Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-30 / 308. szám, szombat

A Szovjetunió — a forradalmi erő és ihlet forrása (Folytatás a 3. oldalról) járult a Kommunista Internacionálé és Lenin bolsevik páríjának segítsége. Csehszlovákia Kommunista Pártja a München előtti tőkés köztársaság éveiben az egyedüli politikai erő volt, amely reális programot dolgozott ki, olyan programút, amely a szociális problémákkal együtt megoldotta nemzeteink, nemzeti kisebbségeink és egész államunk létkérdéseit is. Főként a Kommunista Internacionálé VII. kongreszszusa és a CSKP VII. kongreszszusa után — amikor Csehszlovákiát már közvetlenül veszélyeztette a hitleri fasizmus — javaslatokat terjesztett elő a demokratikus nemzetiségi kiegyenlítődésre. E javaslatok megvalósítása megjavította volna a dolgozók életét a tőkések rovására, mindenekelőtt Szlovákiában, Kárpát-Ukrajnában és a határvidékeken. E gondolatokat csupán a fasizmus veresége, az antifasiszta nemzeti és demokratikus forradalom győzelme, s országunknak a szovjet hadsereg által történt felszabadítása után lehetett érvényesíteni. A košicei kormányprogram, a népi demokratikus Csehszlovákia első programja, már 1945-ben rögzítette a csehek és szlovákok egyenjogúságának elvét a szlovák nemzet önálló létének elismerése alapján, és így megnyitotta az utat ahhoz, hogy országunkban a Szovjetunió példája alapján újonnan oldjuk meg a nemzetiségi kapcsolatoknak e kulcsfontosságú kérdését. Klement Gottwald a Szlovák Nemzeti Tanács Košicén 1945 áprilisában tartott ünnepi ülésén mondott beszédében kihirdette a programnak azt a részét, amely a szlovák nemzetre vonatkozott. Olyan programként jellemezte ezt, amely „új korszakot hivatott kezdeni nemzeteink kölcsönös kapcsolataiban s amelynek egyszer s mindenkorra meg kell szüntetnie azokat az áldatlan okokat, amelyek a múltban lehetővé tették ősi ellenségeinknek, hogy éket verjenek közénk... Az új kormány e megtisztelő feladattal engem, a csehet bízott meg — mondotta Gottwald elvtárs —. mégpedig azért, hogy ezzel hangsúlyozza meggyőződését, hogy programját a szlovák nemzettel és Szlovákiával kapcsolatban helyeselni és támogatni íogja az egész cseh nép ís " A háborút követő első években a nemzetiségi kérdés marxista—leninista megoldását hazánkban bonyolulttá tette a forradalom alapvető kérdésének — a hatalom kérdésének — megoldásáért folytatódó osztályküzdelem. Csupán a munkásosztály és a többi dolgozó 1948. évi dicső februári győzelme után nyílt meg a nemzetiségi viszonyok szocialista megolddásának útja is. A csehszlovák burzsoázia a cseh és a szlovák nemzet kölcsönös kapcsolatait égbekiáltó szociális és gazdasági egyenjogútlanság alapján építette ki. A csehszlovák burzsoázia Szlovákiát félgyarmati függvényévé tette, nem ismerte el a szlovák nemzet létét, mesterségesen harcolt valamilyen egységes „csehszlovakizmusért" (az egységes „csehszlovák" nemzetről szóló burzsoá tézis), a két egymáshoz ugyan közel álló, de mégis önálló nemzet egyenjogúsága helyett. így a mi feltételeink között is bebizonyosodott, hogy a burzsoázia nem képes igazságosan megoldani a nemzetiségi kérdést, hanem ellenkezőleg, kiélezi a nemzetiségi ellentéteket és bonyolulttá teszi a nemzetek közötti kapcsolatokat. Csehszlovákia Kommunista Pártja még a második világháború előtt elvben és erélyesen elutasította a csehszlovakizmus koncepcióját. Röviddel a háború előtt, még mint ellenzéki párt, kitűzte Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális felemelésének tervét. A Szlovák Nemzeti Felkelésben a kommunisták vezette néptömegek magukévá tették az egységes Csehszlovákiának mint két egyenjogú nemzet államának új szociális és politikai alapokon való felújítását. Kommunista pártunk mint a társadalom vezető ereje 1945 után megkezdte e program valóra váltását. Kommunista pártunk az SZKP példájára a nemzetiségi kérdés megoldását mindenkor szélesebb szociális-politikai feladatokkal összefüggésben látta Csehszlovákiában. A burzsoá uralom áldatlan örökét éppen a munkásosztály osztályküzdelmével, a nemzeti és demokratikus, valamint a szocialista forradalom távlatainak egybekapcsolásával lehetett eredményesen leküzdeni, elérni a szlovák nemzet önállóságát, egyenjogú kapcsolatokat kialakítani a csehek és a szlovákok között, s fokozatosan kiegyenlíteni a két nemzet gazdasági és kulturális fejlődését. A teljesség kedvéért hozzá kell tennünk, hogy a gyakorlati politikában következetlenségek és hibák is előfordultak a két nemzet kölcsönös viszonyának rendezésében, de ezek később megoldódtak, megszűntek. Fontos lépés volt a csehek és sz)ovákok államjogi viszonyának föderatív alapon történt lenini rendezése. A föderatív szövetség kiépítésével elértük a két nemzet nagyobb egységéi az egységes szocialista államon belül. Mint a CSKP Központi Bizottságának októberi ülése újra hangsúlyozta: „A szocialista föderáció a maga alapjában a nemzeti és állami szervek viszonyának optimális rendezését jelenti"...." A fejlett szocialista társadalom szükségleteivel, a csehszlovák nép forradalmi egységének szilárdításával, a két nemzet és a szocialista államunkban élő összes nemzetiségek további egymáshoz közeledésével és fejlődésével összhangban a szocialista föderáció továbbfejlesztésére törekszünk. A szocializmus, a kommunizmus félévszázados építésének tapasztalatai mutatják, hogy a nemzetiségi kérdés megoldásának megvannak a maga szakaszai. Csak a szocializmus felépítése után és a fejlett szocialista társadalom építése folyamán járul hozzá a gazdaság, a politika, a tudomány és a kultúra internacionalista egységének kialakításához. A múlthoz hasonlóan a szovjet társadalom fejlődése jelenleg ls Csehszlovákia dolgozó népe egyre fokozódó érdeklődésének a tárgya. Ezért a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója nemcsak visszapillantás, hanem egyszersmind széttekintés a szocialista és a kommunista építés összes új valóságai között. A szocialista országok kölcsönös együttműködése és segítsége A gyakorlat és a szocializmus fejlődése törvényszerűségeinek egyre mélyebb megismerése arra a meggyőződésre késztet bennünket, hogy a fejlett szocialista társadalom, a jövőben pedig a kommunizmus a szocialista országok elmélyülő együttműködésével fog fejlődni, széles Internacionalista alapra épülő közös mű lesz. Az adott ország történelmi fejlődésének alapvető szakaszait azonban nem lehet átugorni. Ebben az irányban saját tapasztalatainkból is okultunk. Ám a szocialista Csehszlovákiában mi is azzal a távlattal akarjuk megoldani jelenlegi feladatainkat, mint amelyet a XXIV. kongreszszus jelölt ki a szovjet társadalomnak. Törvényszerű a tervek jelenlegi egybehangolása is a fejlett szocialista társadalom építése jelenlegi történelmi feladatának megoldásában és a kommunizmus anyagi-műszaki bázisának kialakításában. Az előbb egyetlen, majd fokozatosan további országokban győzött szocialista forradalom fejlődésének a logikájából következik ez. Az SZKP majdnem hetvenéves fennállásának és a Szovjetunió ötvenéves fennállásának összegyűlt forradalmi tapasztalataiból és a Szovjetuniónak a világtörténésben tapasztalható súlyából következik ez. Az a döntő, hogy együtt haladjunk, rendszeresen merítsünk az SZKP tapasztalatainak kincsestárából és kölcsönös tapasztalatainkból s így meg tudjuk gyorsítani az új társadalmi rend építését. Ez csak a kölcsönös együttműködés alapján és a társadalmi élet minden terén nyújtott segítséggel lehetséges. A kibontakozó szocialista integráció minden szocialista állam és nemzet érdeke, mint ahogy az egész szocialista közösség fejlődésének is érdeke. Lenin mindenkor internacionalista feladatként értelmezte a szocializmus és a kommunizmus építését. A munkásosztály egyes osztagainak szolidaritása, egymás kölcsönös támogatása és segítése egyre magasabb színvonalon — az emberiség jelenkori történelmének ragyogó fejezete és új történelmi távlat haladó kiindulópontjainak biztosítéka. Ha ideiglenesen gyengül ez a szolidaritás, kölcsönös együttműködés és támogatás, ez következményeível fékezi a forradalmi folyamatot általában és az egyes országokban is. Csehszlovákia munkásosztálya és kommunista pártja történelmében sok pozitív, de negatív tapasztalatot is gyűjtött, Ezeket nyíltan összefoglaltuk és további munkánkra nézve, az egész kommunista mozgalom érdekében nyilvánosságra hoztuk „A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válságos fejlődés tanulságai" című dokumentumban, majd ismét pártunk XIV. kongresszusának szónoki emelvényén. Sokkal inkább tudatosítjuk, mint bármikor a múltban, hogy a munkásosztály és a többi dolgozók nevelése és a proletár internacionalista szellemű pártpolitika a társadalom forradalmi átalakításáért folytatott küzdelem bármelyik szakaszában, elsősorban jelenlegi szakaszában legyen elsőrendű ügy. Ojra megismertük a nacionalizmus tragikus következményeit. Azzal, hogy képviselői, a jobboldali opportunisták, akik 1968-ban és 1969-ben nacionalista hisztériát szítottak, vereséget szenvedtek, csupán állampolgáraink szocialista öntudata erősödésének és elmélyülésének fő akadályait távolítottuk el. A CSKP Központi Bizottságának a közelmúltban tartott ülésén, amelyen az ideológiai munkának a XIV. kongresszus utáni fő feladatairól tárgyaltunk, nagyon határozottan kiemeltük az internacionalista nevelés helyét az új szocialista ember formálásának folyamatában, hogy erősödjék dolgozóinknak a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség szellemétől áthatott öntudata, hogy „... a szocializmus érdekeit és szükségleteit hazánkban a szocialista közösség és az egész nemzetközi forradalmi mozgalom érdekeivel és szükségleteivel megbonthatatlan egységben értelmezzék ..." Lenin öröke és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének félszázados fejlődése általános igazolása annak, hogy a proletár internacionalizmus sohasem volt és soha sincs ellentétben a szocialista hazafisággal és az előző nemzedékektől ránk hagyott minden haladóra és forradalmira való büszkeséggel. Ellenkezőleg, minden társadalmi forradalom a múlt haladó örökségéből merít, erre épít. Az új internacionalista közösség kialakítása a kizsákmányolástól és a kizsákmányolóktól megszabadult szocialista nemzetek állandó fejlődése és felvirágzása mellett — a Szovjetunió történelmi vívmánya és ma más formában a szocialista világrendszer vívmánya is. Az SZKP XXIV. kongresszusának dokumentumai éás számos további elméleti és gyakorlati ismeret igazolja, hogy a fejlett szocialista társadalom feltételei között a szovjet kommunisták nagy figyelmet szentelnek annak, hogy a dolgozókat öntudatos, szocialista internacionalizmusra neveljék. Annál inkább vonatkozik ez ránk is Csehszlovákiában, ahol még csak negyedszázada építjük a szocializmust. Ezt ebben az irányban még sürgetőbbé teszi a Csehszlovákiában nemrégen leküzdött válság tanulsága. Történelmi és időszerű példákon mutatunk rá, hogyan ered közvetlenül a burzsoá ideológiából a nacionalizmus, milyen szörnyű formákat ölthet és hogyan szolgálja következményeivel mindenkor a burzsoázia osztályérdekeit a munkásosztály és a többi dolgozó rétegek érdekeivel szemben. Kinek másnak, mint a burzsoáziának lehet érdeke, hogy táplálja egy nemzet elkülönülésének elképzelését, lebecsüljön másokat, mesterséges gátakat emeljen az egyes nemzetek és nemzetiségek dolgozói közé? A kizsákmányolőkon kívül kinek lehet érdeke, hogy szítsa egyik nemzet gyűlöletét a másikkal szemben úgy, hogy ez a gyűlölet egyenesen ellenségességgé is fajulhat? A munkásosztálynak és a dolgozóknak ez objektíven nem lehet és nem is érdekük. Idegen eszmék és homályosság hatására, a nemzeti és az osztálymozgalomról szóló forradalmi ismerete hiányában azonban egyesek a munkásosztály soraiban dezorientálódhatnak. Mind a nacionalizmus, mind a nemzeti nihilizmus idegen a munkásosztálytól és marxista pártjától. Ezt pillanatnyi osztályérdekeinek megfelelően az imperialista burzsoázia táplálja. Ö húzza elő eszmei fegyvertárából egyszer a nacionalizmust, másszor a kozmopolitizmust, amely azonban a burzsoázia leghatalmasabb része politikai, gazdasági és katonai céljainak csupán leplezett formája. Éppen a Szovjetunió megalakulása és a szovjet társadalom ötvenéves fejlődése az elsőrendű bizonyítéka annak, hogy a tudományos szocializmus és a munkásosztály a maga osztályküzdelmében felfedezte az egyetlen lehetőséges progreszszív kiindulási pontot minden nemzet és nemzetiség sokoldalú fejlődésére. Ez azért volt lehetséges, mert a marxizmus—leninizmus és Lenin pártja sohasem becsülte le a társadalmi viszonýoknak olyan területét, mint a nemzetek közötti kapcsolatok, s idejében tisztázni tudták a munkásosztály viszonyát az osztálytársadalomban objektíven létező nemzetiségi kérdéshez. A szovjet valóság, annak félszázados útja ama lenini eszme mély Igazságának a bizonysága, hogy a nemzetiségi kérdés megoldása a politikai, társadalmigazdasági és kulturális forradalmi átalakulások szerves része, s következetes megoldása csak a szocializmus győzelmével lehetséges. A mi tapasztalatunk is igazolja, hogy az egyes nemzetek következetes gazdasági, szociális, kulturális és államjogi kiegyenlítődése és fejlődése nemcsak a nemzetek és nemzetiségek egymáshoz közeledésének aktív tényezője, hanem egyszersmind elősegíti az egész ország, az egész szocialista közösség erejének fejlesztését és szilárdítását is. Évek távlatából méginkább értékeljük annak a ténynek felbecsülhetetlen jelentőségét, hogy a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Lenin javaslatának szellemében született. Lenin ezzel szinte lezárta lángelméjű elméleti örökségét. Az egyenjogú köztársaságok szovjet föderációjának és mindazon nemzetek és nemzetiségek szabad fejlődésének értelmezése, amelyek elhatározták, hogy sorsukat összekötik a szocialista forradalom és a munkás-paraszt állam sorsával, alkotó jellegű tett volt, amely nemcsak a Szovjetunióra, hanem a mai világ fejlődésére is rendkívül komolyan kihatott. A haladó, gondolkodó és elfogulatlan emberek és elsősorban a munkásosztály tagjai bárhol a világon feltétlenül megcsodálják azt a művet, amelyet a szovjet munkásosztály a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetésével alkotott. A munkásosztály alapjában megváltoztatta termelési, szociális és politikai helyzetét, mély szocialista meggyőződésű lett, magas kulturális és műveltségi színvonalat ért el. Minőségileg magasabb színvonalon szilárdult meg a munkásosztály, a kolhozparasztság és a szocialista értelmiség szövetsége. Mint a Szovjetunió félszázados tapasztalatai mutatják, a szocialista állam következetes nemzetiségi politikájának fontos vonása, hogy minden állampolgárban kinevelje a szocialista hazafiság és internacionalizmus mély tudatát, elmélyítse azt és fejlessze a szocialista nemzetek között az egész szocialista világrendszer méretében kialakuló szilárdabb egység feltételeit. A szocialista országoknak a szocialista internacionalizmus szilárd alapjaira épülő egysége, megsokszorozza minden egyes állam és az egész szocialista közösség erőit. Ilyen céltudatos, egymást kölcsönösen gazdagító szövetség példájául szolgálhat — legjobb meggyőződésünk szerint — a csehszlovák—szovjet barátság. Történelmi gyökerei mélyen a történelemben, a fasizmus ellen vívott közös harcokban vannak. Ezeknek a már nagyon kibontakozott és sokoldalú baráti kapcsolatoknak külső kifejezője a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió között 1970. május 6-án aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés. Ez a szerződés új történelmi határkő lett a két egyenjogú szocialista állam kölcsönös kapcsolatainak fejlődésében a szocializmus és a kommunizmus építése során. Ebben mindkét fél népe gondolkodásával összhangban kötelezte magát, hogy a szocialista internacionalizmus szellemében továbbra is szilárdítani fogja örök, megbonthatatlan barátságát, fejleszteni fogja a két állam sokoldalú együttműködését, testvéri segítséget és támogatást nyújt egymásnak. További fejlesztik és elmélyítik a kölcsönösen előnyös két- és sokoldalú gazdasági és tudományosműszaki együttműködést azzal a céllal, hogy fejlesszék a népgazdaságot, elérjék a társadalmi termelés lehető legmagasabb tudományos-műszaki színvonalát és hatásfokát s így országaik dolgozói anyagi jólétének fokozódását is. A szerződés egyszersmind gátfal bárminő külföldi támadóval vagy a szocializmus belső ellenségeivel szemben. Rögzíti azt az elvet, hogy a szocialista országok közös internacionális* ta kötelessége a szocialista vívmányok támogatása, szilárdítása és védelme. Két testvérpártunk tapasztalatai, országaink és további szocialista országok népének tapasztalatai arra tanítanak, mennyire létszükséglet a szocialista országok együttműködésének elmélyítése és egységes fellépésének egybehangolása á fejlődés minden területén, ä szocializmus szuverén érdekeinek védelmében. Az imperializmus ma sem adja fel a szocializmus felszámolására Irányuló kísérleteit. A szocializmus növekvő gazdasági politikai és eszmei ereje, világsúlyának növekedése a Varsói Szerződés országai közös védelmi szervezetének tökéletesítése, — amely biztosltja népek békés építőmunkáját —* azonban semmilyen esélyt sem nyújt az imperializmusnak egy közvetlen fegyveres összecsapásnál. Ezért más alkalmat keresnek az imperialisták. A szocialista közösség amolyan „fellazítására", arra törekszenek, hogy éket verjenek az egyes testvérországok közé, élesztgetik és ösztönzik a nacionalizmust, amellyel a proletár internacionalizmus erejét akarják gyengíteni. Az antikommunizmus ideológusai a szocializmus különféle „javított" modelljeit kínálják a szocialista országok dolgozóinak. Tudják, hogy saját burzsoá rendszerük propagálásával nem sokra mennének. Csehszlovákia népe jól tudja, hogy múltbeli sikereink és előre vezető utunk szorosan öszszekapcsolódik a szocialista forradalom első országával — a Szovjetunióval. A Szovjetunió segítsége és kölcsönös együttműködése nélkül nem tudnánk eredményesen megbirkózni olyan bonyolult és nagy feladatokkal, mint amilyeneket hazánk szocialista fejlesztése megkövetelt és megkövetel. A Szovjetunió segítsége nélkül nem tudnánk biztosítani nemzeti és (Folytatás az 5. oldalon) 1972 XII.