Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-22 / 302. szám, péntek

A proletár nemzetköziség zászlaja alatt Leonyid Brezsnyev elvtárs beszéde (Folytatás a 3. oldalról) kenység fokozódása, a gyor­sabb tudományos és műszaki fejlődés útján, a működő ter­melési kapacitások teljesebb ki­aknázása útján menjen végbe úgy, hogy növekedjék a gaz­daságba befektetett rubel hasz­na, növekedjék a felhasznált fém, tüzelőanyagok, cement vagy műtrágya utáni haszon. Az új esztendő különösen fontos: ez a harmadik, az egész ötéves terv sorsát sok minden­ben eldöntő év. A feladat az, hogy ne csak a jövő évi alap­vető tervfeladatokat teljesítsük sikeresen, amelyeket a napok­ban hagyott jóvá a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának üléssza­ka, hanem jelentősen túl is szárnyaljuk azokat, s így meg­teremtsük a következő eszten­dőkre szóló tartalékot. Miközben figyelmünket a fo­lyó, időszerű feladatokra össz­pontosítjuk, nem feledkezünk meg előrehaladásunk távlatairól sem — állapította meg Leo­nyid Brezsnyev. A kongresszus határozatának megfelelően, az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa az idén határozatot hozott arról, hogy ki kell dolgozni a Szov­jetunió népgazdaságának fej­lesztésére irányuló hosszútávú, az 1976—1990 közötti időszakot felölelő távlati tervet. E terv kidolgozása, amely 1975-ig fog tartani, rendkívül fontos gaz­dasági-politikai feladat. Most természetesen még ne­héz beszélni arról, mi legyen a távlati terv konkrét tartalma, melyek legyenek számadatai. A távlati terv alapvető irányvona­lai, történelmi körvonalai azon­ban világosak. Ezeket a párt­programban és a párt legutób­bi kongresszusának határozatai­ban lefektetett politikai és gaz­dasági feladatok határozzák meg, amelyek a kommunizmus anyagi-műszaki bázisának meg­teremtésével és a szovjet nép életszínvonalának jelentős eme­lésével függnek össze. Mérlegelni kell, hogyan le­het a legegyszerűbben eloszta­ni a termelőerőket az ország területén. Most, amikor alapjá­ban véve megoldottuk azt a fel­adatot, hogy kiegyenlítődött az egyes szovjet köztársaságok gazdasági fejlődésének színvo­nala, lehetőségünk van arra, hogy mindenekelőtt az egész állam érdekei szempontjából, az egész szovjet népgazdaság hatékonyságának fokozása szempontjából közelítsük meg a gazdasági kérdéseket, nem hagyva természetesen figyel­men kívül a szövetséges és au­tonóm köztársaságok sajátos érdekeit sem,— mondotta Leo­nyid Brezsnyev. A távlati tervnek számolnia kell a nemzetközi helyzetnek azzal a számunkra kedvező sa­játosságával is, amelyet a nem­zetközi munkamegosztásnak és elsősorban a szocialista orszá­gok gazdasági integrációjának széleskörű kibontakozása jelent. A Szovjetunió gazdaságának 1990-ig terjedő fejlesztésére irá­nyuló terv megvalósításaként olyan magas színvonalra kell emelnünk a szovjet nép jólétét, hogy mindenkinek — még a legmegrögzöttebb kételkedők­nek is — kézzelfoghatóan bizo­nyítsa rendszerünk lehetőségeit és fölényét a társadalmi élet minden ágazatában — mondot­ta Leonyid Brezsnyev. A szóban forgó időszakban a Szovjetunió­ban kétségtelenül újabb nagy lépések történnek a tudomány és a kultúra területén, a sze­mélyiségek sokoldalú fejlődésé­nek és a népegészségügy fej­lesztése területén. A szovjet hatalom eddigi éveiben mérhetetlenül gazda­gabbá vált a nép szellemi éle­te, mérhetetlenül emelkedett a nép kulturális színvonala, meg­nőtt a nép politikai öntudata, — mondotta Leonyid Brezsnyev. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy már megoldottuk szo­cialista társadalmunk minden politikai nevelő és ideológiai feladatát. Nem titok, hogy mind ez ideig nálunk is mutatkoznak, nem is olyan ritkán, a múlt­nak olyan, a szocializmustól lé­nyegében véve idegen társadal­mi jelenségei, mint a munkával kapcsolatos Ielkiismeretlenség, a hanyagság, a fegyelmezetlen­ség, a nyerészkedési hajlam, a szocialista együttélés szabályai­nak különféle megszegése. A párt kötelességének tartja, hogy egész társadalmunk figyelmét felhívja ezekre a jelenségekre, határozott harcra mozgósítsa a népet e jelenségek ellen, e je­lenségek leküzdésére. Nem a munkakerülők birodal­mát építjük, ahol tejjel-mézzel folyó Kánaán van, hanem az emberiség történelmének leg­szervezettebb, legmunkaszere­tőbb társadalmát — mondotta Leonyid Brezsnyev. És ebben a társadalomban a legmunkasze­retőbb, , leglelkiismeretesebb, legjobban szervezett és legma­gasabb öntudattal rendelkező emberek élnek majd. így hát rendkívül fontos munka áll előttünk. Valószínűleg nem ke­vés időt vesz igénybe, mivel az emberi tudatot sokkal lassab­ban lehet átalakítani, mint éle­tének anyagi alapjait. A kommunista építőmunka sikerei sok tekintetben függnek megbízható tudományos irány­tűnk, a marxista—leninista el­mélet fejlődésétől. A pártkong­resszusok és a párt Központi Bizottsága plénumainak határo­zatai, a legfontosabb pártdoku­mentumok a marxizmus—leni­nizmus alkotó fejlődésének pél­dáit jelentik. Ám az előttünk álló feladatok jellege a társa­dalmi fejlődés elméleti prob­lémáinak, az élet jelenségei al­kotó megközelítésének egyre aktívabb kidolgozását követelik. Nagy munka áll előttünk az államépítésben, a szocialista demokrácia további tökéletes! tésében és fejlesztésében. Az SZKP XXIV. kongresszusának határozata megmutatja e mun­ka legfontosabb irányelveit, je lentette ki az SZKP KB főtit­kára. A Szovjetunió további fejlő­désének egyik legnagyobb, a Díszünnepség a Kreml kongresszusi palotájában (Folytatás az 1. oldalról) Az elnökségben ültek az SZKP Politikai Bizottságának póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnökhelyettesei, miniszterek, a hadsereg és a jlotta vezető tábornokai és ten­gernagyai, a Szovjet Szocialis­ta Köztársaságok Szövetsége párt- és állami vezetői. Ott vol­tak a díszünnepség elnökségé­ben a szocialista országokból érkezett párt- és állami delegá­ciók vezetői, köztük Gustáv Hu­sák, a CSKP Központi Bizottsá­gának főtitkára. Jelen volt az elnökségben Ur­ho Kaleva Kekkonen finn állam­elnök és a Szovjetunióval szom­szédos vagy baráti viszonyban levő más államok párt- és álla­mi küldöttségeinek vezetői, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom számos ki­emelkedő személyisége, a nem­zetközi szakszervezeti és béke­mozgalom, a nemzetközi ifjúsá­gi és nőszervezetek vezető sze­mélyiségei. Megnyitó beszédében Nyiko­laj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke elsőként a 11 szocialis­ta országból érkezett párt- és állami delegációkat üdvözölte, majd a Szovjetunióval szomszé­dos, vagy baráti viszonyban le­vő országok hivatalos küldött­ségeit és a „harmadik világ" országaiból, illetve a tőkés or­szágokból érkezett haladó sze­mélyiségeket köszöntötte. „Az októberi forradalom után a dolgozók világviszonylatban első szövetségi, soknemzetiségű államának létrehozását joggal tekinthetjük a legjelentősebb mérföldkőnek országunk törté­netében" — jelentette ki Nyiko­laj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke megnyitó beszédében. A testvéri barátság és az in­ternacionalista szolidaritás — mondotta Podgornij — hatalmas sasszárnyként segítette, hogy országunk népe évszázados el­maradottságából felemelkedjék a társadalmi haladás csúcsai­hoz, hogy minél teljesebben ki­használta a szovjet rendszer előnyeit. Es nincs olyan erő a világon, amely megállíthatná szárnyaló jelemelkedésünket, tántoríthatatlan haladásunkat a kommunizmus felé. A népek barátsága és együtt­működése — ez az az eszme, amely mind bel-, mind külpoli­tikánkat beragyogja — mondot­ta Nyikolaj Podgornij. — A Szovjetunió Kommunista Pártja, a munkásosztály, az egész szovjet nép magasra emeli a proletár internacionalizmus zászlaját, a békéért, a demok­ráciáért, a társadalmi és a nem­zeti felszabadításért harcoló erők élcsapatában halad. Éppen ezért lett a Szovjetunió jubi­leuma a szocialista országok dolgozóinak, a külföldi kommu­nista pártoknak, valamennyi nagyon-nagyon sok barátunknak és szövetségesünknek ünnepe. Országunk népeinek barátsá­gában, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének to­vábbi megszilárdításában, a párt vezető szerepében rejlik a kommunista építés eljövendő győzelmeinek biztosítéka — hangoztatta Podgornij. A Szovjetunió himnuszának elhangzása után Nyikolaj Pod­gornij átadta a szót Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Közpon­ti Bizottsága főtitkárának. A jubileumi ünnepség első napján Leonyid Brezsnyev be­szédén kívül tíz üdvözlet hang­zott el. Elsők-ént Mihail Szolomen­cev, az Oroszországi Föderáció miniszterelnöke, majd Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsá­gának islsö titkára szólalt fel. Vlagyimir Scserbickij, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bi­zottságának első titkára, ezt kö­vetöíA ISrich Honecker, a Né­met Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának első titkára üdvözölte az ötvenéves Szovjet­uniót. A szünet után Pjotr Masérov, a Belorusz Kommunista Párt Központi Bizottságának első tit­kára, majd Truong Chinh, a Vietnami Dolgozók Pártja Poli­tikai Bizottságának tagja, a Nemzetgyűlés állandó bizottsá­gának elnöke szólalt fel, aki köszönetet mondott a Szovjet­uniónak a vietnami nép hősi küzdelméhez nyújtott támogatá­sért és egy zászlót nyújtott át ajándékba az SZKP vezetőinek. Saraf Rasidov, az Üzbég Kom­munista Párt Központi Bizottsá­gának első titkára beszélt ez­után, majd Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitká­ra tolmácsolta a francia kom­munisták üdvözletét. Marchais beszéde után indu­ló hangjai mellett sok száz kom­szomolistából és pionírból álló ifjúsági küldöttség vonult be zászlókkal a terembe. Az ifjú­ság különböző rétegeinek kép­viselője biztosította a szovjet pártot és a kormányt, hogy a szovjet ifjúság a következő fél évszázadban ugyanolyan lelke­sedéssel küzd majd a kommu­nizmus felépítéséért, mint nagy­szerű elődei tették. Jevgenyij Tyazselnyikov, a Komszomol Központi Bizottságának első tit­kára ezután átnyújtotta Leonyid Brezsnyevnek a Komszomol ju­bileumi beszámolóját az ifjúsá­gi szervezet ötvenéves tevé­kenységéről. Moszkvai idő szerint délután öt órakor Nyikolaj Podgornij az ülést elnapolta. Ma délelőtt folytatódik az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió és az Oroszországi Föderáció Leg­felsőbb Tanácsának együttes ünnepi ülése. Csütörtökön este az ünnepi ülés résztvevői a legkiválóbb szovjet előadóművészek részvé­telével megrendezett díszelő­adást tekintették meg, amely­nek színhelye ugyancsak a Kreml Kongresszusi Palotája volt. közeljövőben megoldásra váró kérdése a Szovjetunió alkotmá­nyának problémája. Az alkotmány elfogadása óta eltelt három és fél évtized alatt a szovjet társadalom fejlődésé­ben, a világméretű fejlődésben, az osztályerők alakulásában, a nemzetközi küzdőtéren alapvető változások mentek végbe. Ezek a gyökeres változások lehetővé tették pártunk számá­ra annak a fontos elméleti és politikai következtetésnek a le­vonását, hogy a Szovjetunióban fejlett szocialista társadalom épült fel — mondotta Leonyid Brezsnyev. A proletárdiktatúra állama hatalmas történelmi misszióját teljesítve fokozato­san a dolgozók össznépi szocia­lista államává alakult át, amelynek vezető ereje a mun­kásosztály maradt. Az az or­szág, ahol először győzőt a szo­cializmus, a világon elsőként látott hozzá a kommunizmus építése feladatainak gyakorlati megoldásához. Hatalmas válto­zások mentek végbe a Szovjet­unió nemzetközi helyzetében is. Megalapozott tehát az a vé­lemény, hogy a hazánk életé­ben bekövetkezett változások­nak és a társadalmunk elé új viszonyok között kitűzött fel­adatoknak tükröződniük kell a Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetségének alkotmányá­ban. Szóltunk erről már koráb­ban is, és folyik a megfelelő előkészítő munka. Most a párt Központi Bizottságának, a Leg­felsőbb Tanács Elnökségének és a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak véleménye szerint eljött e munka befejezésének ideje. Az alkotmány új szövegéről szóló megfelelő javaslatokat még a párt következő kongresszusa előtt nyilvános viára kívánjuk bocsátani, majd ezt követőleg a dolgozók javaslatainak figye­lembevételével kidolgozott új alkotmányt népszavazásra bo­csátjuk. Most, fél évszázaddal a Szov­jet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megalakulása után, teljes joggal beszélhetünk a szovjet ember szovjet nemzeti büszkeségéről, mondotta Leo­nyid Brezsnyev. A szovjet ember szovjet nem­zeti büszkesége rendkívül nagy, tág és tartalmilag gazdag ér­zés. Mélyebb és tágabb az or­szágunkhoz tartozó valamennyi nép természetes nemzeti érzé­seinél. Ez az érzés magába ol­vasztotta mindazt, ami millió és millió szovjet ember munkája, helytállása és alkotó géniusza révén jött létre. A Szovjetunió a kommuniz­mus felé tart. Tudjuk, hogy ez az út nem lesz könnyű, mon­dotta Leonyid Brezsnyev. Orszá­gunk valamennyi népének kü­lön és együttes erőfeszítésére és energiájára lesz szükség. Tudjuk, hogy nagy és lelkes munkát kell végeznünk, szerve­zettségre, magas politika; öntu­datra van szükségünk, de azt is tudjuk, hogy a szovjet embe­rekben megvannak ezek a tu­lajdonságok, ki tudják nyilvání­tafti ezekét, el tudják érni a maguk elé tűzött nagyszerű cé­lokat. A biztosíték erre a közös és szilárd eltökéltség, hogy be­fejezzük azt az ügyet, amelyet Lenin vezetésével kezdtünk el a legendás októberi napokban. Biztosíték erre a szovjet nép egységes akarata, amely a mi lenini kommunista pártunk po­litikájában jut kifejezésre. Aláírták NDK—NSZK az Berlin — A Német Demokra­tikus Köztársaság fővárosában, a Minisztertanács házában csü­törtökön délben 12 órakor alá­írták az NDK és az NSZK kap­csolataínak alapkérdéseit ren­dező szerződést. A szerződést dr. Michael Kohl, az NDK mi­niszterelnökségi államtitkára és Egon Bahr, az NSZK állammi­nisztere látta el aláírásával. A nagyjelentőségű esemé­nyekre több mint 40 országból csaknem 250 újságíró érkezett alapszerződést az NDK fővárosába. Csupán az NSZK-ból több mint 60 televí­ziós riporter, rádiótudósító és laptudósító érkezett Berlinbe. A Minisztertanács épületéből gyalog egy percnyire felállított rendkívüli sajtóközpont zavarta­lan munkát biztosított az újság­íróknak. Az alapszerződés aláírását számos- televízió közvetítette, egyesek egyidejűleg, mások fel­vételről. Összesen csaknem 20 televíziós társaság képviselője volt jelen Berlinben. Újabb terrorhullám Ulsterben Belfast — Újabb öt halálos ál­dozata volt az észak-írországi terrorhullámnak. Londonderry egyik katolikus látogatta bár­jában két álarcos férfi vaktában lövöldözni kezdett. Négy ven­dég a helyszínen meghalt, egy ötödik valamivel később halt bele súlyos sérüléseibe. Velük együtt a nap folyamán nyolc személy vesztette életét. Az illegális ír köztársasági hadsereg egyik, magát megne­vezni nem hajlandó vezetője kijelentette, hogy a karácsonyi ünnepek alatt előreláthatólag nem lesz fegyvernyugvás Észak­Írországban. Az IRA legfeljebb valamelyest korlátozza hadmű­veleteit. Bejelentette at is, hogy a szervezeten belül új ember vette át a november 25-én hat­havi börtönre ítélt Sean Macstiofain funkcióját. A római katolikus, az angli­kán, a methodista és presbite­riánus egyházak vezetői közös felhívással fordultak a lakos­sághoz, elítélve az „önzés és büszkeség, az elkeseredés s gyű­lölet, a borzalom és brutalitás diktálta gyilkosságokat". Dublinban letartóztatták a brit kémelhárító szervezet 'két, Észak-Írországban tevékenyke­dő ügynökét, és két rendőrt. Mindannyiuk ellen az a vád, hogy adatokat igyekeztek sze­rezni az illegális szervezetekről és főleg az IRA-ról. Az esemény igen kellemetlen lehet mind a brit, mind az északír kormány számára, és megfigyelők sze­rint komoly nehézségeket okoz­hot Edward Heath brit és Jack Lynch ír köztársasági mi­niszterelnök kölcsönös kapcso­lataiban. Helyreállt az egység Párizs — A francia nemzet­gyűlési választások két forduló­ját 1973. március 4-én és 11-én tartják. A választások időpontját Messmer miniszterelnök jelen­tette be a parlamenti ülésszák berekesztése alkalmából. Mess­mer rövid beszédében azt han­goztatta, hogy a kormány­koalíció képviselői „büszkék lehetnek a végzett törvényhozói munkájukra." Az ellenzék nevében Fran­cois Mitterrand, a Szocialista Párt első titkára válaszolt a miniszterelnöknek. Hangsú­lyozta: a baloldal immár hely­reállította egységét, s készen áll a választási csatára. Mitter­rand rámutatott arra, hogy a francia közvéleményt elsősor­ban az egyre gyorsuló áremel­kedés nyugtalanítja, s ezen a kormány beharangozott inflá­ció-ellenes terve sem fog sokat segíteni. Ugyanakkor az utóbbi időben terjesztett rémhírek kö­vetkeztében meggyorsult a tőke kiáramlása Franciaországból. Mitterrand azokra, a kormány­pártok által tudatosan terjesz­tett rémhírekre célzott, amelyek azzal ijesztgetik a választókat, hogy a baloldal választási győ­zelme következtében gazdasági káosz támad majd az ország­ban. Mitterrand hangsúlyozta: a baloldal, ha kormányra jut, a legnagyobb felelősségérzettel fog kormányozni, de ha a fele­lőtlen rémhírterjesztés követ­keztében katasztrőfális helyzet­ben kell majd átvennie az or­szág kormányzását, ezért a je­lenlegi kormánytöbbséget ter­heli a felelősség.

Next

/
Thumbnails
Contents