Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-24 / 51. szám, Vasárnapi Új Szó

Hírek a Szovjetunióból A

nemzetiségi viszonyokra vonatkozó mai burzsoá elképzelések lényegét vizsgálva feltétlenül beszélnünk kell arról a próbálkozásról. hogy bebizonyítsák a nacionalista vírus mindenhatóságát és azt, hogy korunkban a nacionalista politika végzetszerűen elkerülhetetlen. Eközben a burzsoá ideológusok nem tesznek különbséget a világ övezetei, társadalmi-politikai rendszerek között. Azt hirdetik, hogy az elháríthatatlan konfliktusok forrása magában a nemzetek természetében rejlik. Maguk a nemzeti különbségek szülik a nemzeti érdekek összebékíthetetlenségét, tehát a nacionalizmust és a sovinizmust. „Noha a lökhajtásos repülőgép nem egészen egy óra alatt át tudja szelni egy közepes nagyságú nemzet egész területét, a föld körül keringő bármelyik szputnyik pedig két percnél rövidebb idő alatt tesz meg ekkora utat, a nacionalizmus ma még mindig a világ egyik leghatékonyabb politikai ereje" — írja Kari Deutsch, a harvardi egyetem professzora A nacionalizmus és alternatívái című könyvében. A burzsoá ideológusok a nacionalizmust történelmen kívüli jelenségként kezelik és minden úton-módon misztifikálják. Tőle remélik a szocializmus összeomlását. az Egyesült Államok társadalmi struktúrája nem biztosítja a négerek, a puerto-ricóiak és más népek, nemzeti kisebbségek Jogait, s hogy ezért semmilyen tekintetban nem meggyőző, ha a nemzeti kérdés megoldásának példaképeként az Egyesült Államokra hivatkoznak. A nemzetiségi viszonyok fejlődése jelenlegi szakaszának sajátosságáét a Szovjetuinóban a fejlett saocialista társadalom törvényszerűségei, a kommunizmusba való közvetlen átmenet anyagi és szellemi előfeltételei megteremtésének folyamata szabják meg. Természetes, hogy a nemzetiségi viszonyokat a társadalmi érettség magasabb foka jellemzi, s hogy ezek a társadalmi élet internacionallzálődása már elért magas színvonalának felelnek meg. A szovjet nép problémái a nemzetiségi viszonyok vonatkozásában egészen más jellegűek, mint amilyenek a tőkésországokban felmerülnek. Lényegüket az SZKP programja és a XXIV. pártkongresszus határozatai jelölték meg. Olyan kérdések ezek, mint a Szovjetunió hatalmának erősítése és az összes szovjet köztársaságok gazdaságának további fejlesztése, az összállami és a köztársasági érdekek helyes összekapcsolása, az egyes népek nemzeti kultúrájának és az egész szovtott átalakítások eredményeképpen nálunk már régen nem létezik a nemzeti kérdés olyan formában, ahogyan az a kapitalizmusban fennáll. Ugyanakkor a Szovjetunióban folytatódik a nemzetek felvirágzása és egymáshoz való közeledése, s ennek alapján megszilárdul a népek barátsága, erősödik a kommunizmus építésében való együttműködésük. A nemzetek közeledésének, vagyis gazdasági, társadalmi és politikai egységük erősödése folyamán országunk népeinek egyre több a közös vonásuk. A szovjet népek mint új történelmi közösségnek a létrejötte országunk osztályai, társadalmi csoportjai, nemzetei és népei közeledésének reális fokát tükrözik vissza. De ha a szovjet nép kialakulása nem jelenti az osztályok közötti határok elmosódását, még kevésbé beszélhetünk a nemzeti különbségek elmosódásáról. Más szóval, országunk több mint száz nemzetének és népének fejlődése a fejlett szocializmus viszonyai között is folytatódik. És még egy kérdés. Mi a valóságos súlya az asszimilációs folyamatoknak az országunkban végbemenő nemzeti folyamatok keretében? Erre a kérdésre választ adhatunk az 1970. évi országos népszámlálás eredményei alapján. I TÉNVfK BÖSHBK A burzsoá ideológusok hamisításai a Szovjetunió nemzetiségi viszonyairól Hogyan történik ez? Először is előveszik azt a marxista—leninista tételt, hogy a szocializmus összeegyeztethetetlen a nacionalizmussal. Ebből azután azt a nyilvánvalóan jogosulatlan következtetést vonják le, hogy a szocializmus ellentmond a nemzeti érdekeknek. E következtetés ismeretelméleti indítéka az, hogy a nemzetit azonosítják a nacionalistával. Ilyen Indítás után már egyszerű dolog különféle kitalálásokat gyártani arról, hogy a szocialista rendszer ijem felel meg a népek szükségleteinek, nincs Jövője és csak a nemzetek jogainak erőszakos elnyomására támaszkodva állhat fenn. Az az állítás, hogy a szovjet népek egyesülése erőszakos jellegű, a vezérmotívuma annak a burzsoá irodalomnak, amely a soknemzetiségű szovjet állam történetével és fejlődésének mostani szakaszával foglalkozik (R. Pipes, H. Seton-Watson, A. Low, L. Snyder, G. Wheeler stb.) Sok „szovjetolőgus", bár kelletlenül, elismeri a népeknek a szovjethatalom éveiben elért egyik-másik sikerét De azt állítják, hogy ezeket a sikereket a nemzeti szabadság elnyomásának árán érték el. A burzsá ideológusok nem véletlenül folyamodnak mindenféle mesterkedésekhez, hogy bizonyítsák a bizonyíthatatlant. A leninizmus ellenségei, a proletariátus osztályfeladatait ős nem. zeti feladatait szembeállítva, ezt a mesterséges dilemmát állítják fel: vagy harc a munkásbatalomért, vagy a nemzetek felszabadítása. Holott elég emlékezetünkbe Idézni, mi volt Oroszország a forradalom előtt, hogy megértsük: a népeket nem lehetett felszabadítani anélkül, hogy végeztek volna az önkényuralommal és a földbirtokos-tőkés rendszerrel, amely szenvedésre és nyomorra kárhoztatta ezeket a népeket. így hát munkáshatalomra volt szükség ahhoz, hogy mélyreható társadalmi átalakításokat lehessen végrehajtani az egykori Orosz Birodalom egész területén, hogy meg lehessen szervezni a népek kölcsönös segítségnyújtását. A reakciós ideológusok úgy próbálják befeketíteni a szovjet föderációt, hogy ellentétet agyainak ki a népek nemzeti és összáliami érdekei között. Ahelyett, hogy alaposan elemeznék a Szovjetuniónak mint a valóban szabad népek első államszövetségének szerkezetét, különféle spekulatív fejtegetésekbe bocsátkoznak. Például felvetik ezt a kérdést: vajon az Egyesült Államok államai vagy a szovjetköztársaságok önállóbbak-e? Emellett furcsa módon figyelmen kívül hagyják azt, hogy jet kultúrának a fejlesztése, a nemzetek egymáshoz való közeledése és a dolgozóknak a szocialista internacionalizmus és hazafiság szellemében való nevelése. A burzsoá kritikusok a nemzeti kapcsolatok problémáira fordított figyelmünket is a saját szájuk íze szerint értelmezik. Azt igyekeznek bebizonyítani. hogy a szovjet nemzetiségi politika nem tudja céljait megvalósítani. Az antikommunizmus ideológusai sok erőt fecsérelnek arra, hogy megingassák a Szovjetunió népeinak testvéri egységét. Igyezeknek szembeállítani egymással a különböző nemzeteket, felszítani az egykori nemzeti viszály maradványaiig. Az ellenséges propaganda hiába próbál bizalmatlanságot kelteni az orosz néppel szemben, melynek forradalmi energiája, önfeláldozása, munkaszeretete, mélységes internacionalizmusa joggal vívta kl szocialista hazánk valamennyi népének őszinte megbecsülését. Az antikommunizmus ideológusainak egyik kedvelt témája a Szovjetunióban folyó és a nacionalizmust fokozó asszimilációról és erőszakos oroszosításról szőtt legenda. Így például W. Ckrnnor kijelenti, hogy „a Szovjetunió, a programszerűen folytatott asszimiláció ellenére, azt tapasztalta, hogy a nemzeti kérdés nincs megoldva, sőt egyre kényesebbé válik". Vajon a kommunista párt valaha is kitűzte a nemzetek asszimilációját politikai irányvonalként? Szó sincs rőla. A marxizmus—leninizmus abból indul ki, hogy az asszimiláció (s a jövőben a nemzetek egybeolvadása is) természetes úton megy végbe, ós minden adminisztratív vagy egyéb intézkedésekkel való beavatkozás e folyamatokba akadályozza a nemzetek igazi közeledését. A kommunisták pozitív jelenségnek tekintik az asszimilációs folyamatokat, ha ezek természetes, önkéntes jellegűek, de távol állnak attól, hogy erőltessék, siettessék ezeket. Mi a valóságos összefüggés a nemzeti kérdés megoldása és a nemzetek asszimilációja között? Az előbbi semmiképpen sem függ az utóbbitól. A nemzeti kérdés megoldása egy soknemzetiségű országban — abban az értelemben, amelyet tulajdonítani szoktak e fogalomnak — abban áll, hogy felszámolják a kapitalizmustól örökölt nemzeti elnyomást és egyenlőtlenséget (nemcsak jogilag, hanem ténylegesen is), megbonthatatlan testvéri szövetségbe egyesítsék a népeket, megszüntessék a nemzetek közötti bizalmatlanságot és idegenkedést. Ismerete®, hogy e szovjetországban végrelrafA népszámlálás azt mutatja, hogy (az előző, 1959. évi népszámláláshoz viszonyítva) a Szovjetunió nemzetiségei túlnyomó többségének abszolút lélekszáma növekedett. Kivételt képeznek ez alól a zsidók, a mordvinok, a karélok és még néhány kisebb nemzeti csoport, amelyeket nagyobb mértékben érint az önkéntes asszimiláció folyamata. A népszámlálás az összes testvérnépek nyelvének szabad fejlődését is visszatükrözi. Ugyanakkor a népszámlálás adataiból kitűnik a szovjet állampolgárok egy részének nyelvi asszimilációja is. Mindamellett az asszimiláció nem a fő tendencia a nyelvi folyamatokban. Ezt azért is ki kell emelnünk. mert a burzsoá ideológusok továbbra is a népek eloroszositásáról, arról harsognak, hogy szinte rájuk erőszakolják az orosz nyelvet stb. A Szovjetunióban valamennyi nyelv egyenjogú. A népeknek barátságuk és közeledésük, együttműködésük bővülése közepette természetesen egyre nagyobb szükségük van a nemzetek közötti érintkezés nyelvére. Nálunk az orosz lett ez a nyelv? A burzsoá propagandának még egy tézisét szemügyre kell vennünk, amely talán a legdivatosabb Azt, hogy szerintük milyen árat fizettek az egykori nemzetiségi peremterületek népei az anyagi jólét növekedéséért. íme, mit ír erről G. Wheeler angol „szovjetolőgus", akit a közép-ázsiai fejlődés problémái szakértőjének tartanak: „... Bár a közép-ázsiai népek anyagi-helyzete a szovjet rendszerben javult, nemzeti és hagyományos alapon való politikai és kulturális fejlődésüket gátolták és továbbra is gátolják". Hogyan áll hát a dolog a nemzeti kultúrák „elnyomásával", amiről a burzsoá ideológusok annyit beszélnek? A

z SZSZKSZ 50. évfordulójának küszöbén országunk népei büszkén emlékeznek meg a kultúra és a művelődés soha nem látott növekedéséről valamennyi szovjet köztársaságban. Persze nemcsak a mennyiségi mutatók tanúskodnak a Szovjetunió népei kultúrájának virágzásáról. Ez a virágzás szervesen öszszefügg a nemzeti kultúrák kölcsönös egymásra hatásának és közeledésének törvényszerű folyamatával. A Szovjetunió népei kulturális fejlődésének egyik fő törvényszerűsége e kultúrák szocialista tartalmának erősödése, nemzeti formájuk egyidejű fejlődése mellett. E. A. BAGRAMOV, as SZKP „Kommunyiszt" című folyóiratának főszerkesztőhelyettese • Soha nem látott nagyságú (2 méter magas és több mint 1 méter széles), szürkés-fekete korallt emelt ki 1200 méter mélyből a Pervenyec nevű szovjet kutatóhajó, amely a Japán-tenger medrének sajátosságait tanulmányozta a Tengermellék partjánál. A korallt, melynek ágai furcsán tekerednek és egymásba fonódnak, Gorgónak nevezték el, mert hasonlít a mitikus szörny fejéhez. •rr • Szovjet kutatók megállapítása szerint a Pamír nemcsak a „világ teteje": a föld alatt is meglepően mélyre hatol le. A Pamír körzetében a föld kérgének vastagsága aléri az 50 kilométert, s ez jóval több, mint a Szovjetunió más vidékein. A kutatók 35 szovjet szeizmikus állomás adatainak elemzéséből jutottak erre a következtetésre. A kutatások nagy segítséget nyújtanak az ásványi kincsek feltárásához. •ir • A fekete-tengeri Berezany-szigeten kutató régészek ólomlapra írt, tekercsbe göngyölt ógörög nyelvű levelet találtak. A levélben, mely szakértők becslése szerint az időszámításunk előtti hatodik századból származik — egy kereskedő számol be fiának azokról a megpróbáltatásokról, melyeket távoli útja során egy bizonyos Matasziasz nevű ember csalárdsága és álnoksága miatt kellett elszenvednie. •ír 0 Tejből készítenek sört az üzbegisztáni almaliki tejfeldolgozó üzemben. A tejsavból előállított sör, mely ízre és színre a Szovjetunióban közkedvelt Zsiguli sörre emlékeztet, igen jó értékelést kapott a tejből készített italokra kiírt országos pályázaton. ťr • Leningrádi geológusok megkövült gyöngyöt találtak őskori édesvízi kagylókban, amelyeket egy szovjet—mongol expedíció hozott magával a Góbi-sivatagból. A gyöngyök átlagos nagysága közel két és fél milliméter, életkoruk 40—180 millió év. Akkor — vélik a tudósok — Közép-Ázsia nagy kiterjedésű tóvidék volt, s hatalmas folyói az Indiai-óceánba ömlöttek. •fr • Egy leningrádi ezermester, V. Kozlov restaurálta a XVIII. század műszaki csodáját: egy széljelző készüléket. A készülék, melyet J. Péter cár megrendelésére Dinglinger drezdai órásmester és ékszerész készített szerszámfából, most ugyanolyan pontosan működik, mint 258 évvel ezelőtt. Számlapjáról leolvashatjuk az időit, a szél erejét és irányát. O • A szovjet kolhozokban és szovhozokban 2 millió traktor, 639 000 kombájn, 1 243 000 teherautó és nagyon sok más munkagép dolgozik. Külföldön is gyakran lehet látni szovjet gyártmányú gépeket. A világpiacon igen jó hírük van, s nagy keresletnek örvendenek számos országban. Több százezer kiváló minőségű szovjet gép szántja Európa, Ázsia, Afrika és Latin-Amerika földjeit. A Minszki Traktorgyárban készített traktorokat 57 állam vásárolja, exportjuk az utóbbi öt évben csaknem tízszeresére növekedett. Több mint 20 országban takarítják be a gabonát szovjet kombájnok, 62 országban szállítanak szovjet traktorokat és különféle mezőgazdasági gépeket. ťr • A hajózható Volga-Don csatorna húsz évvel ezelőtt történt megnyitása azt jelentette, hogy megvalósult a Szovjetunió egységes mélyvízi rendszere. öt tenger — a Fekete-, az Azovi-, a Kaszpii-, a Balti-, és a Fehér-tenger — között vált lehetségessé a rendszeres vízi összeköttetés, ami gazdaságilag igen előnyös. A várakozások beigazolódtak: a csatornán eddig 120 millió tonna rakományt szállítottak. A donyecki szenet, gabonát, műtrágyát, építőanyagot, az észiak-vidóki fát, az uráli piritet, a volgai kőolajat és sok más árut ma már motoroshajókon szállítanak. A Volga-Don csatorna a turistákat is vonzza. A csatornán is közlekedő tengerjáró hajók eljutnak Olaszországba, Algériába és más földközi-tengeri országokba is. A csatorna több százezer hektár aszályos föld öntözését tette lehetővé. • A Szovjetunió vasútvonalainak hossza 135 000 kilométer. A belföldi áruforgalom háromnegyed része vasúton bonyolódik le. Az áruforgalom tavaly 2 trillió 637 milliárd tonna/kilométer volt, ami hozzátevőleg a világ összes vasútvonala áruforgalmának felével egyenlő. A Szovjetunióban jelenleg 35 000 kilométer hosszú villamosított fővonalon lehet rakományt szállítani. Villamosított vasútvonalak kötik össze az ország központi vidékeit az Urál-vidókkel, Szibériával, A Donyecmedencével, a Kaukázussal, a Kárpátok vidékével és más körzetekkel. * • Moszkvában 28 színház működik. Közülük három — az Ifjúsági Zenészszínház, a Romén cigányszlnház és a Pantomin Stúdió — olyan, amiilyen kevés van a világon. A szovjet főváros színházait évente több minit 12 millió néző látogatja.