Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-03 / 48. szám, Vasárnapi Új Szó

SZATIRIKUS LEXIKON FENYEGETÉS Megtörténik az első veszekedés a fiatal házasoknál. Az aszszonyka csomagolni kezd: — Visszamegyek a mamához! — Csak menj, csak menj! — De majd vele jövök viszsza! i;ilw>v — Kisasszony, mielőtt felvennénk Önt gépírónőnek, még egy vizsgát keli letennie. Az asztalon látható tárgyak közül melyik az írógép? | INeue Kevuej^ REPREZENTÁCIÓ — Jövő hónapban lesz az igazgató névnapja. Mennyi állami hitelt kérjünk? (Lehoczky István rajza) PÁRBESZÉD — Hallom, hogy felhagytál az ivással. — Tudod, amikor csak inni kezdtem, mindig megeredt az orrom vére. — Ami azt illeti, nekem is nagyon energikus feleségem van. HIHETŐ — Meddig lehet egyszerre két nőt szeretni? — Amíg az egyik rá nem jön. TÁRGYALÁS A bíró kérdezi a vádlottat: — Mondja, mikor dolgozik maga tulajdonképpen? — Egyszer-másszor . . — És mit? — Ezt-azt... — Hol? — Itt-ott... — Akkor magát becsukjuk. — Ha szabad kérdeznem, és mikor szabadulok? — Előbb-utóbb... NAGYZOLÁS Marseille városa arról híres, hogy lakói szeretnek nagyokat mondani. A cirkusz bejáratánál leste el a Paris— Match embere ezt a beszélgetést: — Aztán mondd, tényleg olyan kicsi az a törpe? — Még hogy kicsi?) Ha hasogat a tyúkszeme, azt hiszi, hogy a feje fáj! BÁNAT • • — Miérl sírsz? — kérdi a szomszéd bácsi a kis Évikétől. — Azért, mert anyu elvesztette a Gyermekpsychólógia című könyvét. — S mi ebben a baj? — faggatja tovább ci bácsi. — Mert most már — feleli a kislány — a saját módszerei szerint bánik velem! ABSZOL0T KORSZERŰSÍTETT ÜZEM — Halló, diszpécsert Hová toljam ezt a talicska téglát? ... |„KrokogyU", Moszkva) Ez a szokatlan lexikon a Krokogyil című szatirikus lap olvasóinak közreműködésével készült. A szerkesztőség különböző kezdőbetűs szavakat javasmlt, amelyekre az olvasóknak aforisztikus meghatározásokat kellett beküldeniük. A beérkezett válaszokból állították össze a betűrendes szatirikus lexikont, amelyből alább egy kis Ízelítőt adunk. Abszurdum — mások gondolatai, amelyek nem egyeznek a mieinkkel; diéta — kövéreknek ajánlott élelmiszeradag, étkezés előtt kell bevenni; emlékirat — könyv egy olyan életről, amilyent a szerző szeretett volna élni; értelmiségi — olyan ember, aki meg tudja magyarázni, hogy a szó közepén miért van a „mi"; fiatalság — olyan Ínyencfalat amelyet lenyel az ember, mielőtt megrághatta volna; gombóc — csúcsforgalom idején autóbuszból kipréselt embertömeg; gyermekkor — az az idő, amikor az ember a kis kudarcot nagy csapásnak tartja, a nagy csapást pedig kis kudarcnak; horgászzsineg — fonál, amely az embert összeköti a természettel; kutya — az ember barátja, az ember szerint; leánygyermek — miniszoknya plusz maxi kiadás; NATO — katonai tömb, amely megvédi tagjait a leszereléstől; olvasó — az a televíziónéző, aki készülékét javításba adta; plágium — a lopás egyetlen fajtája, amelynél a tolvaj közli a nevét; ragadozó — olyan vadállat, amely azokra az állatokra vadászik, miket az ember még ki nem irtott; szomszédok — olyan embertársaink, akik többet tudnak rólunk, mint saját magunk; tabu — a büntető törvénykönyv ükapja, udvariasság — az autóbuszban ülő férfiutasnak az a képessége, ami szerint villámgyorsan fel tudja emelni a mellette álló nő elejtett kesztyűjét; vő — olyan egyén, aki házassága előtt nem sejtette, mennyi hibája van; zsűri — olyan személyek csoportja, akiket az értékelendő jelenségről vallott különböző nézeteik fűznek össze. Ford.: GELLÉRT GYÖRGY JÖ VEVŐSZOLGÁLAT Egy vásárló érkezik az üzletbe, 8 a következő reklamációval fordul az elárusítónőhöz: — Tegnap egy üveg skót whiskyt vásároltam itt, s legalább egy deci hiányzott belőle! — Rendben van, uram — felelte az elárusítónő —, hiszen eredeti skót whiskyt kélt... VIRÁG Komor tekintetű férfi lép be a virágüzletbe. Mindenki fogadni merne, hogy szegény ember koszorút rendel majd. De nem. Ezt mondja: — Nagyon szép csokort kérek. Házassági évfordulóra. — Rendben van. Es mikor van az évforduló? A férfi fájdalmasan mondja: — Tegnap volt. GÁDOR BÉLA: * eléljünk nyíltan — Elvtársak, rövid leszek — kezdte meg hozzászólását kedves barátom, Gém Oszkár. — Mert miről van itt szó? Arról van szó, elvtársak, hogy nem beszélünk nyíltan, nem beszélünk őszintén. S ez vonatkozik íőleg Boronyák elvtárs beszámolójára, amely klasszikus példája volt a terjengős mellébeszélésnek, a nyakatekert halandzsának. Igen, halandzsát mondtam, elvtársak, és bitó alatt is vállalom ezt a kijelentést. Nézzünk egyszer szembe a rideg valósággal. és ne pusmogjunk, hanem mondjuk ki azt, amit gondolunk, keményen, férfiasan, nyílt, bátor, magyaros őszinteséggel. Elég volt a kesztyüskéz politikából, kezdődjék a nyílt sisak korszaka. Boronyák elvtárs nem való arra a helyre, ahol most van. Felelőtlen, rideg lélektelen ember. Mert kérdem én: miért emelte ki beszámolójában éppen Halkovicsot, Feketét és Berkest? Mert mindhárman egyazon klikk tagjai, amelynek feje nem más, mint maga BoronyákI Sajnos, eddig még nem akadt senki, akt ezt keményen szemébe vágta volna, de én megteszem, dacolva minden következménnyel. Boronyák elvtársunk rosszul spekulál, amikor azt hiszi. hogy sikerül port hintenie jelnyíló szemeinkbe. Azt szokták mondani: akinek az Isten htvatalt adott, annak észt is adott hozzá... Szerintem, elvtársak, nini s Isten! Csak ennyit akartam mondani ... Gém Oszkár befejezte felszólalását. elengedte a kabátgombomat, s levette ajkait a fülemről: — Ezt mondtam volna el odabenn, ha jelszólaltam volna... Ugyanis a lépcsőházban álltunk, ahol Gém Oszkár rendes szokása szerint, elmaradt felszólalását húzta a fülembe. Megadássál hallgattam végig, mert már régen tudom, hogy Gém elől nincs menekülés. Minden gyűlés, ankét és értekezlet után lecsap rám ez a lépcsőházi végzet, megragadja kabátom gombját, és aléltan a fülemre hajoj: „Elvtársak, rövid leszek..." — Hát miért nem szólaltál fel odabenn? — förmedtem rá kissé udvariatlanul, mert már összes kabátgombjaim lazák a sok felszólalástól, és rettenetesen unom Gémet. — Majd hülye leszek — mondta rekedten —, hogy bennhagyjatok a pácban. Senki sem csatlakozna hozzám, és itt állnék egyes-egyedül a véres szájammal. Hidd el, nem érdemes, nem jött még el az ideje annak, hogy Gém Oszkár megszólaljon ... Nincs még hozzá atmoszféra ... Barátom megvatően legyintett, majd ismét közel hajolt, nyilván azzal a szándékkal, hogy felszólalásának egy elhanyagolt részletét bővebben kifejtse. Néhány lépés távolságra azonban Boronyák tűnt fel. Gém acélos tekintetében nedves alázat csillant meg, s néhány ügyes lépéssel odakúszott Boronyákhoz: — Gratulálok, kitűnő volt a beszámolód — hallottam kiművelt fülemmel, amely még tele volt Gém felszólalásával. — Tömör volt, velős és jól proporcionált... Boronyák unottan pislogott Gémre, és megkínálta egy cigarettával. Egy-két percig szótlanul fújták a füstöt, majd kezet fogtak. Gém Oszkár most már kikerült engem, s egyenesen a kijárat felé tartott. Elmenőben még hallottam, amint hevesen gesztikulálva mormog magában: — Elvtársak, rövid leszek ... LEHETETLEN A tanítás után bejön az osztályba a pedellus, és megkérdezi a gyerekeket: — Kié ez a pár kesztyű? Az egyik fiúcska tűnődik: — Olyan, mint az enyém. De az nem lehet. Én az enyémet elvesztettem. SZOLGÁLAT Részeg ember fek szik a washingtoni kapualjban. Rendőr lép oda hozzá: — Itt nem maradhat. Jöjjön, felsegítem és hazakísérem. — Ö, az kedves lenne- én a huszonkettedik utcában a 108-as házban lakom, nyolcadik emelet, hátul, IMew Yorkban. SPECIALITÁS A római étterem ; üzletvezetője odalép ! a vendéghež: - A mfspecialitá ! ?uňk a csiga. — Tudom, éppen | most szolgált ki uz I egyik.