Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-13 / 11. szám, szombat
1973. t. 13. 3 [ hétvégi hírmagyarázatunk j FÖLDRENGÉS A ..CSALÁDI BIRTOKON" D ecember utolsó hetében szörnyű elemi csapás pusztított a 148 ezer négyzetkilométer területű Nicaraguában. A földrengés szinte telfesen elpusztította Managua fővárost, ifiely 350 ezer főnyi lakosságának zöme hajléktalanná vált, s a kormány elhatározta, hogy kiüríti a fővárost és máshová teszt át székhelyét. A tudósok máig is cikkeznek az elemi csapás okairól, e veszélyeztetett földrész tektonikai változásairól. A földrengés következtében csak a szilárd alapozású épületek maradták épségben, mint a managuai főszékesegyház, vagy a Hilton-szálló, amelynek illusztris vendége volt: Howard Hughes, a rejtélyes kilétű milliomos, aki a szerencsétlenség után — épp bőrrel — az első repülőgépen Londonba utazott. A szegények viskói, a kisebb polgári házak azonban romhalmazzá váltak, jelképezve azokat az égbekiáltó különbségeket, amelyeket egy társadalmi földrengés volna hivatott megszüntetni. 0 Vesztesek és nyerészkedők Aligha lehet gyors egyértelmű választ adni arra a kérdésre, melyik kár érintette legkellemetlenebbül a kormányt: a milliós anyagi kár-e, vagy pedig a földrengés következtében megnyilvánuló politikai károk. Arról van sző ugyanis, hogy a természeti csapás mindenképpen felfigyelhető ténye erre az agyonhallgatott közép-amerikai országra terelte a közvélemény figyelmét és ez roppant kellemetlen a rendszer urainak. Tavaly az elnökválasztással, illetve az elnöki hatalom gyakorlásában bekövetkezett inter- regnummal kapcsolatban teregette ki a világsajtó a nicara- guai rendszer szennyesét, most viszont a szörnyű elemi csapás az áldatlan társadalmi viszonyokra terelte a figyelmet. Az uralkodó rendszernek nem $ok kárt okozott a földrengés. Sőt, alkalom nyílott arra, hogy a „családi birodalom“ északi pártfogói adakozók legyenek, juttassanak a közösen harácsolt profitból. Ám kérdés, hová mennek az amerikai dollársegély milliói? A főváros újjáépítésére, esetleg új főváros létesítésére más, biztonságosabb helyen, vagy pedig a szokáshoz híven eltűnnek a hatalom körűi csoportosulók zsebében. Nagyon alapos ez a feltevés, mert például a gyorssegélyakció révén Managuába juttatott adományok sem értek el azokhoz, akiket megilletnek, mert a kormány — úgymond — az adományok feltartóztatásával akarta a veszélyeztetett főváros elhagyására bírni a hatósági rendelettel szemben makacsul ellenszegülőket. Érthető, hogy a romba dőlt szegénynegyedek lakót eszelősen ragaszkodnak a „biztos romokhoz“ a bizonytalan ismeretlennel szemben. Ez egyébként az emberi természettel is magyarázható. Azon sem ütközik meg az ember, hogy az éhező szerencsétlenek minden módon megpróbálnak boldogulni, élelemhez jutni, amit a kormányzat a „banditizmus“ felszámolására használt fel s katonái nemcsak a levegőbe lőttek .. Nem is csak a szegény „üzletfosztogatók“ tetemei borították Managua utcáit. A fővárosi börtön udvarán ott hevertek halomra lőve a politikai foglyok, a rendszer ellenfelei. % Magánbirodalom A managuai földrengés okozta bajok amolyan visszapillantó tükörként mutatják meg az ország kényuralnak arcát. Nicaraguát már négy évtizede „családi birtokként, birodalomként“ emlegetik. Ki az ország ura? A mindenható Somoza család. S ki a hatalom társbirtokosa és egyben a súgó? Az ugyancsak mindenható United Fruit Company, Standard Fruit and Steamship és az American Rubber Company. Aki ezeknek ellentmond, kössön életbiztosítást. Az ország földjét mocsarak, terméketlen sivatagok borítják, s csak 5,7 százaléka megművelhető föld. Ezen a nagybirtokosok és az említett amerikai társaságok gyapot-, banán- és kávéültetvényei terülnek el. A 65 százalékban írástudatlan lakosságnak, az 1 millió 700 ezer ember zömének csak robot, a malária, a vérbaj, és nyomor jutott osztályrészül. Az ország arany- és ezüstbányáira észak- amerikai és kanadai monopolista társaságok tették rá kezüket. Ezt nevezik a Somoza család magánbirodalmának (Washington áldásával). A dinasztiaala- pítő Anastasio Somoza Garda, akit Tacho néven emlegetnek, SORBAN LEONYID ILJICSOV szovjet külügyminiszter-helyettes, a ha. tárkérdések rendezéséről folytatott szovjet—kínai tárgyaláson részt vevő szovjet küldöttség vezetője Vaszilij Tolsztyl- kov nagykövet kíséretében tegnap visszatért, Pekingbe. Mind- katten a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulójának ünnepségein vettek részt Moszkvában. KÖZLEMÉNYT adtak ki a Csehszlovák Állami Tervbizottság küldöttségének delhi tárgyalásáról. A közlemény szerint a közeljövőben új gazdasági szerződés készül a két ország között, s ebben tekintetbe veszik a két állam következő ötéves terveinek igényelt. CSÖNG CSUN THAK, a Koreai Munkapárt Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Népi Bizottság tagja 63 éves korában elhunyt. SZÓFIÁBAN széles körű tanácskozást tartottak és ismertették azokat a módosításokat és kiegészítéseket, amelyeket a kormány a BKP Központi Bizottságának decemberi plénuma értelmében a gazdasági mechanizmusban eszközölt. MADRIDBAN egy bíróság 17 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtot 25 spanyol munkást, akik tavaly márciusban az északspanyolországi El Ferrol kikötőjében a dologzók bérkövetelő sztrájkját szervezték. AUSZTRÁLIÁBÓL öttagú diplomatacsoport érkezett Pekingbe, hogy előkészítse az ország nagykövetségének megnyitását a kínai fővárosban. A misszió vezetője ügyvivői minőségben egyelőre Ross Cottlir lesz, aki Stephen Fitzgerald nagykövet megérkezéséig látja el ezt a tisztséget. SUHARTO elnök javaslatára öt indonéziai párt — az Indonéz Nemzeti Párt, az Indonéz Keresztény Párt, a Katolikus, a Murba és a Függetlenségi Párt — egyesül és Indonéz Demokrata Párt néven üj pártot hoz létre. NICOLAE CEAUSESCU román államfő befejezte ötnapos pakisztáni látogatását és tegnap egynapos nem hivatalos látogatásra Iránba érkezett. Pakisztánban hosszú távú együttműködési egyezmény kidolgozásában és kormányközi vegyesbizottság létrehozásában állapodott meg. URHO KEKKONEN finn köz- társasági elnök fogadta az európai biztonsági és együttműködést értekezlet nemzetközi előkészítő bizottságának küldöttségét, amelyet a bizottság elnöke, Albert del Smael vezetett. 14 MILLIÚ olasz dolgozó tegnap általános sztrájkba lépett az egyre rosszabbodó gazdasági helyzet és a nehéz munkafeltételek elleni tiltakozásul. A KANADAI parlament bizalmat szavazott Trudeau miniszterelnök kormányának. ZAMORA bolíviai belügyminiszter sajtóértekezleten kijelentette, hogy a „fegyveres erők szilárd egységének aláásására irányuló baloldali összeesküvést hiúsítottak meg“. GIUSEPPE MEDICI olasz külügyminiszter január 12—13-ra tervezett thaiföldi hivatalos látogatása elmarad, s a jelenleg Kínában tartózkodó miniszter egyenesen haza, Rómába utazik. E döntésről két nappal ezelőtt értesítették a thaiföldi külügyminisztériumot. Hivatalos források szerint a látogatás elmaradása nem befolyásolja a két ország közötti baráti kapcsolatokat. VLAGYIMIR KRUGLJAKOV ellentengernagy parancsnoksága alatt — a fennálló megállapodásnak megfelelően — január 14. és 19. között szovjet hadihajók tesznek hivatalos baráti látogatást Bombay kikötőjében. A hajórajhoz a Szenyavin tengernagy cirkáló, a SzkritniJ torpedóromboló és egy tengeralattjáró tartozik. TÜZÉRSÉGGEL TÁMADNAK A SZABADSÁGHARCOSOK Maratoni tárgyalások Párizsban? Saigon — Saigoni közlés szerint csütörtökön délután és péntekre virradóan a dél-vietnami szabadságharcosok összesen 62 akciót indítottak. Ebből negyvenhat alkalommal tüzérségüket is bevetették a Thieu- hadsereg állásai ellen. Az amerikai katonai parancsnokság, amely rendszerint óriásira felnagyítva 'közli az állítólagos „ellenséges veszteségeket“, pénteken kénytelen volt beismerni, hogy a népi erők az utóbbi hónapok legkisebb veszteségeit szenvedték. Ugyanakkor a DIFK erőinek rakétái komoly károkat okoztak a Da Nangtől öt kilométsrrel délre fekvő katonai támaszpont felszerelésében. Az amerikai harci repülőgépek az elmúlt 24 órában egyszerre támadták a VDK, Dél- Vietnam, Kambodzsa és Laosz területén lévő célpontokat. Párizs • — Pénteken délelőtt Gif-Sur-Yvette-ben ismét tárgyalóasztalhoz ült Le Dúc Tho, a VDK-küldöttség különleges politikai tanácsadója Henry Kissingerrel, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójával, a két fél szakétői pedig a nap folyamán Saint-Nom-La-Brete- che-ben folytatják munkájukat. A bizalmas megbeszélések hétfői újrafelvétele óta Le Dúc Tho és Kissinger összesen húsz órát tanácskozott, a szakértők pedig január 2. óta kereken ötven órát töltöttek eddig a tárgyalóasztal mellett. Több francia lap, így a Figaro, pénteken azt a véleményét hangoztatja, hogy — külső jelek után ítélve — a kezdetben feszült hangulatú tárgyalások légköre megjavult, ami persze nem jelenti azt, hogy máris leküzdötték volna az alapvető akadályokat. A Figaro mindenesetre biztató jelnek tartja, hogy csütörtökön Le Dúc Tho és Kissinger találkozóján a szakértők is részt vettek, amiből a lap szerint arra lehet következtetni, hogy a szakértők már befejezték a végrehajtási módozatokra vonatkozó jegyzőkönyvek kidolgozását, s azok szövegét a két delegáció vezetői elé terjesztették jóváhagyás végett. Az Humanité viszont rámutat arra, hogy a jelek szerint a fő kérdés megoldásában az amerikai magatartás miatt még mindig nem jutottak előbbre, mert a Kleber sugárúton tartott Vietnam konferencia csütörtöki ülése után a VDK szóvivője hangsúlyozta, hogy „még mindig árok tátong az amerikaiak szavai és cselekedetei között“, a DIFK szóvivője pedig rámutatott arra, hogy Washington — saigoni csatlósaival együtt — továbbra is kétségbevonja Vietnam egységének elvét. A Monde szerint az alapvető kérdés, amelyet meg kell oldani, hogy ki gyakorolja a szuverenitást Dél-Vietnamban. Vajon az Egyesült Államok véglegesen hajlandó-e kivonulni Dél-Vietnamból, rábízva a vietnamiakra, hogy rendezzék egymás között problémáikat, vagy pedig fenn akar tartani magának újabb lehetőségeket a beavatkozásra? — teszi fel a kérdést a lap, s rámutat arra, hogy Laird és Moor er tengernagy legutóbbi kijelentéseiből egyesek arra következtettek, Washington úgy véli, hogy már aláírhatja a tűzszüneti megállapodást, mert a saigoni rendszer megerősödött, s fennmaradását nem fenyegeti veszély. A Monde szerint azonban az új amerikai hadügyminiszter szavai ellentmondanak ennek a feltevésnek Richardson ugyanis szerdai nyilatkozatában azt hangoztatta, hogy a rendezésnek egész Indokínára ki kell terjednie. Bizonytalanság az amerikai hadvezetésben Washington — A vietnami amerikai hadvezetés bizonytalanságát tükrözi Thomas Moo- rer tengernagynak, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottsága elnökének szerdai és csütörtöki nyilatkozata, amely egymásnak homlokegyenest ellenkező momentumokat tartalmaz. A tengernagy három nap alatt háromszor jelent meg a szenátus hadügyi bizottsága előtt. Szerdán újságíróknak elmondotta, hogy a VDK nagyvárosainak decemberi bombázása előtt egyszerű utasítást kapott, a légitámadást a polgári lakosság ellen a Nixon-kormány semmilyen formában nem indokolta meg. Csütörtökön viszont ugyancsak sajtóértekezleten jelentette ki, hogy mindvégig konzultáció folyt a Fehér Ház és közte „mindennemű indokínai katonai akciót“ illetően. A második Moorer-kijelen- tés azután hangzott el, hogy washingtoni katonai megfigyelők nyilvánosan hangot adtak meglepetésüknek, amiért az amerikai elnök egy ilyen fontosságú taktikai lépésről a legilletékesebb katonai vezetők megkérdezése nélkül döntött. Nő az IRA élén Belfast — Miután csütörtökön Dublinban a betiltott ír köztársasági hadsereg (IRA) politikai szárnyának vezetőjét, Ruari O’Bradaigh-t félévi börtönbüntetésre ítélték, a Sinn Fein élére női politikus, Maire Drumm, a szervezet eddigi alelnöke került. Rendőri jelentések szerint péntekre virradóan Belfastban súlyos károkat okozott egy bombarobbanás egy üzletben. A város utcáin tűzharcban megsebesült egy rendőr. Jack Lynch ír miniszterelnök pénteken az Egyesült Államokból hazautazott Dublinba. Elutazásakor a rendőrség különleges biztonsági intézkedéseket tett, mivel Lynch ellen több alkalommal tüntettek radikális érzelmű fiatalok. A Siglo leleplezi a kínai nagyhatalmi sovinizmust Santiago — A Siglo, a Chilei Kommunista Párt lapja legutóbbi számában elítéli a kínai vezetők szakadár tevékenységét és Peking szovjetellenes külpolitikáját. Rámutat: a kínai külpolitika fő vonása a békés egymás mellett élés lenini elveivel való aktív szembe- helyezkedés, a nemzetközi kommunista mozgalom fővonalának megtagadása. A kínai vezetők — írja a chilei lap — semmibeveszik a kommunista és munkáspártok Karlovy Varyban (1967) és Moszkvában (1969) tartott tanácskozásainak határozatait. Peking meg akarja torpedózni a szocialista országok kezdeményezéseit, amelyek arra irányulnak, hogy az imperialista államokat a vitás kérdések eldöntésében az erő alkalmazásáról való lemondásra kényszerítsék. A Siglo a továbbiakban a kínai nagyhatalmi sovinizmussal foglalkozik, amelynek alapján a pekingi vezetők kategorikusan elzárkóznak az ázsiai kolektív biztonsági rendszer megteremtésétől. A lap hivatkozik Peking- nek a bengáli nép felszabadító harcával kapcsolatban elfoglalt álláspontiára is majd megállapítja, a kínai vezetőket egvre növekvő szovjet el lenes érzelmeik késztetik arra, hogy a la- pán militaristáknak támogatást nyújtsana'k a Szovjetunióval szemben támasztott területi követeléseikben. egykor ambiciózus katonatiszt volt. 1912 és 1925 között több alkalommal szállt partra Nicaraguában az amerikai tengerészgyalogság s a valóságban permanens megszállás alatt tartotta az országot, s a falevelek rezdülésére is újabb erősítések érkeztek. 1926-ban a nicaraguai tábornokok kapituláltak; csak egy nem hódolt be az amerikai túlerőnek: Augusto Cesar San- dino, a paraszt származású tábornok, aki jól ismerte honfitársai, a dolgozó tömegek életét és hazája függetlenségének kivívásában és szabad fejlődésében látta népe boldogulásának jövőjét. 1926-ban kétezer főnyi partizánsereget szervezett az őserdőkben és megkezdte a felszabadító harcot. A 12 ezer főnyi amerikai tengerészgyalogság tehetetlennek bizonyult vele szemben. Győzött az a nicaraguai közmondás: „Ha egy folyó szilaj lesz, a sziklaköveket is elsodorja“ Washington hét év múltán elismerte Nicaragua „függetlenségét és szabadságát“, de ekkorra már megvolt embere az említett Anastasio Somoza tábornok személyében. Somoza létrehozta 1933-ban a Guardia Nacionalt, azt a nemzeti gárdát, amely nemrégen az élelmet kereső managuaiakra tüzelt. Egy év múlva fegyverszüneti tárgyalásra magához kérette, illetve kelepcébe csalta Sandinót, a dzsungeltábornokot, akit Belisse Lane amerikai nagykövet utasítására meggyilkoltatott. Nicaragua azóta a Somoza család birtoka. Az alapító 1956-ig volt az ország egyed- ura, míg egy merénylő nem végzett vele. Idősebbik fia, Luis lépett örökébe, de 1963-ban visszalépett ós René Schicket, az öreg Somoza egykori magántitkárát tették meg államelnöknek. Schick 1966-ban szív- szélhűdésben elhalálozott; egy évig Leonardo Guerrero töltötte be az államfői tisztet, majd 1967-ben az ifjabb Anastazio Somozát (Tachitót) „választották“ elnökké, ötezer főnyi katonaságával, Közép-Amerika legerősebb hadseregével máig is ő az ország teljhatalmú ura. £ Üj idők felé Somoza legújabb politikai húzására tavaly februárban az esedékes elnökválasztáskor került sor, amikor nem választottak elnököt, mivel Somoza már nem jelöltette magát, hanem harminc hónapra kormányzó tanácsot bíztak meg az ország igazgatásával. E tanács tagjai: Roberto Martinez Lacayo hadügyminiszter, Alfonso Lovo földművelésügyi miniszter és Fernando Agüero, az ellenzéki Konzervatív Párt vezetője. 1974- ben majd ők juttatják vissza ismét a hatalomra a fiatal Anas- tasiót. Nicaragua népe az utóbbi években már nemegyszer hangoztatta: „Nem akarunk többé Somozákatl Nem akarunk politikai gyilkosságokat!“ Szavainak nem sok ereje volt, mert Nicaraguában a hatalmi posztokon Somoza rokonsága áll. Az utóbbi években azonban erősödik velük szemben is az ellenzék, melyhez csatlakoztak a polgári középrétegek, az értelmiség zöme, sőt az egyház is. Még egyes somozisták is elpártoltak. A fegyveres Sandinista Felszabadítási Mozgalom egyelőre erőtlen, de mind több hívet szerez. A természeti csapás következményei rávilágítottak a Somoza-rendszer förtelmes lényegére, további esz- mélés és az ellenzéki erők aktivizálódása várható Nicaraguában. L. L.
