Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-16 / 13. szám, kedd
Jaroszewicz Bangaloreban Olaszország főirfrosábm a dolgozó tömegek tiltakozó sztra/kot tartottuk kormány szociális politikája ellen. Az országban mintegy 20 millió dolgozó vett részt a megmozdulásban. (ČSTK—AP) London — Az új ausztrál munkáspárti kormány fel akarja számolni n gyarmati múlt maradványait és Angliával való alkotmányos kapcsolatait a királynő személyére, mint közös államfőre akarja korlátozni. Ez tűnik ki Lionel Murphy ausztrál igazságügyminiszter londoni nyilatkozatából, amely a hét végén hangzott el, és új megvilágításba helyezte a munkáspárti kormány bizonyos protokolláris megnyivánulásait. Murphy, aki a brit Nemzetközösség igazságügyminisztereinek értekezletére érkezett Londonba és valószínűleg még e héten tárgyal az angol kormány illetékeseivel, kijelentette, hogy 73 évvel az ausztrál államszövetség megalakulása után „hihetetlen, hogy Nagy-Britanniának még mindig van bizonyos törvényhozó, végrehajtó és jogi fennhatósága Ausztrália felett“. Az új kormány mindenekelőtt meg akarja szüntetni a londoni Királyi Titkos Tanács jogi bizottságának azt a funkcióját, hogy Ausztrália peres ügyeiben a legfelső fellebviteli fórum legyen. Murphy azt is jelezte, hogy Ausztrália meg akarja szüntetni a brit parlament bizonyos, még meglévő törvényhozási előjogait Ausztráliával kapcsolatban. Az új kormány minisztere sietve hozzáfűzte, hogy megértésre számít London részéről. Londoni kormánykörökben nem keltett különösebb izgalmat az ausztrál miniszter bejelentése, Anglia említett alkotmányos előjogai ugyanis sorva- dóban vannak Ausztráliával szemben. VÁLTOZNAK AZ IDŐK? ... Bangalore — Pjotr Jaroszewicz, a lengyel minisztertanács elnöke, aki hivatalos látogatáson Indiában tartózkodik, országjáró kőrútján Bangaloreba, India egyik legnagyobb modern ipari központjába érkezett. A lengyel kormányfő és a kíséretében lévő gazdasági szakértők a város korszerű ipari objektumait és tudományos intézményeit tanulmányozzák azzal a céllal, hogy feltárják a kétoldalú gazdasági együttmüködés elmélyítésének lehetőségeit az elektronikus, a repülőgép- és a rádiótechnikai iparban és gépgyártásban. Felelőtlen támadás Santiago — A jobboldali Nemzeti Párt fegyveres fasiszta rohamosztagosai a chilei Puente Alto helységben támadást intéztek a Szocialista Párt helyi irodája ellen. A Santiagótól 30 kilométerre levő városkában szélsőjobboldali támadás érte a Népi Egységhez tartozó többi párt képviseletét is. * » * Federico Klein, Chile bonni nagykövete vasárnap cáfolta azokat a híreszteléseket, amelyek szerint megszüntetik a Nyu- gat-Németországnak szóló chilei rézszállítást, ha az amerikai Kennecott réztársaság Hamburgban indított peres eljárásában Chilét elmarasztalják. Mint ismeretes egy hamburgi bíróság a Kennecott monopólium megkeresésére ideiglenesen zároltatott egy 1,7 millió font értékű chilei rézszállítmányt. Az ellenzéki pártok vezetőivel megtartott csúcstalálkozók keretében Tanaka miniszterelnök és liberális demokrata pártelnök a hét végén találkozott Noszaka Szanzoval, a Japán Kommunista Párt Központi Bizottságának elnökével és a JKP más vezetőivel. Japán politikai körökben az Idők változása jeleként értékelik a találkozót. Értesülések szerint a Tanaka—Noszaka találkozón a Japán Kommunista Párt elnöke azt követelte, hogy a kormány hivatalosan tiltakozzék a Vietnami Demokratikus Köztársaság amerikai terrorbombázása ellen, és ne tűrje el, hogy a Japánban levő amerikai támaszpontokat a vietnami háború céljaira használják fel. A kommunista vezető síkraszállt azért, hogy az új költségvetésben a kormány hatékonyan gondoskodjék az infláció megfékezéséről, az áremelkedések megszüntetéséről és a környezetszennyeződés megállításáról. Követelte, hogy a Tanaka- kormány tekintse elsőszámú feladatának a nép élet- és munkakörülményeinek megjavítását. A JKP elnöke végezetül felszólította a miniszterelnököt, gondoskodjék róla, hogy vonják ki a Japán Kommunista Pártot annak az 1952 óta érvényben levő „felforgatás-el- lenes“ törvénynek a hatálya alól, amely mindmáig lehetővé teszi a rendőrségnek, hogy állandó megfigyelés alatt tartsa a JKP Központi Bizottságának székházát és általában a kommunista párt tevékenységét. Röviddel a Tanaka—Noszaka találkozó után a japán igazságügyminisztérium és a belbiztonsági hivatal közölte, nem lát lehetőséget arra, hogy megszüntessék a rendőri felügyeletet a Japán Kommunista Párt felett, minthogy a párt nem törölte programjából a „bolsevik típusú forradalom“ megvalósításának célkitűzését. Átfogó terv Kairó — Egyiptom, Szíria és Líbia szakértői hozzáfogtak annak az átfogó arab tervnek a kidolgozásához, amely a megszállt területek felszabadítását célozza, s amelyet jóváhagyás végett január 27-én terjesztenek az Arab Liga védelmi tanácsa elé. Amennyiben a védelmi tanácsnak sikerül kidolgoznia és jóváhagynia egy átfogó stratégiai tervet, akkor azt az arab kormányok elé kell terjeszteni azzal a kiegészítő javaslattal, hogy járuljanak hozzá egy arab csúcsértekezlet mielőbbi összehívásához. A szíriai kormány a legutóbbi izraeli támadás-sorozat nyomán nagy intenzitással szorgalmazza az arab országok összefogását. E célból indult arab körútra Abdel Halim Khaddam miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter. A szíriai politikus a továbbiakban Tunéziába, Algériába, Marokkóba és Szudánba látogat. Nasszer emlékezete A z arab nép és a haladó világ január 15-én emlékezett meg a Lenin-rendes Gamal Abdel Nasszernak, az arabok kölcsönös barátsága, egyenjogúsága és szabadsága harcosának meg nem élt 55. születésnapjáról. Noha nem állíthatjuk, hogy Nasszer mindenkor a haladás és a szocializmus platformján állott, az élet és a politikai küzdelem bonyolult útján jutott el oda. Ez nem volt mindig egyszerű és áldozatmentes út. A forradalom kezdetén fiatal tiszt volt, aki az elvesztett palesztinai háború után látta az egyiptomi Faruk-rendszer fogyatékosságait és korhadtságát. Tagja lett a szabad tisztek szervezetének, amely célul tűzte ki Egyiptom felemelését, megtisztítását a korrupciótól és a külföldi függőségtől. Az egyiptomi nép 1952-ben fellázadt a gyarmati uralom ellen. A szabad tisztek szervezete kihasználta a feszült helyzetet, é*s a hadsereg, amely az angolok és a király érdekeit volt hivatott védelmezni, a lázadók mellé állt. Nasszer minden törekvése az araboknak egy nagy közös- srégbe tömörítésére irányult. Äm államférfiúi bölcsességgel viselte az egység kudarcát a szíriai államfordulat után. Megértette a sikertelenség okait, amelyeknek szociális gyökerei voltak. Ezéirt e gyökerek erélyes eltávolításához fogott. Újabb földreformot és újabb -államosítást hirdettek ki az országban. Általános népi politikai szervezet alakult — az Arab Szocialista Unió, amelyben a széles tömegeknek lehetőségük nyílott arra, hogy részt vegyenek a politikai életben. A Szuezi-csatorna államosítása körüli események meggyőzték Nasszert, hogy a független ország építésében feltételek nélküli segítséget és teljes támogatást csak a Szovjetuniótól és a többi szocialista országtól várhat. * Nasszer politikai elképzeléseinek alakulásában további határkő volt az 1967-es. izraeli—arab háború. A konfliktus azt jelentette, hogy az EAK végleg szakított a nyugati imperialista államokkal és kezdetét vette intenzív együttműködése a szocialista országokkal. Ahogyan az ország fejlődött és az elmaradott félfeudális viszonyok után kialakult egy modern, haladó társadalmi rendszer, ahogyan a burzsoázia és a reakció fokozatosan elvesztette befolyását az országban, úgy változott Nasszer magatartása is és közeledett a haladó országok nézeteihez. Nasszer ismerte a világ forradalmi fejlődését, látta, hogy a világ integrálódik. Felismerte, hogy egy kis nemzet jövője más nemzetekkel nagyobb politikai egységbe való tömörülésében van. Éppen az arab világban — a közös nyelvben, vallásban, érdekekben és történelemben látta egy ilyen egyesülési folyamat lehetőségeit. Az arab népek közti ellentétek gyakran szembeállítottak egymással két arab országot. A jordániai testvörháború közvetett oka lett Nasszer 1970. szeptember 28-án bekövetkezett halálának. Az arab barátságra, egyenjogúságra és szociális szabadságra irányuló roppant nagy igyekezete közben érte őt a hirtelen halál. Ebben van Nasszer művének életereje^ Dr. Filip Holka Régi„vádak" Varsó — A Trybuna Ludu hétfői számában pekingi tudósítójának jelentése alapján ismerteti a kínai ENSZ-kiildöttség nyilatkozatát, amely a Zsenmin Zsipao vasárnapi számában jelent meg. A nyilatkozat a leszerelési vl- lágértekezlet előkészítésével megbízott ENSZ-bizottság megalakításával kapcsolatos, már korábban ismertetett vádakat tartalmazza. A kínai küldöttség a bizottság megalakításával kapcsolatban azzal vádolta Trepczinski lengyel külügyminiszter-helyettest, az ENSZ-köz- gyűlés nemrég véget ért 27. ülésszakának elnökét, hogy a leszerelési világkonferencia,előkészítésére irányuló tevékenységében „egy bizonyos szuperhaBONNI TUDÓSÍTÁSUNK rmui 1973. I. 16. „Az elnök békét ígért. Azt mondotta, hogy Indokínában semmi sem ér meg egy amerikai életet. Mi azonban tovább folytatjuk a gyilkolást, valami olyasmiért, amiért tulajdonképpen nem is vagyunk hajlandók meghalni Vietnamban.“ Edward Kennedy véleménye, amely a múlt év végén hangzott el, végeredményben kifejezte azoknak az amerikaiaknak a gondolkodásmódját, akiket nem tompított el a Fehér Ház politikai döntéseinek cinizmusa. Hiszen immár 1964-ben Lyndon Johnson, az akkori szenátor mint a béke jelöltje indult a választásokon. Emlékezetes, hogy meggyőző diadalt aratott, ám rövidesen még jobban belebonyolította az Egyesült Államokat a vietnami háborúba. Azóta az amerikai agresszorok hét és fél millió tonna bombát dobtak le Vietnam földjére, ennek a mennyiségnek a túlnyomó többségét az utóbbi négy esztendőben. Mindez több, 11-szer több mint a koreai háború idején ledobott bombák mennyisé ge és háromszor több, mint amennyi a második világháborúban pusztított. Nixon elnök ismét békét ígért és ismét győzelmet aratott a választásokon, ám ezzel egyidejűleg fokozta az indokínai népek szenvedését. Köztudomású, hogy az elmúlt esztendőben az amerikai légierő mintegy 1 millió tonna bombát dobott le a VDK területére. Richard Nixon a választások előestéjén, amikor az amerikai választópolgárok megnyeréséről volt szó, ismét meggyőző hangon bizonygatta: világos, hogy a tíz éve tomboló háború vége felé tart... Nyilvánvaló, hogy a bonyolult problémák nagyobb réPrognózis nélkül szét megoldottuk ... Igyekezetünket siker koronázza ..." Ezeket a jelszavakat hangoztatta az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója is. Ám ekkor október 26-ot írtak, és négy napon belül az amerikai elnöknek alá kellett volna írnia a békés rendezésről szóló megállapodást. Az aláírás helyett Kissinger tért vissza Párizsba, hogy újabb követelményeket támasszon, és végeredményben ennek tulajdonítható, hogy a vietnamiak a karácsonyi és újévi ünnepek alatt az utóbbi időszak legborzalmasabb bombázásait élték át. A tárgyalások felújításakor sem feledkezhetünk meg arról, hogy a két fél előző megbeszéléseinek közjátékaként ártatlanok ezrei pusztultak el Hanoi és Haiphong bombázása során. Helyénvaló tehát a kérdés, vajon a Fehér Ház urai valóban reális tárgyalásokra törekednek? Hiszen a hivatalos jelentések szerint „mindössze“ arról van szó, hogy néhány megfogalmazás miatt ezrek és ezrek pusztulnak el. Magától érthető, hogy ebben a vonatkozásban a saigoni bábkormánynak is szerepe volt, amely különböző követelményeket támasztott Dél-Viet- namra vonatkozóan. Ugyanakkor persze több más vonatkozású nézeteltérésről is szó lehet, amelyekben a két fél nem jutott közös nevezőre. A párizsi tárgyalásokkal ösz- szefüggésben a mai napig any- nyi verzió látott napvilágot, hogy tulajdonképpen nehéz megtalálni az események igazi fonalát. Ám elgondolkodhatunk afelett, hogy Henry Kissinger Párizsba visszatérve a kész megállapodás korrekcióját óhajtotta, vagy még ennél többet is. Nem tudni, vajon a nemzetbiztonsági főtanácsadó nem abban reménykedett-e, hogy a hazafiak a bombatámadásokat követően immár minden javaslatot elfogadnak? Kétségtelen, hogy az elmúlt időszak rengeteg szenvedést hozott a vietnami népre, olyan kínokat, amelyeket szinte el sem tudunk képzelni. Viszont ennek ellenére sem mondtak le a felszabadítási front igazságos követelményeiről, illetve mindarról, amelyért eddig hősiesen küzdött. A párizsi tárgyalások felújítása önmagában is bizonyítja, hogy Nixon terror-diplomáciája vereséget szenvedett. Egyrészt' erkölcsi vereséget a világ közvéleménye előtt, amely ismét kifejezte felháborodását. Ám vereséget szenvedett belpolitikai vonatkozásban is katonai ösze- függésekben szintén, amelyet a B-52-es nehézbombázók kudarca idézett fel előttünk. A gyilkolás értelmetlensége, mint azt Edward Kennedy is megfogalmazta, nyilvánvaló. Viszont nem nyilvánvaló, vajon Richard Nixon békét akar, avagy háborút? A múlt év őszén arról volt szó, hogy a két fél fegyvernyugvásba egyezik meg. Ez a frontvonalak megtartását is feltételezte, s egy későbbi időpontban lefolytatott tárgyalásokon kellett volna eldönteni a „hogyan tovább“ kérdését. A szabadságharcosok az 1954-es genfi egyezmény alapelveihez ragaszkodnak, amelyek leszögezik Vietnam függetlenségét és területi integritását. Nos, az Egyesült Államok immár huzamosabb ideje szabotálja az egyezményt, ami annyit jelent, hogy akadályozza a progresz- szív fejlődést a világnak ebben a térségében. Viszont tény, hogy ez a beavatkozás az egész vonalon ellenállásra talált, egyedüli eredménye az áldozatok számának növekedése. A párizsi tárgyalások felújítása kapcsán nem bocsátkozhatunk jóslatokba. Kérdéses, vajon Nixon elnök január 20-ig aláírja-e a szóban forgó szerződést. Nyilvánvaló viszont, hogy a világ haladó közvéleménye támogatja a vietnami nép hősi harcát. fmr) talom“ érdekeit tartotta szem előtt. Pekingi tudósítónk tájékoztatása alapján emlékeztetnünk kell arra — írja a Trybuna*Ludu —, hogy a Kínai Népköztársaság attól a pillanattól kezdve a leszerelési világértekezlet ősz szehívása ellen foglalt állást, mihelyt a Szovjetunió az értekezlet összehívását felvetette. Ez a magatartása elszigetelte a pekingi kormányt a nemzetközi közvéleménytől, amely a Szovjetunió javaslatát nem úgy fogta fel, hogy az „egy szu perhatalom“ érdekeit szolgálja, hanem a világ valamennyi országának érdekében áll. A Trybuna Ludu emlékeztet: az elszigetelődés végeredményben arra késztette a kínai küldöttséget, hogy megszavazza a közgyűlésen a leszerelési világértekezlet összehívását, majd az előkészítő bizottság összetételére vonatkozó határozati javaslatokat. Mint nukleáris hatalom, Kína is tagja lett az előkészítő bizottságnak. A kínai vezetők azonban most azt állítják, hory küldöttségük akarata ellenére került be az előkészítő bizottságba. Azt is kifogásolják — a tényekkel ellentétben —, hogy az afrikai és az ázsiai országokkal a kérdésben nem tartottak megfelelő konzultációt. A ciprusi nép válasza Nicósia — „Makariosz érsek elnökjelöltségének támogatása lesz a küszöbönálló február 18-1 választásokon a ciprusi nép válasza az ellenzék mesterkedéseire“ — hangzik a Ciprust Dolgozó Nép Haladó Pártja (AKELJ Központi Bizottságának nyilatkozata, amelyet a párt „Haravghi" című lapjában tettek közzé. A nyilatkozat rámutat, hogy Makariosz érsek újraválasztása a demokratikus rend és a törvényesség megőrzését jelentené az országban, s lehetővé tenné a görög és a török közösség kapcsolatainak normalizálásáról folyó tárgyalások sikeres befejezését. Az imperialista körök — húzza alá az AKEL — folytatják a szigetország leigázására, területének NATO-támaszpontként való felhasználására irányuló tevékenységüket: a belső front megosztására ös ezzel a ciprusi nép nemzeti felszabadító harcának gyengítésére törekszenek. ÚJ MEGVILÁGÍTÁSBAN
