Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-29 / 307. szám, péntek

ÉPÍTKEZÉS A FÖLD GYOMRÁBAN HTI i riiHin rFFE»i»mTFFFif iiuf iriHiirjririftinnf FiFiiiirirtriFHMiin irrrrHiiiiiirEniii jf rrirEíiiiiiiairFEiiiiiuj IEEÍII ÉVZÁRÁS ELŐTT Szemet gyönyörködtető tájon száguld a gépkocsink, falvak tűnnek fel előttünk, dombok, patakok, hegyek, szerpentinek. Vilcä felől haladunk a Lotru hegységben az azonos nevű folyón épülő vízi erőmű felé. Kíváncsiságunk érthetően nagy, hiszen tudjuk, hogy Románia második legnagyobb vízi erőmüve lesz a lotrui. Nem kis izgalommal várjuk hát, hogy megérkezzünk. Izgalmunkat a műszaki okok miatti késés csak fokozza, pedig maga az építkezés igazgatója, Dan Predoiu vár bennünket. Nagyon sajnálnám, ha elmaradna a találkozás. Megérkeztünk, s ellenkező esetben bizony lett volna mit sajnálnunk, Predoiu igazgató ugyanis nemcsak kitűnően tájékoztat bennünket, hanem mint útikalauz és vendéglátó is kiválónak bizonyul. Irodájában térkép segítségével magyarázza el a háromtagú csehszlovák újságíró küldöttségnek, mely területek vizeinek összegyűjtéséből épülnek az ország vízi erőművei. Valamennyit ugyanez a vállalat építi, vagyis gazdag tapasztalatokkal rendelkeznek. Ez a vízi erőmű három Ötéves terv időszak alatt épül fel, s 1980-ban készül el teljes mértékben. Az építkezés megkezdése előtt mintegy 300 négyzetkilométeres felület geológiai térképét kellett elkészíteni, csak azután láthattak munkához a földgyaluk és más gépek, melyek többnyire hazai gyártmányúak. Romániában gyártják a vilanyerőmű elektro aUtomatikáit is. A külföldről behozott gépek közül említést érdemelnek a csehszlovák Tatra gépkocsik, baggerek, betonkeverők és a Szovjetunióban gyártott nehéz gépek, például a 27 tonna teherbírású teherautók. Ezekről az igazgató nagy elisjen a hatalmas föld alatti folyosón. A munkásokat autókkai szállítják a föld gyomrába — itt ez a legbiztonságosabb és egyben a leggyorsabb közlekedés. Megérkezünk a központba. Oda, ahol a turbinákat és áramfejlesztőket helyezik el. Predoiu elvtárs védősisakot tesz a fejére — a munkabiztonsági szabályzat az igazgatóra is vonatkozik — példát mutatva a többieknek. Itt már lámpák árasztják a fényt. Munkások sürögnek-forognak. A falakról itt-ott hideg víz csöpög. Közel és távol villanykalapácsok kattognak. Kőfal, vasbeton, zsaluzat, ideiglenes állványzat, létrák, lépcsők, emelők, csigasorok — ez látható a hegyóriás mesterségesen kivájt gyomrában. Felmegyünk az egyik állványra, alattunk egy óriási emelő embernagyságú vaskampója himbálódzik — a turbina beszerelésénél teljesít nélkülözhetetlen szolgálatot. Három turbinája lesz a lotrui vízi erőműnek: egy Franciaországban, kettő pedig Romániában készült. Az első turbinát már beszerelték és be is indították. A Pelton-turbinák rogna. Bármerre tekintünk, festői tájat látunk és merész vonalú épületeket, szállodákat, üdülőházakat. Ezekben laknak az építkezésen dolgozó munkások, akik az egész országból érkeztek és különböző nemzetiségűek. Magyarok és németek is szép számban akadnak köztük — mondja az igazgató. A munkájuk általban nehéz, de jól keresnek. A villanyerőmű építői közt akad, aki már húsz éve dolgozik a szakmában, de az sem ritkaság, hogy valaki két hónapig sem bírja ki a kemény munkát. Lotruban 8000 ember dolgozik az építkezésen, ebből 1000 nő. A fiatalok száma 2500, a párttagoké 1500. A vállalat kommunista pártjának titkára tagja a központi bizottságnak, az Ifjúsági Szervezet titkára pedig az Ifjúsági Szervezet Központi Bizottságának. Az üdülőházakban a munkások családjukkal együtt laknak. A világ zajától távol eső hegyi paradicsomban kórház, iskola és egyéb szolgáltatások is az ott lakók rendelkezésére állnak. Mindent egybevetve 20 ezer ember él szétszórtan Lotruban. Külön figyelemre méltó az, hogy előbb felépítették az üdülőházakat, melyekben a munkások beköltözhettek, s csak azután kezdtek hozzá a villanyerőmű építkezéseihez. A munkák elvégzése után a dolgozók eltávoznak és az üdülőházak betölthetik eredeti küldetésüket: az üdülők rendelkezésére bocsátják őket. Így a lotrui vízi erőmű felépítése nemcsak villanyárammal gazdagítja az országot, hanem egy turistaközponttal is. FÜLÖP IMRE Késő délutánra hajlik az idő. A vinicai j Ipoly nyék) szövetkezet irodájában azonban még javában kattognak a számológépek. Molnár Imre elvtársat, az efsz elnökét is itt

x találom. Asztalán kimutatások, a gazdálkodás adatait rögzítő számsorok fekszenek. — Az évvégi mérleg? — Csak amolyan előzetes — válaszolja. Míg az elnök számtani műveletek megoldásával bíbelődik, egyik kimutatásról a közös gazdálkodás jellemző adatait jegyzetelem. A szövetkezet több mint két évtizedes fennállása óta sikeresen halad a közös gazdálkodás útján. Évi forgalma jóval meghaladja a 29 millió koronát. Tagjai nyugodt megélhetésén és érvényesülése biztosításán túl számottevő összeggel járul hozzá a közösben dolgozó családok boldogulásához. Az új házat építőknek 8000 korona kifizetésével siet a segítségére. Az ifjú házasok családalapítását 4000 koronával, a tényleges ka tonai szolgálatot letöltő tagjait pedig 2500 koronával támogatja. Mi tette lehetővé ezt a szociális gondoskodást? — Az ipolynyéki szövetkezet kommunistái — tájékoztatott Molnár elvtárs — kezdettől fogva arra törekedtek, hogy a nagyüzemi gazdálkodás kiépítésével párhuzamosan a közösben mindenki megtalálja számítását. A párt politikájának megfelelően ezt a programot sikeresen telj esitettük. Abban a kifejezésben, amit az elnök „sikeresen teljesítettük" megfogalmazásban nyilvánított ki, a tagság és a vezetőség évtizedes fáradságos munkájának eredménye összpontosul. Az Ipoly menti községek szövetkezetei előtt mind a gazdasági épületek kiépítésében, mind a munkafolyamatok korszerű gépesítésében, gyümölcs- és szőlőtelepítésben éppen a nyékiek mutattak követendő példát. — Jelenleg 56 hektárt tesz ki a szőlőterületünk, és csaknem százötvenezer darabot a baromfiállományunk, amivel tulajdonképpen ugyancsak a párt politikájának megfelelően, a termelés szakosításának programfát szándékozunk megvalósítani. Kint a telepen egymás mellett modern, zárt rendszerű állattartási technológiával több. tojóház épül. Ezzel a szövetkezetben a baromfitenyésztés nemcsak az állattenyésztés, hanem az egész termelés egyik legdinamikusabb ágazatává válik, Hogyan valósítja meg ezt a nagyarányú beruházást igénylő építkezést a szövetkezet saját erejéből? — A tojás- és a baromfihús termelésének programját több éven keresztül valósítjuk meg. Ezért a beruházást évek szerint osztottuk el. Minden esztendőben négy és fél millió koronát fektetünk az iparszerű technológiával termelő csarnokok építésébe. A szövetkezetben a termelés szakosításának még csak a kezdetén tartanak, de az eddigi ta^ pasztalatokból is könnyen meg-állapítható, hogy a vállalkozás meghozta gyümölcsét. A szőlő* termelés és a baromfitenyész tés eredményeképpen az egy hektárra eső bruttó termelés értéke 17 000 koronára emelkedett. A szakosítás természetesen nem zárja ki a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésében rejlő tartalékok kihasználását sem, Száz hektárra számítva 37 szarvasmarhát, ebből 14 tehe' net tenyésztenek. Bár a telién' állomány létszáma nem felel meg a szövetkezet lehetőségei' neíc, a tenyészüszők beállításával egy-két év alatt ebben az ágazatban is elmozdulhatnak a holtpontról. Annál örvendetesebb adatok támasztják alá a tejtermelés növekedését, amely a két évvel ezelőtti 2500 literről a folyó év végéig 3050 li' terre emelkedett, s noha az idén szűkösebben kell bánniuk a szemes takarmánnyal, az állatok hasznosságát ennek ellenére is a megfelelő szinten tudják tartani. A hízó marháknál 2 kilogrammos csökkentett adagokkal a nyári hónapok eredményeinek megfelelően most a télen is biztosítják a súlygyarapodást. Gazdaságilag nehéz volt az idei esztendő. Molnár elvtárs azonban nem panaszkodott, nem igyekezett elmarasztalni az időjárást. Inkább a jövő járt az eszében. Az, hogy az éves tervekben miképpen rögzítsék az idei év tapasztalatait. SZOMBATH AMBRUS Dan Predoiu igazgató kalauzolta küldöttségünket az építkezésen RIMAVAN Az alagút bejárata meréssel beszélt. Az épülő erőmű korszerű lesz. Ez volt a véleményük azoknak a csehszlovák szakembereknek is, akik a brnói Ingstav Vállalat képviseletében előttünk megnézték az építkezést. Mielőtt az építkezés megtekintésére indulnánk, vendéglátónk ebédre hív meg bennünket az igazgatóság épületének étkezdéjébe. Amíg ízletes ebédünket elfogyasztjuk, arról is meggyőződhetünk, hogy Dan Predoiu nemcsak a szakmáját szereti, hanem a humort, a tréfát is. Kávézás közben vicceket mond, így megpihenve és felüdülve vágunk neki az igényes útnak. Az igényesség itt elsősorban a gépkocsira vonatkozik, na meg annak vezetőjére. A föld alatti építkezés bejárata előtt ugyanis olyan „úton" kell átjutnunk, amelyre Mercédesünk sofőrje — ismerve a kocsi képességeit — nem vállalkozik. Ezért hát az igazgató Volgájába szállunk s könnyen átjutunk az akadályon. Ebben persze Predoiu elvtársnak is nagy szerepe van, hiszen ő vezeti a gépkocsit. Bejutottunk tehát az 1300 méter hosszú, sötét alagútba. Azért nem szereltek fel lámpákat, hogy gyalog senki se közlekedA bratislavai Vízgazdasági Építőipari Vállalat 11 ésszerűsítési javaslat megvalósításával az idei év első kilenc hónapjában több mint 365 ezer koronát takarított meg. Az év végéig további 100 000 korona megtakarítása várható. Nagy János javaslata, amely azerint az árkolásnál acélzsaluzást alkalmaznak a klasszikus deszkazsaluzás helyett, majdnem 210 ezer korona megtakarítást ho(A szerző felvételei) egyenkét 170 megawatt teljesítményűek lesznek. Teljesítmény tekintetében a vaskapui villanyerőmű mögött a lotrui a második lesz az országban. Ez egyben azt jelenti, hogy az építkezésekre fordított hatalmas költségek három éven belül megtérülnek. A turbinákhoz a víz ugyancsak föld alatti folyosókon jut el a vízduzzasztókból, melynek egy részét már megtöltötték. A vizet vezető csövekben a nyomás 60 atmoszféra. A cső kilyukadása esetén az erős vízsugár könnyen halálos balesetet okozhatna. A nagy nyomás érthető, hiszen a vízduzzasztó 1289 méterrel, a három turbina pedig 480-méterrel a tengerszint felett van. A víz tehát 809 méternyi magasságból zuhan alá. A vízduzzasztó magassága eléri a 121, szélessége pedig a 450 métert. Mindezt Predoiu elvtárstól tudjuk meg, aki a föld alatt is szívesen válaszol kérdéseinkre. Mielőtt visszaindulnánk, néhány fényképfelvételt készítünk a nagyszabású építkezésről. Az alagútból kiérve megállunk a hegy lábánál. A gépek búgása, a villanykalapácsok kattogása itt már csak tompa morajlásnak hallatszik. Ügy tűnik, mintha a föld gyomra kőzött. František Uher javaslatának alkalmazásával, amely az utak szélkövei előállításának technológiáját változtatja meg, a vállalat 72 ezer koronát takarított meg. A Vizgazdasági Építőipari Vállalat meghirdette a „Mindenki lehet ésszerűsítő" című akciót, melynek célja aktivizálni az ésszerűsítési mozgalmat közvetlenül az építkezéseken. A vegyipari részleg három dolgozójával beszélgetek, Életük folyását mondják el egyszerű, keresetlen szavakkal, kiszínezés nélkül. A munkacsoport több tagja ott áll vagy ül mellettünk, figyelmesen hallgatják a beszélők szavait, közben egyetértően bólogatnak, mintha róluk lenne szó. S valójában így van, hiszen munkájukról, munkatársaikról bármelyikük ugyanazt mondaná el, az elmúlt évek folyamán szinte egyetlen nagy családdá forrott össze a csoport, s az életükben is általában sok a közös vonás. „Szeretjük őt.. Biacovský Júlia karon ülő volt még, amikor gyermekbénulásban megbetegedett. A kór nem bénította meg teljesen végtagjait, de örök nyomot hagyott testén, bal bokacsontját elferdítette és bal keze ízületeit meghajlította. Rokkant testtel nőtt fel, nem lehetett teljes munkaképességű. „Én nem tudom, milyen érzés egészségesnek lenni" — mondja beszélgetés közben. A látása is meggyengült, ötvenkettőtől vastag szemüveget visel. A nyolc elemit falujában, Pokonágyan végezte el. Gyenge testalkata ellenére Igyekezett részt venni a soktagú család mindennapi kenyerének előteremtésében. Hajnaltól napestig kapáltak a földeken. A háborús években a családfő többször volt katona, mint odahaza. Egészségét aláásták a viszontagságok, 1954-ben meghalt. Akkoriban költöztek Rimaszombatba, Munkaalkalom, elég gyéren volt abban az időben. Biacovský Júlia a konzervgyárban dolgozott néhány évig, de csak a szezonban volt munka. Varrodában is dolgozott, meg takarítást is vállalt. Aztán, nem sokkal azután, hogy megalakult a rokkantak szövetkezete, a Rimavan, ide jött dolgozni. Most negyvenhárom éves, lassan másfél évtizede a szövetkezet tagja. Igyekszik, hogy erejétől telhetően mindent megtegyen a szövetkezet feladatainak teljesítéséért. Jelenleg a „selyemfény" nevű keresett festékanyag műanyagzacskólra nyomja egyszerű gép segítségével a szöveget. Felettesei, munkatársai megértéssel vannak iránta és hozzájárultak, hogy könnyebb munkát végezzen. Nagyon hálás azért is, hogy az autóbusz indulása miatt fél órával előbb távozhat a munkahelyéről, így a haza vezető három kilométeres út felét járművel teszi meg. Átlagosan ezer koronát keres havonta, ahhoz járul havi 208 korona rokkantsági járadék. Saját, kis családi házban él, a múlt évben testvérei segítségével hozzáfogott a ház kibővítéséhez. Előszobát, éléskamrát, konyhát, fürdőszobát építenek hozzá. leniényüket: „Kevés beszédű, szorgalmas ember, szeretjük őt mindannyianl". „Sárgul o keresztlevelem" — válaszolja tréfásan Bohó Lajos, a csoport egyetlen férfi tagja, amikor életkora felől érdeklődöm. Hatvanötödik évét tapossa, a szövetkezetnek 1967 óla tagja. ,,Azelőtt nem dolgoztam, muzsikáltam, Cigányprímás voltam" — folytatja a tájékoztatást. Neves zenész volt, széles környéken ismerték, fiatal korában Budapesten „praktizált", Mursi Elek zenekarában volt segédprímás, játszott Prágában és külföldön ls. 1942ben a horthysták katonaruhába öltöztették, negyvennégyben Egernél hadifogságba esett. Bányában és kolhozban dolgozott, azután hathónapos politikai iskolába küldték. A hadifogságban is zenekart szervezett, vegyes nemzetiségű zenészek prímása volt. 1948-ban tért haza, nem sokkal később Bratislavában állami vizsgát tett. Hegedűjével kereste a kenyerét 1967-ig, közben megrokkant, tüdeje és a szíve megbetegedése miatt ahba kellett hagyni a zenészéletet. Nem volt ez könnyű foglalkozás, „rossz körülmények között élt a cigány, össze sem lehetett hasonlítani a mostani életkörülményekkel" — hangoztatja. — „Sok megaláztatásban is részem volt. nemegyszer arra akartak kényszeríteni, n hogy térden állva muzsikáljak. Azonban inkább pénz nélkül mentem haza, minthogy az urak lg7 efféle szeszélyeinek engedelmeskedjem, pedig sokszor nem xil volt mit enni a családnak." „Százegy nótát" elmuzsikált valaha Bohó Lajos. Most már JJ ritkán veszi a kezébe a heg®- ~ „Nem félek az élet nehézségeitől, ez a szerencsém" — jelenti meggyőzően. „Az akarat sokszor talán nagyabb, mint a testi erőm, de ezt sohasem veszítettem ell" Optimizmusához minden bizonnyal nagyban hozzájárul a kollektíva ragaszkodása, összetartása. A csoport tagjai így summázták a róla alkotott véÉSSZERŰBBEN - GAZDASÁGOSABBAN