Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-23 / 303. szám, szombat

EGRI VIKTOR: AZ ÚJARCÚ BERLIN Molnár János felvétele Január 1-tol bevezetjük a postai irányító számokat Sajtóértekezlet a szövetségi miniszterelnökségen A CSSZSZK miniszterelnökségének sajtóértekezletén Vlastimil Chalupa mérnök, szövetségi postaügyi miniszter a Csehszlovák Posta racionalizációs Intézkedését ismertette. Kijelentette, hogy a postai küldemények mennyiségének gyors növekedése — számuk a CSSZSZK-ban évente meghaladja a kétmilliárdot — és a postával szemben támasztott egyre fokozódó igények megbízható, gyors kielégítése új, korszerű rendszert, a postai irányítószám bevezetését teszi szükségessé. Csehszlovákia tehát az NDK és a Szovjetunió után a harmadik szocialista ország, mely a küldemények csoportosításának egyszerűbbé tételével a küldemények gépi, illetve automatizált feldolgozását teszi lehetővé. Az 1973. január 1-től érvényesítendő új rendszer további előnye a már-már válságos munkaerőhiány enyhítése. Az új rendszer lényege abban rejlik, hogy minden számhelyneic és minden számjegynek külön jelentése van. A hazánkban ötjegyű postai irányítószám számjegyei a rendeltetési helyet, a kerületet, illetve a gócterületet (a járások helyett), az irányítási területet és a kézbesítő körzetet jelöli. A feladónak a címben ezt az ötjegyű számot a helységnév előtt kell feltüntetni, vele egy sorban, hogy a posta dolgozói eszerint osztályozhassák a küldeményeket. A lakosság tájékoztatására a posta 2,5 millió példányszámban árusítja a postai irányítószámok jegyzékét. Ezen kívül a posta kiadja az irányítószámokkal ellátott kézbesítő körzetek jegyzékét és tájékoztató röplapokat. Az irányító számok bevezetésének nem az a célja, hogy a posta kötelességének egy részét a feladókra hárítsa. A járásoknak a küldeményeken való feltüntetése helyett azonban egyszerűbb megoldásnak bizonyulnak az irányító számok. A járások nevét tehát ezentúl csupán átmenetileg kell feltüntetnünk a küldeményeken addig, amíg az irányító számokat meg nem szokjuk. -km-' Karácsonyi idojárásjelzés Színházi esték A z új Komische Oper Berlin szívében, az Unter den Linden közvetlen szomszédságában, szovjet segítséggel 1947-ben épült a háború folyamán romba dőlt Metropol Theater helyén. Ma ez a huszonöt esztendeje fennálló, nemrég kibővített és átépített, külsejében kockaszerű, teljesen korszerű, belsejében viszont hagyományosan tündöklő fehér-arany csillogású operaház Berlin zenei életének központja. Intendánsának, Walter Felsenstein professzornak neve ugyanolyan fogalom a zenei világban, mint századunk első negyedében a német drámai színház történetében a stupavai (stomfai) születésű Max Reinhardt volt, a salzburgi Ünnepi Játékok megalapítója. Felsenstein évente legfeljebb egy zenedrámát vagy operafilmet rendez, de mindegyik rendezése valami teljesen egyénit és újat hoz. Mesés gázsikkal megfizetett sztárokat nem sze>repeltet színpadán, nem is tudná ezekkel a világjáró énekesekkel rendezéseinek legfőbb célját megvalósítani: az operát igazi zenedrámává emelni. Bizet Carmenját, amelyet 1969-ben a moszkvai Sztanyiszlavszkij—Nyemirovics—Dancsenko zenei színházban rendezett meg, idén szovjet vendégekkel Berlinben is bemutatta. Ottlétem alatt sajnos nem láthattam, csak a kritikákat ismerem, s ezek magával ragadó művészi élményről beszélnek. A Német Írószövetség segítségét kellett igénybe vennem, hogy a Komische Oper előadásaihoz jegyhez jussak. Az első alkalommal látott Aida díszletmegoldása csalódást okozott. A fáraó palotájának és Izisz templomának semmiféle egyiptomi, de még keleties jellege sem volt; a szín hátterét egy gyárszerűen ható, hol fémesen villogó, hol bronzosan elsötétedő félköralakú alumíniumépítmény foglalta el, melyből szükség szerint lépcsők vezettek le, hol meg alul vagy fent szélesre tárult, majd újból bezárult. Sehogy sem tudtam megérteni a szín közepét elfoglaló, szeletekre osztott, a nagy jelenetekben talmi színességgel megvilágított kupacféleség funkcióját. Az operát kitűnően megrendező Götz Friedrichnek, a táncokat betanító Tom Schillingnek alighanem sok fejtörést okozhatott ez a minden áron újat mutatni akaró moderneskedés. Az opera befejező képében a sírkamra helyett a homályba borított kupacon borultak össze a halálukat váró szerelmesek és Amnerisz, a szerelmében csalódott királylány nem a sírkamra felett, hanem — teljesen értelmetlenül — a fémes oldalportáléhoz dőlve rebegte el az operát befejező Béke-béke sóhaját. Mindezzel szemben a Nílusparti jelenet díszletmegoldása minden eddig látottnál hatásosabb volt. A fákat jelző, felülről lógó indaszerű fonatok félelmetes őserdői jelleget adtak a színnek, és erősen fokozták a jelenetek drámaiságát. Izisz temploma ködös homályba borult, s minden egyszerre értelmet nyert: a fények és színek sejtelmes játéka a zenéhez simulóan emelte a hatást, az opera egy csapásra vergődő emberek szenvedéllyel teli tragédiájává vált A

z Undinét, Hans Werner Henze balettjét is a szenvedélyes drámai játék teszi emlékezetessé. Henze muzsikája nem különösebben eredeti, de Jó lehetőséget ad az ismert sellő-monda új variánsának színes kibontásához. Az angol Tom Schelling koreográfiája és rendezése tele van ötletekkel, a színpadképek ragyogóan szépek, és a sellőt alakító Hannelore Bey tüneményes táncosnő. A szovjet színházművészet most soron lévő napjaiban bemutatásra kerülő Prokofjev balettnek, a Rómeó és Júliának 6 lesz a Júliája, a nagyszerű orosz Jurij Pirogov pedig a Rómeója. A nagy élmény Felsenstein legújabb rendezése, a Hegedűs a háztetőn. Ez a musical nyolc évig volt műsoron a New York-I Broodwayn és 3242 előadást ért el. Felsenstein rendezésében a musical címéül választott chagalli figura, a tetőről lekerül a színpadra, s ott nemcsak hegedül, hanem songokat is énekel, amelyek az eredeti zenei anyagban nem szerepelnek. Joachim Hentschel, a zenekar tagja, Felsenstein vezetésével szinte lehetetlent produkál: zenél, énekel, és átélten játszik. Felejthetetlen színpadi látványosság a péntekesti gyertyagyújtás. Egy Prágából elszerződtetett baritonista, Rudolf Asmus remekel a musical főszerepében. Berlin másik, operaházában, Deutsche Staatsoperben Verdi vígoperáját, a Falstaffot láttam. Sztárok nélkül ha nem is díszelőadásban, de egy összeforrott együttes kitűnő összjátékában, és olyan ötletes rendezésben, amelyen meglátszott, hogy a rendező képzeletét megtermékenyítette Felsenstein művészete. Nem érdektelen, hogy Berlin két operaháza cseh zenedrámákat tart műsorán. A Komische Oper októberben mutatta be Janáček Kata Kabanováját. (Korábban műsorán szerepelt A ravasz rókácskája és Jenujája.) A hagyományosabb Deutsche Staatsoper Smetana Eladott menyasszonyát és Dvoŕák Rusalkáját, a két legismertebb cseh operát játssza. B

erlinben természetesen el kell látogatni Brecht színházába, a Berliner Ensembléba. Vendéglátóim a Galilei életéhez szereztek jegyet, melynek esztendőkkel ezelőtt Tibor Rakovský kitűnő rendezésében és Viliam Záborskýval a címszerepben emlékezetesen nagy sikere volt a Hviezdoslav Színháznak. A Galileit játszó Wolfgang Heinz ma Lessing Bölcs Náthánjának legnevesebb alakítója. Brecht drámájának címszerepében nem éri el elődjének, a nyugalomba vonult és emlékiratain dolgozó Ernst Buschnak nagyságát. Talán a korának tulajdonítható — a művész hetvenesztendős —, hogy túl heves, ám nem olasz vérmérsékletre valló gesztusokkal játssza meg a még meg nem rokkant, a mártírhalált nem vállaló, s a kínzástól való félelmében tanait visszavonó tudóst. Az egész előadásban maradéktalanul csak a pápa felöltöztetésének nagyon dekoratív jelenete — a nagyszerű. Ekkehard Schell alakítja a pápát —, és a firencei piackép látványos kavargása bilincselt le. Brecht tanítványának, Fritz Bennewitznek új rendezői felfogása nem hoz különösebb újat. A Berliner Ensemblet sűrűn felkereső színházi szakemberek már nem találják itt azt az összeforrott nagy együttest, amelyet Brecht halála után özvegye, Helene Weigel Brecht szellemében oly magas színvonalon még évekig össze tudott fogni. Erről nem csupán a Galilei előadása, hanem Strittmatter Katzengraben)ének egyik bemutatója előtti főpróbája —a továbbiakban még szólok róla — győzött meg. kyj ax Reinhardt egykori • ' színházában, a Deutsches Teaterben huszonöt esztendő óta változatlan sikerrel és nagy visszhanggal játsszák Lessing Bölcs Náthánját. Nem véletlen, hogy a közel kétszáz esztendős dráma, amely mindenfajta vallási türelmetlenség és faji előítélet ellen szállt síkra, ma is hatásosan küzd a német fasizmus árnyai ellen, s ezért színpadon tartása a szocialista német kultúrpolitika egyik kimagasló tette. A legnevesebb német Reinhardt színészek, az utolsó évtizedekben Eduard von Winterstein, Ernst Deutsch, és most Wolfgang Heinz öreg korukban mind a bölcs Náthán szerepe után nyúlnak, kitűnően szolgálva ezzel azt a német kultúrát, amelyet Hitler leparancsolt a színpadokról. Két előadást láttam ebben a színházban, éspedig Jevgenyij Svarc A sárkány című játékát — hét éve van műsoron — és Csehov Ványa bácsi)&t. Svarz felnőttekhez is szóló mesejátékát a berlini színpadok egyik legnevesebb színházi szakembere, Benno Besson rendezte. Besson rendezésével érdemes volna külön tanulmányban foglalkozni. Minden képe telitalálat. A háromfejű sárkányt legyőző Lancelotot mai fiatalembernek ábrázolja, bőrzsekiben és csizmában hozza a színre, Elzát, a sárkány soron következő áldozatát, Lancelot szerelmesét szecessiós ruhában. Az utolsó jelenetben a leány ledobja magáról ezt a cukros fehér díszruhát, és testhez simuló köntösben fogadja szerelmesét, mintegy külsejével is jelezve, hogy egymáshoz tartoznak. Kitűnőek a színpadképek, a tervező a város házait apróra zsugorítja, hogy ezzel a sárkány nagyságát jobban kiemelje. A küzdelem befejező képe után a színpadnak egész hátterét betöltő, szárnyát csattogtató, tüzet okádó hatalmas sárkány vastapsot kap. Besson igen eredetien a hitleri hadijelentések modorában közli a sárkánnyal folytatott küzdelem lefolyását. Amikor a sárkány két feje nagyot koppanva a színpadra hull, a polgármester fia szóvivőként bejelenti, hogy a harc lefolyása a sárkány előnyére válik: most egyetlen fejben összpontosul ereje, amelylyel Lancelotot megsemmisíti. Ötletes a Sárkány elpusztítása egyéves évfordulójának megünneplése is. Kiderül, hogy akik a Sárkányt életében kiszolgálták, és Lancelot helyett legyőzőjének vallották magukat, most az új rendben is az élre törnek demagógiájukkal. A bizarr mesejáték így válik csípős szatírává. Csehov Ványa bácsijának előadása nehezen bírja az összehasonlítást a Vígszínháznak előadásával, amelyet két esztendővel ezelőtt a Hviezdoslav Színházban megcsodálhattunk. Különösen a férfiak halványabbak a pestieknél. Meghökkentett, hogy a színésznek oly kiváló Wolfgang Heinz rendezésében teljesen Csehov-ellenesen disszonáns, hamis kicsengést adott a drámának. Az utolsó képben az Asztrov doktorba oly szerencsétlenül szerelmes Szónya a munkájába merülő nagybátyját meghitt szavakkal vigasztalni próbálja: „... drága Ványa bácsi... mostani boldogtalanságunkra meghatott szívvel fogunk viszszanézni... Én hiszek, Ványa bácsi, hiszek forrón, szenvedélyesen ... Megpihenünk... és az életünk csendes lesz, gyengéd, édes, akár a simogatás. Szegény Ványa bácsi, te sírsz . . ." Nem, Ványa bácsi elrontott és eltékozolt, boldogtalan élete felett nem sir hangtalanul, de gyors egymásutánban három pohár vodkát hajt fel, aztán hirtelen mozdulattal félresöpri az üveget és a poharat a földhöz csapja. Közben a színen lévő Tyelegin halkan pengeti mandolinját, Marja Vasziljevna tovább olvas és jegyezget, Marja, az öreg cseléd pedig tovább kötöget. Tiszta meghamisítása ez Csehov költészetének, amely látja, hoglyan „merül el minden földi rossz, minden szenvedés az irgalomban, amely majd eltölti a világot." S

zínházi beszámolóm teljességéért hadd említsem meg, hogy a szovjet színművészet napjaiban az NDK színházaiban 440 előadásban orosz és szovjet darabok kerülnek színre. Olyan kultúrpolitikai tett ez, amelynek párja nincs. A Volksbühne próbáján a Valentyin Katajev Avantgarde című színművét rendező Fritz Marquardt mondja, hogy az 1200 férőhelyes színház tizenöt előadására már elkeltek a jegyek. Igaz, hogy Katajevnek ez a jápadokon sem szerepelt, a színpadokon se mszerepelt, a színházi archívumból kiásott darab berlini bemutatójának ez külön érdekességet ad. Hozzá kell még fűznöm, hogy jövőre a bolgár dráma fesztiválja van tervbe véve, 1974-ben pedig a magyar drámaírás és színpadi művészet mutatkozik be az NDK színházaiban. (ČSTK) — Az időjárás úgy látszik nem akar alkalmazkodni a karácsonyesti poézlshez, így hát fehér karácsonyt nem is remélhetünk. Prágában rendszerint minden ötödik, sőt tizedik évben van hó ezekben a napokban. Prágában legutóbb ikét évvel ezelőtt volt fehér karácsony. Jelenleg Közép-Európa időjárását egy ciklon befolyásolja, amelynek középső nyúlványa Dániából és Dél-Skandináviából Lengyelországon keresztül a Kárpátok fölé hatolt be. E ciklon előtt északkeletről hűvös légáramlat nyomult be hazánkba, amelyet enyhe esőzés, ködszitálás és havazás kísért. A komofanyi meteorológusok véleménye szerint e hét végén és a következő hét elején derült idő várható, havazás, esőzés nélkül, az éjszakai és reggeli hőmérséklet mínusz 5 és mínusz 8 fotk között alakul. A hőmérséklet a délutáni órákban a 0 fokra emelkedik. Az év végén sem lesz téli az időjárás, sőt a meteorológusok felmelegedést jósolnak.