Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)
1972-12-07 / 289. szám, csütörtök
Szociális gondoskodás a Kelet-szlovákiai Vasműben A szocialista országok kohászati üzemeinek vezetői a közelmúltban Ostraván tanácskoztak a szociális gondoskodás és tervezés időszerű kérdéseiről. A Kelet-szlovákiai Vasművet Emil Rigó elvtárs, a CSKP KB tagja, az SZLKP Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottságának elnökségi tagja képviselte a tanácskozásokon. Az alábbiakban a Vasmű tapasztalatairól, a szociális gondoskodással összefüggő tervezés kérdéseiről számol be olvasóinknak. Az üzemi szociálpolitika vé. leményünk szerint olyan konkrét intézkedések kialakítása, melyekkel megteremtik a feltételeket az üzem szociális életének optimális szabályozására. Egy szocialista iparvállalat számára ez nemcsak logikus, hanem szükségszerű, céljainak szerves részét képezi. Ez az objektív törvényszerűség hangsúlyt kapott a CSKP XIV. kongresszusának határozataiban is. Feltételeink között nem lehet a termelés hasznosságát csupán mennyiségi és minőségi szempontból értékelni. Figyelembe kell vonni a szocialista életforma fejlesztését, a szocialista társadalom tagjai anyagi és szellemi szükségleteinek kielégítését, a munkafeltételek javítását és minden dolgozó személyiségének általános fejlődését. A munkakörnyezet egyes tényezőinek céltudatos, rendszeres és tervszerű mégis, merésére irányuló igényeikami üzemünkben is a szociális tervezés fontos részét képezik. Például vállalatunkban a munkaerőhullámzás eddigi elemzései azt mutatják, hogy a munkaerőhullámzásnál nem mindig indítóok — főleg a magasabb képesítéssel rendelkező dolgozóknál — az alacsony kereseti lehetőség. Ennél a szociális csoportnál a vállalatunkból történő távozás okát a nem megfelelő munkakörnyezetben kell keresni. Eddigi kutatásaink eredményei egyértelműen igazolták, hogy a rossz munkakörnyezet azon akadályok közé tartozik, melyek lelassítják az aktivitás és a kezdeményezés folyamatát. A zaj- és a porártalom Az utóbbi években nagyobb a zaj körülöttünk az élet minden szakaszán, a mi üzemünkben is. A zaj ártalmas következményei a hallószerveken kívül megnyilvánulnak az egyensúly, az alvás, a központi idegrendszer, az emésztőrendszer károsodásában, az idegi és a fizikai megterhelés növekedésében is. Ez a helyzet feljogosít bennünket annak megállapítására, hogy a zajártalom össztársadalmi kihatása egészségi, szociális és gazdasági szempontból nagyon káros. Éppen ezért a munka- és az életkörülmények rendezése terveinkben az első helyen szerepel. A Vasműben a dolgozóknak több mint 30 százaléka ki van téve a magas zajártalomnak. Nem véletlen, hogy üzemünk igen jelentős anyagi és pénzügyi eszközöket fordít a munkakörnyezet javítására. Az 1971ben megvalósított egészségügyi Intézkedések következtében javult a munkabiztonság és a higiénia. Jelentős műszaki beavatkozások folytán csökkent a porártalom, javult a munkahelyek megvilágítása, a szociális és a higiéniai berendezések állapota. Mindez közel 8,5 millió korona ráfordítást igényelt. A zajártalmon kívül igen kedvezőtlenül hat a munkafolyamatokra a por. Üzemünkben az utóbbi évek folyamán hozzáláttunk a portalanítás koncepciójának alapvető és teljes átépítéséhez. Megszüntetjük a nagyszámú kis portalanítókat, ezeket nagy kapacitású porelvonó berendezésekkel helyettesítjük. Eddigi tapasztalataink Intézkedéseink helyességét igazolják ... Szubjektív tényezők A szocialista iparvállalatokban végbemenő szociális folyamatok céltudatos, rendszeres és tervszerű szabályozása feltételezi mind az objektív, mind a szubjektív tényezők optimális kialakítását, az egyének és az egyes szociális csoportok helyes magatartását a használati javak előállításának folyamatában. A Vasmű feltételei között a problémák rendezésénél a legkülönbözőbb elemzőmunka eredményeiből indulunk ki. Az elemzőmunka első szakaszában figyelmünket ezen a téren a műszaki-gazdasági dolgozók és munkások képzettségi összetételének teljes megismerésére összpontosítottuk. Miért? Azért, hogy ennek segítségével felmérhessük üzemünk szakmai kapacitását, mivel ettől lényegesen függ munkateljesítményünk. Teljesen logikus tehát, hogy káder- és személyzeti tevékenységünk programjának fontos részét képezik a nevelés és a képesítés kérdései. Ezek tartalmi célja: a vállalat dolgozóinak előkészítése szakképzettségük fejlesztésére és újabb képzettség megszerzésére a kohászati termelés, üzemünk jövőbeni feladatai speciális szükségleteinek megfelelően. Az elemzések eredményei azt mutatják, hogy üzemünkben a műszaki-gazdasági dolgozók nagy része, származását illetően, szorosan kapcsolódik a munkásosztályhoz. Közel 55 százalékuk munkásszármazású. Nálunk az életkorral növekszik azoknak a száma, akik magasabb fokú politikai képzettséggel rendelkeznek, és csökken azoknak a száma, akik eleget tesznek a szakmai képzettség követelményeinek. A műszaki-gazdasági dolgozók 21,8 százaléka főiskolai, 54,1 százaléka teljes szakközépiskolai, 11,1 százaléka középiskolai és csak 5 százaléka rendelkezik alapiskolai képzettséggel. A szakmai gyakorlatban eltöltött átlagos munkaidejük 9,4 esztendő és átlagos életkoruk 36,9 év. A szakma szerinti felosztás szabályozása Nem kerülheti el figyelmünket az sem, hogy vállalatunkban nincs teljes összhang az előírt és a valódi szakképzettség között. Például a kelleténél több a kohász, a kívántnál kevesebb az ökonómus, a gépész és a matematikus. E kérdést a vállalaton belül végrehajtandó átcsoportosítással, a főiskolákról és a gyakorlati munkahelyekről szerzett újabb dolgozók felvételével, az irányító munkára alkalmas dolgozók továbbképzésével akarjuk megoldani. » A káder-, a személyzeti munka alapvető részét képezi üzemünkben a munkások szakképzettségének elemzése is. E téren elemzőmunkánk eredményei aránylag kedvezőek. A 15 ezer munkás 52 százaléka kitanult a szakmában, 37 százaléka más területen, 7 százaléka mint segédmunkás, további 4 százaléka egyéb beosztásban dolgozik. Átlag életkoruk 37,3 év. Ezeknek a munkásoknak 88,2 százaléka a munkájukhoz szükséges teljes képesítéssel rendelkezik. A feltételezett strukturális változások alapján üzemünk 1975-ben 90 százalékban képesített munkásokkal rendelkezik majd. Emil Rigó elvtárs A szociális szolgáltatások fejlesztése A szociális tervezésben jelentős hslyet foglal el az üzemben nyújtandó szociális szolgáltatások fejlesztése, az egészségügy, az élelmezés, az elszállásolás stb. Egy ilyen üzemben a komplex szociális és gazdasági tervezést úgy kell felépíteni, hogy a gazdasági és a szociális politikának iránya a munkaerő dráguláshoz vezessen. Ezzel fokozódik az emberről való gondoskodás, növekszenek a szociális szükségletek kielégítésére fordított költségek, de csökken a munkaerőhullámzás, és növekszik a termelés. A vállalati szociálpolitikai intézkedések így kiegészítik, helyesebben: a vállalat speciális helyzetére és szükségleteire konkretizálják az állam szo ciálpolitikáját. A Kelet-szlovákiai Vasmű ebben az irányban jelentős anyagi ráfordításokat eszközöl a szociális program keretében. Első helyen említeném a munkaidőben és munkaidőn kívüli racionális étkeztetést. Fokozódik üzemünkben a meleg ételek fogyasztása, javul az étkeztetés kulturáltsága is. Ennek kapcsán felsorolnék néhány számadatot. Míg 1967-ben nyolc üzemi éttermünkben 1 millió 384 ezer adag meleg ételt szolgáltak fel, jelenleg évente 2,7 millió főételt adnak el. A tömeges étkeztetésre — hozzájárulás formájában — évenként átlag több mint 18 millió koronát költünk. Jelentős stabilizációs tényező a dolgozók elszállásolásáról való gondoskodás, különösen a családot alapító fiatalok esetében. Szeretnénk elérni, hogy 1975-ig dolgozóink 63,1 százaléka családi lakásokban, 28,4 százaléka az üzemi szálláshelyeken lakhasson és csak 8,5 százalékuk járjon be naponta munkába a környező falvakból. Az egészségügyi gondoskodás szakaszán nagy gondot fordítunk a megelőző, a rendszeres ellenőrző orvosi vizsgálatokra. Vállalatunknak Sacán, a Vasmű tőszomszédságában, modernül berendezett új kórháza van. Évente több mint 9,1 millió koronát fordítunk dolgozóink egészségvédelmére. A bölcsődék és az óvodák üzemeltetésére, a dolgozók üdültetésére hatalmas összegeket fordítunk, átlag egy dolgozóra évente 2020 koronát költünk. Természetesen, minden üzemnek megvan a maga speciális helyzete, adottsága. Ezért nem lehet minden tapasztalatot, különösen az emberekről való gondoskodásban szerzett tapasztalatot vagy módszert egy-egy üzemből automatikusan átvenni... Tudjuk, a mi „módszerünk" sem teljesen hibamentes. De elismerjük ezeket a hibákat és idejében eltávolítjuk őket, mert azt akarjuk, hogy a Vasműben tovább javuljon a dolgozókról való gondoskodás. EMIL RIGÓ, a Kelet-szlovákiai Vasmű igazgatóhelyettese SERKENTŐ ERÖ A MUNKAVERSENY A szocialista munkaverseny több éven át a formalizmus malmai között őrlődött. A legtöb üzemben a kötelezettségvállalások értékelése elmaradt, s ha az üzem teljesítette évi tervét, a munkaversenyt már nem is értékelték, s így a dolgozók kezdeményezése háttérbe szorult. Az ilyen és hasonló jelenségek nemcsak politikai, hanem népgazdasági károkhoz is vezettek. Annál örvendetesebb a központi szervek által a közelmúltban végzett felmérés, amely számokkal és tényekkel bizonyította, hogy a szocialista munkaverseny-mozgalom terén előnyös fordulatra került sor. Különösen észrevehető ez az utóbbi időben, főleg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a közelgő februári győzelem évfordulójára elfogadott kötelezettségvállalások teljesítése terén. Érdemes megemlíteni néhány kiemelkedő eredményt: az ostravai bányászok „Szárnyald túl önmagadat" néven mozgalmat indítottak és racionalizációs számlát nyitottak. A felmérés nagyra értékeli és országos példaként említi a J. Dimitrov, a Matador, a Slovnaft ás még néhány bratislavai üzem szocialista munkabrigádjainak kezdeményezését is. A felmérés egyöntetűen leszögezi, hogy a szocialista munkaverseny-mozgalom, a dolgozók kezdeményezése hozzájárul népgazdaságunk mérlegének kedvező alakulásához. Az említett felmérés ugyan, akkor az eredményeken kívül több fogyatékosságra is rámutatott. Egyebek közt megállapította, hogy az év első felében 132 ipari üzem nem teljesítette tervét, és 50 épltővállalatban is lemaradás mutatkozik. A legtöbb ilyen üzemben munkaerőhiányra hivatkoznak, valamint arra, hogy az átszállítok nem tartják be a szállítási határidőt, így azután ezekben az üzemekben, de másutt is, a határidők vége felé nagy a hajrá, s nemegyszer csak túlórázások árán tudják behozni a lemaradást. Az említett és hasonló fogyatékosságok eltávolítása a felsőbb szervek hatáskörébe tartozik. Ennek ellenére érdemes szólni arról, hogy a dolgozók keresik a kényszerhelyzetből kivezető utat. Nem egy helyen már találtak is megoldást: az egyes üzemek dolgozói nemcsak saját üzemük tervteljesítésével, illetve túlszárnyalásával törődnek, hanem igyekeznek e téren partnereikre is hatni. Másszóval, egyesített, vagyis összehangolt kötelezettségvállalásokat fogadnak el, melyekben a melléktermelők kötelezik magukat arra, hogy a finálterméket készítő üzemnek határidőre szállítják a szükséges részlegszállítmányokat. A szocialista munkaverseny ilyen formájú koordinálása tehát társadalmi alapokra helyeződik, s ez igen nagy jelentőségű. Hasonló kötelezettségvállalások már azelőtt is születtek. Igazi jelentőségüket azonban csak a gázvezeték építésekor ismertük el, ahol több üzem dolgozói szinte óraműpontossággal dolgoztak, nemegyszer mostoha időjárási viszonyok közepette is. Arról van tehát szó, hogy a gázvezeték építésénél szerzett tapasztalatokat népgazdaságunk minél több üzemében kamatoztassuk. Örvendetes, hogy aŕ első fecskék már jelentkeztek, és a felsőbb szakszervezeti szervek is tudatosították, hogy az itt szerzett tapasztalatokat általánosítani kell, hogy ne kelljen minden üzemnek a kezdeti göröngyös, nehéz utat megtennie, legyen mire támaszkodnia, legyen honnét tapasztalatot merítenie. A CSKP XIV. kongresszusán, de más alkalomkor is a felelős párt. és gazdasági vezetők hangsúlyozták, hogy népgazdaságunk egyik rejtett tartaléka a dolgozók kezdeményezésének megfelelő kibontakoztatása. Ehhez sem nyersanyagtöbbletre, sem túlórára nincs szükség, csupán jó szervező és politikai munkára. A tények azt bizonyítják, hogy erre jó alkalom éppen a már említett, kibontakozóban levő mozgalom. A szocialista verseny is csak akkor hozza meg a várt eredményt, ha egész ágazatok, munkaközösségek indítanak harcot a terv teljesítéséért, túlszárnyalásáért, a nyersanyag megtakarításáért. N. J. Több zenét a gyermekeknek! A hangszergyártás és kereskedelem mind belföldi, mind külföldi vonatkozásban már több mint húsz éve a ČESKOSLOVENSKÉ HUDEBNl NÁSTROJE szakosított vállalat hatáskörébe tartozik. A vállalat székhelye Hradec Králové. A zeneiskolák és az együttesek részére a vállalat sorozatban gyártja a hangszereket. A Petrof zongorák és pianínók szülővárosában világszínvonalú a hangszerkészítés. Már 1864 óta. A fúvóshangszerek gyártását a krasilcei AMATI üzembe összpontosították, ahol 300 éves hagyománya van a hangszerkészítésnek. Luby községben működik a CREMONA vállalat, mert itt már a XVI. század óta készítenek húros hangszereket. Jó hírnévnek örvend a krnovi orgonagyár. Az itt készített Rieger—Kloss orgonák az egész világon isemertek. A Prága melletti DELICIA üzemben harmonikákat már ötven éve gyártanak. A csehszlovák akkordeonisták nemzetközi versenyeken DELICIA védjegyű hangszereikkel már számos nagydíjat nyertek. A hangszergyártás legfiatalabb ága, az elektrofonikus és elektronikus hangszerek gyártása is világszínvonalú. A JOLANA védjegyű gitárok és az elektrofonikus orgona néhány modellje már számos nemzetközi elismerést arattak. És most Bratislavában kiállítást rendez a ČESKOSLOVENSKÉ HUDEBNl NÁSTROJE szakosított vállalat. Néhány napos kiállítást, mely csak december 8-ig tart nyitva. Figyelemre méltó kiállítás. A rendezők érdekes címet adtak a kiállításnak: A ZENE A GYERMEKEKÉ. Kifejező cím. Sürgető és előremutató. Amilyen maga a kiállítás, mely a látogatók elé tárja a készletet, napjaink művét. Eljött a kiállítás megnyitására Jan Stanék, a vállalat igazgatója. Szíves örömmel, hiszen Szlovákiában már évek óta eredményesen tevékenykedik a ZENEI NEVELÉS TÁRSASÁGA, melynek ma már 10 szakosztálya 60 különféle intézmény, s mintegy 1300 tag hozzájárulásával a zenei nevelés terén eddig ls sok szép eredményt ért el. Most is vállalta a társrendező szerepét. Összehívták a sajtó képviselőit, az újságírókat, s velük vitatták meg a zenei nevelés ügyét. Több probléma is napirendre került. Miért nem lehet biztosítani a hangszerek szakszerű javítását? Miért nem tanítják iskoláinkban a hangszeres zenét? Miért nem lehet a zenei nevelés tantárgy heti óraszámát egyről legalább kettőre felemelni? Miért kell még mindig éveket várnia annak, aki zongorát, pianínót szeretne vásárolni? Az újságírók, a hangszerkészítők egyöntetű véleménye így hangzott: Több zenét a gyermekeknek! Az igény természetes, jogos. Ogy is mondhatjuk, hogy napjaink igénye. Több zenéti Tehát több hangszert kérünk. Megígérték a hangszerkészítők, hogy eleget tesznek, hangsúlyozták: minél előbb és minél gyorsabban, ennek az igénynek. Természetesen előnyben az iskolákat, a pionírcsapatokat részesítik. haj.