Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-31 / 52. szám, Vasárnapi Új Szó

PETŐFI SÁNDOR forradalmi verseiből ílvek hatalmáalkalmibb köliért sem adta zsoldjába. Gz hatalmas empártfogást reszerű szónokonélt, kedvesét, korunk költői i szív minden 3t és mámort, tat, szabadsággyenlő hévvel, idéllyel tudott >an szív be6zél bb lélek együtt ól nem tagad>e érdekes vebb magyarságeurópaiságnak nagyar kultúra ;y amint ő teljgis világköltő, S hasonló lángomány minden logatott költeményeinek fordításával gazdagíthassam. Szpiridon Mihajlovics Palauzov: — Petőfi megragadta a nép ós az ország jellegét és azt olyan egyszerű, világos, de ugyanakkor egyszerűségében is finom nyelven fejezte ki, ahogy őelőtte költő még nem szólt a néphez. Alekszej Konsztantinovics Szeller-Mihajlov: — Költői ereje olyan hatalmas, hogy nincsen olyan tudományos tanulmány, nincs az a sok kötetes regény, amelynek lapjaibői jobban megismerhetnők a magyar nép életét, az ország jellegét..., mint Petőfi egyszerű írásaiból. Nyikolaj Tyihonov: — Petőfi a világirodalom nagyjainak élgárdájához tartozik és egysorban áll Heinével, Viktor Hugóval, Byronnal, Mickievicz-csel. Valami elpusztíthatatlan fiatalság lüktet és pezseg verseiben és dalaiban. Költeményei ma már közkézen forognak szerte a Szovjetunióban ... Jan Neruda: — Petőfi az a gyémántkapocs, mellyel a magyar irodalom a világirodalomhoz kapcsolódott. A szép, tüzes magyar nemzetnek nincs nála nagyobb fia és nem volt szerencsésebb napja, mint az, meszájra járó ismeret volt s mint az ég a földtől, különbözött az urak és hivatalosságok kikent-kifent, lemérsékelt, agyoncenzurázott, agyonmagyarázott Petőfiétől. Az igazi nagy, történeti sugárzású, az évek és emberek nagy feladatait sugallmazó költőt a nép fiai és a nép barátai hordták szívükben és tudatukban, mikor maguk elé mormolták Retőfl szavait: „Hol van szabadság, ott van a haza". Csak ők értették és akarták a lényeget, amit elkiáltott Petőfi: „Világszabadság!" Hatvany Lajos: — Ennek az isteni gyermek-embernek forradalom volt: az érzése, az érzéke, a látása, a hallása, az öröme, a bánata, a szeretete, a gyűlölete, a szenvedélye, a lelkesedése, a csüggedése, az önbizalma, a magasztalása, az ócsárlása, — s még a magyarán jól odasózott káromkodása is. Forradalom volt... világforradalom a Javából, Petőfinek viszonya: Istenhez, emberhez, valláshoz, erkölcshöz, élethez-halálhoz, nemzethez, apához, anyához, szeretőhöz, feleséghez, ellenséghez ós baráthoz. Révai József: • — Petőfi nagy ereje, hogy költői, emberi, politikai munkájának központi gondolata: a szabadság, az emberi P KOITDIi, III 1IA lélye abban is lyen Petőfi megszületett. Szép tulajdonságai edélyesen sze- vannak ennek a nemzetnek: elragadó tűz, , a szépet és mély érzés, nagy vendégszeretet, még nayért. Ebből az gyobb őszinteség, vérző haza- és szabadŕértanúk, ebből ságszeretet s mindezek alatt valamilyen ak verseket ír- régi, titkos bánat, meghatóan elégikus tóték, az emberi- nus, s mindeme tulajdonságok Petőfiben tazedben, amely- láltak eszményi kifejeződést, benne kristálik nyugaton a lyosodtak kl, váltak költői megtestesüléssé, elemben Petőfi Ha semmit sem tudnánk erről a nemzetről, is lehetett az, csak Petőfi verseit ismernők, egyúttal a ri szocializmus nemzet legfinomabb idegeit tapintanók ... elveit... De Blagoje Brancsics: — Petőfi, mint a kölni a szoclaliz- tők legelejéből való, örökkén él, aminthogy iló: az emberi költészetének eszméi is örökéletűek. Amiről len vagyoni vi- ő énekelt, az az egész világnak szól, azt delmét a gaz- magáénak vallja és híven őrzi az egész viorultak emelé- lág. Milan L. Popvics: — ... legtöbbre becsü1 alkudott, Pe- löm s legjobban szeretem nagyszerű ódáit, a forradalomé amelyeknél különbbeket, szebbeket eleddig lékünk, román- nem írtak. Ezekben Petőfi Művészete tető-. Iság, de az a pontra ér. Szerelmes verseivel hírnevet vlsak sejtett. Üt- vott ki, fenséges hazafias költeményei vieni ez öregsé- szont megszerezték számára nemzete hódo,az én kardom latát és a halhatatlanságot, mai még talál- Mladen Leskovac: — Elsősorban a magyar nép költője volt, ez igaz. De csodát tíz-tizenöt év- latos hite az emberben és az emberiségben, már régiesnek, lángoló jövőbe látó tekintetének mélységes költeménye kö- humanizmusa — az emberiség jobb jövőjéa hatást kelti, nek költőjévé avatja ... ő a szerelem és a t. Az ő nyelve szabadság költője, a költő, aki szerelmét a Hogy miért? szabadságért áldozza fel, s azután a szaetet megihlette badságért eldobja magától a szerelmet is, iink tovább, de az életet is. ávalóság jegyé- Gaál Gábor: — Petőfi világéletében a nép em öregszenek költője akart lenni s az is lett s tényleg: laga... Ha va- az őt megillető szeretet szíven hordozott lva fölébreszte- melegével csak a nép szerette Petőfit ós arra kérnének, a nép értette meg tisztán. A nép fiai: a tőt, ezt monda- mesterlegények és a földművesek, a kisiparosok meg a lámpásaik mellett verselgető ingok Petőfiért, tanítók s a kicsi eklézsíák kicsi papjai, a ike a világ leg- csillagos nagyerdélyi s csillagos nagyalföldi idosan tanulom ég alatt — ők értették igazán. Am ez a ámat Petőfi vá- megértés és ez az ismeret titkos, szájrólszabadság, gondolatszabadsag, a sajtószabadság, a nemzeti szabadság, a világszabadság. Petőfi demokratizmusa több volt egyszerű polgári politikai programnál. Szinte világnézet volt. A szabadságot az emberi élet nagy mozgató erejének, világot formáló, teremtő elvnek tartotta... A nép Petőfi költőszetében úgy beszél a magyar földről, mint sajátjáról, de ez a nép önmagát egyben nemzetnek érzi. ... És még soká idézhetnénk a Petőfit dicsérő sorokat. A magyar irodalom óriásáról a legkiválóbb elmék is az elragadtatás hangján nyilatkoztak a múltban, és nyilatkoznak ma. Születésének 150. évfordulója alkalmából Petőfi Sándor emléke előtt a világ valamennyi népe tiszteleg. Azt a költőt ünnepeljük, aki az egész emberiség szabadságában jelölte meg az emberhez és a költőhöz méltó küzdelem végső célját. A népies költészet megteremtője, a magyar irodalom klasszikusa a világ népeit ölelte át forradalmi szabadságszeretetével. A XIX. század legjobbjainak kortársaként, Marx és Engels küzdelmeinek elsó éveiben, a nemzeti lét öntudatára ébredő kelet-európai népek feleszmélésekor Magyarországon Petőfi jelentette a legfényesebben világító fáklyát. Petőfinek tett volt a szava is, de — különösen ha azt a nép érdeke követelte — vállalta a szavak folytatását, részt vett a közéletben, vállalta a politikai, sőt a katonai cselekvést. Életműve, magatartása ma is példa. A számos Petőfi-hamisítás, a sok-sok mesterkélt és görögtüzes ünneplés után ma elsősorban azok ünneplik Petőfit, akik megszüntették az osztályelnyomást, megnyitották a népnek, a dolgozók millióinak a felemelkedéshez vezető utat, akik a gyakorlatban valósítják meg Petőfi eszméit. Petőfinek a jövőben is ne csak a nevét emlegessük, hanem idézzük a szellemét, kövessük nép- és hazaszeretetét, elkötelezett emberi-írói magatartását! BALAZS BÉLA emléktáblák Szlovákiában A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI Ne fogjon senki könnyelműen A húrok pengetésihez! Nagy munkát víilal az magára. Ki most kezéb» lantot vesz. Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félretedd. Pusztában bujdosunk, mint hajdan Népéve! Mózes bujdosott, S követte, melyet isten külde Vezérül, a lángoszlopot. Cljabb időkben isten ilyen Lángoszlopnak rendelé A költőket, hogy ők vezessék A népet Kánaán felé. Előre hát mind, aki költő, A néppel tűzön-vízen át! Atok reá, ki elhajítja Kezéből a nép zászlóját, Atok reá, ki gyávaságból Vagy lomhaságból elmarad, Hogy míg a nép küzd, fárad, izzad, Pihenjen ő árnyék alatt! Vannak hamis próféták, akik Azt hirdetik nagy gonoszan, Hogy már megállhatunk, mert itten Az ígéretnek földe van. Hazugság, szemtelen hazugság, Mit milliók cáfolnak meg, Kik nap hevében éhen-szomjan, Kétségbeesve tengenek Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ma majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán! ÉS addig? addig nincs megnyugvás, Addig folyvást küszködni kell. Talán az élet, munkáinkért, Nem fog fizetni semmivel, De a halál majd szemeinket Szelíd lágy csókkal zárja be, S virágkötéllel, selyempárnán Bocsát le a föld mélyibe 1847 A NÉP NEVÉBEN Még kér a nép, most adjatok neki! Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép, Ha fölkel, és nem kér, de vesz, ragad? Nem hallottátok Dózsa György hírét? Izzó vastrónon őt elégetétek, De szellemét a tűz nem égeté még, Mert az maga tűz; úgy vigyázzatok: Ismét pusztíthat e láng rajtatok! S a nép hajdan csak eledelt kívánt, Mivelhogy akkor még állat vala; De az állatból végre ember lett, S emberhez illik, hogy legyen joga. Jogot tehát, emberjogot a népnek! Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg Isten teremtményén, s ki rásüti: Isten kezét el nem kerülheti. S miért vagytok ti kiváltságosok? Miért a jog csupán tinálatok? Apáitok megszerzék a hazát, De rója a nép-izzadás csorog. Mit ér, csak ekkép szólni: itt a bányai Kéz is kell még, mely a földet kihányja, Amíg föltűnik az arany ere . . . S e kéznek nincsen semmi érdeme? S ti, kik valljátok olyan gőgösen: Mienk a haza, és miénk a jog! Hurutokkal mit tennétek v^on, Ha az ellenség ütne rajtatok? ... De ezt kérdeznem! engedelmet kérek, Majd elfeledtem győri vitézségtek. Mikor emeltek már emlékszobort A sok hős lábnak, mely ott úgy futott? Jogot a népnek, az emberiség Nagy szent nevében, adjatok |ogot, S a hon nevében egyszersmind, amely Eldől, ha nem nyer új védoszlopot, Az alkotmány rózsája a tiétek. Töviseit a nép közé vetétek; Ide a rózsa néhány levelét, S vegyétek visszo a tövis felét! Még kér a nép, most adjatok neki; Vogy nem tudjátok: mily szörnyű a nép, Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad? Nem hallottátok Dózsa György hírét? Izzó vastrónon őt elégetétek, De szellemét a tűz nem égeté meg, Mert az maga tűz ... úgy vigyázzatok: Ismét pusztíthat e láng rajtatoki 1847 «£ - -..A. ..