Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-03 / 48. szám, Vasárnapi Új Szó

* tEiDQaooa IHRSHDHIDN * A NŐMOZGALOM TÖRTÉNETÉBŐL A nőhizottságokról A nök között végzett politikai nevelőmunka és szervezési formái a felszabadulás óta jelentősen változtak. 1945—1952 között a nők tömegszervezete, a Živena — a Csehszlovákiai Nőszövetség — volt. Ez a szervezet jelentős szerepet játszott abban, hogy a háború utáni években a nőket megnyerték azoknak a feladatoknak a teljesítésére, amelyeket szocialista hazánk fejlesztése megkívánt. Ebben az időszakban ugrásszerűen növekedett a nők rész­vétele a politikai és a gazdasági életben. Ekkor fogtunk hozzá azoknak az intézményeknek a létesítéséhez, amelyek az anyákról való gondoskodást, a gyermek- és a családvédelmet szolgálták, s amelyek végső fokon a nők egyenjogúságának gyakorlati alkalmazását is szolgálták. Ez a sikeres kezdet a nők új helyzetét illetően — mind a családban, mind a társa­dalomban — lassanként annak a nézetnek a kialakulásához vezetett, hogy a szocialista társadalom a törvény által szava­tolt politikai jogok — a munkára és a művelődésre való jog stb. — gyakorlása mintegy automatikusan meg is oldja a nőkér­dést. Ennek következtében olyan vélemény is kialakult, mi­szerint már nincs is szükség a nők között végzett speciális munkára még egy önálló társadalmi szervezet keretében sem. Ebből kifolyólag 1952-ben meg is szűnt a Csehszlovákiai Nő­szövetség. Ezután a nőkkel és általában a nőkérdéssel mind­össze a kerületi, a járási és a helyi nemzeti bizottságok mel­lett működő nőbizottságok foglalkoztak. Itt meg kell jegyez­nünk, hogy nem alakultak meg a nőbizottságok a városi nem­zeti bizottságok mellett, s kevés kivételtől eltekintve a mun­kahelyeken sem. A nőbizottságok, mint a nemzeti bizottságok segédszervei, tevékenységüket a nemzeti bizottságok munka­tervéhez igazították. Segítettek megnyerni a polgárokat, első­sorban a nőket, hogy tegyenek eleget beadási kötelezettsé­geiknek, községfejlesztési akciókat, s a mezőgazdaságban bri­gádokat szerveztek. A polgári ügyek szervezésében úgyszin­tén említésre méltó munkát végeztek a nőbizottságok. Ahhoz, hogy még hatékonyabb munkát fejthessenek ki, s hogy az egész társadalmat érintő valamennyi problémával foglalkoz­hassanak, szükséges volt egy csúcsszerv, a Csehszlovák Nőbi­zottság létrehozása. A Csehszlovák Nőbizottság szervezte meg többek között a Földmüvesasszonyok Téli Iskoláját, amelyet folyóiratainak közvetítésével és a nemzeti bizottságok mellett működő nő­bizottságokkal együttműködve bonyolított le. Ebbe a 8-éves akcióba minden esztendőben ezer és ezer falusi asszony — szövetkezetek és állami gazdasdágok dolgozói — kapcsolódott be, ennek az akciónak a keretében versenyeztek az állatte­nyésztés és a növénytermesztés színvonalának az emeléséért, ennek keretében rendezett tanfolyamokon, tanulmányutakon, előadásokon gyarapították szakmai és politikai tudásukat. Ha­sonló tömegakció volt a Dolgozó Nők Fóruma, amelyet úgy­szintén a nőbizottság a szakszervezetekkel karöltve szerve­zett. Ez az akció főleg az iparban dolgozó nők aktivitását nö­velte az üzemekben, s így elősegítette a jobb munkaeredmé­nyek elérését, jobb munkafeltételek megteremtését és nem utolsósorban a dolgozó anyákról való gondoskodást. A Cseh­szlovák Nőbizottság tevékenysége során a nemzeti bizottságok mellett működő nőbizottságok segítségével több említésre mél­tó rendezvényt szervezett. Ezek közé tartoztak azok a talál­kozók is, melyekre a munkásmozgalmi és az ellenállási har­cok színhelyein került sor, továbbá azok az előadások, melye­ket az üzemekben, a városokban, a falvakban a társadalom­tudományoki ól tartottak. Mindez azt mutatja, hogy a nőmoz­galom fokozatosan más irányba fordult, szélesebb körben ha­tott a nőkre, mint ahogy azt a nőbizottságok megalakulásakor feltételezték. Am a nők között végzett munkának ez a formá­ja nem felelt meg teljes mértékben a követelményeknek, an­nak ellenére, hogy a nemzeti bizottságok mellett működő nő­bizottságok 15 éves fennállásuk alatt tekintélyt vívtak ki ma­guknak, és jelentős mértékben hozzájárultak a nők bevonásá­hoz a szocializmus építésébe. Azonban olyan szervezési for­mát kellett találni, amely jobban megfelel a társadalmi szük­ségleteknek, amely hatékonyabban járul hozzá társadalmunk minőségi változásaihaz, s amely erősebben hat a nők gondol­kodásmódjára, magatartására, a nőkérdés időszerű problémái­nak a megoldására. Ezért a CSKP XIII. kongresszusának határo­zatából kifolyólag 1967-ben megszűnt a Csehszlovák Nőbizott­ság, megszűntek a nemzeti bizottságok mellett működö nő­bizottságok, és egy új társadalmi tömegszervezet alakult meg — a Nőszövetség ZLATICA FUNKOVA Az otthon dicsérete Az otthon a mai civilizáció­tól elfáradt ember menekülési lehetőségének egyik mentsvá­ra. Az otthon a rév, ahová a viharoktól megtépett vitorlák­kal hajózó tengerész megérke­zik. Egy szoba-konyhás lakásban egyszer azt mondta szégyenkez­ve egy fiatalasszony: — Tetszik tudni, nincs ebben a lakásban semmi, csak a bol­dogság. Ez a legpregnánsabb megha­tározása az otthon értelmének, — amit valaha is hallottam. A fiatalasszony nevét fel kellett volna jegyezni és megóvni a feledéstől. De akkor még nem volt fontos semmi, a szoba­konyhás lakás látogatója is fia­tal volt. Csak később bújt elő ez az emlék a gondolat-feledés tengeréből, és nyerte el a fia­talasszony fogalmazása a meg­felelő értékelést. Akkor, amikor az otthon a látogató életében is egyre nagyobb jelentőséget nyert. Biztos, hogy ez a szoba-kony­hás lakás azóta benépesült, a sarokba odakerült a televízió is, de a bútorok, a tárgyak bi­zonyára nem szorították ki a boldogságot. Az otthon mindenkor egy vagy több ember lelki világá­nak hiteles vetülete. Nemcsak a bútorok, a szőnyegek, a ké­pek elrendezése az, ami a ben­ne élőkről árulkodik, hanem a légkör, amelyet ő vagy ők te­remtettek meg közöttük. Lehet, hogy a lakás nagyon szép, de ha lakói önmaguk előtt is zár­va tartanak mindent, hatalmas kulcscsomót zörgetve a kezük­ben, az már baj, mert az őrzés a rabság egyik jele. Lehet, hogy a lakás nagyon tiszta, de ha a vendégnek papucsba kell bújnia, hogy a gondosan kike­félt rojtú szőnyegre lépjen, az már ellenszenvessé teszi a leg­káprázatosabb berendezést is. Lehet egy lakás nagyon szegé­nyes, de ha apró jelekben mégis az ízlés és az a törekvés mutatkozik, hogy minél laká­lyosabb legyen, a vendég máris jól érzi magát. Az otthonnak tehát lelke van, amely emberi szóval ugyan megmagyarázha­tatlan, de létezik. A vendég kellemes vagy kellemetlen em­lék gyanánt viszi magával, ha eltávozik. Végső konklúzióként leszö­gezhetjük, hogy két ember har­móniája teremti meg a boldog otthon csodáját. Sajnos, ma a fiatalok még nehezen jutnak önálló lakáshoz, és legtöbbször arra kényszerül­nek, hogy a szülői házban hú­zódjanak meg. Ez a megoldás természetesen nem ideális, mert a szülők bármennyire is szeretik gyermeküket, az együt­élés — különösen ha már a kicsi is megszületik — sok-sok súrlódás forrásává válhat. En­nek az az oka, hogy az együtt­élés művészetéből történő vizs­gán általában sem a szülők, sem a fiatalok nem felelnek jól. A szülők szeretnék bőséges élettapasztalatukat átadni a fiataloknak, akik azonban sa­ját kárukon óhajtják megszerez­ni azokat. Ez az érthetetlennek tűnő magatartás idővel szaka­dékká mélyül a családban, s megzavarja mind a szülők, mind a fiatalok életét. A türelem és a megértés itt is csodát művelhet, de csak ak­kor, ha gyakorlásából a család minden tagja kiveszi részét. A szülőkkel való együttélést — még ha minden jól megy is — csak átmeneti megoldásnak te­kintik a fiatalok. Minden törek­vésük arra irányul, hogy a leg­nagyobb áldozatok árán is meg­teremtsék saját otthonukat. Dr. MARÉK ANTAL így öltözködtek elődeink A divat szorosan kötődik a társadalmi történéshez, s minden történelmi kor­szakban az öltözködést az ember szép­érzékén kívül a képzőművészet, az építé­szet, de a gazdasági és politikai helyzet is befolyásolta. S minden történelmi kor­szak meghozta a maga áj elemeit, ami tulajdonképpen a mai modern ember öl­tözködésének az alapja. A román stílus korszaka első telének (10—13. század) az öltözködésére az a legjellemzőbb, hogy az anyagok minősé­gétfii eltekintve nem volt különbség az egyes társadalmi osztályok, rétegek kö­zött. A ruha készítése a nök dolga volt, tekintet nélkül társadalmi hovatar­tozásukra, s minden ruhadarabot otthon készítettek el. A ruha szabása ebben a korban lényegében egyszerű és igényte­len volt. Rajz: Slosarová Szöveg: J. Krížik Minél több vitamint és fehérjét! A bratislavai Krím-szálloda kony­hája nagy népszerűségnek örvend. S hogy itt milyen kitűnően főz­nek, arról a kereslet tanúskodik a legjobban. Aligha akad olyan ínyenc, akit Polakovič Emil főszakács és har­minctagú kollektívájának főztjei ne tudnának kielégíteni. A fősza­kács ebben az üzemben sajátította el a szakácsmesterséget, s fősza­kácsi minőségben 1965 óta dolgo­zik. — Miért olyan hírneves az Önök konyhája? — kérdezzük Emil Po­lakovicsot? — Bizonyára azért, mert az ét­lapot a kereslet szerint állítjuk össze. De az étlap összeállításánál megtartjuk a helyes táplálkozás aranyszabályait is. — ??? — Például nálunk bármilyen húst zöldségkörítésse! tálalunk s abban az esetben, ha a körítés burgonya, zöldségsalátát adunk hozzá. Az étlap összeállításánál fi­gyelembe vesszük azt is, hogy az emberek ízlése különböző. Van aki szeret kiadósan „lakmározni", van aki csak „bekap" valamit. Ez ben­nünket arra kötelez, hogy többféle ételt kínálunk, amelyek közül nem egy „nehéznek" számit. Ámbár ezek elkészítésénél is igyekszünk lehetőleg minél több vitamint és fehérjét felhasználni. — Tehát az Önök tapasztalatai szerit az emberek nem étkeznek helyesen? — Sajnos, a tapasztalat ezt mu­tatja. Sok az olyan vendégünk, aki délelőtt nyilván semmit sem eszik és ebédidőben azt sem tudja, hogy mivel csillapítsa éhségét.-^S rende­léskor azt nézi, hogy az étel sok legyen és kiadós. Márpedig a „ki­adós" ételek senki egészségének sem válnak hasznára. Szerintem az lenne a helyes, ha az emberek naponta ötször étkeznének. S ha a könnyebb: zöldséges, tejes étele­ket. baromfit és a többi húsfajták közül csak a soványát fogyaszta­nák. Azt is megfigyeltem, hogy vendégeink közül kevesen rendel­nek halat. — Milyen halételeket főznek? — Sült, kirántott, grillezett, alo­balban sült hallal szolgálhatunk. A pisztrángot például többnyire hagyományos módon készítjük el, de vannak egyéni receptjeink is. Az egyiket elárulom: A megtisztí­tott és előkészített pisztrángot olajban kisütjük, majd reszelt bur­gonyából, sampinyonból, hagymá­ból és olajos piros paprikából ké­szült keverékkel megtöltjük, és alobalba csomagolva puhára süt­jük. Hozzá zöldségsalátát adunk. Az így elkészített pisztráng való­ságos csemege. A szokásos kará­csonyi ponty helyett ajánlom. [OZEF SLUKA

Next

/
Thumbnails
Contents