében lázadás tört ki. 40 hadihajó mintegy 6000 tengerésze, vagyis a Monarchia hajóhadának egyharmada fellázadt. A tengerészek letartóztatták a tiszteket, és kitűzték a vörös lobogót. Megalakították a tengerészek központi tanácsát, követelték az élelmezési viszonyok megjavítását, az azonnali békekötést a szovjet javaslatok alapján, a nemzetek önrendelkezési jogának elismerését stb. A mozgalom nemzetközi jellegű volt — részt vettek benne csehek, szlovákok, németek, magyarok, olaszok, lengyelek, ukránok, horvátok és szlovének. A lázadás egyik vezető alakja František Raš, pŕerovi szociáldemokrata volt. Tevékeny részvevője volt a lázadásnak Nyi- kolaj Szedorják, Csehszlovákia Kommunista Pártjának későbbi kárpát-ukrajnai képviselője. A felkelést három nap alatt elnyomták, mert szervezetileg és politikailag nem volt előkészítve, s nem volt kapcsolata a hátország proletariátusának harcával.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentős hatással volt a cseh és szlovák proletariátusra. A békedekrétum és az Oroszország népeinek jogairól szóló nyilatkozat befolyásolta a dolgozó nép békéért és nemzeti felszabadulásért vezetett mozgalmának kibontakozását.

Az Októberi Forradalom egyúttal megerősítette munkásságunk osztályöntudatát. Fordulatot jelentett nálunk is a proletariátus ideológiájában, és megindította a differenciálódást a szociáldemokrácián belül, amely később. 1919-ben a marxista baloldal megalakulásához, 1921- ben pedig a CSKP megalakítá sához vezetett. RÓJÁK DEZSŐ