Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-05 / 287. szám, kedd

Neves művészeket köszöntünk HAZÁNKBAN VENDÉGSZEREPEL A MOSZKVAI MŰVÉSZ SZÍNHÁZ Mától kezdve két héten keresztül hazánkban szerepel az egyik legismertebb szovjet színtársulat, a moszkvai Művész Színház együttese. Szovjet vendégeink négy alkalommal Szlovákia fővárosában lépnek fel, a következő héten pedig a prágai közönségnek mutatkoznak be. A moszkvai Művész Színház együttese jövőre ünnepli fennállásának 75. évfordulóját. Ezt a színtársulatot világszerte az orosz, illetve a szovjet színjátszás reprezentáns együtteseként tartják számon, s nem véletlenül, hiszen a Művész Színházat Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko alapította. Az ő célkitűzéseik, korszerű színházról és színjátszásról alkotott elképzelésük — melyek ma az egyetemes színházművészet egyik gyöngyszemét képezik — a Művész Színház színpadján valósultak meg, itt ötvöződtek forró légkörű előadássá, emlékezetes művészi élménnyé. „Szeretnénk megalapítani az első értelmes, tiszta erkölcsű, s a széles rétegek számára is hozzáférhető színházat, s e fenn. költ célkitűzés valóra váltására áldozzuk életünk nagy részét" — írta több mint hetven esztendővel ezelőtt Sztanyiszlavszkij. S az elgondolást megfeszített művészi munka követte, s az eredmény, a siker sem maradt el: E színházban Gorkij, Csehov és Tolsztoj csaknem valamennyi számottevő színművét bemutatták, figyelemre méltó rendezésben és újszerű díszlettervekkel. A Művész Színház sikeres munkája évek múltán a színjátszás egy sajátos és értékes iskoláját hozta létre. Oj nevek, fiatal rendezők, drámaírók, színészek és díszlettervezők kapcsolódtak be a színház művészi tevékenységébe. A Művész Színház mellett színiiskola nyílt, amely az utánpótlásnevelést végezte. Számos neves rendező, színész került ki ebből az iskolából. 1949-ben Itt fejezte be tanulmányait Oleg Jefremov, a Művész Színház jelenlegi művészeti vezetője is, aki egy ideig tanárként működött ugyanebben az iskolában, majd megszervezte fiatal színésztársaíval együtt a Szovremennyik nevű kísérleti színházat, amelynek előadásai sok vihart kavartak szovjet színházi körökben. ték, hogy akkor lesznek hűek alapítóikhoz, ha nem „másolják" őket, hanem az ő szellemükhöz, tanításaikhoz híven korszerű színház létrehozásán fáradoznak. Ezek tudatában nagy várakozással tekintünk a világhírű szovjet színtársulat vendégjátéka elé. S érdeklődésünket még fokozza az a tény, hogy a SzloCsehov Három nővér cimű drámájának egyik jelenete Jefremov másfél eszteniővel ezelőtt került a Művész Színház élére, s nem kis feladat előtt állt: új vért, pezsgést kellett hoznia a patinás színház olykor lelassuló vérkeringésébe. Éppen ezért legfontosabb célját az alapítók hagyományainak szellemében, új utak, korunk nézőjének megfelelő művészi eszközök keresésében fogalmazta meg. Köztudott dolog ugyanis, hogy néhány síkeres bemutató ellenére a Művész Színház az elmúlt esztendőben jórészt klasszikus szerzők műveit vitte színre, hagyományos, Sztanyiszlavszkij és kortársai módszereit csaknem teljesen egészében követő rendezésben. Ez a gyakorlat számos örökbecsű előadást eredményezett ám önmagában már nem elégítette ki az igényes szovjet nézőt. S a Művész Színházban egyre többen felismervák Nemzeti Színház színpadán Csehov Három nővérét mutatják be, amely a színház repertoárjának örökzöld darabja, s túlzás nélkül állíthatjuk hogy a szovjet színjátszás egyik reprezentáns előadása. A másik előadás már az új törekvések jegyében fogant: Gorkij nálunk eléggé ismeretlen Utolsók című irámáját az elmúlt évadban mutatták be Jefremov rendezésében, s az akkori szovjet kritika szerint ez az előadás részben már szintetizálja a Művész Színház jelenlegi útkeresését, művészi törekvéseit. A négy előadás során számos neves szovjet színészt is viszontláthatunk a színpadon. Közülük elsősorban V. S. Davydovot, M. 1. Prudkint, L. V. Sztrizsanovát, L. I. Gubanovot és 1. P. Mirosznicsenkovát említjük meg. SZILVÁSSY JÖZSEF A füvek és virágok lírai megfigyelője g. SZABÖ ERZSI TÁRLATA Fiatal grafikus," hat évvel ezelőtt hagyta el a Képzőművészeti Főiskolát. A fekete-fehér művészet nemes technikáját, s a világ költői újjáteremtését Hložník mestertől sajátította el. 1968-tól 1972-ig terjedő évjelzésű lapjait első önálló tárlatán a Majerník Galériában mutatta be Immár a maga hangján szóló Szabó Erzsi száraztű-technlkával és karcokban összegezi benyomásait. A természet roppant gazdagságából mindenekelőtt a növények ragadják meg. Szépségüket, varázsukat nemcsak pillanatnyiságukban rögzíti. Mert együtt él a füvekkel, a virágokkal. Belső és külső rezdüléseiket bensőséges lírává oldja, s költői bájjal fejezi ki. Élményeit sorozatonkint szólaltatja meg. A Mező sarjadó lenge fűszálai, a gyöngéd levélkék, a tárulkozó virágok, terméssé érésük külön kis világ, melyet kandin kíváncsi szemmel lesnek a kép egyik sarkában majdnem észrevétlenül megbújó manók. Halkan csendül föl a Dal, s a Mély víz fölé fájdalmas leányarc hajol, fején vadvirágból font koszorú, akárcsak Oféliáén. Szellő lebben, magával hozta a Kora tavaszt. Hóvirágok szirmai bomlanak ki lágyan, könnyező harmatcsöppek hullanak reájuk. S újból feltűnik az érzékeny arc, a simogató, hosszú fehér újjak. Sötét kiáltás szakít meg egy nyomasztó álmot. A finoman kimunkált árnyalatok, a leheletszerű foltok, a természet arabeszkjeit kővető vonalak ritmusa tiszta összhangba olvad a tartalommal. A halk érzelmek mellett heves indulatok és remegő aggódás is él Szabó Erzsiben. Az aszszony s a gyermekét féltő fiatal anya érzékenységével és erejével tiltakozik. A Háború borzalmai ellen tiltakozik. Sötét folt vet árnyat a védtelen S. Szabó Erzsi: Békét Vietnamnak (Prandl Sándor felvétele) fészkekre, felettük tojásaikat s a már kikelt tátott csőrű fiókáikat féltő felborzult tollú, riadt madárszülők keringenek tanácstalan tehetetlenséggel. A rémülettől kitágult szemű, kezüket védekezőn magasba emelő vietnami gyermlkek feje fölött ls expru'ssiív erővel ábrázolt kétségbeesetten kóválygó madárcsoport érzékelteti minden anyák békevágyát, a háborútól való mélységes Irtózatát. Szabó Erzsi az embertelen kegyetlenséggel szembeállítja a Mese országát, ahol ártatlan vlrágocskák járják boldog táncukat, s ahol „a legdrágább gyönyör, a csend honol." BÁRKÁNY JENŰNÉ Egy bűnügy margójára A BRATISLAVAI Kerületi Bíróság a közelmúltban szokatlan bűnügyet tárgyalt, melyet valaki tréfásan a „túlságosan csípős bableves, esetének" nevezett. Csakhogy ez az eset egyáltalán nenr. volt tréfa, s csak annak lehetett örülni, hogy a károsult nem halt meg, az emberölés csak kísérlet maradt. Azonban nem is annyira erről az esetről van szó, hanem inkább a körülményeiről, amelyek társadalmunkban nem egyedülállóak. Tragikus végződése, illetve kimenetele ugyan ebben az esetben nem következett be, de bekövetkezhetett volna, és a szándék megvolt. A szóban forgó ügy lényege, hogy egy nyolctagú család feje nem ismert mértéket az alkoholfogyasztásban, részegen durván bántalmazta feleségét, s ez az áldatlan állapot tizenhat évi házasságuk alatt egyre fokozódott. Az asszonynak nemegyszer anyjához kellett menekülnie bántalmazója elől, s töbször orvosi segítségre szorult. Az egyszerű nő nem talált ésszerű kiutat családja válságának megoldására. Sírt, tűrt, öngyilkosságra gondolt, sőt a válást ls megindította, miután azonban férje nem egyezett bele, elállt a szándékától és tovább tűrte sorsát. Az átélt szenvedések természetesen nyo. mot hagytak egészségi állapotán. A súlyos életkörülmények neuraszténiás neurózist váltottak ki nála, melyet a szakorvosok megállapítottak. A CSALÁDI VÁLSÁG ez év nyarán érte el tetőfokát, amikor ís az asszony a leglehetetlenebb megoldást — férje és saját maga megölését határozta el. E célból a drogériában lúgkövet vásárolt, ezt a kamrában rejtette el, s még vagy egy hónapig töprengett szándéka megvalósításának módján. Amikor a kritikus napon férje ismét nem tért haza idejében a munkából, és még esti kilenc órakor sem volt otthon, akkor már tudta, hogy a férfi megint bántalmazni fogja, ugyanúgy, mint előző este tette. Rettegés fogta el, és döntött I A vacsorára főzött bablevesből férje számára egy kisebb tálba szedett, s az ételbe keverte a lúgkövet. Amikor a férfi este tizenegy óra felé hazatért, a nagy mennyiségű alkohol elfogyasztása után alaposan megéhezve egyenesen az asztalhoz ült, melyre a tálba oda volt készítve az étel. Felordított, amikor az első kanál levest a szájába vette, kiköpte tz ételt, és az orvoshoz rohant, mert a szája úgy égett, „mintha tűz lett volna benne". Elég lett volna azt az egyetlen kanál levest lenyelnie ahhoz, hogy halálos mérgezést szenvedjen. A bírósági vegyi szakértő szerint abban az egy kanál bablevesben három ember megölésére elegendő méreg volt. Annak köszönhetően, hogy a károsult azonnal kiköpte a mérgezett levest, csak a szájürege maródott fel, s további következmények valószínűleg nem lesznek. A büntető eljárás jelenleg az első fokú ftélet kihirdetésének stádiumában van, amely még nem jogerős. A vádlottat a rendkívüli enyhítő rendelkezések alkalmazásával háromévi szabadságvesztésre ítélték arra való utalással, miszerint a bűntett elkövetésére férje brutalitása provokálta ki, aki az asszonyt tizenhat évi házasságuk alatt rendszeresen kínozta, ezt gyakori terhessége idején is folytatta, a gyermekek szeme láttára ls bántalmazta. Házasságukból nyolc gyerek született, kettő közülük később meghalt. A KERÜLETI BÍRÚSAG gyakorlatában nem egyedülálló ez az eset, amely a házastársi nézeteltérés ilyen szélsőséges megoldásához vezetett. Tanácsunk az idén már foglalkozott hasonló üggyel, amikor a feleség a hosszan tartó házastársi nézeteltérésnek oly módon vetett véget, hogy erősen felizgatott állapotban haragjában Ittas férjét késsel hasba szúrta és megölte. Egy másik esetben viszont a férj gumikábellel agyonverte a feleségét, mert az mértéktelenül ivott és nem törődött háztartásával. Ismert az az eset is, amikor egy fiatalkorú tettes éjszaka az ágyból kiszakított deszkával agyonütötte apját abban a pillanatban, amikor az fejszével meg akarta ölni a feleségét. A családi tragédiákat minden esetben hosszan tartó házastársi ellentétek, veszekedések, verekedések és más jelenetek előzték meg, amelyek sokszor a gyermekek előtt játszódtak le. Mindegyik eset közös nevezője, hogy a tettes a válságot nem volt képes normális, ésszerű módon megoldani. A válságos pillanatok kicsúcsosodása idején olyan pszichológiai zavarok következtek be náluk, hogy cselekedetüket nem tudták kellőképpen ellenőrizni. Jogi szempontból csökkent beszámíthatóságnál követték el tettüket. Erkölcsi szempontból talán nehéz megérteni, hogy a házastársak közül a jobbikat zárták börtönbe és a rosszabbik — ha nem halt meg — a károsult szerepébe került. Ezek az esetek arra késztetnek, hogy elgondolkodjunk afelett, vajon társadalmunk eleget tett-e az ilyen fajtájú bűntettek megelőzésére. MEGHÖKKENTŐ, hogy habár az említett szenvedő házastársak gyakran fordultak segítségért az illetékes szervekhez, ezt a segítséget nem kaptáit meg, és az ügy megoldását sen. ki meg sem próbálta. Kétségtelen, hogy igen nehéz beavatkozni a családi ügyekbe, azonban társadalmunkra éppen az Jellemző, hogy az ilyen eseteket sem szabad figyelmen kívül hagyni és keresni kell a megoldás útját. Mindegyik esetben volt valami sajátos, amit meg lehetett volna oldani, s ami az adott helyzeten legalább részben javított volna. Az említett esetek sajátossága lehetetlenné teszi általánosításukat, de legalább példáképpen rá akarok mutatni arra, hogy valószínűleg mindegyik esetben segített volna az ismételt beszélgetés, vagy az illető megfenyítése a nemzeti bízottság illetékes komissziója által, a helyzet megismertetése a munkaadóval, az orvosi beavatkozás, beleszámítva az alkohol elleni gyógykezelést, a válságos lakáshelyzet megoldása stb. Leginkább szembetűnik azonban az, hogy az illetékes szervek semmit nem tettek a kiskorú gyermekek érdekében. Mindegyik említett esetben több kiskorú gyermek mérhetetlen szenvedést állt ki a szüleik között napról napra és éjszakáról éjszakára megismétlődő Jelenetek következtében, ami sokszor életük veszélyeztetésében csúcsosodott kl. Minden esetben adva voltak a feltételek arra, hogy az Ilyen életkörülményekből kiemeljék a gyermekeket. Megdöbbentő, hogy erre több évi szenvedés alatt sem került sor, sőt egyes esetekről az Illetékes gyermekgondozási szerveket nem is értesítették. Ezekről a meghasonlott családi körülményekről csak akkor szereztek tudomást és tették meg a szükséges Intézkedéseket, amikor a tragédia már megtörtént. Ezek azonban már megkésett beavatkozások. KINEK A HIBÁJA, hogy a gyermekgondozó szervek a dolgokról csak a tizenkettedik óra után értesültek? Egyrészt a helyi nemzeti bizottságnak kellene minden ilyen meghasonlott családi életet jelentenie az illetékes gyermekgondozó szervnek, másrészt feladata lenne ez más szerveknek és szervezeteknek is, a többi között a járási közbiztonsági szerveknek, annak az iskolának, ahová a gyermekek járnak, úgyszintén a helyi nőszervezetnek, a Vöröskereszt szervezet helyi csoportjának, a pionírszervezetnek, hasonlóképpen magánszemélyeknek ls. Gyakorlatilag tehát mindegyikünk kötelessége ez, és mindenki felelősséget visel azokért az esetekért, amelyekről tudomása van, ha erre nem hívja fel az illetékesek figyelmét. Szocialista társadalomban nem lehet csak a szűk egyéni érdekekhez igazodni. A társadalmi érdek mindannyiunk érdeke is. Dr. DARINA TISOVÁ 1972. XII. 5.