Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-03 / 2. szám, szerda

1972. I. 3. 5 Igényes pártoktatás TELJESÍTIK AZ IDEOLÓGIAI NEVELÉS FELADATAT Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának októberi plénuma, valamint Szlovákia Kommunista Pártjá­nak novemberi központi bizott­sági ülése nagy figyelmet szen­telt a pártoktatás szerepének is. Hangsúlyozta, hogy az „ide­ológiát munka fejlesztésének igyekezetében, a kommunisták és a többi dolgozók nevelésében jelentős szerepe van a pártok­tatásnak". Pártunk Központi Bizottsága titkárságának 1970-ben hozott határozata a pártoktatás felújí­tásával kapcsolatosan hangsú­lyozta, hogy biztosítani kell a kommunisták és a dolgozók marxista szellemben való neve­lését, fel kell újítani a pártok­tatás tartalmi és szervezési rendszerét, vissza kell neki ad­ni az őt megillető helyet. Most az októberi és novembe­ri plénum után az alsóbb párt- szervek teljes mértékben hozzá­fogtak az ideológia területén eddig végzett munka értékelésé­hez, és egyre inkább előtérbe kerül a pártoktatás tartalmi és minőségi javítása. Ilyen értelemben került sor a pártoktatás területén eddig elért eredményok megtárgyalá­sára Rožňaván (Rozsnyón), a járási pártbizottság elnökségé­ben. A jelentés bevezető részé­ben a járási pártbizottság ide­ológiai titkára. Koreň elvtárs ismertette az előttük álló fela­datokat. Beszélt azokról a fel­adatokról, melyek a járás párt- szervezeteiben a kommunisták­ra várnak. Kitért arra, hogy az elkövetkezendő időben nagyobb figyelmet kell szentelni a dol­gozók világnézeti nevelésének, a közgazdasági propaganda el­mélyítésének, hogy a járás dol­gozóiban el kell mélyíteni a szocialista hazafiság és az in­ternacionalizmus szellemét, el kell mélyíteni a szocialista or­szágokhoz, különösen a Szov­jetunióhoz fűződő baráti vi­szonyt. A beterjesztett jelentés rész­letesen foglalkozott a pártok­tatásra való felkészüléssel. Az 1972—73-as oktatási év megkez­déséig a lektorok és propagan­disták értékelték az elmúlt év- ban végzett munkát, feltöltötték a propagandisták létszámát, de továbbra is legfontosabb fela­datnak tartják elérni, hogy 15 —20 hallgatóra jusson egy elő­adó. Nagy figyelmet szenteltek a lektorcsoportok és a lektorok munkájának. Elhatározták, hogy a kiválasztott lektorokkal rend­szeresen foglalkoznak. A nyár folyamán kétszer kétnapos isko­lázást tartottak, Revúcán és Rozsnyón. Az októberben meg­tartott körzeti szemináriumokon módszertanilag is segítséget nyújtottak a propagandistáknak. A járási pártbizottság ideoló­giai osztálya nem feledkezett meg a Szocialista Ifjúsági Szö­vetség propagandistáinak a fel­készítéséről sem. A rozsnyói járás pártszerve­zeteinek kommunistái az egyes pártoktatási fokozatoknak meg­felelően a következőképpen oszlanak meg. Az alapfokú ok­tatásban a kommunistáknak 75,23 százaléka, a középfokú oktatásban a 8,65 százaléka, a magasabb fokú oktatásban pe­dig 3,01 százaléka vesz részt. A kommunisták közül 8,35 száza­lék propagandista. Az alapfo­kú politikai iskolázás témakö­rök szerint a következőképpen oszlik meg. A politikai alapis­mereteket 59 kör, a közgaz­dasági alapismereteket és a párt gazdaságpolitikáját 44 kör, a szocialista társadalom fejlesztésének aktuális kérdését 226 kör tanulmányozza. Nagyobb figyelmet szentelnek az esti iskoláknak is. Az 1972 —73-as oktatási évben új osz­tályokat nyitottak; ide sorol­ták be azokat az elvtársakat, akik az elmúlt évben sikerrel elvégezték az alapfokot. Az es­ti iskolát a járási pártszervezet 594 tagja látogatja. Itt a beso­rolás a következő: a marxizmus —leninizmus alapjai a kommu­nisták 37,87 százaléka, a párt­munka marxista—leninista alap­jait 16,67 százaléka, a párt gaz­daságpolitikáját 42,93 százalé­ka tanulmányozza. A rozsnyói pártszervezet nagy figyelmet fordít a magasabb foknak, a Marxizmus—leninizmus Esti Egyetemének. Ezen a fokon az oktatásra való felkészülést a pártbizottság elnöksége már augusztus 30-án megtárgyalta. E fokozatnak az irányítását az es­ti egyetem tanácsa vezeti az egyes tanszékeken keresztül. Pozitívan kell értékelni azt a tényt, hogy következetesen gon­dot fordítanak az oktatás szín­vonala fokozására, az előadók felkészítésére, a gyakorlatokra és az egyes szemináriumokra. Nagy figyelmet szentelnek a hallgatók felkészítésére, egyben a hallgatókkal szembeni köve­telményt is állandóan növelik. Az első évfolyamba a kivá­lasztás alapján 88 hallgatót so­roltak be. Ebből egy osztály Rozsnyón, egy pedig Revucán működik. A második évfolyam­nak 87, a harmadik évfolyam­nak 32 hallgatója van. Az el­múlt oktatási évhez viszonyít­va javult az előadások látoga­tottsága, mely jelenleg eléri a 86 százalékot. A marxizmus esti egyeteme a hároméves tanfolyamon kívül egyéves tanfolyamot szervez és biztosít a polgári nevelés taní­tóinak, melyet 29 tanító láto­gat. Nem feledkeznek meg azonban a gazdasági vezetőkről sem. Ebben az évben 27 hallgató végez egy éves tanfolyamot az ipar és a mezőgazdaság terüle­téről. Az esti egyetem gondos­kodik a tagjelöltek politikai is­kolázásáról is. Ebben az évben a kétéves tanfolyamot 200 tag­jelölt kezdte, akiket Rozsnyón, Nižná Slanán, Jelsaván és Lu- beníkon négy osztályba osztot­tak be. A jelsavai magnezitüzemek mellett ebben az oktatási évben kezdte meg tevékenységét a po­litikai művelődési kabinet. Az új intézmény, amely a CSKP KB titkársága 1971 máju­si határozata alapján létesült, nagy figyelmet szentel a poli­tikai nevelő munkának. Az említett adatok azt bizo­nyítják, hogy a rozsnyói járás kommunistái ismerik az ideoló­giai nevelés fontosságát, és kö­vetkezetesen teljesítik a CSKP KB-nak a pártoktatásra vonat­kozó határozatát. PÉK VENDEL, az SZLKP KB dolgozója ŕ Miroslav Anger felvétele); Cseh—magyar kapcsolatok A Rdkóczi-kutatás újabb eredménye Amint a Rákóczi-életrajzokból tudjuk, II. Rákóczi Ferenc Jind- richüv Hradec-ban az 1690/91- es tanévben volt az ottani kol­légium diákja, s innen a kö­vetkező tanévben a prágai egye­temre került. A Jindrichüv Hra- dec-i múzeumban ott-tartózko- dásának emlékét külön Rákóczi Emlékterem őrzi (1966-ban lé­tesítették), viszont a prágai ta­nulóévekről jóval kevesebb is­merettel rendelkezünk. Nem tudtuk pontosan, hol lakott, s milyen körülmények közt élt. . Szörényi László, a MTA Iro­dalomtudományi Intézetének tu­dományos munkatársa a Cseh­szlovák Tudományos Akadémia meghívására egyhónapos cseh­országi tanulmányútra érkezett. Tanulmányútját 1972 december végén fejezte be, s érdeklődé­sének középpontjában a Rákó­czira vonatkozó levéltári anyag áttanulmányozása állt. Munkája eredményes volt. A levéltári anyag alapján megállapította, hogy Rákóczi az 1690/91-es tan­évben Prágában a jezsuiták haj­dani rendházának hátsó épüle­tében lakott. (Ez az épület a mai Karlovo námestí-n levő kórház épülete.) Az iratokból kiderült, hogy Rákóczi Prágá­ban viszonylag kiváltságos diák­életet folytathatott. Volt inasa, kocsisa és titkára is. Előkerül­tek személyi kiadásairól szóló számlái is. Az 1691/92-es tan­évben a fejedelemfi átköltözött a Kisoldali tér (Malostranské náméstí) egyik épületébe, amely akkor ugyancsak rend­ház volt, — s ma az egyetem matematika-fizikai karának ád hajlékot. Eddig nem tudtuk, kik voltak Rákóczi tanárai. A többi között kiderült, hogy J. Hradec-ban a két és fél éves tanulmány alatt Rákóczit Fran­tišek Boryné nevű cseh tanár irányította. A kutató Jindrichüv Hradec- ban egy másik, a csehországi magyar emlékek között szinte feledésbe merülő tényre is fel­hívja a figyelmet. A Rákóczi- életrajzokból tudjuk, hogy an­nak idején a fiatal növendéket a város ura, Slavata cseh főúr nagy vendégszeretettel fogadta. Ez a Slavata-család leányágon rokoni viszonyban állt a 16. század végén kihalt Rožmberk cseh főnemesi családdal. Zrínyi Miklós, a szigetvári hős, II. Rá­kóczi Ferenc szépapja, ugyan­csak egy Rožmberk-leányt vett feleségül. A házasságot 1564- ben Jindrichüv Hradec-ban kö­tötték, s erre az eseményre a J. Hradec-i vár falán ma Is egy régi márványtábla emlékezte Ezek a levéltári felfedezések értékes mozzanatokkal egészí­tik ki a Habsburg-uralom ellen felkelő kurucok Vezérlő Feje­delmének ifjúkori csehországi tartózkodásáról való ismeretein- kot SOMOGYI MÄTYÄS P etőfi nem volt szép, sőt műveletlen, profán ember előtt, kinek arról, amit mi „költői“ kül­sőnek tartunk, fogalma nincsen, még tán in­kább a rútak közé soroltatott volna. De ha ol­vasó ember Magyarország széléről érkezett Pestre, és Petőfit meglátta valahol, anélkül, hogy bár arcképét látta volna valaha, azonnal gondolá, hogy ezen minden eddig látott embertől elütő, érdekes alak nem lehet más, mint Petőfi Sándor. Ha pedig vala­mely külországi utas pillantotta meg, ki soha nem hal­lott Petőfiről, az okvetlen legalább is azt gondolta, hogy Magyarországnak bizonyosan kell legalább egy költővel bírnia, mert ez ember nem lehet más, mint költő. Mert ha valamely festő valamely történeti vagy genre-képen egy költőt akarna előállítani, kiről a né­ző azonnal kitalálja, hogy a festő költőt akart eltalál­ni, visszaadni azt a bizonyos „je ne sais quoi“-t, ami őt oly kiválóan költői jelenséggé avatta, ami végre nem csupán tekintetében, de mozdulataiban és hang­jában is rejlett, ez szerfölött nehéz, talán lehetetlen is volt. Azzal, hogy minden íze, minden mozdulata eredeti, Jegsajátlagosabban egyéni volt, nem mondunk eleget. Elvégre minden ember egyéni, valamint minden kéz­írás különbözik a másiktól. Csakhogy vannak — s ez a legnagyobb rész — egymáshoz hasonlóbb írások, melyeken a különbség alig észrevehető. De vannak olyan írások is, melyek annyira különösek, hogy első tekintetre külön írásnemnek tetszenek. Ezen mérvben volt Petőfi alakja eredeti s illetőleg par excellence költői, úgyhogy csaknem úgy tetszett, mintha az em­beri nemnek egymaga egy külön fajtáját képviselte volna. VAJDA JÁNOS: Milyen volt Petőfi? Egyénisége érdekes vegyüléke volt a leggyökere­sebb magyarságnak a legelőhaladtabb európaiság­gal. Mintha csak mintául akart volna szolgálni a jö­vendőbeli magyar polgárosultságnak. Előttem mindig úgy tetszett, mintha egy még távolról derengő jövőnek „mutatványa“ volna, mire a költők is rendesen a leg­szebb részt szokták kiválasztani. Eredetisége és úgynevezett különcsége, silány utánzóinak példája azok előtt, akik őt nem ismerték, ferde fogalmakat szülhetett egyéniségéről. Ami sokak előtt különcségnek tetszheték, ami üres utánzóiban csakugyan nem egyébnek, mint esztelen hóbortnak, vak szeszélynek vagy hiú számításból eredő majmo­lásnak mondható, az nála mind belső erkölcsi okból származott, s összhangzatos volt céljaival, az eszmé­vel, melynek élt. Mélyen hitt egy sajátlagos nagyar kultúra lehetőségében, s remélte, hogy amint ő telje­sen eredeti magyar és mégis világköltő, akként tá­madni fognak hozzá hasonló lángelmék a művészet és tudomány minden ágaiban, akik azután a magyar kul­túrát megteremtik. Az újkori haladás minden reform­jáért rajongott... ... Termetre Petőfi középmagasságú, sovány, ki­csiny, szögarcú, színtelen s úgynevezett madárfejű volt. Ezen vékony vonásos, filigrán képet természettől torzonborz, geniális bő hajazat körítette, s egy kis képzelődés után az embernek az égő bokrot ju“ ittt eszébe. Ha járt, nagyokat lépett, halk ütemben bak­tatva, de egyébként járása és mozdulatainak jelleme Igen katonás és határozott volt, mihez valószínűleg bakancsos korában szokott. A határozottság egyék iránt minden szavában nyiTatkozott. „Talán,“ „megle­het“, e szavak ritkán hangzottak ajkán; ami iránt meg volt győződve, ezt azonnal oly egyenesen s hatá­rozottan, oly erőteljes fogalmazásban fejezte ki, hogy mindig azt is utána mondhatta volna: s ezért kész va­gyok meghalni. (Részlet a Vasárnapi Újság, 1870. június 12-i számában megjelent, Tüneményes alakok című cikkből 1 PETŐFI KISKŐRÖSI SZÜLŐHÁZA k(Lörincz Gyula rajza)]

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents