Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-31 / 52. szám, Vasárnapi Új Szó

„Hiába, a népköltészet az Igazi költészet. Legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá! Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék, s ez a század föladata, ezt kivívni célja minden nemes kebelnek, ki megsokallta már látni, mint mártírkodnak milliók, hogy egy pár ezren henyélhessenek és élvezzenek. Égbe a népet, pokolba az arisztokráciát!" PETŐFI SÄIMDOR | etőfiről könnyű is, nehéz is Írni. Könnyű, mert mindenkié, és közelről ismerjük. Nehéz, mert életéről, munkásságáról a tanulmányok százait írták a múltban és írják ma is, s nehéz, sőt lehetetlen róla újat mondani. De ne is akarjuk felfedezni. Bár napjainkban nem olvassák annyian, mint megérdemelné, fénye változatlan erősséggel ragyog. Példa, örök nagyság. Munkásságának elemzése vagy Ismertetése helyett tekintsük inkább át élete néhány fontosabb állomását. A falusi mészáros, Petrovics István és az egykori cselédlány, Hrúz Mária fia Kiskőrösön született, 1823. január elsején. Az elemi iskolát Félegyházán, Kecskeméten, Szabadszálláson, a gimnáziumot Pesten, Aszódon és Selmecbányán végezte. Az utóbbi város életét meghatározóan befolyásolta. Selmecbányán kezdett el verselni, Itt ismerte meg közelebbről a kor különféle előjelű politikai áramlatait, és bontakozott ki erősebben érzelmi élete. Selmec után újra Pesten, majd Székesfehérváron és Ostfiasszonyfán tartózkodott. Innen (1839 Lfirincx Gyula rajza szeptemberében] Sopronba került, és beállt katonának. Betegsége miatt azonban hamar leszereltették. Nyugtalan vére a vándorszínészek közé vitte, de itt sem maradt sokáig. Első verse (A borozó) 1842. május 22-én jelent meg az Atheneum című folyóiratban. Az 1843-as év májusát és Júniusát Pozsonyban töltötte, ahol az Országgyűlést Tudósítások másolásáért kapott bérből tengette életét. Közben állandóan verselt, mindent megénekelt. Pozsony után — ahol szintén számos verset írt — Pesten és Gödöllőn fordításból élt, majd néhány hónapig újra színészkedett. Összegyűjtött írásaival 1843 telén gyalog indult el Debrecenből Pestre. Első kötete — Vörösmarty Mihály erkölcsi és a Nemzeti Kör anyagi támogatásával — Versek címmel 1844-ben jelent meg. Pesten segédszerkesztője lett a Pesti Divatlapnak. Gyors egymásutánban írta szebbnél-szebb verseit, és elbeszélő költeményeit. A következő évben (1845} elindult, hogy bejárja az országot. Ekkor már Ismert és ünnepelt költő. Gömör vármegye táblabírójának választotta. A Gömörben szerzett élményeit az Uti jegyzetek című naplójában örökítette meg. Szoros barátságot kötött Tompa Mihállyal, majd Arany Jánossal. Az Erdélyben tett bolyongásai közben ismerkedett meg Szendrey Júliával, akit 1847. szeptember 8-án feleségül vett. Pesten egy ideig az Életképeket szerkesztette, és 1848-ban szenvedélyesen részt vett a forradalom előkészítésében. A szabadságharcban Bem tábornok oldalán állt, és fegyveresen Is küzdött. A segesvári csatában esett el. Sírja ismeretlen ... Költészetével uralomra juttatta a forradalmi demokratizmus, és a plebejus népiesség szellemét, egyben új korszakot nyitott a magyar irodalom történetében. A magyar írók közül a világirodalom elsőnek Petőfi Sándor munkásságát ismerte el, és fogadta be. De nézzük, mit írtak és mondtak róla ismert írók, tudósok, politikusok: Gyulai Pál: — A hűbéri világ romjain egy Petőfi Sándor: „Anyám, az álmok nem hazudnak; Takarion bár a szemfödél: Dicső neve költő-fiadnak, Anyám, soká, örökkön él". Részlet a „Jövendölés" című költeményből, \