Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-16 / 13. szám, kedd
Túlszárnyalták az évi tervet A kisipari termelőszövetkezetek egyre fontosabb szerepet játszanak gazdasági életünkben. Különösen azokon a területeken szükséges a ténykedésük, ahol az állami és a nemzeti vállalatoknak a munkájára nem számíthatunk. Ilyen szerepet tölt be a rokkantak kisipari szövetkezete, az OBZOR is a keletszlovákiai kerületben. A múlt év novemberének végén már több üzemük jelentette, hogy teljesítették az egész évre előírt feladatokat. Novemberben és decemberben már az 1973-as évre dolgoznak. Elsőként a poproči üzem (ko- Sicei járás) Ladislav Stefanek vezette kitűnő kollektívája teljesítette a tervfeladatokat. Ennek az eredménynek az értékét növeli, hogy átépítik az üzemet és a félig kész épületekben egész nyáron és őszön át folyt a termelőmunka is. A jó szervezést és a munkások jó hozzáállását az is bizonyítja, hogy a tervet m^net közben szilárdították és még így is túlszárnyalták. Terven felül a múlt év végéig több mint másfél millió korona értékű árut állítottak elő. A múlt évben megkezdték a kerékpárpedálok gyártását. Ez a termék monopoláru köztársaságunkban. Egyedül ez az üzem gyártja Csehszlovákiában. Keresett cikk ez hazánk határain túl is. A szocialista államokon kívül több mint 30 kapitalista és más országba is exportálják majd. Afrikába, Ázsiába vagy Észak- és Dél-Ameriká- ba is eljutnak az üzem gyártmányai, de még olyan fejlett ipari államokba is, mint az NSZK vagy Anglia. Az OBZOR poproči üzemében 105-en dolgoznak. Többségük háztartásbeli asszony, vagy volt bányász. Valamennyiüket be kellett avatni a mesterség titkaiba, ugyanis néhány évvel ezelőtt még maguk sem gondolták, hogy valamikor olyan keresett árucikket állítanak majd elő, mely gyakorlatilag Kanadától Iránig, Kolumbiától Marokkóig hirdeti a rokkantak élet- képességét és társadalmunknak a rokkantakról való messzemenő gondoskodását. Ez így első hallásra egyszerűnek tűnik. De gondoljunk csak arra, hogy ehhez a munkához Japánból, Olaszországból kellett anyagot biztosítani. Az anyagbeszerzőknek derekas munkát kellett végezniük. Vagy vegyük tekintetbe, hogy meg kellett oldani a fejlesztés kérdését, az üzem átépítését, terMagyarország jelenlegi ötéves tervében megkétszereződik a gyógyszeripari termelés. Az egész produkció háromnegyedét a szocialista országokba exportálják. Felvételünkön az ampullák fél. automatikus töltése a debreceni Biogal gyógyszeripari üzemben. (Felvétel: CSTK — MTIJ veknek, építőanyagoknak, építővállalatoknak pedig híre sem volt. A siker annak bizonyítéka, hogy társadalmunk pártunk vezetésével olyan messzemenően gondoskodik tagjairól rokkant állapotukban is, hogy azok teljes értékű állampolgároknak érezhetik magukat. Ahoi nyolc évvel ezelőtt csak néhány düle- dező fabarakk s egy-két téglaépület állt, ahol az eddigi hét év alatt csak egy csarnokot építettek fel, ott ma már tágas, világos csarnokok állnak és továbbiak épülnek. Gépek, gépsorok könnyítik a dolgozók munkáját, akik fél- vagy egész automata berendezésekkel dolgoznak. Nem is olyan régen szinte a romokból építették fel az üzemet, és nem sokban marad el az OBZOR mencenzéfi üzeme sem. Az évi tervet már ők is novemberben teljesítették. 1972 végéig még több mint 600 000 korona értékben adtak át fémajtókeretet, irodai felszerelési tárgyakat (speciális szekrényeket), útjelző oszlopokat a megrendelőknek. Az OBZOR termelési részlege Majoros István mérnökkel az élén jő munkát végzett. Sok bonyolult feladatot, fejlesztési problémát kellett megoldaniuk aránylag rövid idő alatt. Az eredmények eléréséhez nagyban hozzájárul a jól megszervezett szocialista verseny, amelynek hatékony formáit vezették be a gyakorlatba. Minden kollektíva versenyez. Jó munkát végeznek az üzemek párta- lapszervezetei is. Mindenütt biztosították a párt vezető szerepét, így nagy tekintélye van a pártnak a dolgozók körében. Ez az egyik példája annak, hogyan lehet jó eredményeket elérni. Az említett két üzemen kívül a múlt évi tervfeladatokat teljesítették a mlynkyi, a sajó- házai (Nadabula-Rožňava) és más üzemek, is. Az OBZOR Košice teljesítette azt a kötelezettségvállalását, mely szerint egymillió korona értékű árut termel terven felül, ebből félmilliót a piaci (közszükségleti) alapokra. E kisipari termelőszövetkezetben közel hétszázan dolgoznak. Az alkalmazottak több mint 60 százaléka egészségileg súlyosan károsított, 18 százaléka pedig csökkent, illetve változott munkaképességű. Ezért az elért eredmények rendkívül értékesek. A szövetkezet dolgozói az államtól kapott segítséget jó munkaeredményeikkel hálálják meg. SZANYI JÓZSEF "Túl vagyunk az új eszten/ dö első tizenöt napján, de az embereken még mindig felfedezhető a szilveszteri éjszaka utáni józanodás nemesítő hatása. Valami olyasféle, hogy: „Ez volt az utolsó eset“, „Száradjon le a kezem, ha még egyszer po- ha.. A takarékpénztár előtt találkoztam egy ismerősömmel. Jó helyen vadász hitelező áldozatra, mondom magamban, de már nem tudtam elkerülni. Belémkarolt. Rossz jel. — Jó jel, édes barátom, hogy itt találkozunk — súgta elsápadt fülembe. — Ez helyes. A pénznek a bankban a helye — duruzsolta és vonszolt befelé. — Csak nem nyitottál bankszámlát — kérdeztem hitetlenkedve. — Miért nyitottam volna újat? Régi kuncsaft vagyok én itt. — Szólt olyan hangosan, hogy a hajadon tisztviselőlányok és a várakozó ügyfelek szabadabb nőnemű része megbabonázva és csodát remélve nézett felé. Bennem pedig megmozdult a kíváncsiság ördöge. Szóval ez a Lajos így... Amióta ismerem, kölcsönpénzből tengődik, s lám, most kiderül, hogy bankkönyve van, ki tudja mekkora összeggel. Valóban ki tudja? Amikor rákerült a sor, s a kisasszony kinyitotta zöldszínű könyvecskéjét, barátom sanda pillantást vetett rám, majd egész halkan bemondta, hogy 56 koronát akar behelyezni. ÚJÉVI nekibuidulás Egyből tudtam, hogy át akar ejteni, megjátssza előttem a kispénzű embert. Aztán mintegy közönyösen, ám mohó tekintettel elolvastam betétkönyvében az utolsó bejegyzést. Leesett az állam. 1972. január 5-e állt ott, a betét pedig 68,— korona. Avagy úgy! — csaptam a homlokomra. Megvan: Ojévi nekibuzdulás! Rövidlejáratú. A pénztár előtt barátom hozzám hajolt: — Tudod, vannak igazságok, amelyek fordítva érvényesek. Hiába mondta Shakespeare, hogy „ha a vége jó, minden jó“, én azt tartom, hogy a jó kezdet a fontos — és letörölhető folyékonysággal beleröhögött a fülembe. Az új felfedezések, megállapítások rendszerint sokáig foglalkoztatják fantáziámat. Néhány napon át tüzetesen figyeltem a zöldségboltban, a tejivóban, vajon valóban úgy van-e, ahogy barátom a takarékban állította: hogy az évet kezdeni kell jól. Eszre is vettem 20—30 filléres eltéréseket az ártól, rendszerint felfelé való „ingajáratot“ (az üzlete- sek becsületességének ingaórája ugyanis rendszerint csak bal irányba ing). Ez azonban már annyira megszokott tény, hogy nem is tartjuk „jó kezdetnek“. Egy vonzó külsejű pincér azonban egész főúri tekintélyével megerősítette barátom állítását. Szemem láttára kiszámította, hogy a fokhagymás marhasült meg egy sör, továbbá a januárt meghazudtoló kellemes téli napsugár, meg a szomszédom büdös ma- horka füstje summa summá- rum 46,20 korona. Ha lett volna elég bátorságom, kifejtettem volna, hogy egy másik, pontosabb számítás szerint 33,20 koronát kellene fizetnem. De hát ki mer szembeszállni egy pincérrel, aki eltökélte magában, hogy jól fogja kezdeni az új évet s még attól sem riad vissza, ha ezért másoknak kell hoznia anyagi áldozatot. Sőt, még akkor sem esik kétségbe, ha ez az anyagi áldozat éppen a babonás 13 korona! PETRIK JÓZSEF r% . i.. ., 'mmrrz i Belpolit i k a i k o mm^nta r I Hektárhozamok párhuzama Nem kell mezőgazdasági szakembernek lennUnk ahhoz, hogy tudjuk, az első köztársaság szintjéhez mérten kisebb-nagyobb mértékben növeltük minden alapvető mezőgazdasági termék hektárhozamát. Ez főleg két tényezőnek köszönhető. Először is a szocialista nagyüzemi termelési mód bevezetésének, másodszor pedig a korszerű gépek mind nagyobb mérvű alkalmazásának, a fejlett agrotechnikának, a fokozott műtrágyázásnak stb. Felmerül azonban az a kérdés, hogy a hektárhozamok viszonylatában hogyan is állunk más országokhoz mérten? Nem áll módunkban, hogy a válasz keresése során minden mezőgazdasági termény vonatkozó adatait ismertessük. Elég lesz talán alapul venni a két fontos terményt, mégpedig a búzát és a burgonyát, hogy hozzávetőleges képet kapjunk a fejlődés tendenciáiról. Lássuk először a búzát. Hazai termelése a háború előttihez mérten több mint megkétszereződött és 1971-ben elérte a 3 millió 878 ezer tonnát. A hektárhozamok is — az időjárástól függő bizonyos kilengések ellenére — jelentősen megnőttek, hiszen az 1934—1938-as évek átlaga csak 17,1 mázsa volt, míg 1971-ben már több mint a kétszerese, 35,3 mázsa termett meg hektáronként. Általában tehát elégedettek lehetnénk, annál is inkább, mivel például a KGST-országok közül csak az NDK előz meg bennünket (39,3 mázsa). Ezen túlmenően igen sok állam messze mögöttünk helyezkedik el a ranglétrán. Például Portugália, Ausztrália, India a 13 mázsás átlagot sem éri el. A hektárhozam tekintetében megelőzzük a világ legnagyobb búzatermelőit is, az 1971-ben majdnem százmillió tonnát produkáló, de csak 15,4 mázsás átlagos hektárhozamot elérő Szovjetuniót, és a mintegy 45 millió tonnát termelő de csak 22,8 mázsás hektárhozan)ot felmutató Amerikai Egyesült Államokat. Ez azonban érthető, hiszen nálunk összehasonlíthatatlanul kisebb vetésterületen sokkal belterjesebb lehet a termelés. Nekünk tehát, ha nem akarunk megrekedni és lemaradni, azokat az országokat kell gondos figyelemmel követnünk, amelyek előttünk járnak. Elég megemlítenünk, hogy például Dániában 48,4, az NSZK-ban 46,3, Belgiumban 45,2 volt 1971-ben a búza átlagos bpktárhoza- ma. Valamivel rosszabb a helyzetünk az általunk kiemelt másik mezőgazdasági termény, a burgonya esetében. A háború előtt sokkal nagyobb területen termesztettük és termelése mintegy kétszerese volt a jelenleginek (az 1934—1938-as évek átlaga 9 millió 835 ezer tonna, 1971-ben 4 millió B21 ezer tonna). A hektárhozam az első köztársaság utolsó éveiben 135 mázsa volt, 1971-ben pedig alig valamivel több — 139 mázsa. Ha most körülnézünk, akkor azt láthatjuk, hogy a listavezető Hollandia 380 mázsás átlaghozamot ér el s ha képesek lennénk befogni (ez természetesen sok tényező függvénye) mondjuk az NSZK-t (274 q) vagy az Egyesült Királyságot (273 q) akkor ugyanazon vetésterületen megkettőznénk burgonyatermelésünket, amely elérné a háború előtti szintet. Követésre méltó példára találhatunk tőszomszédságunkban, északi barátainknál, a lengyeleknél is. Tudvalevő, hogy Lengyelország a világ- viszonylatban az élen álló Szovjetunió (1971-ben 92 millió 300 ezer tonna) mögött a második helyet foglalja el a burgonya termesztésben, üsszprodukciója a kérdéses évben kis híján 40 millió tonna volt, de ugyanakkor 150 mázsás teljesítményével nemcsak a Szovjetunió átlagos hektárhozamát (117 q) múlta felül, hanem a miénket is. Van tehát kitől tanulnunk, kinek a módszereit alkalmazni a mi viszonyainkra és feltételeinkre ... GÁLY IVÁN Újra a hangverseny dobogón Dr. Václav Smetáček és Ivan Palovič hangversenye Dr. Václav Smetáčeket hosszú idő után örömmel üdvözöltük újra a bratislavai hangverseny- dobogón. Smetáček nagyvonalúan dirigál és szuggesztív' erővel fogja össze az előadást. Vezénylési módja elegáns és kifejező, nem egészen pózmentes, de az eredmény mindig őt igazolja. Vérbeli muzsikus, s ezt a képességét mindig művészi ízléssel, s a zene mondanivalóját, hangulatát, jellegét szolgálva alkalmazza. Az est szólistája, Ivan Palovič, Beethoven III. zongoraversenyét adta elő (c-moll, op. 37). A fiatal művész kezdetben mintha valami nyugtalansággal vagy gátlással küzdött volna, amire pedig semmi oka sincs, mert igen jól képzett, komoly, értékes művész. Az Allegro második felében bizonyos mértékig felszabadult és az álmodozó, bensőséges Largóban egy finom muzsikuslélek őszinte megnyilatkozásának voltunk tanúi. Palovič nem tartozik az önmagukról könnyen valló művészek közé. Játékában bizonyára ezért nélkülözzük még a zenélés önfeledt örömét és varázsát, ami a művész érzelmi életének megoldódását, művészi egyéniségének erőteljesebb, ha kell szenr vedélyesebb érvényesítését kívánja. Ivan Palovič kitűnő pianista és érezhetően van mondanivalója. Biztosra vesszük, hogy mindazt, ami él benne, idővei oldottabban, az élmény intenzU tásával fogja kimondani. Karmester vendégünk már Weber Ob er on-ny Hányának előadásával meghódította a közön-1 séget. Csajkovszkij V. szimfóniájában érdekes karmesteri megoldásokat produkált. Felszabadultan érzékeltette a szimfónia ér- zelmességét, végletes szenvedélyeit, nem sokat gondolt a mű túlcsorduló belső erőinek kiegyensúlyozásával, de keze alatt valódi orosz szellemű romantikus muzsika szólalt meg, amely a maga belső logikájára épülve önerejéből tartotta sajátos arányait és egyensúlyát. HAVAS MÁRTA Restaurálták Petőfi szobrát Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából restaurálták a forradalmár kiiMfi szobrát a petraalkai parkban. A restaurációi munkát a képen látható Pos- pišil szobrászművész végezte el. ~}t~
