Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-10 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó

A Béke és Szocializmus című elméleti folyóirat az SZKP Központi Bizottsága mellett működő Marxizmus —Leninizmus Intézetének a szervezésében a Szovjet Szocialista Köztársaságok megalakulásának 50. évfordulója alkalmából a közelmúltban nemzetközi elméleti konferenciát tartott. Az összejövetelen több mint száz felszólalás hangzott el. Alább a tanácskozás zárszavát közöljük. Nem kétséges, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet mai forradalmi korszakában az egész emberiség társadalmi haladásának fontos problémája a neokolonializmusnak, a nemzeti elnyomásnak és egyenlőtlenségnek — mint a nemzeti ellenségeskedés és nemzetek közötti összetűzések fő forrásainak — a felszámolása. ' A nemzeti kérdés méreteit és jelentőségét megítélhetjük a következő adatokból. A világon mintegy 2000 különböző nép él — kis törzsektől sokmilliós nemzetekig. A világ államainak száma nem haladja meg a 150-et. A népeknek több mint 90 százaléka soknemzetiségű vagy soktörzsü államok keretébe tartozik. túrája van. De az út elején, a háborútól tönkretett országban, különösen a nemzetiségi peremterületeken, nem voltak gépek, szakemberek és a legelemibb képzettség is hiányzott. A szovjethatalom az összes népi erőket mozgósította, bevonta a nagy építkezésbe az elmaradott törzseket és népeket, megtanította őket a közös munkára, a gépek használatára és a tudomány eredményeinek alkalmazására. Ma, a tudományos-technikai forradalom körülményei között e problémák megoldása óriási jelentőségű. Az imperialista államok a tudományostechnikai forradalom vívmányait arra használják fel, hogy fokozzák országuk dolgozóinak kizsákmányolását, A nemzeti kérdés megoldásának tapasztalatai a szocializmusban, másrészt pedig a nemzetek közötti ellentétek kiéleződése az imperializmusban, meggyőzően bizonyították, menynyire függ a nemzetek és a nemzetközi kapcsolatok fejlődése a gazdasági, társadalmi-politikai ós ideológiai tényezőktől. Konferenciánkon joggal beszéltek arról, hogy megnövekedett a nemzeti kérdés szerepe a tőkés világban. Ugyanakkor sokoldalúan feltárták azoknak a társadalmi-politikai feladatoknak a mélységét és halaszthatatlanságát. melyek megoldásától a 'népek sorsa és létérdekei függenek. Ilyen kérdés mindenekelőtt a monopoltőke igájának, a kizsámányolásnak és a társadalmi egyenlőtlenségnek a felszámolása, a pusztító és gyilkos háborúk veszélyének elhárítása, a környezet további szennyezésének megakadályozása. Ezért tarthatatlanok és veszélyesek az arra tett kísérletek, hogy a nemzeti kérdést elszakítsák a mai felszabadító mozgalom általános társadalmi feladataitól, a dolgozóknak a tőke elleni osztályharcától, a szocializmus győzelméért és megszilárdításáért vívott harctól. A népek nemzeti felszabadulásáért folyó harc korunkban üj történelmi perspektívával függ össze — a tőkés társadalmi viszonyok felszámolásával és a szocialista viszonyok megteremtésével. A szocialista forradalom, mint orpártja, a kommunista párt vált. A nemzetek, népek közeledését szolgálják a pártnak nemcsak a programban foglalt és taktikai elvei, hanem a szervezeti elvei is — az, hogy internacionalista alapon épült fel. A munkásosztály közeli és végső feladatai megoldásáért vívott mindennapos harcának gyakorlatában a párt egységbe tömöríti a különböző nemzetek, népek dolgozóit. E harcban tudatosítja a dolgozókban a proletár internacionalizmusnak és a népek barátságának eszméit. A Szovjetunió Kommunista Pártja nemcsak az összes nemzetek dolgozóinak ideológiai, internacionalista összefogásával tölt be történelmi szerepet, hanem a gazdasági és a kulturális építésben, a politikai fejlődésben is megszervezi és összehangolja alkotó erőfeszítéseiket. Nem állítjuk, hogy egyetlen nemkommunista - párt sem járulhat hozzá a nemzeti kérdés megoldásához. Korunkban sok ország nemzeti felszabadító mozgalmában aktív szerepet játszanak a forradalmi demokraták. A feudális-nemzetiségi arisztokráciával és a külföldi tőkével szövetségre törekvő burzsoá nacionalista pártoktól eltérően a forradalmi demokraták a nemzeti problémák megoldását öszszekapcsolják a "reakciós rezsimek, a feudális és patriarchális-nemzetiségi viszonyok ellen, a társadalmi haladásért vívott harccal. Közismert, hogy több nemzeti demokrata párt AZ INTERNACIONALIZMUS A KOMMUNISTA IDEOLÓGIA ÉS POLITIKA SZERVES RÉSZE Az imperializmus, amely minden területen fokozza a reakciót, kiélezi a nemzeti kérdést is mind az egyes soknemzetiségű burzsoá államokon belül, mind államközi síkon — az imperialista hataLmak és a tőlük politikailag és gazdaságilag függő országok viszonylatában. Megelégedéssel állapithatjuk meg, hogy a Szovjetunióban a nemzeti kérdés megoldódott. A különböző szocialista országokban e kérdés megoldása különböző stádiumban van. Ez a történelmi folyamat nem mehet végbe nehézségek nélkül. De egészében, a szocialista úton, óriási haladást értünk el a valóban humánus, valóbau Igazságos nemzeti viszonyok kifejlesztésében. Természetes, hogy a világ első soknemzetiségű szocialista állama megalakulásának 50. évfordulója nagy figyelmet kelt a világ közvéleményóban. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulása és sikeres fejlődése törvényszerű eredménye a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének, az emberiség történelmi haladása e fontos mérföldkövének. A Szovjetunió létezése és nagyszerű fejlődése a XX. század nemzetközi forradalmi felszabadító erőinek közös vívmánya. A szovjet soknemzetiségű állam megmutatta a világnak, hogy a szocializmus rövid idő valatt képes megoldani az igen bonyolult nemzeti kérdést — kitépni az osztály- és nemzeti antagonizmusnak a kizsákmányoló társadalom által visszahagyott társadalmi-politikai ós gazdasági gyökereit, biztosítani a nemzetek és népek barátságát és közeledését. A forradalmi mozgalom növekedését látva a cári Oroszország uralkodó osztályai igyekeztek megosztani a dolgozókat, minden eszközzel szították a nemzetek közti bizalmatlanságot és gyűlölködést. A nemzeti elnyomást még fokozta és bonyolultabbá tette az, hogy miközben az ország központi és nyugati területein már megszilárdult a kapitalizmus, a peremterületek sok népe erősen elmaradt a társadalmi-gazdasági és knlturális fejlődésében, s a patriarchális-nemzetségi és feudális rendszer fokán élt. Mindezeket a történelmi út különböző fokain álló népeket egy baráti családban egyesíteni, mindnyájuk számára elérni nemcsak a politikaijogi, hanem a tényleges egyenlőséget is, biztosítani a szabad fejlődés lehetőségét — ez a nagy történelmi feladat állott a szovjethatalom előtt fennállásának első napjától kezdve. Nehéz feladat volt. Ma valamennyi köztársaságunknak fejlett ipara, gépesített mezőgazdasága, gazdag kuligyekeznek gazdaságilag leigázni a gyönge termelési-technikai bázissal rendelkező felszabadult országokat. Mi aztán igazán tudjuk, milyen nehézségekbe ütköztek e tekintetben az úgynevezett harmadik világ országai. A kommunista párt és a szovjet állam a szocializmus építésének első éveitől kezdve nagy figyelmet fordított a tudomány fejlesztésére és a nemzeti tudományos káderek képzésére a szövetségi köztársaságokban és országunk más nemzetiségi területein. Nagy, mondhatni elvi jelentőségű az a tény, hogy minden szövetségi köztársaságnak van tudományos akadémiája, amelyben a helyi nemzetiségek tudósai dolgoznak, más nemzetek tudósaival együttműködve. A tudományos potenciál fejlesztése minden köztársaságban elengedhetetlen feltétele annak, hogy felszámoljuk a kizsákmányoló társadalomból a nemzetek között megmaradt igazságtalan munkamegosztást, amelyben a gyarmati vagy félgyarmati függőségben tartott sok nemzet és nép osztályrésze kizárólag a fizikai munka volt. A tudomány és a kultúra virágzása ezeken a területeken, azáltal, hogy erősíti a szocialista nemzetek gazdasági, társadalmi és kulturális közösségét, tág lehetőségeket nyit meg, hogy a kommunista építés folyamán még jobban közeledjenek egymáshoz. Itt a konferencián, sok- szemtanú, aki jár a Szovjetunió különböző köztársaságaiban, meggyőzően bizonyította, hogy a szovjet állam nemcsak meghirdette a nemzetek egyenjogúságát. hanem rövid idő alatt elérte a régebben elmaradott peremterületek gazdaságának és kultúrájának óriási fellendülését, s ezzel a szovjet népek tényleges egyenlőségét is az élet minden területén. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ez a szocialista demokrácia és a szocialista humanizmus legragyogóbb és legnagyszerűbb eredménye a munkásosztály olyan világtörténelmi jelentőségű vívmányai mellett, mint a kizsákmányolás felszámolása. Természetesen nem szabad gépiesen lemásolni a szovjet tapasztalatokat. De, mint e konferencia sok felszólalója joggal hangsúlyozta, nem lehet figyelmen kívül hagyni ezeket a tapasztalatokat, mivel nemcsak sajátos vonások fejeződnek ki bennük, hanem a nemzeti kérdés megoldásának általános törvényszerűségei is. A nemzetiségi politika lenini elvei, amelyek először a Szovjetunió gyakorlatában öltöttek testet, nemcsak az SZKP tulajdonát képezik, hanem az egész nemzetközi kommunista és forradalmi felszabadító mozgalom közkincsei. szágunk tapasztalatai megmutatták, kettős feladatot old meg: a kizsákmányoló osztályokat, az osztályantagonizmust felszámolva, belső logikájánál fogva megoldja a nemzeti elnyomás megszüntetésének feladatát is. Az osztályelnyomás és a nemzeti egyenlőtlenség megszüntetésének szerves egysége kifejezésre jutott a proletár internacionalizmus elveiben. A szovjetországon belül ezek az elvek az összes nemzetek és népek közötti barátságban és együttműködésben nyilvánulnak meg. Az internacionalizmus elvei a szocialista állam külpolitikájában azt jelentik, hogy fokozzuk a szocialista országok együttműködésében a szolidaritást a szabadságukért és függetlenségükért küzdő népekkel, támogatjuk a nemzeti felszabadító harcot, megszilárdítjuk kapcsolatainkat az egész világ dolgozóival. Meggyőződésünk szerint a népek közötti béke szilárd előfeltétele a népek barátsága. Az SZKP XXIV. kongresszusa által kidolgozott békeprogram széles körű és aktív támogatásra talált minden haladó erő részéről, megvalósítása a nemzetközi biztonság erősítésének fontos tényezőjévé vált. A konferencia részvevői a Szovjetunió tapasztalataiból adódó legfőbb következtetést abban látják, hogy a nemzeti kérdés következetes megoldásának előfeltétele és alapja a szocialista forradalom és az új társadalom felépítése. Ezzel szoros összefüggésben hangsúlyozták azt is, hogy a nemzeti felszabadulásnak és a nemzetek szocialista alapon való tömörülésének döntő társadalmi ereje a munkásosztály. A munkásosztály, amely a nagyüzemi termeléssel kapcsolódik össze, nemcsak a legforradalmibb osztály, amely megszünteti a tőkés társadalmi viszonyokat. Ez az osztály egyszersmind a társadalom legaktívabb "vezető ereje az új termelési viszonyok kiépítésében, amelyek meghatározzák a szocialista társadalmi kapcsolatok egész rendszerét, a többi között a népek közötti barátságot, együttműködést és kölcsönös megértést is. A nemzeti kérdés megoldása, a népek között üj típusú kapcsolatok megteremtése a munkásosztály történelmi küldetésének egyik legfontosabb feladata. Minthogy a nemzeti felszabadulás és a nemzetek közötti összefogás osztálytámasza a proletariátus, a szovjet népek internacionalista szövetségének vezető politikai erejévé a proletariátus Lenin alapította forradalmi sokat tett népének nemzeti felszabadulásáért és függetlenségéért. A kommunisták nagyra becsülik és támogatják a forradalmi, nemzeti demokrata pártoknak e tevékenységét. Ugyanakkor nem hunyhatunk szemet afelett, hogy néhány antiimperialista párt letért erről az útról és az antikommunizmus útjára téved, terrort alkalmaz a kommunisták, a nemzeti felszabadulás legkövetkezetesebb harcosai ellen. A konferencia felszólalói helyesen mutattak rá arra, hogy a nemzeti önzés és sovinizmus összeegyeztethetetlen a társadalmi és a nemzeti problémák megoldásával. Különösen veszélyes az egész felszabadító mozgalomra nézve a pekingi vezetők nagyhatalmi, soviniszta politikája, amely megsérti a dolgozók nemzetközi szolidaritásának és a szocialista országok egységének elvét. Még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy az internacionalizmus elválaszthatatlan, szerves része a kommunista ideológiának és politikának. Az internacionalizmus a proletariátus osztályálláspontjának kifejezése a nemzeti kapcsolatokban, a különböző nemzetek munkásai és összes dolgozói osztályszolidaritásának eszméit és érzéseit fejezi ki az imperializmus elleni harcban. A történelmi tapasztalat arra tanít, hogy a forradalmi erők sikerei egységüktől és összefogottságuktól függnek. Másfelől a nehézségek, amelyekkel a forradalmi erőknek most meg kell birkózniuk, jelentős mértékben abból fakadnak, hogy egyes pártok vagy politikusok elpártoltak a proletár internacionalizmus marxistaleninista elveitől, nem valósítják meg őket következetesen. A mai körülmények között az Internacionalizmus elvei megkövetelik, hogy minden tekintetben összefogjanak korunk fő forradalmi erői — a szocialista világrendszer, a tőkésországok munkásosztálya és a nemzeti felszabadító mozgalom. Ezt a következtetést vonta le a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozása, s ez a cselekvés vezérfonala számunkra. Befejezésül még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy a szovjet emberek igen nagyra becsülik azt az internacionalista támogatást, amelyben a Szovjetunió erőfeszítéseit és sikereit részesítik külföldi osztálytestvéreinek, a világnak a szocializmus elveit és korunk szocialista vívmányait védelmező összes forradalmi erői. P. NY. FEDOSZEJEV, az SZKP Központi Bizottsága mellett működő Marxizmus-Leninizmus Intézet igazgatója. \