Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-28 / 306. szám, csütörtök

MEGÉRDEMELT ELISMERÉS Németh Dezső, a kitüntetett népművelő Enyhe tél /Dávid Nándor felvétele) Apróságok — Népművelési munkánkban a fő súlyt éveken keresztül a dolgozók továbbképzésére helyeztük. A 60-as években a művelődési otthon dolgozóival közösen lakatos-tanfolyamokat szerveztünk. A végzősök szakbižonyítványt kaptak. 1961-től rendszeresen szerveztünk angol és német nyelvtanfolyamokat. Ezenkívül varró-, főző-, tánc- és gépírótanfolyamot is, a szükségletnek megfelelően. Jelenleg zene- és gépírótanfolyam „fut", de már szervezzük a varró- és szabászat! tanfolyamot is. Ezenkívül januárban tánciskola kezdődik. A tanfolyamokat évente mintegy 250—300-an látogatják. Hivatásos művészek 10—12 alkalommal lépnek fel. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a város kétnyelvű lakosaira való tekintettel egyaránt meghívunk magyar és szlovák együtteseket, színjátszó csoportokat. — Milyen tevékenységet fejtettek ki az utóbbi időben? — A Szovjetunió megalakulása 50. évfordulójának tiszteletére a filmszínházban egész estét betöltő szovjet filmeket vetítettünk, a könyvtárban és a helyi hangszóróban propagáltuk a szovjet szerzők alkotásait, a politikai és társadalmi nevelés központjában a városi pártbizottság irányításával előadásokat tartottunk, főleg a kapitalizmus válságáról, a világ megismeréséről és a Szovjetunió sikereiről. — A CSKP KB-nak a közelmúltban lezajlott ideológiai plénumából a városi művelődési otthonra is számos feladat hárul. Mit tesznek ezek teljesítése érdekében? — Elsősorban a fiatalok nevelésével foglalkozunk. Két előadásciklust indítottunk: az egyik az ifjúság ateista nevelésével, a másik az ember filozófiai problémáival foglalkozik. De nem feledkeztünk meg a felnőttekről sem. „A gyermek nevelése a családban" címmel indítottunk egy előadássorozatot. Itt szeretném megjegyezni, hogy már most készülünk a Győzelmes Február és a város felszabadulási évfordulójának megünnepléséra Németh Dezső a népművelésen kívül más munkát is végez. Tagja a Polgári Honvédelmi Szövetségnek, a CSSZBSZnek, a sportegyesületnek, a szakszervezetnek és a CSEMADOK-nak. Az utóbbi kettőben éveken keresztül vezetőségi tag volt. A szakszervezetben 10 éven keresztül ő intézte a pionírok táborozásait, a gyógykezeléseket és az üdültetéseket. Munkabírása az évek hosszú soráfi nem lankadt, szorgalmasan dolgozik ma is. Megérdemli az elismerést. TŐZSÉR LAJOS Szaporodnak a medvék Télikabát Oj télikabátot keresett. Hoszszas utánjárás után talált is egy megfelelőt. Tetszett a színe is, a szabása is. A bősége megfelelt, csak egy kicsit hoszszú volt, az alja a földet seperte, a kabátujja meg az egész kezefejét eltakarta. Néhány évvel túl volt a nyugdíjkorhatáron. Ebben a korban a hölgyek már nemigen hordanak sem maxit, sem minit. Lemondó arckifejezéssel akasztotta vissza a kabátot a fogasra. Az elárusítónő azonban jóindulatúan figyelmeztette: a kabát hosszát a szabóságban megigazítják. Egy óra múlva az e célt szolgáló szabóság fogadószobájában öltötte magára új télikabátját. E foglalatoskodás közben az ott ügyködő mester semmi figyelemre nem méltatta. Energikusan rászólt: — Nézze meg ezt a kabátot! — Talán el akarja adni? — vetett rá egy pillantást a mester és ismét munkája fölé hatolt. — Nem. Azt akarom, hogy úgy nézzen ki, mintha rám szabták volna! — Arról lehet szó, de csak egy hónap múlva. A néni benyúlt a kézitáskájába és egy ötvenkoronást lobogtatott meg a férfi előtt. — Csakhogy én a jövő héten ebben a kabátban szeretnék elmenni üdülésre. A mester hátraszólt valakinek a lefüggönyzött rész felé: — Mancika, hogy is állunk most a munkával? — Hát... — Hagyja itt az ötvenest aszszonyom, és\jöjjön vissza holnapután, akkor meglesz a kabát! Káposztáshordó Magam is megpróbálkoztam vele néhányszor az idei őszön — sikertelenül. így saját tapasztalatból tudom, milyen nehéz feladat a savanyúkáposzta készítésére és eltartására szolgáló cseréphordócska beszerzése. Egyik ismerősöm, szintén neje unszolására, ki tudja hányszor végigjárta fővárosunk ilyen fajtájú árucikkek eladására szakosított üzleteit és útjáról mindig eredménytelenül tért meg. Végül is más módon próbálkozott. Ismeretséget kötött az egyik üzlet raktári dolgozójával, és miután egy talponállóban néhány fél liter bort belefektetett az ügyletbe, a raktári dolgozó megígérte neki, hogy mihelyt egy darab is megérkezik a keresett cikkből, idejében szól, hogy rögvest lecsaphasson rá, amikor beszállítja az üzletbe. Szavát betartotta, és ismerősöm egy héten belül a káposztáshordócskával együtt hagyta el az üzletet. S mivel módfelett boldog volt, hogy örömet szerezhet feleségének, és azért is, hogy a télen nem kell majd minden csip-csup savanyúkáposztát fagyos ujjai közt csepegő nájlon zacskóban a zöldségesboltból hazahozni, ezért azon melegében áldomásra hívta meg a jólelkű raktári dolgozót. Többször két deci bort hajtottak fel a sikeres vásárlás megünneplésére. Utána kissé ingadozó léptekkel ballagott hazafelé, s miután sikeresen megmászta a lépcsőt, a cseréphordót diadalmasan magasba emelve lépett be az ajtón. — Idenézz, mit hoztam — mutatta ragyogó arccal a feleségének ... és akkor ... a cipője orra beleakadt a szőnyeg felkunkorodott sarkába ... megbotlott... és a káposztáshordócska tucatnyi darabra törve szóródott szét az előszoba betonozott padlóján. Szarkák? — Ezeknek is jól sikerült a karácsonyi ünnep, — állapítja meg a feleségem az árokban heverő személygépkocsi láttán. Megálltam a póruljárt autó közelében. Fiam a hátulsó ülésről máris ugrott kifelé, kezében szaporán kattogott a fényképezőgép. Minden oldalról megörökíti a csúnyán megcibált Skodát. Gyűjti az ilyen felvételeket. — Vadonatúj — állapította meg az unokaöcsém —, akinek kedvéért ruccantunk ki a karácsonynapi kirándulásra. — Csak ezerháromszázat mutat a kilométerórája. Közben számos kocsi megállt a színhelyen, az emberek temetői arckifejezéssel nézegették a ronccsá vert járművet, amely az útról letérve két fa oldalát horzsolta le, míg a harmadik fa vastag törzse megállította. A sofőrök nézegették a keréknyomot, ahol a Skoda megcsúszott és átkerült a menetiránnyal szembeni oldalára, majd az árokba. Aztán a vezetők és utasok fejcsóválva viszszamásztak a gépkocsikba és továbbhajtottak. Mi is ezt tettük. Csak két autó maradt kitartóan a roncs közelében. Egy lengyel gyártmányú Fiat meg egy Trabant. A fiatal, jól öltözött vezetőket türelmetlenül hívta a Fiat mellett álló csinos fiatalasszony, de azok ügyet sem vetettek rá. Buzgón nézegették a tönkrement járművet, egyikük beléült, kinyitotta a fiók ajtaját, benézett a csomagtartó fedele alá. Aztán, látva, hogy gyanúsan nézegetjük őket, kelletlenül megindultak autóik felé. De alig hajtottunk tovább, a hátul ülök . tetnek, hogy a két fiatal gépkocsivezető visszasietett a roncshoz. Vajnory szélső házainál megfordultunk, és visszafelé hajtottunk. Közeledtünkre a két férfi kimászott a roncsból és látható zavarban az úttestre kezdtek mutogatni, mintha a nyomokat magyaráznák egymásnak. A Fiat mellett álló fiatal nő ki tudja hányadszor vette le és rakta vissza a helyére az ablaktörlőket, mintha annak kedvéért állnának ott. Tovább hajtottunk, miközben furcsa érzés kavargott bennem, és akaratlanul is egy filmkocka jelent meg előttem, melyen sötét alakok settenkednek az elhagyatott csatamezőn az elesett katonák körül. A fiam csendesen megjegyezte: „Ha még néhány ilyen "őszinte csodálója« lesz ennek a szegény autónak, akkor a tulajdonosnak, ha él, nem lesz gondja az elszállításával." GÄL LÁSZLÖ Az SZSZK Művelődésügyi Minisztériuma az idén tizenegy népművelőt részesített az „Érdemes kulturális dolgozó" kitüntetésben. Közéjük tartozik Németh Dezső is, a Moldava nad Bodvou-i f Szepsi) Művelődési Otthon igazgatója. Munkáját más fórumokon is értékelték: a Szlovák Szocialista Akadémia KB-ja az „Elismerés a sokévi aktív tevékenységért" díszoklevéllel jutalmazta. — Most, két évvel a nyugdíjba vonulásom előtt, jólesik tudomásul venni, hogy munkámat számon tartják és megbecsülik — jegyezte meg beszélgetésünkkor. Magabiztosság és büszkeség csengett szavaiból, s ez utóbbihoz tegyük hozzá: a megérdemelt elismerés nyomán fakadó jogos büszkeség. Ezek után azt vártam, hogy nagyon sokat beszél majd önmagáról, de életéről csupán ennyit mondott: — Jászon születtem 1915. január 29-én. Iparos családból származom. Szülőfalumba és a kassai gimnáziumba jártam iskolába. A katonai szolgálat után a vasútnál dolgoztam — egészen a felszabadulásig ... — A felszabadulás után néhány évig egy textilüzletet vezettem. Közben a szülőfalumban két évig párttitkár voltam, s kivettem részem a szövetkezet megalapításából. Az embereket igyekeztem meggyőzni, hogy közösen nagyobb sikereket érhetnek el. Ez irányú tevékenységemet 1956-ig folytattam. Mint járási művelődésügyi szakfelügyelő cserelátogatásokat szerveztem a szövetkezetek és az üzemek dolgozói között. Az volt a célom, hogy az emberek saját szemükkel győződjenek meg a jól működő szövetkezetek és üzemek eredményeiről. — Hogyan került kapcsolatba a kultúrával, mi késztette arra, hogy ezt a pályát válaszsza? — kérdeztem. — Még nagyon fiatal voltam, amikor a falunkban a sportegyesület mellett alakult egy színjátszó csoport, s én is gyakran szerepeltem. A felszabadulás után ls. A szereplések közben annyira megkedveltem a kulturális munkát, hogy szerettem volna hivatásomnak tekinteni. Ez a vágyam teljesült. Németh elvtárs később a következőket mondotta: Szlovákiában negyven év óta törvény védelmét élvezik a barnamedvék. Egészen 1932-ig a mackókat szabadon pusztíthatták. Számuk különösen az első világháború után, majd 1931-ben annyira csökkent hogy egész Szlovákiában csupán húsz élt belőlük. Az átfogó védelemnek köszönhető, hogy 25 év után számuk már közel 200 volt, ebben az évben pedig 460 barnamedvét tartanak nyilván. Csehországban az utolsó medvét 116 évvel ezelőtt, Morvaországban pedig 79 évvel ezelőtt ejtették el. A medvék azonban károkat okoz. nak a gazdasági állatállományban, ezért 1961 óta rendkívüli esetekben engedélyezik kilövésüket. Az utolsó 11 év alatt 77 vadász dicsekedhetett valóban ritka zsákmánnyal. AZ IDEOLÓGIAI PLÉNUM TÜKRÉBEN A szocialista társadalom egységének elmélyítése A Rudé právo a közelmúltban közölte Vlastimil Brychnáč cikkét, amelyben a CSKP Központi Bizottsága októberi ülésével kapcsolatban a szocialista társadalom egységének kérdéseivel foglalkozik. Az alábbiakban ismertetjük írásának fontosabb gondolatait. A szerző bevezetésképpen megállapítja, hogy a szocialista társadalom fejlődésének egyik célja a társadalom politikai, ideológiai és erkölcsi egységének a marxizmus—leninizmus alapján történő elmélyítése. Ez hosszú folyamat, amely összefügg a gazdasági, a szociális és az osztályváltozásokkal, az emberek tudatának megváltozásával, a kispolgári és a burzsoá hagyományok felszámolásával. Amint Bilak elvtárs a CSKP Központi Bizottságának októberi plénumán hangsúlyozta, a válságos időszak tapasztalatai alapján a dolgozók szocialista öntudatának olyan fokát kell elérnünk, hogy minden helyzetben helyesen tudjanak tájékozódni, mindig megkülönböztessék a szocializmus igazi értékeit az álértékektől, hogy mindig tudják, mit kell védelmezniük, megszilárdítaniuk, fejleszteniük, hogy már sohasem váljanak az ideológiai destrukciók áldozataivá. A szocialista társadalom egysége a társadalmi élet valamennyi szakaszának szocialista jellegén, a marxizmus—leninizmus és a proletár Internacionalizmus következetes érvényesítésén alapszik. Husák elvtárs a CSKP XIV. kongresszusán leszögezte, hogy az osztályok és a szocialista csoportok közeledése, a nép egységének megszilárdítása csakis a marxistaleninista ideológia alapján valósítható meg, amely kifejezi a munkásosztály objektív érdekeit. A szocialista társadalom fejlődése szempontjából döntő fontosságú a szociális, az osztályés a politikai egység. A kommunista párt politikájában kifejezi a munkásosztály, valamint a szövetkezeti parasztság, a különböző szociális és társadalmi csoportok objektív érdekeit, melyek lényegüket tekintve azonosak a munkásosztály alapérdekeivel. Az érdekek azonossága a szocialista társadalmi viszonyok jellegének következménye. A politikai egységnek fontos szubjektív oldala is van. Elsősorban a politikai öntudatra, a politikai nézetek egységére vonatkozik. A nemzetközi kérdésekben a Szovjetunió és a szocialista országok iránti internacionalista kapcsolatot jelenti. Nemcsak a párt politikájával való egyetértést, hanem a politika megvalósításáért folytatott harcot is. A politikai egység a szocialista társadalom fejlődésének és stabilitásának fontos tényezője. Ez az egység mindig konkrét és osztályjellegü. A kommunista párt küzd az egység ilyen tartalmáért. Egyúttal a tartós szilárd egység kialakítására törekszik. Az egység tartós tényezői döntő jelentőségűek. Ezt bizonyítja a pártnak a nemzeti és demokratikus forradalom időszakában kifejtett tevékenysége. Az egész nemzet, a dolgozó osztályok és rétegek támogatásának megnyerése döntő feltétele volt a forradalom fejlődésének és a reakció legyőzésének. 1948 februárja az ilyen politikai egység megnyilvánulása volt. Az 1968—69. évi mély társadalmi válság után pártunk marxista—leninista és internacionalista politikája eredményeképpen sikerült felújítanunk a politikai egységet. Az antiszocialista tevékenység által megbontott politikai rendszer teljes mértékben felújította szocialista funkcióit, a munkásosztály és a párt vezető szerepe felújult és megszilárdult. A párt és a dolgozók viszonya a marxizmus-leninizmuson alapszik. A konkrét politikai egység kialakításának alapja a CSKP XIV. kongresszusának határozata, amely kitűzi a szocialista társadalom fejlesztésének feladatait, valamint az idegen elemek és hatások elleni harc céljait is. Azt akarjuk elérni, hogy minden erőnket, kezdeményezésünket és aktivitásunkat R a kongresszusi határozatok kö- U vetkezetes megvalósítására összpontosítsuk. A válságos 197 időszak tapasztalatai megmutatják, milyen fontos a társadalom, a párt és a nép politikai egysége marxista—leninista /A tartalmának megvédése, ~ XII