Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-22 / 302. szám, péntek

A proletár nemzetköziség zászlaja alatt (Folytatás a 2. oldalról) san elutasítjuk az ilyen politikát. A kínai vezetők azt hangoztatják, állítólag valamilyen fenyegetéstói tartanak a Szovjetunió részéről — jelentette kl Leonyid Brezsnyev. Ha ezek a nyilatkozatok nem képmutatóak, akkor lehetetlen megérteni, hogy ebben az esetben Kína miért hagyta válasz nélkíll az 1969 óta általunk többször előterjesztett javaslatot: vállaljunk világos, szilárd és állandó kötelezettséget, amely kizárja egyik ország támadását a másik ellen? Nos, a kínai vezetőknek a misztikus „szovjet fenyegetéssel" kapcsolatos panaszai nyilvánvalóan nem állják meg a helyüket. A Kínával kapcsolatos politikánk jól ismert. Ez a politika világos kifejezést nyert a párt XXIV. kongresszusának határozataiban. Ezt a politikát mi következetesen megvalósítjuk és meg fogjuk valósítani. A Szovjetuniónak nincsenek Kínával szemben sem területi, sem pedig gazdasági követelései — mondotta Leonyid Brezsnyev. Hisszük, hogy országaink népeinek objektív érdekei, a történelem törvényei végső soron felülkerekednek a szubjektív politikai torzulásokon, és, a szovjet—kínai barátság helyreáll. Kínát virágzó szocialista hatalomnak szeretnénk látni, együtt szeretnénk vele küzdeni a békéért, az imperializmus ellen. Az azonban, hogy mikor kerül erre sor, csupán Kínától függ, s természetesen semmi sem téríthet el bennünket elvi marxista-leninista irányvonalunktól, a szovjet nép állami érdekeinek és a Szovjetunió területe sérthetetlenségének védelmezésétől, a határozott harctól a Kínai Népköztársaság vezetőségének szakadár tevékenysége ellen a szocialista világban és a felszabadítás! mozgalomban. Lenin útmutatásainak megfelelően pártunk és népünk tevékenyen támogatja a népek nemzeti felszabadítási harcát és a gyarmati elnyomás alól felszabadult országok haladó politikáját — mondotta Brezsnyev. Az egész nemzetközi helyzetre igen kedvező hatást gyakorol a Szovjetunió és India — földünk egyik legnagyobb békeszerető állama — közötti barátság. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy jó kapcsolatok alakultak ki közöttünk és számos békeszerető ázsiai és afrikai állam, elsősorban közvetlen szomszédaink, Afganisztán, Irán és Törökország között. Ogy véljük, hogy jó távlatai vannak a jó kapcsolatok fejlődésének, hazánk és a Bengáli Népi Köztársaság, valamint hazánk és Pakisztán között. Széles körű és sokoldalú kapcsolatok alakultak ki közöttünk ás több arab ország között. Az események alakulása megmulatta, hogy a Szovjetunióval való barátság a haladó arab államokkal biztosítja a szükséges támogatást és segítséget a számunkra legnehezebb pillanatokban. Számos állam síkraszállt acért, hogy a közel-keleti problémát az ENSZ Biztonsági Tanácsa ismert határozatainak alapján oldják meg. Sajnos azonban csak állást foglalni kevés. Ha ezeket az állásfoglalásokat konkrét politikai akciók támasztanák alá, akkor Izraelnek bele kellene egyezaie a békés rendezésbe, el kellele ismernie az arab népek tör/ényes jogait. Ami a Szovjetiniót illeti, közismert az a cészségünk, hogy hozzájárulunk ehhez az ügyhóz. Az utóbbi időben jelentős nértékben fejlődött együttműködésünk számos latin-ameriiai országgal. Ez kétségtelenül innak tudható be, hogy erősölött önállóságuk, komoly lmlerialistaellenes és demokratikus változások mentek végbe izekben az országokban. Ezekíek a változásoknak egyik meggyőző bizonyítéka, hogy jelenősen megerősödtek Latin-Ameikában a hősi forradalmi Kuba iolitikai pozíciói, amelynek ve:etőjét, kedves barátunkat és ilvtársunkat, Fidel Castrót ma ebben a teremben üdvözölhetjük. A Chilei Köztársaság elnökével, Salvador Allendével folytatott tárgyalásaink eredményeit úgy értékeljük, mint újabb jelentős lépést kapcsolataink fejlesztésének útján. Mély rokonszenvet táplálunk Chile némindazokat, akiknek drága a béke — mondotta Leonyid Brezsnyev. Készek vagyunk fejleszteni mindazt a pozitívumot, amely olyan államokhoz fűződő kapcsolataink gyakorlatában honosodott vagy honosodik meg, mint jó szomszédunk Finnország, a skandináv államok és Leonyid Brezsnyev elvtárs iinnepi beszédét mondja. pének és a többi latin-amerikai ország népeinek a szabadságért vívott küzdelme iránt. Meggyőződésünk, hogy ez a harc sikerrel jár számukra! Amilyen mértékben növekszik a Szovjetunió és a testvéri szocialista országok ereje és befolyása, amilyen mértékben aktivizálódik békeszerető politikánk és fejlődnek más fontos, a mai világban végbemenő haladó folyamatok, számos kapitalista állam politikájában egyre inkább jelentkeznek a realizmus elemei. Ez mindenekelőtt Franciaországra vonatkozik, amelynek vezetői, De Gaulle tábornok, majd Pompidou elnök, már néhány évvel ezelőtt határozottan irányt vettek a kölcsönösen előnyös együttműködésre a Szovjetunióval és más szocialista államokkal. Ez vonatkozik a Német Szövetségi Köztársaságra. Az a reális külpolitika, amelyet Brandt kancellár kormánya folytat, jelentős hatást gyakorolt az európai légkörre. Ez vonatkozik az Amerikai Egyesült Államokra is anynyiban, amennyiben készség mutatkozik, hogy lemondjon a „hidegháború" időszakának számos dogmájáról, amely hosszú időn át meghatározta az egész amerikai külpolitika irányát. A szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződés, amely rögzíti a fennálló európai határok sérthetetlenségét, a Nyugat-Berlinre vonatkozó megállapodások összessége, valamint az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok alapjairól szóló szerződés, amelyet ma Írnak alá az NDK fővárosában, az NDK diplomáciai blokádjának végérvényes áttörése — ezek Európa fejlődésének hatalmas eredményei a békéhez és a biztonsághoz vezető úton. És mindez nem valamiféle egyoldalú győzelem, hanem az értelem és a realizmus nagy győzelme a nemzetközi kapcsolatokban. Természetesen Európában vannak még megoldásra váró nemzetközi problémák. Elegendő például megnevezni olyanokat, mint a müncheni diktátum felszámolásának szükségessége, valamint az NDK és az NSZK felvétele az ENSZ-be. Ezeknek a kérdéseknek a megoldása lehetővé tenné, hogy befejezzük Európában a nemzetközi kapcsolatok attól való megtisztításának folyamatát, amely a háború utáni években terhelte meg ezeket a kapcsolatokat. A Szovjetunió állhatatosan folytatja a szilárd európai béke biztosítására irányuló politikáját, amelyet a háború utáni egész időszakban követtünk. Ez a politika most hozza meg eredményeit, amelyek örömmel töltik el a szovjet népet és számos más állam. Készek vagyunk javítani viszonyunkat olyan európai országokkal is, amelyekkel egyelőre nem létesült kapcsolatunk — természetesen csak akkor, ha részükről erre valóban készség nyilvánul meg. Az euiópai történelemben új fejezet megnyitására hivatott az európai biztonsági és együttműködési értekezlet — jelentette ki Leonyid Brezsnyev. Minden arra vall, hogy az értekezlet nem később, mint 1973 derekán megnyílik. A jövőben is arra törekszünk, hogy az értekezlet meggyőző eredményeket hozzon valamenynyi részvevőjének. Ogy véljük, eljött az ideje annak, hogy napirendre tűzzük az európai gazdasági és kulturális együttműködési program kidolgozását is. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés: fellelhetők-e az alapok a kereskedelmi kapcsolatok valamilyen formájához az Európában létrejött államközi, kereskedelmi, gazdasági szervezetek — a KGST és a Közös Piac között? Bizonyára igen, ha a „közös piaci" tagországok tartózkodnak bármely diszkriminációs próbálkozásoktól a másik féllel szemben és előmozdítják a természetes kétoldalú kapcsolatok fejlődését és az európai fejlődést. Nem ritkán hallhatjuk, hogy Nyugaton jelentőséget tulajdonítanak a kulturális téren való együttműködésnek, különösen az eszmék cseréjének, az információk kibővítésének, a népek közötti kapcsolatoknak. Engedjék meg, hogy itt félreérthetetlenül kijelentsem: mi is emellett vagyunk. Magától értetődően akkor, ha az ilyen együttműködés valamennyi ország szuverenitásának, törvényeinek és szokásának tiszteletben tartásával valósul meg, a népek kölcsönös szellemi gazdagodását, a kölcsönös bizalom növekedését, a béke és a jószomszédság eszméinek megszilárdítását szolgálja. Síkra szállunk az idegenforgalom bővítéséért, a különböző országok közvéleménye közti széles kapcsola tokért, az ifjúság, a rokonszakmák képviselőinek találkozóiért, az állampolgárok kollektív, vagy egyéni utazásaiért. Egyszóval, ezen a téren nem kis lehetőségek nyílnak, ha a kölcsönös tisztelet és az egymás ügyeibe való be nem avatkozás szellemében, és nem a „hidegháború" álláspontjából kiindulva cselekszünk. Mint ismeretes, előttünk állnak a tárgyalások a fegyveres erők és a fegyverzetek csökkentéséről Európában, elsősorban Közép-Európa térségében, mondotta az SZKP KB főtitkára. A Szovjetunió állást foglal ezeknek a tárgyalásoknak a komoly előkészítéséért és hatékony lefolytatásáért. A szovjet—amerikai kapcsolatok fejlődésében hatalmas lépést jelentenek azok a tárgyalások, amelyekre az idén tavasszal került sor Nixon elnökkel, mondotta Leonyid Brezsnyev. Különösen fontos, hogy mindkét fél közösen meghatározta a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak alapjait, méghozzá abból a meggyőződésből kiindulva, hogy az atomkorszakban ezeknek a kapcsolatoknak nem lehet más alapja, mint a békés egymás mellett élés. Éppen ez az idén májusban aláírt szovjet—amerikai dokumentum lényege. Ha mindkét állam — a Szovjetunió és az Egyesült Államok — valóban tovább halad a moszkvai tárgyalások idején közösen kijelölt úton, akkor elképzelésünk szerint a további kapcsolatfelvételek során új, jelentős lépéseket tehetünk a szovjet—amerikai viszony fejlesztése terén, mindkét ország népei és az egyetemes béke javára, mondotta Leonyid Brezsnyev. Sok fiigg azonban majd attól — és ezt világosan le kell szögeznünk —, hogyan alakulnak a legközelebbi jövőben az események, és különösen, hogy milyen fordulatot vesz a vietnami háború beszüntetésének kérdése. A béke, a jószomszédság és a népek közötti barátság politikájának elvi alapjaiból kiindulva a Szovjetunió megfogalmazta az ázsiai kollektív biztonsági rendszer létrehozásának gondolatát. Bizonyos fővárosokból olyan állításokat terjesztettek, mintha javaslatunk célja Kína „megállítása" vagy „bekerítése" lenne. Az ilyen állítások minden alapot nélkülöznek. Mi úgy képzeljük el ezt, hogy a Kínai Népköztársaság ennek a rendszernek teljesjogú résztvevője-" vé válnék. A jövő évben fontos szovjetjapán tárgyalásokra keriil sor. Céljuk, hogy rendezzék azokat a kérdéseket, amelyek a második világháború idejéből maradtak fenn, hogy szerződéses alapokra helyezzék az országaink közötti kapcsolatokat. A Szovjetunió a maga részéről síkra száll a Japánnal való tényleges jószomszédi kapcsolatok megteremtéséért. Az SZKP abból indul és indult ki, hogy a két rendszer — a kapitalista és a szocialista rendszer — osztályharca folytatódik gazdasági, politikai és természetesen ideológiai téren — jelentette ki az SZKP KB főtitkára. — Ez másként nem is lehet, minthogy a szocializmus világnézete és osztálycéljai ellentétesek és kibékíthetetlenek a kapitalizmuséval. Arra törekszünk azonban, hogy ez a történelmileg kikerülhetetlen harc olyan mederbe terelődjék, amely nem fenyeget háborúkkal, veszélyes konfliktusokkal, ellenőrizhetetlen fegyverkezési hajszával. Ez hatalmas nyeresége lesz a világbéke ügyének, valamennyi nép, valamennyi állam érdekeinek. A szovjet nép immár csaknem két éve munkálkodik az SZKP XXIV. kongresszusa határozatainak teljesítésén, amelyek hazánk gazdasági és társadalmi fejlődésének széleskörű programját jelölték ki — mondotta Leonyid Brezsnyev. A Szovjetunió 50. évfordulójának tiszteletére folyó verseny eredményei azt mutatják, hogy a Szovjetunió dolgozói jó munkateljesítményekkel ünnepelték a dicső jubileumot. Elegendő annyit mondani, hogy az ipari termelés volumene csupán 1972ben kétszerese valamennyi háború előtti ötéves terv termelésének. Az 1965. márciusi plénum és a legutóbbi két kongresszus határozatainak alapján a 8. ötéves terv éveiben sokat tettünk a mezőgazdaság területén. Egészében sikerült megteremtenünk a falusi dolgozók érdekeltségét a mezőgazdasági termelés fellendítésében, sikerült elérnünk a földművelés ós az állattenyésztés rentabilitásának meghatározott méretű növekedését. Megerősödött a kolhozok és a szovhozok anyagi-műszaki bázisa. Jelentős mértékben emelkedett a terméshozam ós az állattenyésztés termelékenysége. Ez a kérdés gazdasági oldala, a másik nem kevésbé fontos társadalmi oldal lényege, hogy* ezekben az években jelentős mértékben emelkedett a falusi dolgozók, tehát a szovjet nép jelentős részének életszínvonala — mondotta Leonyid Brezsnyev. A párt mezőgazdasági politikájának három alapvető alkotó eleme a jelenlegi szakaszban a komplex gépesítés, kemizálás és a széleskörű talajjavítás. Erre annyi anyagi eszközt fordítottunk, mint a mezőgazdaságban korábban még soha. A mostani, 1972-es év, különösen nehéznek bizonyult az időjárási viszonyok^szempontjából. Az időjárási viszontagságokkal a párt által megszervezett szovjet dolgozók milliói öntudatos akaratukat állították szembe. A korszerű technikai eszközök birtokában szálltak ők harcba a természettel — jelentette ki Leonyid Brezsnyev. Ennek eredményeként az országban 168 millió tonnára rúgott a gabonaneműek bruttó betakarítása. Ez valamivel több a 8. ötéves tervidőszakban betakarított gabonatermés évi átlagánál. Az államnak eladott gabonamennyiség 60 millió tonna volt. Ez megfelel a kitűzött tervnek, de végső soron kevesebb, mint amennyire számítottunk, többé-kevésbé normális körülményeket alapul véve. Minden eddiginél magasabb gyapottermést takarítottunk be. Az államnak 7,3 millió tonna gyapotot adtak el. Régebben, a forradalom előtti időkben vagy a szovjet hatalom első éveiben egy ilyen kemény tél és ilyen hosszú szárazság elkerülhetetlenül a legfájdalmasabb következményekkel járt volna, az ország számos vidékén éhínséget és nélkülözést okozva — mondotta Leonyid Brezsnyev. — Most azonban, mint az élő tapasztalat bizonyítja, van elég erőnk, hogy megbirkózzunk az efféle nehézségekkel. Az, ami régebben katasztrófa lett volna, ugyan most is nehéz, de mégis leküzdhető akadály fejlődésünk útjában. Szenvedtünk bizonyos veszteségeket a gabonaneanűek és a burgonya kedvezőtlen hozama következtében. E veszteségek azonban a mezőgazdaság és az ipar megfeszített munkájával pótolhatók és kell is pótolnunk őket. Vitathatatlanul vannak nehézségek, de az ország és a lakosság életének normális menetét ez nem fogja megzavarni. Továbbra is intézkedéseket fogunk tenni, hogy biztosítsuk a lakosság ellátásának kellő színvonalát. Mezőgazdaságunk felemelése arra a szintre, amely valóban megfelel a korszerű technika követelményeinek és a kommunista építés szükségleteinek — ez a cél, amelyet a párt kitűzött —, jelentette ki az SZKP KB főtitkára. Éppen az iparban és a mezőgazdaságban foglalkoztatott szovjet emberek szorgalmas munkája, a munkában elért eredményeik teszik lehetővé, hogy fokozatosan végrehajtsuk a nép jóléte növelésének programját, amelyet a pártkongresszus hagyott jóvá. Mindössze két számadatot említek meg: 1971—72-ben körülbelül 34 millió ember kapott felemelt bért, nyugdíjat vagy ösztöndíjat. Ezekben az években körülbelül 23 millió ember költözött új lakásba. De a nagy ünnepnapokon éppúgy, mint a hétköznapokon nem csupán az eredményeket, hanem gyenge pontjainkat és fogyatékosságainkat is látjuk, s a nép figyelmét, erőfeszítését ezek mielőbbi kiküszöbölésére irányítjuk. A fő feladat most: határozott orientációváltoztatás, a hangsúlyt a gazdálkodás intenzív módszereire kell helyezni, s ezáltal biztosítani kell a gazdaság hatékonyságának komoly növekedését — hangsúlyozta Leonyid Brezsnyev. Arról van szó, hogy a gazdasági fejlődés mindinkább a munkatermelé(Folytatás a 4. oldalonj