Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-23 / 303. szám, szombat

TÖRETLEN SZORGALOMMAL Havat vár a rög ..: (Tóthpal Gyula felvétele) A kibontakozás körvonalai A mezőgazdasági Alig két év múlva egységes földművesszövetkezeteinknek Immár negyedszázados fejlődé­sét elemezhetjük. Ez idő alatt nemcsak a mezőgazdasági ter­melés hagyományos formái, ha­nem a kis- és középparasztok életmódja is gyökeresen meg­változott. Huszonöt év a legter­mékenyebb munkatevékenység időtartama lehet egy ember életében, történelmileg azonban rendkívül rövid idő. Társadal­munk mégis kritikus szemmel értékeli a termelőerők jelenlegi színvonalát. Az új nagyüzemi technika alkalmazásához ugyan­is sok esetben már most sem felel meg a mezőgazdasági üze­mek többségének kataszteri ter­jedelme. Az új termelési felté­telekhez, a termelőerők új szín­vonalához a termelési alapot is módosítani kell. Ennek legfőbb útja a termelés szakosítása és koncentrálása. A célszerűen szakosított és koncentrált termelés haladó paramétereit részben a megle­vő üzemek együttműködésével, azaz termelési kooperációval, részben pedig a kisetb mező­gazdasági üzemek egyesítésével érhetjük el. Mindezt a különbö­ző gazdasági és társadalmi szempontok és a helyi feltéte­lek maximális figyelembe véte­lével kell megszervezni. Aki betekinthetett a galántai járás mezőgazdaságának 1990-ig kidolgozott fejlesztési tanulmá­nyába, amelyet az illetékes já­rási szervek a Tudományos Gaz­dálkodási Rendszer Intézete dolgozóinak közreműködésével készítettek el, velünk együtt megállapíthatja; hogy Ilyesmi csak szocialista államban lehet­séges, amely nemcsak tudomá­nyosan előrejelzi a mezőgazda­ság gyors ütemű fejlődését, ha­nem aktívan részt is vesz an­nak céltudatos megvalósításá­ban. A távlati terv elemzései szük­ségszerűnek tartják a kis te­rületeken gazdálkodó mezőgaz­dasági üzemek társulását, ami a járás jelenlegi feltételei között jelentős felvilágosító munkát igényel. Ma már közismert do­log, hogy a műszakilag foko­zatosan átalakuló traktorpark­nak nem felelnek meg a 300 hektárt alig meghaladó terüle­tű mezőgazdasági üzemek ter­melési feltételei. És ilyen kis üzem több is van még a járás­ban, például Janovcén (Duna­jánosháza), Hrubá Borsán, stb. Hiszen még az egyébként nagy kiterjedésű állami gazdaságok is összefognak, — például a Galántai Állami Gazdaság — s megteremtik a feltételeket a fiatal mezőgazdászok igazi nagyüzemi feltételek között tör­ténő szakképzéséhez. A kis szövetkezetek társulásával foko­zatosan kialakulnak a feltéte­lek 84 szakosított állattenyész­tési gazdaság és a növényter­mesztés 5 kooperációs körzet­ben való megszervezéséhez. Az állami gazdaságok egyébként a járás hatodik kooperációs kör­zetét alkotják. A növényter­mesztést az egész járás terüle­tén újjászervezik és szakosít­termelés koncentrálásának és a galántai járásban ják. 1990-ig 69 százalékkal, il­letve 4500 hektárral növelik a szemes kukorica vetésterületét. Cukorrépát az öt kooperációs körzet közül csak háromban fognak termeszteni, éspedig a galántai, a Salai (Vágselye) és a žihareci (Zsigárd) körzetben. További két körzetben, a sere­diben és a sládkoviCovóiban (Diószeg), a cukorrépát kender­rel, fűszerpaprikával és zöld­ségfélékkel helyettesítik. Do­hánytermesztéssel a galántai és a žihareci kooperációs kör­zet négy üzemében fognak fog­lalkozni. A hüvelyesek termesz­tését a sládkovičovói körzet­ben tervezik, a sered i körzet néhány üzemében pedig cikó­riát fognak vetni. És vajon milyen növekedési ütemmel számol a távlati terv a szemesek termesztését ille­tően? Ebben a vonatkozásban a termelés tervezett növekedése 1990-ig az 1966—1970-es évek átlagához viszonyítva 245 szá­zalékos. Ezen belül a kukori­catermesztésben 370 százalékos növekedéssel számolnak. A bú­zatermesztést az említett évek átlagos 40 000 tonnájáról 1990­ig 99 ezer tonnára növelik. Si­lókukoricából ötször többet fognak termelni, ami érthető is, hiszen a silókukorica egy hek­tárról 160 q szárazanyagot ké­pes előállítani, ezért ideális ta­karmánynak számít a racioná­lis szarvasmarha-hizlalásban. A járás távlati fejlesztési programja tehát a szemesek ve­tésterületének és hektárhoza­mának gyors növekedését, az évelő takarmányok és a siló­kukorica intenzívebb termelését irányozza elő. A hozamok ter­vezett növekedését nemcsak tö­kéletesebb tápanyagellátással és növényvédelemmel támasztják alá, hanem az 1980—1985-ös években befejezésre kerülő ön­tözőrendszerekkel ls. Már említettük, hogy a járás­ban 84 szakosított állattenyész­tési gazdasággal számolnak, s mindegyikben csak egy állatfajt fognak tartani. A szarvasmarha­tenyésztést hat önálló kooperá­ciós körzetben szervezik meg, s jobban kihasználják a nagyka­pacitású borjúneveldék nyújtot­ta előnyöket. Az 5. ötéves terv szerint a járásban 1975-ben 100 hektár mezőgazdasági földterületre 57,5 szarvasmarha, ebből 24,1 tehén jut. 1980-ban az öntözé­ses gazdálkodás fokozatos be­vezetése és a növekvő silóku­korica-termesztés alapján a szarvasmarha-állomány 100 hektárra számított sűrűségét 80,8 állatra, ezen belül a tehe­nekét 32,2-re akarják emelni. Ez a létszám 1990-ig 100,5 szarvasmarhára, illetve 45 te­hénre növekszik, s ekkor a terv szerint az egy tehénre eső átlagos évi teihozam elért a 4500 litert. A távlati terv nagy jövőt ígér a baromfitenyésztésnek is. Évente például 500—600 ezer libát fognak tenyészteni három szakosított vállalatban. A ba­romfihús termelése eléri az 1966—70-es évek átlagának két szakosításának útja és félszeresét. A libán kívül gondot fordítanak a kacsa-, a pulyka- és a pecsenyecsirke-te­nyésztésre is, sőt a házinyúlte­nyésztés jelentős fellendülésére is számítanak. A járásban je­lenleg körülbelül 1600 család méhet tartanak, a méhészetet négy központban, egyenként 1500—2000 családdal fogják megszervezni. A növénytermesztés jelenlegi arculata teljesen megváltozik. A munkákat öt kooperációs kör­zetben nehéz, főleg magajáró gépekkel fogják végezni, a szál­lítási feladatokat pedig teherau­tókkal látják el. Mai szemmel nézve szinte hi­hetetlennek tűnik, hogy az egész növénytermesztés szük­ségletét — a kertészetet és a gyümölcsészetet is beleértve — 480 traktor fogja ellátni, ame­lyek közül 185 darab 40 lóerő­nél kisebb teljesítményű köny­nyű, kertészeti traktor lesz. 45 traktor azonban 150—200 ló­erős, a többi pedig 40—80 ló­erős lesz, és így a járás egész traktorparkja 2614 traktoregy­séget fog képezni, egységen­ként 15 lóerővel számolva. A koncentrációra és a szako­sításra irányuló intézkedések hatása végső fokon a bruttó mezőgazdasági termelés növe­kedésében mutatkoznak meg. Ha a járás a távlati tervben felté­telezett bruttó mezőgazdasági termelést a jelenlegi hozamok­kal akarná elérni, akkor ehhez további 77 000 ha területre lenne szüksége. A járás távlati terve számol a termelési befektetések és a munkatermelékenység lényeges növekedésével is, miközben a befektetések hatékonysága is jelentősen növekszik. 1970-ben például a műtrágyára fordított minden 1000 korona termelési költség 11 247 korona értékű mezőgazdasági bruttó termelést eredményezett. 1990-ig ezeknek a termelési befektetéseknek a hatékonysága 57 százalékkal növekszik. Ugyancsak 1970-ben a gépesí­tési eszközök 1000 koronás ér­téke a növénytermesztésben 1962 korona értékű bruttóter­melést eredményezett; ez az ér­ték 1990-ben 3043 koronát ér eU 1970-ben az egy növényter­mesztési dolgozóra eső gépesí­tési eszközök értéke 23 700 ko­rona volt, 1990-ben ez az érték 98 530 korona lesz. Hasonlóan növekszik az állattenyésztés gé­pesítési eszközökkel való ellá­tottsága is. Természetesen a műszaki fejlődéssel arányosan kell növekednie a dolgozók szakképzettségének is. Ezeket az adatokat nem a fantázia szülte, hanem az isme­retek jelenlegi színvonala alap­ján tudományos előrejelzésként dolgozták ki. Az ország min­den járásában folyamatosan el­készítik ezeket a tanulmányo­kat, vagy ha úgy tetszik, táv­lati terveket, amelyek megvaló­sítása több ötéves tervidőszakra terjed ki, és amelyek a mező­gazdasági termelés további fej­lődésének vezérfonalát fogják képezni. B. DUS E K Vrbovka (Varbó) lakosai éve­ken át úgy éltek, mint a sarok­ba szorított vad, mely úgy érzi: reménytelen a helyzete. Ennek az érzésnek volt is valami alap­ja, hiszen ha helyzetüket néz­zük, azt látjuk, hogy ez a 600 lakosú község szorosan a cseh­szlovák—magyar határt alkotó, kanyargó Ipolyhoz tapad, egyes házak tövében szinte várárok­ként húzódik a folyó. Az ország belseje felé viszont a lovasko­csin és a gumicsizmán kívül nem volt semmilyen közleke­dési lehetőség, hiszen a község­ből nem vezetett ki egyetlen köves út sem. Bielík Gyula elv­társtól, a hnb elnökétől tudom meg, hogyan jutottak el odáig, hogy ma rendszeres autóbusz­járat köti össze a falut a járási székhellyel, Velký Krtíšsel (Nagykürtös), és hogy soha nem tapasztalt fejlődésnek in­dult a falu. Bielík elvtárs nem „tősgyöke­res" varbói, mint katona járt ezen a vidéken és itt nősült meg. Ennek már 24 éve, s így nem csoda, ha jól ismeri a köz­ség lakosait, problémáit. Annál is inkább, mert már kerek húsz esztendeje áll a község élén. Nem véletlen, hogy ilyen hosszú Idő óta élvezi választói bizal­mát, hiszen a húsz év alatt eredményes munkát végzett, sok hasznos elképzelést valósí­tott meg. A polgárok szeretik, támogatják kezdeményezéseit, melyek minden esetben a köz­ség felemelkedését szolgálták. 1946 óta tagja a pártnak — igazságos, következetes harcosa társadalmunknak. Ha a faluról, annak lakosairól beszél, büsz­kén csengenek szavai, mint az apának, aki családját emlegeti. Mikor a községbe került, szo­katlan volt számára az ott ural­kodó, szinte feudális gondolko­dásmód. Régi szokások, maradi nézetek egész sora fékezte a fejlődést. A lakosok ritkán moz­dultak ki a községből, különö­sen esős idők beálltával került „vesztegzár" alá a község, hi­szen a legközelebbi köves út 9 kilométerre volt innen. Mind­ez rányomta bélyegét a község életére, fejlődésére. Természetesen ma már mind­ez a múlté. Teljesen megválto­zott a község arculata, lakosai­nak gondolkodásmódja, élete. Ezt nagymértékben elősegítette az is, hogy a község lakosai „Z"-akciőban megépítették a Vrbovka—Kováíovce (Varbó— Kovácsi) közötti 9 kilométeres utat, s így 1959-ben kapcsolatot teremtettek a külvilággal. A hatmillió korona beruházással épült úton a község lakosai több mint hárommillió korona értékű társadalmi munkát vé­geztek. S a fejlődés nem is maradt el. Az új úton megindult a for­galom. Egymás után épültek az új, korszerű családi házak, és sor került egy új iskola építé­sére is. Erre igen nagy szük­ség volt, hiszen az oktatás öt, tanításra teljesen alkalmatlan épületben folyt. A közel kétmil­lió korona költséget megköve­telő iskola építésénél a község és az érdekelt környékbeli fal­vak (Kér, Kovácsi) lakosai Is­mét jelesre vizsgáztak. Olyan lelkesedéssel végezték a mun­kát, hogy a tervezett három év helyett két és fél év alatt tel­jesen felépítették az iskolát. Az előző választási időszak­ban is sokat fejlődött a köz­ség. Portalanították a község utcáit, és sok közhasznú mun­kát végeztek. A köszég polgá­rainak aktivitását bizonyítja az a tény is, hogy 1971-ben a 30 800 ledolgozott brigádórával a járási versenyben az első helyre kerültek, arai 100 000 ko­rona pénzjutalmat is jelentett. A jelenlegi választási idő­szaknak is gazdag a programja. Teljesítette a község lakosainak egyik régi vágyát is: december végéig átadják az új üzlethá­zat, melyben élelmiszer-, hús-, cipő-, vasárurészleg és vendég­látóüzem lesz. A varbőiak szor­galmára jellemző, hogy a ter­vezettnél egy teljes esztendővel előbb készítették el. További öröm, hogy a gyer­mekek részére játszóteret és kis parkot létesítettek, építet­tek még 2000 méter hosszúságú járdát, s tavaly kigyúltak a községben a neonlámpák is. Bekerítették a temetőt, öltözőt építenek a sportpályán, amihez a járási szervek ötvenezer ko­ronával járulnak hozzá. Már folynak a KAI bővítési munkálatai. Elkészültek az ala­pok a 3 millió 300 ezer koronás beruházással épülő tornaterem, ebédlő és napközi otthon épü­letei számára. A lakosság itt is egyemberként kapcsolódik be a munkálatokba. Háromnegyed év alatt 15 548 brigádórát dolgoz­tak le. Az elért szép eredmények mellett egy komoly fogyatékos­ságról is szó esik. A község polgárai a járási székhelyre csak jókora kerülővel, 48 kilo­méteres út megtétele után jut­hatnak el. Ez a távolság egy 6 kilométeres út megépítésével — mely Selešťany (Szelestény) községnél érné el a Slovenské Ďarmoty—V. Krtíš (Szlovák­gyarmat—Nagykürtös) közti út­vonalat — 19 kilométerre csök­kenne. A kétórás utazási idő is mintegy fél órára csökkenhet­ne. Természetesen gazdaságo­sabb lenne a szállítás is, amire egy ilyen fejlődő falunak igen nagy szüksége van. Bizonyítja ezt az is, hogy jó idő esetén a járművek nagy része erre köz­lekedik, az aszfaltsimára tapo­sott földúton. S ha az illetékes szervek biztosítanák az út meg­építéséhez szükséges összeget, a lelkes varbóiak jelentős mennyiségű társadalmi munká­val segítenék az építést. Ennek bizonyára örülne a he­lyi földművesszövetkezet is, amely — Kér és Kovácsi 1971­ben történt egyesülése őta — 2800 ha földterületen gazdál­kodik. S nem is rosszul, hiszen a járás legjobb szövetkezetei közé tartozik. Élén Dánóczi Fe­renc elnök áll, aki szakszerűen irányítja a közöst. Tervüket rendszeresen teljesítik. Ez idén gabonából és húsból terven fe­lül is adtak el, s cukorrépából 500 mázsa termett hektáron­ként. A szövetkezet korai burgo­nyát is termeszt, mely szép jö­vedelmet biztosít a közösnek. Szőlőtermesztéssel is foglalkoz­nak. A jelenlegi 20 hektárt a jö­vőben 100 hektárra bővítik majd. A növénytermesztés mellett nagy gondot fordítanak az ál­lattenyésztés fejlesztésére, kor­szerűsítésére. Rövidesen meg­kezdik egy 500 férőhelyes te­hénistálló építését, korszerű ta* karmányszárítóval. Jó munkájukat dicséri, hogy pénzügyi tervét az efsz, a rossz időjárás ellenére, már novem­ber elején teljesítette. A kiváló terméseredmények a tagságnak is szép jövedelmet biztosítanak, A tagok évi jövedelme átlag 18 ezer korona. A traktorosok 22 —24 ezret is megkeresnek, ami­hez minden tagnak még a ter­mészetbeni is jár. Természete­sen a szorgalmas munka ered­ménye, a jó kereset visszatük­röződik a falu lakosainak életé­ben is. A felépült 92 új családi ház, melynek túlnyomó többsé­gében már vízvezeték és für­dőszoba is van, azt bizonyítja, hogy a falu lakosai nemcsak szorgalmas, hanem takarékos emberek is. A 38 személyautó pedig arról tanúskodik, hogy nő a község lakosainak kultu­rális igénye is, amit odahaza — bár a társadalmi szerveze­tek, különösen télidőben tevé­kenykednek e téren — nem si­kerül teljes egészében kielégí­teni. Azonkívül hazánk termé­szeti szépségei is vonzzák őket, és az autó lehetőséget biztosít megtekintésükre. Gtban hazafelé az elnök egyik mondata járt az eszemben: „Ez a nép a semmiből indult el." S íme hová jutott, milyen eredményekt ért el két évtized alatt. Ez az út is, mely az autó reflektorának fényében fürdik, az ő kezük munkájának ered­ménye. Éppen úgy, mint az is­kola kétszintes épülete, az új üzletház, s mindaz, ami itt meg­valósult annak a végtelen ten­niakarásnak a nyomán, mely bíztató záloga a község további fejlődésének is. BÜJTŰS JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents