Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-31 / 52. szám, Vasárnapi Új Szó

HANS SCHERFIEG ÚTIJEGYZETE Georges Duhamel a föld lakosságán >k gyors szaporodása miatt bosszankodva megjósolta, hogy jövőben az a kevés ember, aki szükségét érzi a csendnek és magánynak, Közép-Ázsiában fogja tölteni szabadságát. A francia író bizonyába meglepődne, ha megtudná, hogy egyáltalán nem bonyolult dolog az utazás Közép-Ázsiában. A távoli Üzbegisztán például az utóbbi években idegenforgalmi ország lett, modern útjai és szállodái vannak. A világ minden részéből ellátogatnak turisták Taskentba és Szamarkandba, hngy megismerjék nevezetességeiket. Azt mondják, hogy ezzel szemben Kirgiziában nem olyan sok külföldi vetődik el. Ml is Ide tartunk repüfögépen, Frunzéba, a Kirgiz SZSZK fővárosába. Nem azért, hogy csendet keressünk, vagy minél messzebb kerüljünk az emberektől, hanem vendégségbe mentünk, ugyanis feleségemmel együtt meghívást kaptunk. Szép emberek Repülőgépünket kirgiz pilóták kormányozták, sok útitársunk is kirgiz volt. Én szép embereknek látom őket. Az utasok táskájukkal szállnak fel és elfoglalják helyüket. Szülők gyermekeikkel, idős nagymamák ... Pontosan úgy, mint Fredensborgban, az autóbuszban. Feleségem egy kis könyvet vitt magával: Csingiz Ajtmatou Dzsamllájái. Egy szerelem története: nagyon ismert könyv lett, 18 nyelvre fordították le. Francia kiadásához én írtam az előszót. ... Aztán eljött a perc, amikor a légikisasszony cukorkával kínálta az utasokat és felvillantak a fénybetük: „Tilos a dohányzás! Csatolják jel az öveket!" ... Barátaink virágcsokrokkal fogadnak bennünket. Köztük van Toktobolot Abdumomunov, a KirFrunze, a parkváros kel ellátott új lakónegyedek keletkeznek. Egyszerű új stílus, semmiben sem különbözik a skandináviaitól. A frunze! új operaház nagyságát tekintve felér a koppenhágai Királyi Színházzal. Ám a kirgiz fővárosban több a színház, mint a dánban. Van több hangversenyterem, konzervatórium, balettiskola, különleges zeneiskola gyermekeknek. Plonírpalota, klubok, könyvtárak, középiskolák, pedagógiai és műszaki főiskolák, képzőművészeti akadémia, négy múzeum. A hatalmas völgyben, amelynek közepén terül el Frunze, északi irányban folyik a Csu folyó, párhuzamosan a kazahsztáni határral. Más folyóktól abban különbözik, hogy nincs torkolata, valahol Kazahsztánban a homokba vész. A száz kilométer hosszú Csu-csatorna egy óriási vízierőműrendszer részét alkotja, amely más csatornákkal, gátakkal, zsilipekkel, vízerőművekkel voltak táncaik. Nem volt ábécéjük, nem voltak hangjegyeik. Most mindez megvanl Meglepő a kirgiz tudomány fejlettségi foka. Van számos kutatóintézet, tudományos akadémia, műszaki főiskolák. Kirgiz tanárok és kutatók működnek bennük. Igen képzett szakemberek. Laboratóriumai, könyvtárai, tudományos irodalma van egy népnek, amely csak 1924-ben alakította ki írását. Elkápráztat a nép tehetsége, a fejlődés üteme, gyorsasága. Akinok és monaszcsok Biztos, hogy a kirgiz irodalom 1924. november 7-én született. Költészet azonban azelőtt is létezett Kirgiziában. A kirgiz akinok dalokat költöttek, akárcsak a norvég skaldok a sagák idején, tudtak rögtönözni. Évszázadokon át léteztek csodálatos emlékezőtehetségű hivatásos mesemondók, akik Homérosz korának görög rapszodáihoz hasonlóan drámai müveket tudtak előadni. Ezeket itt manaszcsiknak nevezték. Ali Tokombajev írta egy akinról szóló opera szövegkönyvét. Az operában az akin dalai áriákként hangzanak el. Életemben talán először örültem annyira, hogy részt vehettem színházi előadáson ... Isszik-kul Egyre világosabb, a völgy szélesedik. Előttünk mint valamilyen kék tenger a hatalmas IsszlkKul tó. Ribacsje város felé tartunk. Ez egy kikötőváros rakpartokkal, emelődarukkal, olajtárolókkal. Itt a vasúti végállomás. Faraktárak, nemrégen hatalmas húskombinát épült. Halfeldolgozó is van. Ebben a városban nincsenek fák, sem ligetek, sem fű. Minden hal- és benzinszagú. A szürke faházak között a sivatag homokja. Megszokott állapot, nem a vihar sodorta ide. giz írószövetség elnöke, Alt Tokombajev költő. Kirgiziában olvasták egyes könyveimet. Sokat tudnak Dániáról s azt a reményüket fejezik ki, hogy tetszeni fog országuk, amelyben öt évtized alatt csodálatos változások történtek. Ali Tokombajev velünk reggelizett. Ez a tehetséges, európai műveltségű ember, akinek könyveit francia és angol nyelvre is lefordították, jurtában, írástudatlan emberek között született. A kirgiz irodalom atyja még pontos születési idejét sem ismeri. A nomádoknak elképzelésük sem volt a naptárról. Csak azt tudja, hogy 1904 őszén született, ezért november 7-ét választotta születésnapjául. Nem alaptalan, hogy hozzá hasonlóan sok más kirgiz, akinek szülei nem Ismerték a naptárt, november 7-ét, a forradalom napját választották születésnapul. Az orosz munkások forradalma a kirgizek és sok más nemzetiség újjászületését jelentette. A nyelvészek néhány évvel a forradalom után megteremtették a kirgiz írást. Láttam egy 80 ezer szót tartalmazó kirgiz—orosz szótárat. 1924. november 7-én napvilágot látott a „Szabad Hegyek" című újság első száma. Ebben jelent meg Ali Tokombajev Lenin-költeménye. November 7-e tehát a kirgiz irodalom születésnapja is. Jelenleg 80 újság jelenik meg Kirgiziában, közülük 60 kirgiz nyelven. Főváros a sztyeppén Kirgiz barátaimmal együtt Frunzéba, a sztyeppe közepén épült fővárosba tartunk. A múlt században oázis volt egy ősi karavánút mentén, a kokandai kán emelte erőddel, amelyet az oroszok 1862-ben hódítottak meg. Akkoriban Pispek volt a neve s mindössze 14 ezer lakost számlált. Most 40 ezer lakosa van. Itt született 1885-ben Mihail Vasziljevics Frunze szovjet hadvezér, s az ő tiszteletére róla nevezték el a várost. Frunze szemlátomást a világ legzöldebb városa. Az utcák mentén húzódó csodálatosan sűrű fáin kívül sok a park, melyek a város területének egyötödét foglalják el. A város lakói szenvedélyesen szeretik a zöldet. Évente negyedmillió fát ültetnek. „Ha nem vetsz árnyékot, nem pihenhetsz hűvösben" — szállóigévé vált ez a mondás. Az idegen fák jól akklimatizálódnak az egyetem gyönyörű botanikus kertjében és a mezőgazdasági akadémia faiskoláiban. A kirgizek gondolnak a jövőra Frunze iparváros, ligetek közé ékelődő soksok üzemmel. Nagy építkezés folyik, a város bővül. A hajdan jurtákban élő emberek erkélyes, fürdőszobás lakásokba költöznek. Áruházakkal, éttermekkel, mozikkal, bölcsődékkel, játszóterekés nagy mesterséges tavakkal együtt megváltoztatta Közép-Ázsia nagy részének természeti és életkörülményeit. A kirgiz kultúra Az ember fokozatosan eszmél rá, mennyit tettek a kirgizek hazájukért. Kirgiz pilóták szállítottak minket ide. Ha valamelyikünk megbetegszik, biztosan kirgiz orvost hívnak hozzá, esetleg az egyik modern kirgiz kórházban helyezik el. Iza Ahunbajev sebészprofesszor, a Kirgiz Tudományos Akadémia elnöke a belső daganatokkal foglalkozó műveiről híres. Az Isszik-Kul tónál fekvő szülőföldjének lakói valaha azt hitték, hogy a betegségek átlátszó törpe lovakon a levegőből szállnak az emberekre. Begimali Jamgirsinov, a Kirgiz Egyetem rektora a Csu völgyében született, ahol apja egy bájnál juhokat őrzött. Gapar Ajtijev kirgiz népművész képeit Moszkvában és egy koppenhágai kiállításon láttuk. Most a frunzei Képzőművészeti Múzeumban láthatjuk őket, s másként értjük, mint Moszkvában, amikor még semmit sem tudtunk Kirgiziáról. Az új művészeti ágak kezdetben nyilván formai mintákat követtek egy olyan népnél, amelynek azelőtt nem volt festészete, szobrászata, építészete, sem drámája, operája, balettje, zenekara, nem ismert különféle irodalmi műfajokat. A kirgizeknek nei» A helikopter gyakori vendég és megbízható segítőtárs a hegyekben élő kirgizeknél. (A szerző rajzai) Elbeszélgetünk egy asszonnyal, Ribacsje polgármesterével. Kilencgyermekes anya, de az egész kerület igazgatásáért felelős. A szeleknek ugyan nem tud parancsolni, de gondoskodik a védelemről. Széltörő fasorokat ültetnek, bevezetik az öntözést, s évek múlva könnyebb lesz az élet. A város még nem épült fel teljesen. Az Isszik-Kul tó kék, mint a Földközi-tenger és tízszerese a Genfi-tónak: 200 km hosszú és 50 km széles. Vize sós. A tó 1600 méter tengerszint feletti magasságban terül el. Több mint 700 méter mély. Az Isszik-Kul elnevezés „forró tavat" jelent, s ez onnan származik, hogy a tó sohasem fagy be, amit csodálatos tisztaságával és azzal magyaráznak, hogy a napsugarak Igen mélyre hatolnak a tó vizébe. Igen emlékezetes lesz számunkra a kétezer méter magasságban fekvő Vörös Egység gazdag szovhozban tett látogatásunk. Nemcsak a hatalmas állatállományok és gyümölcsösök, ültetvények és korszerű gépek vésődtek emlékezetünkbe, hanem elsősorban az emberek. A szovhozban 1600 ember, 17 nemzetiség fiai dolgoznak. Sok közöttük a tudományos munkát végző szakember. Életük kényelmesen berendezett: bennlakásos iskola várja a pásztorok gyermekeit, van itt poliklinika, iskola, könyvtár, napközi otthon. Ojra úton vagyunk. Az Isszik-Kul keleti pereméhez közeledünk. Az út délre kanyarodik. Dús növényzet világába Jutunk. Lovon és autóban sok ember tűnik fel az úton. A mezőkön eperfák. E csodálatos völgyben, melyet vörös sziklák hátterében óriásfenyők szegélyeznek, s ahol a sziklahasadékokon keresztül látni a fehér gleccsereket, sok a forró ásványvízforrás, köztük radioaktív források is vannak. Azt mondják, három kilométer mélységűek, s gyógyító hatásukat már ősidőkben ismerték. A völgyben most modern szanatórium, kirgiz Karlovy Vary terül el 2500 méter magasban a tengerszint felett. A szovjetország minden részéből járnak ide kezeltetni reumájukat, bőrbetegségeiket, gyomor- és idegbántalmaikat. Minden más ásványvíznél hatásosabbnak tartják az Itteni gyógyforrásokat. Przsevalszk kerületi székhelyre érkezünk. 1800 méter magasan terül el és a legfontosabb kikötő az Isszik-Kul keleti partján. A przsevalszki pedagógiai főiskola kirgiz rektora kalauzol minket a szép korszerű épületben; 109 előadó 1400 diákot oktat itt kirgiz nyelven. Przsevalszkban négy iskola, múzeum, két színház, egy nagy park van a város központjában. Az utcák olyanok, mint Frunzéban, a házakat elrejtő fáktól szegélyezettek. A topolyfák itt magasabbak, törzsük falvastagságnyi...