Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-31 / 52. szám, Vasárnapi Új Szó

Dr. KRIVOSlK ISTVÁN, a Magyar Területi Színház igazgatója: TOVÁBB A MEGKEZDETT OTON A Magyar Területi Színház utj.a MOTTO: „Nemcsak arról van szó, hogy a már meglévő kultúr ért ék eket Ismertessük a néppel. Népünknek a mai idő új kultúrájára, a mai idővel élő és a mai időt továbbvivő kultúrára van szüksége. Olyan kultúrát, tudományt, trodalmat, színházat, filmet, zenét óhajtunk, amelyet áthat az ország boldog jövőjébe vetett hit, s megerősít minket munkánkban és küzdelmünkben, megmutatja az előre vezető utat." [KLEMENT GOTTWALD) K

ét évtized munkásságát és eredményeit tudva maga mögött, jubilál a Magyar Területi Színház. Ez a húsz esztendő a felnőttéválás időszaka volt. Munkánkat, eredményeinket az indulás, az alapok lerakása, a fokozatos kibontakozás, sajátos arculatunk, helyünk keresése jellemezte. A főhangsúlyt a társulatszervezésre, a társulat nevelésére, a szakmai tudás elmélyítésére, a színház művészeti vezetőségének kiépítésére és állandósítására, a stílusérlelésre, a haladó és szocialista drámairodalom fokozatos és erőteljes színrevitelére és főleg az új közönségrétegeknek a színházhoz kapcsolására fektettük. Nem leszünk szerénytelenek, ha megállapítjuk, hogy szervező és művészi munkánk két évtizedét egy alapjában pozitív irányú fejlődés határozta meg, az időnkénti elbizonytalankodás és megtorpanás ellenére is. Ezt bizonyítja színészeink játék-kultúrájának fejlődése, az egyre színesebb és értékesebb müsorpolitikánk, rendezőink és tervezőink egyéni kézjegyét viselő előadások és nem utolsó sorban színházunk alkotóműhely Jellegének erősödése. A Magyar Területi Színház székhelye Komárno. A szlovákiai legfelsőbb párt- és állami szervek döntése alapján 1952-ben alakult, mint hivatásos prózai színház a magyar nemzetiségű állampolgárok össz-szlovákiai kulturális szükségleteinek kielégítésére. A színház 1952 októberében kezdte meg működését és 1953 januárjában tartotta első bemutatóját Urbán Ernő: „Tűzkeresztség" című drámájának színrevitelével. Jelenleg a Magyar Területi Színház a Szlovák Szocialista Köztársaság Művelődésügyi Minisztériumának művészi és kultúrpolitikai szerve. Működésének és küldetésének minden vonatkozásában szerves részét alkotja a Szlovák Szocialista Köztársaság színházművészetének és színházi életének. Működésével hozzájárul az összes szlovákiai színház közös feladatai teljesítéséhez: a dolgozókat Csehszlovákia Kommunista Pártja, valamint az állam kultúrpolitikai irányelveinek szellemében nevelni. A Magyar Területi Színház működését és társadalmi küldetését arra alapozzuk, hogy a kultúrpolitika szerves része pártunk és államunk politkájának, és ez a marxista—leninista ideológián, a művészet társadalmi küldetésének osztályalapon való értelmezésén alapszik, kapcsolatban van a saját nemzeti kultúra haladó hagyományainak ápolásával, a Csehszlovák Szocialis.fa Köztársaság nemzeteinek kultúrértékel, valamint a szocialista tábor nemzeteinek és a burzsoá országok haladó és művészi megnyilvánulásainak internacionalista cseréjével. A Csehszlovák Szociailsta Köztársaság szocialista kultúráját az önálló és egyenrangú cseh és szlovák, valamint a nemzetiségi kultúrák alkotják. A Magyar Területi Színház tehát a magyar szocialista nemzetiségi kultúra fontos intézménye a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban és így működését pártunk és államunk nemzetiségi politikája is meghatározza. Ebben az értelemben teljesíti a Magyar Területi Színház társadalmi küldetését, sajátságos irányelvei és körülményei között. A Magyar Területi Színház húszéves fennállásával kapcsolatban két fontos eseményt kell megemlítenünk a színház rövid történetében. A volt bratislavai Állami Faluszínház keretében már 1950-től tevékenyen működött a Faluszínház magyar együttese. Az Állami Faluszínház megszüntetése után 1959-ben a színház magyar csoportja művészeti dolgozóinak nagy része átjött a komárnói Magyar Területi Színház művészegyüttesébe. Tekintettel arra, hogy képesítéssel rendelkező művészeti dolgozók felvétele viszonylag korlátozott, a Faluszínház magyar együttesének átjövetele a Magyar Területi Színjházba nem csupán a komárnói együttes létszámszerű növekedését jelentette, hanem ezen együttes művészi színvonalának emelkedését is. A Magyar Területi Színház életének másik jelentős eseménye volt egyes művészeti és más színházi dolgozók kihelyezése a košicei székhellyel megalakított, a MATESZ Thália Színpada elnevezésű csoportba, amely 1970 tavaszán kezdte meg működését. A színház abból az elgondolásból indult ki, hogy ilyen módon egyrészt csökken majd a Magyar Területi Színház csoportjainak fárasztó, heteket igénybevevő, hosszú ideig tartó tájolása Kelet-Szlovákiában, másrészt biztosítja Kelet-Szlovákia színházlátogatói részére a rendszeresebb és hathatósabb színházi és kulturális életet. Évek múltán a körültekintő gondoskodás révén a művészi feltételek egyre jobban fejlődtek azzal, hogy a bratislavai, budapesti és prágai művészeti főiskolákon művészeink, továbbá a tehetséges fiatalok szakképzettséget szerezhettek. A Magyar Területi Színház jelenleg két társulattal működő, egy igazgatóságú színház, amelynek közös a gazdálkodása, dramaturgiai-eszmei irányítása és a műsorpblitikája is. A Magyar Területi Színház és a košicei Thália Színpada főleg Szlovákia déli területén fejt ki tevékenységet, Bratislavától Csernőig (Čierna nad Tisou), tehál körülbelül 500 km hosszú vonalon. Az évi előadás-tervének kétharmad részét tájelőadásokon tartják az együttssek, a többi előadást Komárnóban és Košlcén. A színháznak Dél-Szlovákiában kb. 70 játékhelye van, ebből 30 jó, 4—5 kiváló játékhely. Átlagban egy-egy előadás miatt 100 km-t utaznak az együttesek autóbuszon. Ezek az adatok is bizonyítják, hogy milyen hatalmas fizikai és lélektani előfeltételekkel kell a színház művészeti dolgozóinak rendelkeznie, és hogy ezt teszik, tanúbizonyság amellett, milyen pozitiva viszonyuk hivatásukhoz és az Intézmény társadalmi küldetéséhez. A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban több mint félmillió magyar nemzetiségű állampolgá Közülük a Magyar Területi Színház és Th. . Színpada előadásait átlagban évente több mint százezer néző tekinti meg. A Magyar Területi Színház előadásait a megalakulás óta kb. kétmillió néző tlátogatta. A színházlátogatók 80 százaléka mezőgazdasági dolgozó és munkás, a nézők 40 százalékát képezi az ifjúság. Ebből látható, hogy a színház — előadásainak számát és a nézők szociális összetételét tekintve — társadalmi küldetésében nagy jelentőséggel bír. Írásunk terjedelme és szándéka nem teszi lehetővé, hogy részletesebben foglalkozzunk a Magyar Területi Színház műsorpolitikájával, ízelítőül viszont ismertetünk néhány adatot, amelyek a maguk módján kiegészítik a színház művészi, eszmei- és társadalmi irányvonalának ismertetését. Napjainkig a Magyar Területi Színház 134 bemutatót tartott. Ebből csehszlovákiai szerzőkre 38. csehszlovákiai magyarra 14, a szovjet és a szocialista államokban élő szerzőkre 61 bemutató esik. A bemutatott darabokból 74 szerző korunk időszerű kérdéseivel foglalkozott. A sok sikeres bemutató közül — a rangsorolás szándéka nélkül — íme néhány: „Tanítónő" (Bródy S.J, „Az anya" (J. Barő-Ivan), „Ványa bácsi" (Csehov), „Ének a romok felett" (Egri V.), „Manón Lescaut" (Nezval átdolgozásában), „Egy szerelem története" (A. Arbuzov), „Ez aztán a meglepetés" (J. Soloviő), „Rómeó és fúlia" (Shakespeare), „Dódi" (Dávid T.), „Kormos ég" [Darvas J.j, „A nagy műtét" (A. Kornejcsuk), „Elveszett paradicsom" (Tolsztoj), „Rókák, jó éjszakát" (I. Rusnák), „Énekes madár" (Tamási A.), stb. A siker szorosan összefügg olyan művészek, és művészeti dolgozók, mint Munk István, Fellegi István, Konrád József, Lendvai Ferenc, Harmos Károly, Platzner Tibor, Ľudmila Purkyňová, Pavol Gábor, Turner Zsigmond, Bugár Béla, Ferenczy Anna, Fazekas Imre, Siposs Jenő, Dráfi Mátyás, Csendes László, Németh Ica, Ropog József, Palotás Gabi, Várady Béla, Udvardi Anna, Beke Sándor, Gyurkovics Mihály, Siposs Ernő, Tóth László, Lőríncz Margit, Lengyel Ferenc, Gomba Ilona, Szabó Rózsi, Tarlcs János, Vecsei V. József, Hégely Fereňc, Ivan Ivančo, Jozef Felbaba, Fr. Krištof Veseltj, Viktor Lukáö, Szilágyi Albert, Csonka István és mások teljesítményével. A Magyar Területi Színház 20 éves működése még nem történelem, de élő és termő talaja a tapasztalatgyűjtésnek, keresve mindig újabb és hathatósabb formáját munkájának a társadalmi küldetésben. Az elmúlt 20 esztendőben színházunk minden vonatkozásban sikeresen teljesítette a kitűzött célokat. Kiépítette saját vezetőségét, gondoskodott a tehetséges és szakképzett színészek neveléséről, valamint a színház több mint száz dolgozójának egyre javuló anyagi és munkafeltételeiről. A Magyar Területi Színházat és Thália Színpadát kiegyensúlyozott, törekvő, áldozatkész és lelkes művészek és színházi dolgozók alkotják. Minden előfeltétel megvan tehát ahhoz, hogy a jövőben eszmei és művészi szempontból jelentős mértékben fejlődjenek és működésük sikeresebb legyen. írásunk elején Klement Gottwald szavait nem véletlenül idéztük. Gottwald gondolata ma is időszerű. Igen, olyan színház akarunk lenni, amely erőt ad a munkához és küzdelemhez, amely mutatja az előre vezető utat. Igazi színház akarunk lenni. S azok leszünk, ha bátran, a nehézségektől nem elriadva, szinte naponta szembenézünk korunk valóságával, klérezve és rátapintva a jövő tendenciáira. A színpadról a nézővel közös nézetek, eszmék, akarat és tapasztalat alapján párbeszédet akarunk folytatni, s mindent megteszünk, hogy életérzésüket a mi sajátos eszközeinkkel kifejezzük. Nem „szájbarágó" színházat akarunk, hanem alkotó fantáziát ébresztő, önálló gondolatokat és ítélőképességet provokáló és kiváltó színházat. Az új évben is a szórakozás és nevelés útján kívánunk hozzájárulni egy szilárdabb erkölcsű, műveltebb és politikusabb nyilvánosság neveléséhez szocialista hazánkban. smmmmzsi B

ár a naptár Szilvesztert és újévet mutat, együttesünknek nincs év vége — októberben kezdtük az évadot —, a munka kellős közepén tartunk. Az 1972-es naptári év eredményeit, sikereit és problémáit mérlegelve úgy vélem, nagy lépést tettünk ahhoz, hogy küldetésünket, feladatunkat minél jobban teljesíthessük. Fellépési tervünk korszerűsítésével együttesünk minden részlegében folyamatossá tettük a munkát. Az együttes az év minden hónapjában fellépett valahol. Elsősorban ennek köszönhető, hogy mind fellépési, mind bevételi tervünket az idén is jóval túlteljesítettük. Fellépéseink közül szeretném kiemelni elsősorban nyári közép- és kelet-szlovákiai kőrútunkat, valamint a csehszlovák—szovjet barátsági hónap alkalmából történt szerepléseinket. Felettes szerveink részéről munkánk elismerésének tekintjük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom központi ünnepségeire való meghívást is. Jóleső érzéssel állapítjuk meg, hogý a Bratislavában ťínuló főiskolások és a dolgozók körében együttesünk iránt évről évre nő az érdeklődés. A tánccsoportban már néhány éve nincsenek nehézségeink a Kovács Balogh Margit, az Ifjú Szívek szólistája (R. Polák felvétele) KULCSÄR TIBOR, az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes igazgatója: SIKER, GOND, ÚJ CÉLKITŰZÉS r i Az Ifjú Szívek művészi tevékenysége taglétszám betöltésével. Az utóbbi két évben ezt a sok gondot okozó problémát sikerült megoldanunk a kórusban is, bár a férfikarba egy-két jóhangú fiút ma is szívesen felvennénk. Kórusunk művészi szempontból is sokat fejlődött, ezt az idei Kodály-napokon való fellépése is bizonyította. Gondjainkat és problémáinkat a múltban az Oj Szó hasábjain is szóvá tettem. Zenekarunk kérdése változatlanul megoldatlan s ez nagymértékben befolyásolja az egész együttes munkáját. Az őszi-téli hónapok — a fellépések mellett — az új műsor betanulása jegyében telnek. Januártól kezdve három műsortípust alakítottunk ki: az egész együttes „nagyműsorán" kívül a tánccsoport és a szólisták külön műsorban is fellépnek majd; az énekkarral, valamint ének- és hangszerszólistáink közreműködésével nevelő jellegű hangversenyeket tervezünk a nyugat-szlovákiai kerület iskoláinak tanulóifjúsága számába, hogy így is segítsük az iskolai zenei nevelés oktatásának eredményességét. Oj műsorszámainkban szeretnénk elsősorban a hazai magyar néphagyományból meríteni. így pl. a tervezett műsorszámok közül Rajter—Kvoőák Farsangi játékok című tánckompozíciója gömöri, Szíjjártó Kvoöák Májfaállítás-a Nyitra környéki motívumokra épül. Vásárhelyt László magyarországi koreográfus Molnár István Magyar képeskönyvéből két bodrogközi részletet tanított be. Másik vendégkoreográfusunk az örmény Szovjet Szocialista Köztársaság érdemes művésze, Frunze Mihajlovics felenjan. Kórusunk is több új dolgot tanul, klasszikus és huszadik századi alkotások mellett a hazai magyar szerzők közül Szíjjártó fenő Három katonadal című, együttesünk számára készített kórusmű bemutatására készül. Az idei műsorban énekelt Rajter- és Németh—Samorínsky-feldolgozások mellett ez sorrendben már a harmadik hazai magyar népdalfeldolgozás. Szólistáink új műsorában is főleg a hazai magyar népdalanyagból merítünk. Ezúttal két gömöri népdalcsokrot hallhat majd fellépéseinken a közönség, amelyet Vargyas Lajos és Sárost Bálint magyarországi népzenekutatók 1963-as szlovákiai gyűjtésének anyagából válogattunk. Az egyik csokor Sl« lica (Szilice), a másik Krásnohorská Dlhá Ves (Várhosszúrét) községekben gyűjtött népdalokat tartalmaz. Ezt a két népdalcsokrot különben hamarosan az OPUS hanglemezkiadó vál» lalat is megjelenteti együtte* sünk szólistái, Kovács Balogh Margit és Németh Imre előadásában. Terveinkben a jövő év jelentős évfordulóinak méltó megünneplése is szerepel. A Februári Győzelem 25. évfordulója alkalmából már most több fellépésre kaptunk meghívást a fővárosban és vidéken egyaránt: A küszöbönálló Petőfi-év alkal mából Iktattuk műsorunkba a költő néhány közismert versének népdallá vált változatát* amelvet Vavrinecz Béla magyarországi zeneszerző dolgozott föl szólistáink és zenekarunk számára. Jövő évi nyári hangversenykőrútunkat a Cseh Szocialista Köztársaság nagyobb városaiban tervezzük, hogy a cseh országrészek dolgozóit is megismertessük a hazai magyar kultúrával. Ezt azért is tartom fontosnak, mert együttesünk legutoljára több mint tíz évvel ezelőtt járt Csehországban. A napokban tárgyalunk egy lengyelországi cserefellépés lehetőségéről is. Együttesünk tagjai e sorok megjelenésének időpontjában is az új műsor betanulásán fáradoznak. Régi hagyomány, hogy a karácsony és az újév közötti időszakot tagjaink összpontosításon töltik. Az idén nemcsak a tánccsoport, de az énekkar tagjai számára is lehetőséget biztosítottunk a közös műsortanulásra, ahol a napi nyolcórai gyakorlás mellett a két művészi részleg tagjai az évi munka időszakában ritkán kijutó kollektív élet lehetőségeit is megtalálják. Remélem, hogy az új esztendő a tervszerű és alapos felkészülés eredményei mellett problémáink, gondjaink megoldását is meghozza.