Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-31 / 52. szám, Vasárnapi Új Szó

szerint 200 milliárd tonnára teszik • magas észak szénmedencéjénsk tartalékát, pedig a készleteket csupán ezerméteres mélységig számították. Igaz, a kitermelés, az átlagosnál Jóval magasabb munkabér, a Jelentős telepítési költségek, a szállítás miatt viszonylag drága, de nyersanyag-szűkében levő vilá­gunknak mindinkább kifizetődő. Pecsora az olaj és a gáz hazája, nemsokára évi 15 millió tonna lesz a kőolaj, s 15 milliárd köbmé­ter a gáztermelés. Épül a világ legnagyobb átmérőjű gázcsővezetéke: Nádim és Uhta között, elkészülőben az első szakasz. Az egykori elhagyott vidékek mind iparosodottabb külsőt öltenek. A hatvanezres Pecsora második lakója, egy erdő­kerülő után, a magyar származású orvos, Löwinger Antal dr. volt 1935-ben. Akkor öt hétig tette meg a Moszkvából oda vezető utat, a közlekedési eszkö­zöket tekintve nem a legkellemesebb körülmények között. Kotlaszig vasúton, egy darabig teherautón, hajón, tutajon, szánon, gyalog. Az első orvos volt a környéken, s jelen lehetett, amikor 1941-ben föld­be vájták az első kórházat, hogy felette elsivítson a tundrái szél. Az olaj- és a gázipar városában — csupán egyetlen adat összehasonlításként — 150 or­vos dolgozik, korszerű kórház-komplexuma kitűnően felszerelt. Üzleteibe repülőgépen szállítják a grúz szőlőt. Ha tudták volna, akkor máshová építik a várost, mert még a lakótelepek alá is mélyen behú­zódnak az olajmezők. A 73 esztendős, ma már nyugdíjas orvos nem kí­vánkozik délre, megszokta az északi klímát, sőt, ő Pianino-próha a sziktivkári áruházban. az egyetlen, aki télnek Idején fedetlen fejjel sétál. Akár tiszteletbeli tagja lehetne a „Pecsorai Fókák Klubjának", akiknek kedvtelése mínusz 30 fokban fürdeni a folyóban. (Komiföld egyetlen magyar anya­nyelvű polgárával egyébként az Izvesztyija hasábjain ls foglalkoztak a „Kiad Pecsori", Pecsora Kincse cí­mű cikkben. J Az igazi „Golf-áram" Nézem a régi, elsárgult iratokat. Beadvány 1836­ból: „A kerület lakosságának fele éhezik, szalmát, berkenyelevelet és fákérget eszik". Az 1910-es nép­számlálásbői: „195 vaseke, 37 845 faeke." Zaszodim­szktj narodnyik író riportja: „A szegénység széles hullámban, reménytelenül önti el a vidéket." Amikor a század elején dokumentumot állítottak össze „Oroszország északi részének sajnálatos helyzetéről", s azt felterjesztették az udvarhoz, Zinovfev, a cár szárnysegédje válaszolt: „Ogy gondoljuk, hogy a né­pet el kell telepíteni északról. Önök valamiféle Golf­áramban reménykednek, de ilyen oktalanságban csak zavarodottak hihetnek." Ezt a „Golf-áramot" találták meg a szovjethatalom éveiben, amikor a lenini nemzetiségi politika meg­valósítása, az ország arányos fejlesztése során kide­rült, hogy Komiföld a különféle természeti kincsek óriási koncentrációjú körzete. A Szovjetunió ipari termelése a forradalom óta 99-szeresére növekedett. Ezen belül Kazahsztáné 158-szorosan, Örményorszá­gé 201-szeresen, a Komi Autonóm Szovjet Köztársa­ságé több mint 250-szeresen. Természetesen a ki­Indulópont itt különösen alacsony volt, de a felzár­kózás már részben megtörtént, s folyamatban van. Sziktivkár legtöbbet emlegetett olvasmánya egy névsor. Oj, még festékszagú épület előcsarnokában függ. Magam is átböngésztem. Ezekben a napokban nyitotta meg kapuit az egyetem; négy karára (fizi­ka—matematika, biológia-kémia, tervgazdaságtan, komi nyelv és irodalom) az 1068 pályázó közül nagy verseny után, a legjobb 350-et vették fel. Neve még nincs az új íelsőoktatásügyi intézmény­nek, de történelmi helye már vani a Komi ASZSZK első egyeteme. RÉTI ERVIN Kl tudja szótár nélkül lefordítani ezt a mondatot: „Chus ne luwa eläl min ..." Ha nehezen akadna vállalkozó, akkor segítenék: „.Húsz nő lova előre mén." Ugyancsak próbára teheti a képzelőerőt az újabb mondat: „Netal ipem talen pili paul joli fault." Vagyis: „Nőtlen ipam télen falun. át félt . . ." Mindez kicsit távol esik a köznapi beszédtől, rá­adásul a nyelvészek tréfájáról van szó. A magyarhoz hasonló hangzású szavakat a különböző finnugor nyelvekből és nyelvjárásokból szedték össze. Az ala­pot a manysl (régebben ismert nevén a vogul), a chanti (osztják) és a komi alkotta. Nagy izgalommal és érdeklődéssel készülődtem a „rokonlátogatásra", hiszen először nyílt alkalmam, hogy felkeressek egy olyan körzetet a Szovjetunió­ban, ahol a finnugor nyelvcsaládhoz tartozó nem­zetiség él. Komiföld, utam célja még Európában van, de közel Ázsia határához, földrészünk északkeleti csücskében. Moszkva pontosan félúton van a Sziktiv­kár, a Komi Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosa felé vezető úton, a tiszta repülőidő jó öt óra. Zürjánből komi A Komi Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság területe mintegy 450 ezer négyzetkilométer, de lako­saínak száma csupán most fogja elérni az egymil­liót. Régen zürféneknek nevezték őket (az udmur­tokkal együtt a finnugor nyelvcsalád permi ágát alkotják) — ők magukról mindig komiként beszél­tek. Hiszen ez a szó nyelvükön embert jelent, s az Udmurt kumy-val, a manysl khummal (férfi) együtt talán a magyar hím sző távolra származott változata. Hivatalos okiratokban először 51 esztendővel ezelőtt írták le saját Igazi nevüket, amikor Lenin dekrétu­mával megalakították a Komi Autonóm Területet, a mai autonóm köztársaság ősét. A komi beszédet természetesen éppúgy nem értet­tem, mint Helsinkiben a finnt, Az, hogy a szem komiul szim (illetve sím, mivel az „sz" betűt nem tudják kimondani), a vér vir, a víz visz, a mi kérdő­szócska miö — nem elég a társalgáshoz. Az igazi hasonlóság azonban laikusok számára is megnyil­vánulhat a nyelvszerkezetben. Persze, jócskán akad­nak különbségek ls. Diákjaink aligha fogják irigyel­ni az itteni iskolák nyelvtanóráit: a komi nyelv 16 esetet tart nyilván. „Fekete fürdő" f Áz első komiföldi ebédem fajasüddel kezdődött. Ä levesben diónyi húsdarabok keveredtek répával, Céklával, s hozzá kellemesen savanykás író adta — Amikor iskolás voltam, errefelé szedtem a leg­ízletesebb gombákat — mondja házigazdánk, a 46 esztendős filológiai kandidátus, hatodik emeleti laká­sának erkélyén. Ahogyan széles mozdulattal körbe­mutat, hiába is keresném az erdőt, köröskörül az akadémiai lakótelep épületei, a tudósok házai maga­sodnak. — Nagyanyám egyszer Párizsba indult kö­ménymagot gyűjteni. A mai vidám park helyén azon­ban farkasokkal találkozott. Kiáltozására segítség jött, visszakoztak az ordasok ... Párizs alatt ezúttal nem a francia főváros, hanem a Komi Autonóm Szovjet Köztársaság fővárosának, Sziktivkárnak egyik kerülete értendő, nevét a múlt század elején odasodródott néhány francia telepes miatt kapta. Érdekes, hogy itt még ma ls a Zsákov a legelterjedtebb családnév, amelyben a Jacques-ok emléke él tovább. Farkasok legfeljebb tíz kilométer­nyire találhatók a város szélén kezdődő rengetegben, s a köménymagos rétekért ls Jó háromnegyed órát kell gyalogolni. Az elővigyázat viszont nem árt Ott­létemkor a helyi rádióban a Kl tud róla? rovat ép­pen egy tudományos kutatót nyomozott, aki három napja eltűnt, valószínűleg eltévedhetett az erdőben. — Az első kétfedeles gép egy mezőn, a mai repü­lőtér helyén szállt le, mindnyájan ott voltunk a szenzáció tanúiként — folytatódik a visszaemlékezés. Ma természetesen nem szenzáció, hogy csak Moszk­vába öt menetrendszerű járat indul, általában IL-18­asok. Az első vasúti szerelvény 1941 decemberében a Nagy Honvédő Háború legnehezebb időszakában haladt át Komiföldön. Szenet vitt délre, amely a Ladoga-tó jegén az ostromlott Leningrádba jutott to­vább. Az effajta szabálytalan városnézések szinte sza­bályosak Komiföldön. Sziktivkárnak 150 ezer lakosa van. 0) mikrokörzetek, 8—10 emeletes házakkal, parkok, korszerű áruházak, pedagógiai főiskola, rá­dió és televíziós központ, prózai és zenés színház, mozik, ifjúsági kávéház — város formálódik itt. Fo­gyóban a faházak: újak már nem épülnek. Tűzve­szélyesek, s a fa — bár a növekvő igényeket már nem tudják kielégíteni ezek a lakások — költsége­sebb építőanyag a házgyári paneleknél. A modern utcákon, az új épületek előtti padok őrzik a falusias múltat. Enyhe délutánokon idős nénik kötnek, ma­mák tereferélnek, miközben fél szemüket játszó gyer­mekeikre vetik. A főváros lélekszámában valamivel lemarad már az ezernéhányszáz kilométerrel északabbra fekvő Vorkuta mögött. Nyáron még Inkább elbillen a mér­leg nyelve, tömegével jönnek az egyetemisták, diva­tos lemberdzsek szabású uniformisukon a Vorkuta­Jelvény: építőtáborok részvevői. A jelenlegi becslések Szabálytalan városnézések meg a sajátos ízt. Ljázzal végződött: a frissen főzött bíborszínű lekvár az északi erdők bogyóinak zamatát őrzi, kissé kesernyésen, mert édesítőszert sohasem lát. A komik évszázadokon át önellátásra kényszerül­tek, cukorhoz nem juthattak. Ma az asztalra odahe­lyezik a cukortartót is, ha valaki mégis édesebben kívánná... Amikor felhangzott a „dzsombigszelunď', vagyis egészségedre, a Kanyin félszigeten palackozott 95 fokos „szpirttel" koccintottunk. A gyakorlatlan kós­tolónak, tehát jómagamnak, ajánlatos volt előtte ls, utána is Jócskán kortyolni az odakészített vizes­pohárból, hogy mérsékelje az óhatatlanul fenyegető gyomorégést. Tulajdonképpen szigorúan üzleti okokból kerestem fel fekatyerina fakovlevna házát. Ib falu messze föl­dön híres szövőasszonyától szerettem volna egy nyírfaháncs kosarat és színes szőttest vásárolni. Olyan szívélyességgel és szeretettel fogadtak, hogy rokonlátogatás lett belőle. A gerendákból ácsolt ház ugyanolyannak tűnt, mint az utcák nélküli, hosszan elnyúló település bármely másik otthona. A belépőnek mélyen meg kell ha­jolnia, az ajtókereteket ugyancsak alacsonyabbra szabták a hideg miatt. A konyhában kemence, majd­hogynem búbos, a tiszta szobában a televízió felett sok-sok bekeretezett kép. Dicsérő oklevél a szovhoz­től; Vologyának, a városban élő fiúnak katonafotója a Balti flotta egyenruhájában és a sarokban egy régi lkon. Sok-sok ablak, élénkfehér kereteikkel meg­törik a sötétlő fa egyhangúságát. A melegben sin­csenek nyitva, legfeljebb egyik-másik fortocska, felső kis ablak. A legvidámabb ablakok az iskola tekin­télyes faépületén vannak, a tanítás zord télidőben sem szakad meg, csupán mínusz harminc fok alatt van fagyszünet. Hiányos a kép a fekete fürdő említése nélkül. Nem elég lehajolni, szinte merőlegesen meg kell görbíteni a derekat, hogy az ember bebújjon a ki­csiny épületbe. Rászolgál a nevére: a nyersfa padok, a kövek, a nyírfavessző csokrok koromfeketék a nyílt tűztől. Leginkább a szaunára hasonlít, de itt nincs olyan változó ritmusa a forrónak és a jéghi­degnek. Alapos fürdő, akkora folyadék-veszteséggel jár, hogy utána kötelező a teaivás. Olyannak tűnik, mint bármely másik ház, mégsem olyan. A fiatalabb nemzedék újonnan épített házai­ban már nem kell lehajolni a belépőnek, az ajtó­keret szabványméretű. A hírlapterjesztés nem mindennapi módja Komiföl­dBn: a rénszarvastenyésztők a heUkopterállomfison veszik át as újságokat

Next

/
Thumbnails
Contents